2019. április 28., vasárnap

Miért írunk tulajdonképpen?




Sziasztok! :) Kicsit eltűntem mostanában, nem csak az időhiány miatt, hanem egyszerűen nem volt érdembeli mondanivalóm. A munka és az otthoni teendőim mellett, elvállaltam néhány véleményezést is, amiknek hatására érni kezdett bennem egy gondolat. A napokban beléptem egy írással foglalkozó csoportba a Facebookon, ahol sok érdekes posztot, okfejtést olvashattam. A két behatás elegyeként született meg ez a bejegyzés. Elképzelhető, hogy sok ember nem fog velem egyetérteni, elképzelhető, hogy sokan keresztre feszítenek emiatt, ennek ellenére mégis megosztom az álláspontomat.
A fő kérdés a következő: Miért is írunk tulajdonképpen?
Én mindig úgy tartottam, hogy az ember elsősorban magának ír, az pedig csak bónusz, ha az alkotása másnak is tetszik. Az írás művészet, és abszolút szubjektív, ezért is olyannyira eltérőek az olvasók véleményei ugyanarról a műről. Ez nem azt jelenti, hogy az adott történet rossz, csupán mindenki másmilyen szemmel tekint rá. Van, akinek a hangulat, a humor, a karakterek szerethetősége a fontos, más viszont a mondatok összetételét, a cselekményszálat vizsgálja. Néhány béta a logikai bakikra világít rá, néhány pedig a vesszőhibákra.  (Az én szememben a kettő fontossága nincs egyenes arányosságban.)
Természetesen vannak alapszabályok, például a párbeszédek helyesírása, a logika, a realitás, viszont nem szerencsés, ha az ember megkötésekkel ír, korlátok közé szorítja a történetét. Kész matematikai eszmefuttatást vezet le a fejezetek hosszát illetően. Mennyi az ideális szó/karakterszám? Ha kötött szabályok alapján alkotunk, az egész elveszti a varázsát. Az olvasó nem azt figyeli, hány részre van bontva a sztori, vagy a dramaturgia jó-e. Ő csak azt nézi, hogy be tudja-e rántani az írás a világába. Meglátásom szerint, (ami abszolút nem szakmai vélemény) ha vaskos szabályok alapján akarunk alkotni, az írás görcsössé válik, „kilúgozottá”, nem lesz természetes. Egy történetnek a szórakoztatás a célja. Amíg eléri a kellő hatását, addig nincs vele probléma.
Aztán előfordulhat olyan is, amikor már az olvasó is érzi, hogy valahol elcsúszott a cselekmény. Az már más lapra tartozik, akkor bizony újra kell gondolni az egészet.
Ne kényszerítsük keretek közé az alkotásunkat, hiszen az írás lényege a kibontakozás, a lelkünk egy darabkájának papírra vetése, a gondolataink megelevenítése :) Ne legyenek kötelező szabályok, mindenki úgy alkosson, ahogy szeretne! Amíg boldoggá teszi az embert az, amit csinál, addig mással nem kell foglalkozni :)


6 megjegyzés:

  1. Én egyetértek veled abszolút, hogy elsőnek addig írjunk, míg magunk élvezzük, mert érezhető tud lenni szerintem, ha már kiégett ez a lelkesedés nem csak nekünk, de az olvasóknak is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljes mértékben :) A túlzott szabálykövetésnek is vannak hátrányai :) Köszönöm, hogy írtál, és hogy hasonlóan látod a dolgot :) <3

      Törlés
  2. Nem is tudod, mennyire jól jött épp most ez a cikk :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök! :3 Miért? :)

      Törlés
    2. Megjött a kéziratszervizes válasz. És szerintem bármelyik blogon, itt is jobb kritikát olvas az ember, pedig azért nem kevésbe fájt. Vannak jogos részei, nem azt mondom. De egy összehányt szar érzetét kelti. Vannak mondatok, amik nincsenek befejezve, pedig az szemet szúr, ha egyszer is visszaolvassák. Vannak részek, amik ellentmondanak egymásnak - míg egyik helyen jó a hős motivációja, pár bekezdéssel lejjebb már nem elég erős. A legtöbb dolog pedig szimplán ellentmond minden olvasói visszajelzésemnek, pedig nem kevés van belőlük. Azokat a jeleneteket, azt a karaktert akarják kitöröltetni, aki egyrészt a motiváció egyik fő mozgatója, ezért muszáj bemutatni a kapcsolatát, másrészt mindenki kedvence. Úgyhogy részemről ez ennyi volt, mert az én regényem nem fogják egy klisés szarrá átiratni velem, amit a szerkesztők imádnak - épp csak az olvasók nem :)

      Törlés
    3. Igazad van :) A tanácsok és kritikák között muszáj szelektálni, és azt megfogadni, amivel te is egyetértesz. Ismerős nekem ez a Kéziratszervíz, de nem tudok róla semmit. A kiadókkal az a baj, vagyis nekem az a bajom, hogy nagyon kilúgozzák az írást, atomjaira szedik, pedig lehet, hogy az olvasónak nem az kell :) Álljál is ki a történeted mellett :)

      Törlés