2018. február 6., kedd

A hazai könyvekről



Sziasztok! :) Régen írtam már bejegyzést, ez a kényes téma, amiről most ki fogom fejteni a véleményemet, már hónapok óta érlelődik bennem. Mindig eltemettem, lenyugodtam, de valamelyik nap hajnalban, ahogy a Facebookot nézegettem, két részletre is rábukkantam, amiket az írójuk posztolt az idén megjelenő könyvéből. Elképzelhető, hogy ismét nem leszek népszerű a saját nézőpontommal.
Évekkel ezelőtt faltam a könyveket, egyiket olvastam a másik után. Akadtak gyengébb minőségűek és brutálisan erősek is, ám akkor még a „gyenge” is megütötte a minimum szintet, mostanra viszont kezdek leszokni az olvasásról. Az egyik előző írásomban már kifejtettem a véleményemet a nagy mértékű PDF-ek illegális letöltéséről, és a könyvek magas áráról, ám rájöttem, hogy egy igazán jó nyomdatermékért akármekkora összeget képes lennék kiadni. A „jó” alatt azt értem, hogy legalább a helyesírási és mondatalkotási követelményeket hozza. Például ne legyen benne ilyen: „Visszafordul a saját asztalához, miközben fél szemmel látom, mekkora nemtetszés van az arcán.”
Az is elvárható lenne, hogy az igeidőket ne váltogassa a szerző néhány soronként, és lehetőleg ne elcsépelt karakterekkel dolgozzon. A tőmondatokról, meg a hasonló párbeszédekről nem is beszélve:
„– Meg tudod csinálni – mosolygott.
– Igen – bólintottam.
– Akkor gyerünk! – tette a vállamra a kezét.
– Gyerünk – sóhajtottam.”
A napokban kaptam egy linket, ahol bele lehetett olvasni egy már megjelent könyv első tizenhét oldalába. Tízig jutottam, miközben a hajamat téptem. Az hagyján, hogy olyan nevetséges írói álnevet választott a szerző, amit én még bloggerként sem használnék, de még a párbeszédek helyesírásával sem volt tisztában. Kétségbeejtő.
Jelenleg több könyvet olvasok párhuzamosan, és semelyikkel sem haladok. Valamelyik irdatlanul felhúz, valamelyik csak untat. M.G.Brown-Kavargó rózsaszirmok című regényéről egy külön bejegyzéssel készülök majd, ami az előbbi kategóriába sorolható. Ha esetleg az írónő olvassa valamikor ezt a bejegyzésemet, előre üzenem neki, hogy imádom a stílusát, de maga a történet és a karakterek botrányosak.
Vagy nekem túl nagyok az elvárásaim, vagy tényleg a béka segge alá süllyedt a hazai könyvkiadás, nem tudom. Most már mindenki lehet író, mindenki adhat ki könyvet, ami elkeserítő. A részletek alapján, amiket eddig olvastam, úgy látom, hogy a kiadóknak már tök mindegy, mi megy át a kezük alatt, csak egy ütős cím kell, egy jó fülszöveg és már mehet is a polcokra. Ó, igen, a figyelemfelkeltő borító sem utolsó szempont. A tartalom? Az nem számít, hiszen az ember már megvette, fizetett érte, nő az eladási statisztika, tehát nyereséges. (Ebben rengetegen nem fognak velem egyetérteni.)
Elszomorító ez a helyzet, a marketing meg vérlázító. Aláírom, elengedhetetlen a reklámozás, szerves része az egész folyamatnak, ám az írók gyakran átesnek a ló túloldalára, erőszakosan tukmálják a regényüket, miközben úgy el vannak szállva, mint Mary Poppins. (Megjegyzem: sokszor többet foglalkoznak a marketinggel, mint a könyvükkel, látva a végeredményt.)
Nekem erős önkritikám van, ezért sem fordultam kiadóhoz a Gyűlöllek szeretnivel, mert bevallom, nem lett jó. Sokan olvassák, rendszeresen kapok pozitív véleményeket rá, néhányan biztattak is, hogy adassam ki. Borítékolom, soha nem kerül majd nyomtatásba, mert látom a hibáit. Egy blogon elfér, szórakoztat, vagyis elértem vele a kívánt eredményt, ennyi.
Vannak olyanok, akik nem így gondolkodnak a saját írásukról, és tele vannak aranyos barátokkal, akik nem mutatnak rá könyörtelenül a hibákra. Itt a legnagyobb felelősség magát a kiadót terheli, hiszen az övé az utolsó szó, ő bólint rá a nyomtatásra, és esetleg a terjesztésre is.
Belelapoztam sok könyvbe, amiket PDF-ben kaptam amolyan reklámjelleggel, és mindegyik végén levontam a következtetést: nem adnék értük pénzt. Az egyikben a korosztályt nem találta el az írója, a másik már az elején egy tömény infóblokkal indított, a harmadikban a műanyag párbeszédeken kívül, még a helyesírást sem sikerült eltalálni, a negyedik pedig tele volt szóismétléssel.
Amióta tudok olvasni, mindig könyv volt a kezemben. Ott már bajok vannak, ha egy pillantásra sem méltatom a könyvesboltot, helyette a meki felé veszem az irányt.
Itt tartunk: rosszul megírt cselekmények, hiteltelen reakciók a karakterek részéről, klisés csavarok, sablon mondatok. De a gyönyörű borítók aztán odabasznak, a címekkel együtt. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra ez édeskevés. Egy kezemen meg tudom számolni, mely írások ütötték meg nálam a mércét, és az egészben az a legszomorúbb, hogy több közöttük a blogos történet, mint a kiadott könyv. Rengeteg bloggal találkoztam a kritikaírások alkalmával. Találtam olyanokat, amikre azt mondtam: Na, ez igen! Ezt megvenném kanyar nélkül! Egy hozzáértők által ellenőrizetlen, szerkesztetlen kézirat kenterbe verte a sok kiadott alkotást. Ők hol vannak? Miért bujkálnak? Miért csak a netre töltik fel a történetüket, miért nem törnek nagyobb célok felé?
Amiről még szólni szeretnék néhány szót, az az írói álnév. Nem értem, hogy miért lehet vonzóbb Lilien P. Calligan, mint Kovács Vivien. A blogolni vágyók körében még jogos is, hiszen sokan titokban akarják tartani a tevékenységüket, nem akarják, hogy esetleg az ismerőseik megtudják, milyen szaftos, +18-as jeleneteket vetnek papírra. Az íróknál azonban érthetetlen az álnév. Talán marketingfogás? Mert az ember hamarabb levesz a polcról egy hangzatos névvel ellátott könyvet? Nem így kell olvasásra ösztönözni, hanem a tartalommal! (Ez a véleményem a borítóról is.) Lehet, hogy maradi vagyok, de az igényes olvasót nem lehet átverni.
Végezetül pedig az egyik kedvenc élményemet osztom meg veletek, amikor egy magyar írótól vettem könyvet, majd a borító hátulján a következőt olvastam: „Az amerikai szerző…” Ez pedig már a megvezetés kategóriába sorolható.
Köszönöm a figyelmet, és igyekszem befejezni a Kavargó rózsaszirmokat, hogy abból is írhassak egy véleménykifejtést :) További szép napot nektek!


4 megjegyzés:

  1. :D Az írónő olvasta :D Ne aggódj, hatalmas karakterfejlődések lesznek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, akkor megnyugodtam :D Még csak a 200. oldal környékén járok :D

      Törlés
    2. 4 kötetes :D Szóval messze még a vége :D

      Törlés
    3. Á, én most leragadtam :/ Már csak 70 oldal lenne belőle körülbelül, de egyszerűen nem jutok el odáig.
      Azt hittem, hogy 5 kötet o.O

      Törlés