2017. december 31., vasárnap

Versenyeredmények - Novellás szekció

Sziasztok!

Amikor Anett felvetette egy új verseny rendezésének ötletét, nagyon megörültem neki. Mindig is szerettem volna egyszer zsűriként is részt venni egy ilyen versenyben, és mivel legszívesebben novellákat olvasok - alkotni is leginkább ebben a műfajban szeretek - nem volt kérdés, hogy ezt a kategóriát szeretném elvállalni. Gondoltam, úgyis rengeteg bloggernek van a gépe legmélyebb bugyraiban legalább egy, ha nem több olyan novella, amely sose látott napvilágot, aminek publikálására a verseny egy megfelelő alkalmat jelentene.
Nos, tévedtem.
A versenyre való jelentkezés határidejének lejártakor ugyanis nulla, azaz nulla darab novella érkezett be. Ez kissé elszomorított, hiszen mind azt vártuk, hogy sok jelentkező lesz, másfelől pedig mint már említettem, imádok novellákat olvasni. Aztán utolsó utáni pillanatban Jandácsik Pál tollából kaptam három olvasni-és értékelni valót. Három novella, három különböző kategóriában, így egyértelmű, hogy Pál lett a novellás szekció abszolút győztese.
Egyik szemem sír, másik nevet, mivel nagyon jó novellákat kaptam, de azért be kell ismernem, többre számítottam. Pál természetesen meg fogja kapni az első helyezettnek járó díjakat, alább pedig egy kis értékelést olvashattok mind a három írásáról. 
Előre is szeretném leszögezni, hogy ezek nem professzionális vélemények, hiszen bőven nem számítok profinak semmilyen értelemben, így kicsit furcsán is érzem magam, hogy 18 éves fejjel egy olyan írónak véleményezem a novelláit, akinek már könyve is megjelent. Ilyenkor nem érzem a létezésemet, illetve a véleményemet sem létjogosultnak. Tudom, egyéni hülyeségem. Na de térjünk a lényegre. 

(romantikus kategória)

Már a címből is egyértelmű volt számomra, miről fog szólni a novella. Egy leányzó menthetetlenül belezúg egy Alex nevű fiúba, aki egy mindenki szemében nagyon vonzó, a társadalom hierarchiájában valószínűleg a "menő" titulust kiérdemlő illető.
Jóslásom helyesnek bizonyult. Alex egy együttesben játszik, főhősnőnk azonnal belehabarodik, egy véletlen, bárban való találkozásuk végkimenetele pedig várhatóan egy, a lány lakásán kettesben eltöltött kellemes éjszaka lett. Főhősnőnk szobatársa reggel rájuk nyit, jól letolja barátnőjét, hogy mégis mi a halált képzelt magáról, teljesen megőrült-e, majd elmegy ZH-t írni. Főhősnőnkben valami dereng, hogy hááát igen, ez mégsem feltétlenül volt egy okos döntés, pár pillanattal később azonban ráeszmél, hogy végül is már édes mindegy, így beleegyezik a fiúval közös zuhanyzás ötletébe.
Lényegében erről szól a novella. Ennél többet nem is tudnék róla mondani. A három közül talán ez tetszett a legkevésbé. Számomra hiányzott belőle a másik két novellában fellelhető többletjelentés. Kicsit jobban kibontottam volna a főszereplő hölgy belső, érzelmi vívódásait, dilemmáit, az érzelmek kettősségét. Hogy beismeri, hogy igen, hiba volt, de nem érdekli, mert tényleg droghasználó módjára rá van függve Alexre. Kapcsolatuk számomra kicsit felszínesnek tűnik, nyilvánvalóan elsősorban fizikai, szexuális vonzódásról van szó, mégsem éreztem azt, hogy ezen kapcsolat fenntartása mégis létfontosságú lenne a lánynak. 
Az ilyen jellegű történeteket a részletes kibontás szükségessége miatt egy hosszabb elbeszélés, illetve rövidebb regény formájában preferálom. Nekem ez így kicsit kevés volt, DE plusz pont, hogy nem az egész novella az együtt töltött éjszaka pornóba áthajló, részletekbe menő leírásáról szólt. A címet olvasva ugyanis ettől rettegtem. 

(fantasy)

Avagy Shakespeare Romeo és Júliája átültetve a fantasy világába. Már az olvasás kezdetekor emlékeztetett a mű a drámakirály legismertebb művének végjátékára, valamint A szépség és a szörnyeteggel való párhuzam is felsejlett. Elsőnek azt hittem, arcátlan koppintás végett van ez így, később azonban ráeszméltem, hogy ohh nem, ez direkt van. Ezúttal is elnézést kérek korábbi feltételezésemért. :D 
A történet alapja tehát (remélhetőleg) mindenki által ismert. Két ellenséges család két gyermeke egymásba szeret, Pál novellájában azonban a két fiatal halála nem egy szerencsétlen véletlennek köszönhető, hanem egy előre elhatározott, közös döntésen alapul; az Újvilágnak, vagy Fénynek nevezett párhuzamos világba szeretnének eljutni, ahol akadályok nélkül együtt lehetnek. Tervük azonban nem sikerül, a vámpír Júliára ugyanis nem hat a Romeot megölő farkasfű méreg, így más utat kell keresnie szerelmével való örök együttléthez. Az ő életben maradásának köszönhetjük lényegében a történetbe való betekintésünket. Belső monológja során bontakozik ki a világ, amelyben élnek, szerelmük története, valamint az előző novellából hiányolt többletjelentést is megkaptam. Két részt idéznék: "Nálunk a szomjúság nagyon egyforma: éhség és szerelem ugyanazon szenvedély, ugyanazon állati vágy, ami felett szemet hunytak családfőink", valamint "Csak ebben bízhattam; a Fényben, aminek léteznie kell! A túlvilágban, amely befogad minden lényt, ami igazán szeret és megbánja bűneit, mert a közhiedelemmel ellentétben a vámpíroknak is van lelkük."
Remélem mindenki érzi, amit én is éreztem ezeknél a mondatoknál. Tetszett, hogy maga a szerelem is egy alapvető, létfenntartáshoz szükséges elemként van definiálva, amire mindenkinek, tényleg mindenkinek szüksége van, még azoknak is, akik kívülről érzéketlennek, egyenesen lelketlennek tűnnek. Ez a mondanivaló pedig könnyen elvonatkoztatható az író által megteremtett fantasy világától és átültethető a mindenkori emberi társadalomba. (Az utolsó mondatban kicsit magamra is ismertem, amin el is nevettem magam. Minden ismerősöm mondja, hogy tulajdonképpen vámpír is lehetnék, a hófehér bőrömmel, fekete hajammal, az előszeretettel hordott bordó rúzsaimmal és fekete ruháimmal. Pusz az is igaz, hogy elég ridegnek igyekszek tűnni mások felé, mondván, csak gyengének tűnnék, ha beismerném, hogy van lelkem, meg különben is, majd akit érdekel, úgyis meglátja. Pedig van nekem lelkem. Tényleg.)
Oké, megint túl személyesbe ment át a dolog, ugorjunk :D
Szóval tetszett. Egyértelműen tetszett. Plusz pont az intertextualitásért és azért, hogy Tybalt kevésbé emlegetett, Júliához való vonzódása is felsejlett a történetben.

(thriller)

Avagy az abszolút kedvencem. Az egész novella egy metafora. Rövid, tömör, de annál több értelmezési lehetőséget hagy maga után. Egy egész estés beszélgetés alapját is képezheti.
A szörny maga valószínűleg nem a klasszikus értelemben vett szőrős, hatalmas karmokkal rendelkező fantasyba illő lény. Igaz, a novella elején külseje így van jellemezve, a későbbi leírások azonban másra engednek következtetni. A klasszikus szörny ábrázatot csak a főszereplő kislány, Évi képzeli, hiszen ki más bánthatná őt, ha nem egy ilyen ijesztő lény. Csak egy ilyen teremtmény fenheti fogát egy ártatlan kislányra, csak ez lehet, nem egy ismerős, végképp nem egy családtag... Ugye?
Ebben az esetben is idéznék egy részletet: "A szülők sokszor nem figyelnek oda eléggé a gyerekeikre. Nem hisznek nekik. Nem ismerik a szörnyek alapvető természetét: azt, hogy csak éjszaka mutatják meg a valódi küllemüket, nappal pedig álruhát húznak és elvegyülnek a többi ember között. Minden nap legalább egy mellett elsétálsz Te is."
Hidegrázós, nemde? A legtöbben emberbőrbe bújt szörnyetegek vagyunk, amit igyekszünk elrejteni mások elől. Éjjel azonban, amikor senki se látja felfedhetjük valódi énünket. Hiszen senki sem látja. Napközben észrevétlenül sétálnak el mellettünk. Az is lehet, hogy velük élünk. Évi szörnye is egy ilyen szörny. Bárki lehet. Vérszerinti apa, nevelőapa, nagybácsi, bárki. Akárki. Szándéka egyértelmű, csak a megfelelő alkalomra vár ("Hamarosan nagylány leszel, Évike."). Évi tehetetlen, illetve mi, olvasók is azok vagyunk, hiszen egy plüssmaci szemszögéből látjuk az események alakulását. Szeretnénk, ha vége lenne. Szeretnénk segíteni. Szeretnénk tenni valami. De nem tudunk. Pont olyan tehetetlenek vagyunk, mint Évi plüssmacija. Épp ezért volt zseniális húzás ez a szemszög.
Nem szeretnék sokkal többet mondani a novelláról. Mindenki olvassa el maga, elemezgesse saját szájíze szerint. Annyi biztos, hogy a három novella közül ez az abszolút favoritom. Meg merem kockáztatni, hogy akkor is ez lenne a kategória győztese, ha kaptam volna még harminc alkotást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése