2017. október 23., hétfő

Kritika- Instinct



Sziasztok! Ezúttal kritikával érkeztem, ami nem másról fog szólni, mint az Instinctről, ahogy a címből is látszik. Két lelkes bloggerina írja, Amanda és Sziny Ke. Amikor elindult a blog, én már akkor feliratkoztam rá a prológus alapján, ami akár első fejezetnek is elmenne, nem értem, hogy akkor miért prológus. Idő közben azonban elhavazódtam, ezért csak a harmadik fejezetig jutottam, így Sziny Ke felkérése jól jött, mert bepótolhattam a lemaradásomat :) Nézzük!

Kinézet: Fekete alapon hófehér betűk. Igen rossz párosítás :/ A fejléc azonban nagyon szép, és az összhatás is passzol a témához, csak a betűk színén kéne változtatni, mondjuk sötétszürkére cserélni.

Történet: Stílusában az erősen Deadpoolra hajazó Ray-jel nagyon jól nyitottatok! Élvezet volt olvasni, vicces, gördülékeny, ám ezt a továbbiakban nem nagyon tudtátok tartani. A fejezetekben túl sok szereplőt dobtatok be egyszerre, így egyik sincs rendesen kifejtve. Megjelenik Jézus, fekete Audijával (imádtam egyébként :D ), Pete, Ray, Beatrice, aztán később Beatrice két rendőrkollégája Lindsay és Chris, majd az Instinct nevű bárban odacsappan hozzájuk Devin, a hely tulajával, Clinttel együtt. Merem állítani, hogy az összes szereplő infantilis :D Beatrice, a rendőrfőnöknő, aki másodállásban vámpír, Deadpool-Ray a tolvajok istene, Jézus simán csak Jézus, aki nem hasonlít a bibliai alteregójához :D, Devin az Alvilág urának a fia (belé azért több komolyság szorult), Pete-et meg nem ismerem, nincs nagyon személyisége. Egyelőre a konkrét történetét még nem lehet tudni, mert csak jönnek az újabb szereplők a régiek mellé, esemény pedig alig van, ami baj, így a 8. fejezet után.
Folyamatosan emlegetnek valami Síkot, ami elfedi a mágiát az emberek elől, ám pontosabban nem tudjuk meg, hogy mi is az, hiszen maga a szereplő is úgy nyilatkozik róla, hogy a Sík, egy mágikus valami :D Természetesen mindig kell lennie egy szereplőnek, aki mindennel elégedetlen, és utálja a körülötte lévőket, mindezt indokolatlanul. Ő Beatrice, aki a legellenszenvesebb az egészben, a fent felsoroltak miatt, viszont tetszik az elmélkedése az illemről és a régi időkről!
A locsolós jelenet a bárban olyan, mintha óvodások játszanának egymással. Mesterkélt az egész, nem élvezhető, az olvasó inkább a fejét fogja a karakterek idiotizmusa miatt. Ezért is éreztem úgy, hogy túlságosan hosszúra nyúlt az egész jelenet.
Amikor a rendőrök megtalálják a hullát, aminek Beatrice szívta ki a nyakát, vagyis a vérét, jó lenne, a nő belső monológja nélkül. Nagyon egyértelműsítettétek, hogy ő a tettes, csak visszatartja a nyomokat. Jobb lenne, ha bemutatnátok egy szimpla helyszínelést, hiszen mindenki tudja, hogy mi folyik a színfalak mögött.
Sziny Ke, azt mondtad, hogy a 3. fejezet necces, hiszen új szereplőt hoztok be, Haydee személyében, ám abszolút nem volt az, beleillett a képbe. (Csak megjegyzem, hogy először a promósütit pornósütinek olvastam :D És ezt még a Word sem húzza alá. Beszarás. ) Itt kezdtetek el sietni a történetvezetéssel, csak kapkodtam a fejemet a helyszínek között. Haydee az egyik percben még a suliban van, aztán már az utcán, utána kap egy furcsa telefonhívást a rendőrségről. Meg sem kérdezi, hogy mi a töcs van, beleegyezik a kihallgatásba. Gyors egymásutánban következnek az események, ráadásul irreális az egész, még a sztorihoz képest is! A Ray és Beatrice között folyó beszélgetést nem Haydee előtt kéne megejteniük, Beatrice pedig megerőltethetné magát annyira, hogy nem viselkedik úgy, rendőrfőnök létére, mint egy tinilány. Megkockáztatom, hogy még Haydee is normálisabb nála. Így hogy vegye komolyan az ember?
Alig vártam, hogy a sokat emlegetett, klán nélküli vámpír, Shiro felbukkanjon, így örültem, amikor a következő fejezetben ez meg is történt, aztán értetlenül pislogtam. Azzal indul az egész, hogy üldözik az ellenséges klán tagjai, majd meglövik. Majdnem felröhögtem, amikor Shiro ennek hatására sírva fakad :D Nem emeltétek ki külön, hogy a lövedék esetleg olyan anyaggal lenne átitatva, ami káros a vámpírra, így csupán egy sima golyóról van szó, amitől egy vámpír sír. Miközben nagy nehezen kibányássza magából a lövedéket, megemlítitek, hogy ő amúgy egy háborús veterán, volt katona! Ennek tükrében sokkal jobban kéne bírnia a megpróbáltatásokat!
Shirónak sikerül elmenekülnie az üldözői elől, mert feljön a nap, és macskává változik. Na, ezek után hogy hogynem, Haydee barátnője megtalálja az utcán, majd Haydee-re tukmálja az állatot. Még azt a kis izgalmat sem hagytátok meg, hogy az olvasó várja a nagy leleplezést, amikor majd kiderül, hogy a macska nem közönséges állat, mert a fejezet végén gyorsan fel is fedi magát. Kijelenti, hogy most már Haydee a gazdája, majd elviszi a bárba, hogy bemutassa a többieknek. Haydee fejében olyan gondolatok járnak, hogy ez a csávó nem normális, biztos pszichopata, de mégis követi, nem bassza ki az utcára, amit kellett volna :D Ha az én szobámban változna át, a néhány órája befogadott macskám férfivé, aki gond nélkül elmondja, hogy ő amúgy vámpír is, azonnal megszabadulnék tőle. Nem is ismeri a fazont!
A 7. fejezettől egy újabb szereplővel bővülünk, Ivettel, aki magyar, és rohadtul nem illik bele. Mivel alig beszél angolul, így a párbeszédek eléggé furcsára és élvezhetetlenre sikerültek.
(„ – Ivett – pillant rám. – Te… – valami ismeretlen szó – rá. Nálam nem maradhat.”) Ez így abszolút nem jó. Ivett azért került Vancouverbe, meg ebbe a társaságba, mert lerombolta az iskoláját, a hozzá kapcsolódó szellem, akit egyébként neki kéne irányítania. Elvileg. Úgy vettem észre, hogy semmilyen befolyással nem bír a szellemre. Itt tart most a történet, ami olyan kusza, mint a hajam felkelés után.
Kifejezett története, átgondolt cselekménye nincsen. A stílus az elején vitte a hátán az egészet, aztán utána már az is elhalványult, és csak a káosz maradt.

Fogalmazás: A helyesírási részét át is ugranám, mert nem találtam benne hatalmas nagy hibát, néhány elírástól eltekintve (helység -> helyiség, 5. fejezet/ Pete-vel -> Pete-tel, 1. fejezet), nem úgy a fogalmazásban.
Szóismétlések:
„A táskát a sikátor végébe dobom, vigyázok rá, hogy csak a kesztyűs kezemmel érjek hozzá, ne hagyjak rajta ujjlenyomatot. Megragadom a nőt, és a vállamra dobom, de ügyelek rá, hogy ne koszoljon össze. A kis utca végébe viszem, és beledobom a kukába, majd rádobálom a kartondobozokat, hogy ne legyen olyan feltűnő.” (1. fejezet)
Hangom erőteljesebben zeng, de nem emelem fel hangom…” (6. fejezet) -> plusz a névelők hiánya
„Hátrapillantottam, és Liza fogta a csuklómat, és erősen megszorította…” (7. fejezet)
„… a beépített szekrényhez megy és kivesz belőle egy párnát és egy plédet, és a kezembe nyomja.” (7. fejezet)
„Mondjuk, szabad vagyok, de teljesen egyedül, csak ezt a fura fazont ismerem, de szerintem ő is ki fog dobni.” (8. fejezet)
A 4. fejezetből nem írtam ki, de sokszor használtátok a garázs és a doboz szavakat.
Visszatérő hiba: „gyors elzárom”, „gyors visszamegyek” -> gyorsan!
Zaklatottá teszi a szöveget a sok vessző, és a tőmondatoknak beillő tagmondatok:
„Mondjuk nem sokat értek belőle, hiába tanultam a suliban, itt nem értem, sokkal másabb, gyorsabban beszélnek, és furcsa a kiejtésük.” Csak olvassátok fel hangosan, és rájöttök, hogy miképpen lehetne átfogalmazni.
Gondolom ez csak elírás: „A tekintetem megállapodik a nyitott ablakhoz.” (7. fejezet)
„… habár ütögetni nem szoktuk a behozottakat. Hupsz…” (1. fejezet) -> ez nem kell bele!
„elkezdi lecincálni magáról a széket” (2. fejezet) -> nem illik bele a lecincálni szó :D
„Nem szereti, hogy Agnes szinte havonta cserélgeti a pasijait.
– Szia! – szól bele a zsebéből előhalászott telefonba.” (3. fejezet) -> nem volt átvezetés, nem csörgött a mobilja, így furcsa, hogy már egyből bele is szól
„nem sikerült kiértenie” (3. fejezet) -> nem jó a szó
„Ráadásul még nekem kellene beavatnom is…” (6. fejezet) -> be is avatnom
„A csajjal megpróbálunk beszélgetni, de nem nagy sikerrel járunk…” (8. fejezet) -> de nem nagyon sikerül
Ezt azért emelem ki, mert nagyon tetszett :D -> „Az ne is zavarjon, hogy kiverte a szememet, csak a piát féltsd!”
A kötőjel helyett gondolatjeleket kell alkalmazni!

Szereplők: Bevallom, kicsit többet vártam tőlük. Az egyáltalán nem baj, ha néha bohókásak, viccelődnek, játszanak, de ezek nem is tudnak mást csinálni. Az elején még jól szórakoztam rajtuk, aztán már fárasztókká, nevetségesekké váltak, még Devin is, aki mindenkire villogtatja a szemét. Beatrice-ről már elmondtam a véleményemet, Clint pedig mindig kemény próbál lenni, amíg Devin helyre nem rakja. Haydee csak sodródik az árral, és felháborodik meg értetlenkedik, de követi Shirót meg az utasításokat. Ivett beteges rettegése a rendőrségtől meg egyenesen irritáló. Elég lenne egyszer-kétszer megemlíteni, nem minden második mondatban. A karakterek hasonlítanak egymásra, nincs meg élesen a vonal közöttük, nincs konkrét személyiségük.

Összegzés: Az ötlet nagyon jó, roppantul tetszett a nyitás, viszont a kidolgozatlanság elvett az értékéből. A stílus rendben van, néhol fel is nevettem :D A legnagyobb probléma a kapkodás és a karakterek. Bővebb kifejtést igényelne a történet, akár kevesebb szereplővel, és pontos cselekménnyel, mert most nem lehet tudni, hogy merre halad a sztori, mi a fő szál, a lényeg. Rengeteg a túlmagyarázás, mintha attól félnétek, hogy az olvasó esetleg nem fogja érteni. Úgy robogtok előre, mint egy expressz, ám nem a megfelelő módon. A lényeges cselekmények elhamarkodottan történnek, míg a jelentéktelen marhulás a szereplők között, nagyon hosszú, és semmi értelme.

Ha osztályoznom kéne, akkor egy gyenge hármast kapna a blog. Érdemes lenne kidolgozni, elmélyülni a karakterekben, kifejteni, hogy mi az a Sík, és felvázolni a dramaturgiáját. Honnan indul a sztori, hova akartok eljutni? Az eleje jól indult, azt a szintet kéne tartani. Én egy átírást javasolnék, a magyar vonal kihagyásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése