2018. augusztus 12., vasárnap

A XXI. századi társadalom, ahogyan én látom




Sziasztok! Mostanában nem nagyon jelentkeztem, ami nem azt jelenti, hogy nincs mondanivalóm, hanem azt, hogy fogalmam sincs, mennyire vagytok rá kíváncsiak. Sajnos eljutott a társadalom arra a pontra, hogy kábé mindent leszar, és magát helyezi az előtérbe. Erről is szeretném megosztani a véleményemet, szóval a téma szorosan összefügg az „eltűnésem” okával. Őszinte leszek hozzátok, mint mindig.  Elkeserít az a világ, amiben több, mint hét milliárdan élünk. Rengetegen vagyunk, ennek ellenére elindult a babaprogram, amit személy szerint undorítónak találok, és örömmel látom a közösségi médián keresztül, hogy sok másik ember osztja a véleményemet. Megjelent néhány hónapja egy videó a neten, ami Dancsó Peti videóson keresztül, hozzám is eljutott, és mélységesen felháborított. A felvételen egy irritáló hangsúllyal beszélő nő magyarázza, mennyire fontos a családalapítás, hiszen kihal a nemzetünk. Kihangsúlyozza, hogy minden nő kötelessége, legalább két magyart szülnie. Kérdem én, hol van ilyenkor a szabad akarat, és a többi nemzet? Ők nem számítanak, csak a magyar? A nő, szabályosan bűntudatot kelt az emberben, amiért az nem akar, vagy nem azonnal akar gyereket vállalni. Úgy állítja be a független nőket, mintha más nyakába sóznák a felelősséget, ők meg lubickolnának a gondtalan életben. Minden mondata után, egyre magasabbra szökött a vérnyomásom. Egy másik reklám, amit az egyik rádió Facebook-oldalán láttam, azt kérdezte: Mi a mentséged, amiért nem vállalsz gyereket?
Mentség? Álljunk már meg egy szóra! Úgy vélem, senkinek nem kell magyarázkodásba kezdenie arról, miért nem vállal gyereket. Mindenkinek joga van eldöntenie, mit szeretne, és azt hogyan szeretné csinálni. A mai világban, ahol nem ritka, hogy a fiatalok még harminc évesen is otthon élnek a szülőkkel, mert képtelenek elköltözni, meggondolandó a családalapítás. Sokan még magukat sem tudják stabilan fenntartani, így egyértelműen offos a babaproject, vagy szüljenek a semmire, aztán majd csak lesz valami? A saját életemből, olyan példákat tudnék sorolni, akiknek nem kellett volna vállalni. Egy bántalmazó, rossz kapcsolatba semmiképp, munka nélkül, a szülők nyakára semmiképp, gyerekként plusz egy gyereket aztán meg pláne! Nekem már volt egy terhességmegszakításom elég fiatalon, és rohadtul nem bántam meg. Mindenkinek szíve joga eldönteni, mit akar.
Szóval, hét és fél milliárdan vagyunk, ebből hét milliárd a nem normális ember. Nem túlzok, rohadt sokan vannak. Kicsit besokaltam a gonosz, önző, kétszínű, önsajnáltató, nagyképű alakoktól. Rengeteg inger ér minket a hétköznapok során, amiket főleg a közösségi média ont magából. Ezt a témát már számtalanszor elénekelték, cikket írtak róla, így én leszek az a plusz egy, aki újra szót emel emiatt. Ez a huszonegyedik század, ahol idegennek érzem magamat. Elég csak kilépni az utcára, nyitott szemmel járni, és meglátni a társadalom gyengeségeit. Vannak bőven. Nem a valóságban élünk, hanem egy elképzelt univerzumban, ahol a lájkok és a feliratkozások határoznak meg mindent. Olyan emberek osztanak meg elcsépelt életbölcseleteket, akik rohadtul nem úgy élnek, ahogy kéne. A minap futottam szembe az egyik ismerősöm posztjával, aki az erős nők ismertetőjegyeiről rakott ki egy képet. Mondanom se kell, ő teljesen más viselkedést képvisel. Egy másik ismerősöm nyolcmillió képet posztolt, amint éppen hatalmas egyetértésben nyaralgatott a pasijával. Mind a kettő hatalmas vigyorral az arcán, mintha minden rendben lenne, ők lennének a világ legboldogabb párja, majd amint hazaértek, és beszélgetésbe elegyedtem vele, kiderült, hogy a nyaralás katasztrofálisra sikeredett, amúgy meg együtt sincsenek hetek óta, csak kényszerből mentek el, mert már nem tudták lemondani a helyfoglalást.
Mi értelme hazudni? Miért nem tudják az emberek csak úgy simán kiélvezni az élet pillanatait, szelfik nélkül, műmosoly nélkül, kamuk nélkül? Miért akarják becsapni magukat, miért akarnak a nagyközönségnek megfelelni? A téma másik oldalát is érdemes megvizsgálni, az önsajnáltatást. Amikor éppen nem vagyunk geci boldogok, hanem mérgesek, lesajnálóak és látszatdepressziósak. Imádom az ilyen kiírásokat: „Akárhányszor rúgsz belém, és mindig talpra állok, de akkor jobban jársz, ha menekülsz.” Miért? Mit csinálsz? Csúnyán fogsz nézni? Már ott sántít a történet, hogy talpra áll, mert az ilyen kamuönbizalomban túltengő emberek a leglabilisabbak. Bírom, hogy mindenkinek csak a neten hatalmas a pofája, élőben viszont nem mer a másik elé állni. Amikor engem igazságtalanság ért, belefolytam a vitába, elmagyaráztam az én álláspontomat, felkerestem azt az embert, aki a hátam mögött magyarázott. Alapból gáz, hogy nekem kellett utána menni, azzal a szöveggel, hogy „Hallod? Dumáljunk már egy kicsit!” Ő magától biztosan nem nézett volna a szemembe. Nem a Facebookon dühöngtem („Szétbaszom a fejed, csak gyere a közelembe!”, „Kirúgom az összes fogadat!”), hanem személyesen adtam ki magamból. Nagyon kevés embert ismerek, aki ezt képes megtenni, de a neten kinyitják a szájukat. Nem vállalják fel nyíltan a véleményüket, inkább másoknak panaszkodnak.
Ám akad olyan is szép számmal, aki igenis felvállalja a véleményét, csak közben elfelejti, hogy tulajdonképpen egy másik emberi lénnyel kommunikál. Tanúja voltam egy konfliktusnak, és mivel erős az igazságérzetem, kiálltam egy új lány mellett a munkahelyen, akivel úgy kiabált az egyik kollégánk, mintha az anyját ölte volna meg, pedig csak szimplán nem tudott valamit, szóval hibázni merészelt. Ugye, mondanom se kell, hogy a kiabáló az eset óta hozzám se szól, mert nem értettem vele egyet. Felnőtt emberekről beszélek, ez a legszomorúbb. Megmondtam neki, hogy még mindig ember az emberrel beszél, nem vagyunk állatok, de az istenért sem tudta megérteni.
Elszomorít, amit nap mint nap látok, tapasztalok az embertársaimtól. Senkire sem lehet számítani, ha segítségre szorul valaki, rohadtul nem mozdul meg senki a közelében. Mindenki csakis magával van elfoglalva, a negatív véleményt, a kritikát képtelenek elfogadni, mert ha elmondod, hogy szar az, amit a másik csinál, akkor az nem elgondolkozik rajta, hanem visszavág: „Ha nem tetszik, arrébb lehet menni!”. Az ember senkire és semmire nincs tekintettel, hatalmas az arca, és az a legrosszabb, hogy következmények nélkül cselekedhet.
Egy elkorcsosult világban élünk, ahol az önzés természetes, a jó zene eltűnt, helyette van Lil G, Hiro, az értelmetlen szövegekkel, mert erre van igény. Mindenki mindent leszar, másokat hülyének néz, csak az a fasza, amit ő csinál. A társadalom túlnyomó része öntelt idióta, akik csakis magukról tudnak beszélni. Számtalanszor tapasztaltam, hogy csakis azért kezdeményeztek velem beszélgetést, hogy elmondhassák a saját panaszaikat, közben meg rohadtul nem voltak kíváncsiak az én mondandómra. Jön a kérdés: „Hogy vagy?” Válaszként: „Kicsit fáradtan…” Mire a kontra: „Jaaj, én is! Képzeld, az történt hogy…” Ezek után az ember szóhoz sem jut.
Komolyan kérdezem: Mi történt az emberekkel? Miért szarunk ennyire egymás fejére? Miért tűnt el a világból a hűség, az empátia, az igazi értékek? Hol van a megbecsülés, az őszinteség, a szeretet? Miért vagyunk ilyen felszínesek? Komolyan mondom, hogy ilyen világban nem lehet élni, és isten ments attól, hogy gyereket vállaljak, aki szintén ebben nőne fel.
Érdekelne a ti véleményetek is a témáról, mert minden ellenére hiszek abban, hogy léteznek még normális emberek, akik meghallgatják a másikat, és képesek hozzászólni a dologhoz, nem csak unottan továbbgörgetni, bezárni az ablakot, aztán készíteni egy szelfit a tejeskávéjukról, mellé egy Dalai Lámától szedett idézettel.

3 megjegyzés:

  1. Szia! Én is így vagyok az emberekkel. Csak annyit mondok, hogy új munkahelyre kerültem... Botrány.
    Facebookon meg 17 októbere óta egy árva posztom se volt, pont emiatt, ahogy a többiek szarságai se érdekelnek, az enyémet se osztom meg. Nevetségesek, ahogy teszik magukat, közben meg milyen emberek, hát nem látják saját magukat?? Hogy kb azért megy el vhova, hogy ki tudja tenni fészre a képet...
    Megértem, ha ebbe a világba nem akarsz gyereket, én sem. Állandóan csalódok az emberekben. Bár most kezdtem nézegetni a személyiségtípusokat, szeretném megérteni, ki miért olyan, amilyen. Durván pofán csapott, hogy én mennyire melankolikus típus vagyok. :D
    Miért vagy mindig otthon?? Jönnek a kérdések. De ha nincs olyan, akivel szívesen lennék, inkább vagyok egyedül. Van most egy bnőm aki normális, ennyi. A régi barátságok elromlottak, újak meg hogy lennének ilyen gyökér emberekkel?? Nem beszélve kapcsolatról. Vicc. Pedig szeretném, ha lenne valaki/valakik, akikkel számítani lehet egymásra, kedvesnek lenni valakivel (persze csak ilyen közvetett módon, a nyálasság nem rám vall :D), de komolyan lehetetlen. És nekem is van hibám, azt is tudom. Meg mindig beszólnak nekem, hogy hogy nézek ki, meg hogy éljem az életem, ezért se szeretek emberek közé menni. Buták, érzéketlenek.
    Új zenék am tényleg szarok, bár egyik haverom most kezd feltörekedni ilyen értelmetlen szövegekkel(ez direkt ilyen, és van jelentésük :D), de nem bántom érte, bármennyire is nem a stílusom, szívből csinálja. :)
    Jó, hogy ezt így leírtad, összefoglaltad, legalább van egy ember, aki észreveszi ezeket, hogy milyen világban élünk. Én fejben sokszor már haláltáborokat szervezek gyökér embereknek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Látom, benned is annyi indulat van ezzel kapcsolatban, mint bennem. Abszolút egyetértek, én is inkább töltöm itthon a szabadidőmet. Én is úgy látom, hogy csak azért mennek az emberek ide-oda, hogy aztán kiposztolhassák. A napokban született az egyik ismerősömnek gyereke, és azt kellett néznem, ahogy levideózta a kiságyat, meg a szobát, fölötte a kiírás a barátnőjének szólt:"várlak haza titeket, kérlek nagyon vigyázz a babánkra". Lehet, hogy túl antiszociális vagyok, de ez miért tartozik másra? Miért nem privátban írta meg a csajnak ezt? :D
      Naa, mindegy. Az azért igazolja a bejegyzésemet, hogy rengetegen olvasták, és több száz emberből, három reakció érkezett :D
      Köszönöm, hogy írtál! Rád mindig lehet számítani <3

      Törlés
    2. Hát teszi magát, de komolyan gáz az ilyen, ők ezt nem látják?? Annyira átlátszóak az ilyen "mostitteszünkotteszünkittnyaralunk" posztok. Ki lehet tenni nyaralós képet pl, de olyat, aminek van is értelme. Egy elkapott pillanat v vmi. Én ilyen emberekből nem kérek.
      A többi olvasó biztos a posztolós emberekhez tartozott :D <3

      Törlés