2018. október 3., szerda

Maja Tankwall: Az utolsó ecsetvonás-kritika





Sziasztok! Már egy ideje nem jelentkeztem kritikával, inaktív is voltam a hónapok alatt a szörnyű időhiány miatt, ám Maja mégis megkeresett, neki pedig nem mondok nemet :D Igazából éppen jókor írt, hiszen szabin vagyok, amúgy sincs sok fejezet a blogján, így viszonylag könnyű dolgom volt. Az utolsó ecsetvonással már szemeztem egy ideje a Facebookon, csak még nem vettem rá magam az olvasására. Örülök is, hogy most „rá lettem kényszerítve” erre :D Nézzük is!
A fülszöveg alapján egy tipikus könnyű olvasmánynak ígérkezik, ami két iskolás bonyolult románcáról szól. Az alapja akár sablon is lehetne, de ha jobban körbenézünk a könyvespolcokon sorakozó könyvek között, mindegyik az, szóval sejthető, hogy itt a sztorit az előadásmód és a karakterek fogják eladni. Ne hátráljunk meg, csupán azért, mert valami látszólag tucatnak tűnik! Bíztam Majában, hiszen már olvastam tőle jónéhány novellát, azok fényében pedig lelkesen vetettem bele magamat Az utolsó ecsetvonásba.
Kinézet: Nem szoktam sokat időzni ennél a pontnál. Szerintem szép, minimalista design, kifejezetten szeretem az ilyet, viszont hiányolom a feliratkozás modult. Ami a lényeg, hogy a szöveg jól olvasható.
Történet: Sajnos még nem sokat tudok mondani magáról a sztoriról, hiszen csupán három fejezetet olvashattam eddig. Adott a két főszereplő, Dávid és Dóri. Dávid a suli nagymenője, míg Dóri úgymond átlagos középiskolás, aki jó eséllyel indul egy számára mérföldkőnek számító rajzversenyen. Ha megnyeri, Párizsban tanulhat tovább. Dávid figyelmét az egyik rajzával kelti fel, ami történetesen a fiú pulcsijáról készült, a viselő arca nélkül. Dávid ezek után elhatározza, hogy meghódítja Dórit, hiszen a művészlány kihívást jelent számára, nem úgy, mint a többiek, akik csak úgy odadobták magukat neki. El is kezdi becserkészni, és eddig nem tapasztaltam nagy ellenállást Dóritól, pedig őszintén, azt vártam :D Igazából a történet ennyi lenne, inkább a karakterekről érdemes majd beszélni, hiszen ők viszik az egészet.
Még megemlíteném az infóadagolást, ahol rendszerint az emberek elcsúsznak. Elég nehéz úgy csepegtetni, hogy az olvasót ne árasszuk el sok tudnivalóval, és mégis megértse. Én kicsit soknak éreztem. Az első fejezetben egyből kapunk egy részletes Dávid-jellemzést, aztán előre is tekintünk a jövőbe, miként alakul a kapcsolata a felbukkanó lánnyal, Anettel (próbálom nem magamra venni, hogy Anett egy féltékeny matrica, akitől alig lehet szabadulni, ráadásul szemüveges :D). Természetesen a csajt csak meghúzni akarta a fiú, de nem számolt Anett személyiségével. Itt zavartan pislogtam, ugyanis megtudjuk, hogy Dávid csúnyán dobta a csajt, amiért Anett minden barátnője utálja, ezek után a következő fejezetben mégis együtt táncol Anettel, és Dávidot láthatóan senki nem utálja. Az is lehet, hogy ezzel kapcsolatban elsiklottam egy félmondat felett. Az sem volt világos, hogy az első és második fejezet között mennyi idő telt el pontosan. Ezek az apró dolgok nehezítették a megértést, meg a sok információ az éppen megjelenő szereplőkről. Célszerűbb, ha a történet folyamán, apránként ismerjük meg a múltjukkal együtt őket is.
Fogalmazás: Szép a fogalmazás, könnyed, laza, amilyen maga a sztori. Az ismételgetés azonban elvett az értékéből. Főleg Dávidnál vettem észre, hogy ismétli önmagát, kiszól az olvasóhoz, többször elmagyarázza neki a csajozási módszerét. Feleslegesnek gondolom, ezt is inkább mutatni kéne, mellékes leírás nélkül, ahogy azt sem kéne túlságosan kihangsúlyozni, hogy mennyire nehéz becserkészni Dórit, pláne úgy, hogy ezt még semmi nem igazolja.
Szereplők: Róluk sokat lehetne rizsázni, hiszen eléggé konkrét karaktereket kapunk. Dávid egy tipikus menő srác, aki mindenkit megkap, és ezt tudja is magáról. Nála megállnék, mert szerintem erős túlzás a személyisége. Ha jobban belegondolunk, akkor ő nem menő, hanem egy irtó nagy seggfej, aki semmibe veszi a nőket. Mondjuk ezen nem is csodálkozok, mert a csajok is simán aláfekszenek akármikor. Amint írtam, Dávid el lett túlozva, hatalmas az arca, amit büszkén fel is vállal. Egy ilyen karakterrel óvatosan kell dolgozni, hiszen könnyen áteshet a ló túloldalára, és rettentő ellenszenvessé válhat. Egyszer éreztem azt, hogy végre önmaga, amikor az anyjával táncolt a bálon. Annyira természetesen viselkedett, normálisan, hogy abszolút átéreztem, utána azonban egyből kiesett ebből a szerepből. Kellőképpen laza volt, pimasz, kamasz, huncut, mégis kedves. Megvolt az egyensúly.
Következzen a másik kulcsszereplő, Dóri. Dórit annyira nem ismertem meg, eddig Dávidra van kihegyezve a történet, csupán az alapokat tudom: jól rajzol, fényes jövő előtt áll, egy normális lány, akinek feltételezhetően még nem volt komoly kapcsolata, mert az igazit keresi. Lelkes, könnyen jön zavarba, és eddig manipulálhatónak tűnik, bár ez valószínűleg csak a látszat. Nyitott, könnyen teremt kapcsolatot, kötetlenül beszélget Dáviddal is, pedig még nem ismeri igazán. Az ő igazi személyiségét még homály fedi.
Bőven akadnak még mellékszereplők is, például Gergő, Dávid haverja, akit szintén nem ismerjük még eléggé. Gergő, Dóri barátnőjét, Blankát szemelte ki magának, egyértelműen komoly szándékkal, ami Dávidnak még furcsa, hiszen a haverja eddig ugyanúgy falta a lányokat, mint ő. Blankáról még annyit sem tudok írni, mint Gergőről. A lány jó úton halad afelé, hogy teljesen belezúgjon a fiúba.
Anett, Dávid hódítása, a későbbiekben még fontos lehet, csúnyán keresztbe tehet Dávidéknak. Ő is egy tipikus féltékeny ex, aki fúj mindenkire, aki a volt pasija közelébe merészkedik.
Összegzés: Sajnos az egész még nagyon az elején tart, ezért a kritika is rövidre sikerült. Az igazi események még csak ezután indulnak majd be. Viszont felötlött bennem egy kérdés: Miért élvezem jobban a blogos történetek olvasását, mint a kiadott könyvekét? :D
Az utolsó ecsetvonás szórakoztató, laza és közvetlen a fogalmazása. Tetszett, olvastam volna még szívesen :) Érdekes történet, és bár nem tökéletes, nálam sokkal többet nyom a latba maga az élmény, mint egy kifogástalan, steril sztori. Ha osztályoznom kéne, akkor négyest adnék rá, Dávid miatt :D
Csak így tovább! Lehet, hogy még vissza fogok nézni, ahogy időm engedi, bár ígérni nem merek semmit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése