2018. február 21., szerda

Kritika- Szívlövés




Sziasztok! :) Ismét kritikával jelentkezem, amit szintén tavaly kért tőlem, Sabina Korga. (Nagyon szép neved van :3) Amint megnyitottam a blogot, azt sem tudtam, melyik történetet kezdjem el, hiszen az oldalon három is található. Végül mindet átolvastam, mert nem hosszúak.
Maga a blog érdekes, hiszen Sabina a történetek alakulásába bevonja az olvasóit is, szavazásokat hoz létre, miként folytatódjanak, vagy akár mi legyen a szereplők neve. Ezt szimpatikusnak találom, tetszik az ötlet! :) 
Attól tartok, ez a kritika nem lesz hosszú, úgyhogy kezdjünk is bele.

Kinézet: Azonnal megfogott, hiszen nem blogspot, más az elrendezés, gyönyörű az egész. :) A szokatlan mindig bejön :P

Történetek: Szeretném a sztorik közül a leghosszabbal kezdeni, ám ez is csupán három fejezetes, plusz a prológus. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet róla írni, mert bőven van róla véleményem.
A Szívlövés rettenetesen kusza, irreális, összecsapott. Szeretem az in medias res kezdést, de itt utána sincs megmagyarázva semmi. A legnagyobb probléma a hisztérikus főszereplővel, Anna Korikkal van. Már az elején furán néztem, amikor Anna gondolataiba nyerhetünk bepillantást, amint kiszól az olvasóhoz.
„Szerencsére megtehetem, mert anyámtól jó géneket örököltem és így is vékony alakom van, ami – szerintem teljesen elfogadhatatlan módon – feltétele annak, hogy ebben a ruhaboltban robotoljak. Igen, utálhattok ezért. De talán nem fogtok annyira, ha elmondom, hogy a külsőm az egyetlen jó dolog, amit tőle kaptam.”
Már miért utálnák az emberek azért, amiért vékony, aztán meg gyorsan elkezd magyarázkodni, hogy a szép kinézete ellenére neki mennyire rossz sorsa van.
Miközben így morfondírozik munka közben, megtalálja a főnök, és felhívatja az irodájába. A tehetős, elegáns férfiről egyből Christian Grey jutott az eszembe, pontosan olyan a személyleírása. Elkezdenek a munkáról beszélgetni, majd a fickó rányomul, mire Anna teljesen jogosan kiakad, ám olyat mond, amitől megint értetlenül pislogtam.
„De most csak egy undorító férget látok, aki nem tud máshogy csajt felszedni, csak úgy, hogy a saját alkalmazottjává teszi őket és nem ad nekik más választást.”
Teljesen ártatlanul kérdezem: ezt a következtetést miből vonta le? Miért feltételezi azt, hogy csupán azért vette őt fel dolgozni fél éve, mert fel akarja szedni?
Anna sírva elrohan, miközben olyan dolgokat gondol, amit nem tudtam hova tenni.
„Inkább attól kerültem padlóra, hogy úgy éreztem, én már sosem lehetek senki. Mindig, mindenki egy tárgyként fog rám tekinteni, és ugyanolyan gusztustalan sorsra jutok, mint anyám.”
Semmit nem tudunk a főszereplőről, így érthetetlen az, ahogyan vélekedik magáról, semmi előzménye nincsen, ami megalapozná ezt! Miközben sír a wc-ben, utána megy az egyik kolléganője, aki azt hiszi, hogy „megdugta” a főnök, majd nyugtatni kezdi. A nő szerint ez nem nagy dolog, Mr. Grey2 már mindenkit felpróbált közülük, így juthatnak előre a csajok a ranglétrán. Anna hisztizik, kiabál, hogy ez mennyire undorító, aztán elszalad onnan is.
Már otthon kesereg, amikor felhív egy Kevin nevű valakit, akiről semmit nem tudunk. Én azt hittem, hogy az egyik haverja, akinél közben csaj van, mert behallatszik a telefonba, de a következő fejezetben kiderül, hogy a pasija. Az utolsó mondat pedig érthetetlen: „Úgy látszik, minden összeomlik. Mégis hogyan jutottam el idáig?” Álljunk meg! Miért omlik össze minden? Mert másik munkahelyet kell keresnie? Emberek milliói teszik ezt nap, mint nap!
A következő fejezetben kapunk egy idegenvezetést Luxemburgról, ám előtte még felkeltette az érdeklődésemet egy mondat:
„Nincs munkám, az egyetemet nem tudom fizetni, a barátom egy agresszív idióta, aki, ha teheti, megcsal, és ha ez nem elég, 8 nap múlva utcára kerülök.”
Mi? Hogy mi? Addig értem, hogy nincs munkája, bár még nem mondott fel, de feltehetően nem lesz. Az is oké, hogy ki fogják rakni az albérletből, mert nem tudja fizetni, na de a többi információ? Eddig nem úgy volt, hogy nem tanul? És a barátja miért agresszív, és miért csalja meg, és miért van vele egyáltalán? Túl sok a kérdés. Később kiderül, hogy Anna négy éve él Luxemburgban, előtte meg arról van szó, hogy nincs kint senkije a pasiján kívül, akit ott szedett fel. Nehogy azt mondja már, hogy ennyi idő alatt egyetlen emberrel sem barátkozott, vagy találkozott, aki segíteni tudna neki!
Nagy unalmában elmegy sétálni, majd felhívja a pasiját, és lezajlik egy díjnyertes párbeszéd közöttük.
„– Szia! Mit akarsz? – vette fel a telefont nem túl kedves hangnemben.
– Szia! Azon gondolkodtam, hogy esetlen pár napra beköltözhetnék-e hozzád, mert valószínű, hogy ki fognak lakoltatni – mondtam olyan cuki hangon, amennyire csak tőlem tellett.
Pár hosszú másodpercig néma csend volt a vonal másik oldalán, amelyet egy hatalmas sóhaj szakított félbe.
– Cica… – kezdte, majd egy kis hatásszünetet tartott – már beszélni akartam veled kettőnkről.
Tudtam, mit fog mondani, de szánalmasnak találtam, hogy így bepánikol attól, hogy nem tud majd más nőket felhívni magához és inkább szakít velem.
– Ne folytasd, nem lényeg, majd beszélünk – vágtam közbe gyorsan.
Leraktam a telefont, és nem is hívott már vissza.”
Ez most komoly? Kevin azt mondja, hogy beszélni akar kettejükről, mire a csaj egyszerűen rábassza a telefont? Ebből nem derült ki, hogy Kevin pánikolt volna, vagy az lenne a baja, hogy a lány oda akar költözni, szimplán dumálni akart. De a poén az, hogy Anna úgy köszön el: „majd beszélünk”. Mikor? Itt lett volna a lehetőség! Ah, istenem.
Ezután Anna elindul, ám nem ér haza, mert útközben egy gyilkosság szemtanúja lesz. Elrohan, de a gyilkosok utána futnak, majd el is kapják, amikor már éppen megnyugodna. Berakják egy kocsiba, mire ő… ezt figyeld!... elalszik. Kajak képes volt elaludni a kocsi hátsó ülésén, miközben éppen idegen rabolták el?! Normális esetben, ez lenne az ember utolsó gondolata, hogy aludjon!
Bedugják egy sötét szobába, aztán jön valaki, akit az idegenek főnöknek hívnak. Azt még megjegyezném, hogy a fickók, egy ilyen helyzetben még véletlenül sem mondanák ki a társuk nevét, ha már lebuktak. Na, amint felbukkan a „főnök”, Annának kinyílik a csipája, visszaszájal a férfinek, nem hogy inkább csöndben maradna, ráadásul még fel is pofozza a „főnököt”. Na, ez aztán mindent vitt. Ezek után a férfi nem lövi le ott helyben, hanem szobát ad neki! Egy minilakosztályt. Meg sem büntetik, amiért szemtanúja volt egy gyilkosságnak, semmit nem csinálnak vele, a csaj meg örül a fejének, mert legalább nem az utcán kell élnie. Egy illatos, habos fürdés után újra elalszik az ismeretlen helyen.
Amíg békésen szunyókál, betekintést nyerhetünk a „főnök” magánszférájába is. Itt szeretnék megállni, mert egy olyan érdekes párbeszéd zajlik le közte, és az egyik „embere” között, hogy amellett nem lehet elmenni:
„– Tony! Utána néztél Anna Koriknak?
– Igen, főnök. 26 éves, az apjáról nem találtam semmit, az anyja valahol Dubai-ban van a legutóbbi hírek szerint, de nem tartják a kapcsolatot. Magyarországon született, de 4 éve itt él.
– Pontosan hol?
– Hát, igazából sehol. Nem tudta fizetni az albérletet, így elküldték, mert az állásából kirúgta az a seggfej Viktor Klang.
– Nem adta be a derekát a lány, mi?
– Úgy tűnik.
– Akkor nincs senki az életében?
– Találtam egy ex-pasit, de az infók alapján egy barom volt, aki verte is néha. Hol együtt voltak, hol nem…”
Ezeket mégis honnan az atya úristenből derítették ki? Egy: még nem lakoltatták ki a csajt. Kettő: a pasija még nem az exe. Három: az anyja Dubaiban van a „hírek szerint”. Milyen hírek szerint? Négy: kitől tud Kivenről ez a Tony ilyeneket? Ja, bocsánat, az „infók alapján”, de milyen infók? Ilyen híres Anna, hogy mindenki róla beszél, vagy mi van?
Egyébként elég érdekes, hogy a bűnözők ítélik meg a másik embert :D „seggfej Viktor”, az expasi egy barom.
Ezt követően a „főnök” bemegy Annához, amíg az éppen alszik. Na, látjátok! Ezért nem szabad nyugovóra térni egy idegenektől hemzsegő, ismeretlen épületben!
„Miért nem fél ez a lány? Két válasz lehetséges. Vagy nagyon hülye, vagy nagyon kemény csaj. Van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi.” –> nekem meg van egy olyan érzésem, hogy az előbbi :D
Miután Anna felébred, éhes, ezért lemegy kajálni a földszintre, mintha otthon lenne, majd legnagyobb döbbenetemre a „főnök” szolgálja ki. Ezt még egyszer. Tessék?!
„– Jó reggelt! Éhes vagy? – próbált úgy érdeklődni, hogy közben elfojtsa a nevetését.
– Nem, köszi, megvagyok – fogalmam sincs miért mondtam ezt, úgy viselkedek, mint egy durcás tini.
– Muszáj enned. Ülj le az étkezőben és hozok neked valamit.”
Uh, a nagyon veszélyes, kemény bandavezér, akinek most már a neve is kiderül: Alessandro alias Alex. Szóval Alex visz neki zöldségeket, frissen facsart narancslevet, tojást, bacont és magvas kenyeret. Azt a hét meg a nyolcát! Micsoda egy úriember, kár, hogy teljesen hiteltelen.
Ott ér véget a fejezet, hogy Alex döntés elé állítja Annát. Vagy megölik, mivel szemtanú, vagy csatlakozhat hozzájuk. Hát, nem kérdés, hogy a lány melyiket fogja választani.
Végre vége, ez a három fejezet is sok volt belőle. Nincs felvezetés, a karakterek csapnivalóak, az egész szörnyen irreális, semmi nincs kifejtve rendesen, a környezetleírásokon kívül. Anna, huszonhat évesen még mindig úgy cirkuszol, mint egy gyerek. Lehetne sokkal erősebb is.

Ezután már csupán kíváncsiságból olvastam el a másik két történetet, abban reménykedve, hogy ott jobb lesz a helyzet, de nem. Ugyanazzal az irritáló fő karakterrel találtam magamat szemben, csak az egyikben Melinda volt, a másikban meg Emma.
A Kitépve alapja érdekes lehetne. Amennyit a prológusból és az első fejezetből megtudtam, az az, hogy kiderül, hősünket adoptálták. Feltehetően onnan jönnek rá, hogy az anyja kórházba kerül, és a lánytól vesznek vért, ami talán segíthet neki, bár ezt csupán feltételezem. Megjegyzem, vérvétel közben Melinda mellett végig ott van a barátnője, aggódik, erre mit kap viszonzásul? Hát, nem köszönömöt, hanem Melinda kiakadását, hogy miért kérdezgeti mindenki öt percenként, hogyan érzi magát. Tényleg felháborító. Hogy merészelnek érdeklődni iránta az emberek?

A Háttérzajban viszont bőven van potenciál! A jövőben játszódik, egy nyomozónőről szól, aki nyakik benne van egy gyilkossági ügyben. Sajnos ebből csupán egy prológus került fel eddig, de már ebben is lenyűgözött az okosház, ami bemutatásra került.
Viszont azt nem értettem, hogy olyan embert szeret a nő, aki nem is létezik. Miért? Robot, vagy titkolja a kilétét?
Összegzés: A fogalmazását jónak találtam, a helyesírással sem volt probléma. Minden rendben volt, magukon a történeteken kívül. A legfőbb bajt a karakterek jelentették, de erről már esett szó fentebb. Javasolnám a cselekmények újra gondolását, átírását, kibővítését, mert így majdhogynem élvezhetetlen :/ Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és sok sikert kívánok a továbbiakban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése