2017. szeptember 19., kedd

Generációs különbségekről és az illegális PDF-ről


Sziasztok! Úgy terveztem, hogy a következő bejegyzésem már egy kritika lesz (el is kezdtem az olvasást, amivel igen jól haladok), de a most következő téma egyszerűen nem hagyott nyugodni. Kicsit összetett lesz, ugyanis látszólag két külön dologgal foglalkozom: az illegálisan letöltött e-könyvek és a generációs különbségek.
Nemrég láttam egy videót, és néhány hete olvastam egy blogbejegyzést arról, hogy mennyivel másabb az Y-generáció, mint a Z (1995-2010 között születettek). Szeretném objektív szempontból megközelíteni a témát, hiszen nem minden fekete és fehér. Általában, ha valamiről véleményt kell alkotnom, akkor minden oldalát megvizsgálom, és ez az a hozzáállás, amit néhányan nem tesznek. A fentebb említett műsorban például meghívtak egy X-generációs (1965-1979 között születettek) pszichoterapeutát és egy Y-generációs (1980-1994 között születettek) youtubert, Szirmai Gergőt. Ketten együtt próbáltak közös nevezőre jutni, megoldást találni a különbségeik áthidalására, több-kevesebb sikerrel. Én úgy láttam, hogy kevesebb, ugyanis mind a kettő a saját igazát akarta bebizonyítani, egy ponton túl pedig már meg sem hallották a másik érveit. Eléggé vitatható dolgok kerültek terítékre, mint például a tisztelet, a kézírás szükségessége, vagy a színházba járás, esetleg a könyvekből tanulás.
Ha állást kéne foglalnom, akkor a fejlődés mellett voksolok, a szükséges értékek megtartásával. Rengeteget változott a világ, vele együtt az emberek, csupán néhány évtized alatt. Ijesztő belegondolni, hogy a mobiltelefon közel harminc éve létezik, és kezdetben egy kilós volt. Az okostelefonok, amik már annyira a fiatalok kezéhez nőttek, csak 2005 óta vannak. Nem vagyok öreg, de még én is emlékszem az első telefonunkra, ami akkora volt, mint egy féltégla, és egy kihúzhatós antennát szereltek a tetejébe. Sokszor nem volt térerő, csak ha a szolgáltató tornya felé fordult az ember :D. Ugyanez a helyzet az összes elektronikai kütyüvel, így a tévével, de a számítógépeknél a leglátványosabb a fejlődés. Az első gépet 1946-ban építették, és 30 tonnát nyomott. Elképzelhetetlen a mai világban, amikor már az ölünkbe is tudjuk venni a laptopunkat. Gondoljatok bele, hogyan cipelnétek magatokkal 30 tonnát? Ráadásul külön szobát kellett fenntartani, csak a gépnek. A ma használt első PC, 1981-ben jelent meg. Az autókkal ugyanez a helyzet. 50-60 évvel ezelőtt külön elő kellett rájuk jegyeztetni, majd éveket várni, mire az illető megkapta a Trabantját, ami abban az időben hatalmas kuriózumnak számított. (A napokban jártam a Tescóban, az egyik kedves barátommal, és a parkolóban falatozva felfigyeltem egy igen öreg kocsira. Szélesen elmosolyodtam, és felkiáltottam: Azt nézd! Ott egy Wartburg! A felismerés rettenetesen felvillanyozott, és örömmel hasonlítottam össze a mellette álló Suzukival.)
Számomra valóban durva ezekbe belegondolni, és azon morfondírozni, hogy mire felnövök, elérem a hetvenedik életévemet, milyen lesz a világ. Természetesen a technológia fejlődésével változtunk mi, emberek. A hozzáállásunk, a nézeteink. Teljesen máshogy élünk, mint az „elődeink”; azonnal kapjuk az információt, többet is, mint kéne, temérdek külső hatás ér minket. Nyitva áll előttünk a világ az interneten keresztül, ami szuper, hiszen így tájékozottabbak lehetünk, kapcsolatokat építhetünk ki különféle emberekkel, akár országhatárokat átívelő barátságokat is köthetünk. Minden itt van előttünk egy karnyújtásnyira. Igen ám, de ennek vannak árnyoldalai is. A túlzott mértékű fogyasztás. Mivel annyi információ jut el hozzánk nap, mint nap, hogy csak kapkodjuk a fejünket, elkezdünk őrületes módon szelektálni, így gyakran feledékennyé és felszínessé válhatunk. A könnyű, néhány perces infóelérés miatt türelmetlenebbek vagyunk. Talán ismerős lesz a példám. Többször megfigyeltem már, hogy amíg én fél óra, az orvosnál töltött várakozás alatt legalább ötször meg akarok halni, idegesen toporgok, fel-alá járkálok, addig az öregek kényelmesen ücsörögnek a helyükön, elbeszélgetnek egymással és mosolyognak. Lehet azt mondani, hogy nekik semmi dolguk nincs, amíg egy fiatal sietne tovább, mert esetleg be kell fejeznie a beadandóját az egyetemen, vagy akármi, amíg a néninek az a napi program, hogy elmegy az orvoshoz, aztán bevásárolni és haza, ahol a nap további részét tévézéssel tölti. Viszont elképzelhető, hogy nincs igazunk, és a néninek is épp ugyanannyi dolga van aznap, mint nekünk. Főzni kell, mosogatni, takarítgatni egy kicsit, mosni, esetleg sütni az unokáknak. Soha nem lehet tudni, csupán ő megtanulta, hogy egy Trabantra is négy évet kellett várnia, mire beülhetett a volán mögé. Nem kapta meg azonnal.
Úgy vettem észre, hogy egyre nagyobb a szakadék a generációk között, amit én is érzek magamon. Y-osként gyakran nem értem a Z-seket; a reakciójukat, a viselkedésüket, sőt, sok szleng is kínai számomra, ám ez fordítva is igaz. Néhány hónapja az egyik barátnőm, pont Rikki mesélte döbbenten (ő is Y-os), hogy a húga nem értette az egyik szleng kifejezést, amit mi természetességgel használtunk még anno, így el kellett neki magyaráznia. A fejlődés szükségszerű, de ez nem minden esetben jó. Ahogyan egyre jobban elmerülünk a virtuális valóságban, úgy zárjuk ki magunkat az igazi valóságból. Az emberek egyre nehezebben kommunikálnak egymással személyesen, teremtenek kapcsolatokat. Amikor azt kell látnom, hogy az utcán mindenki úgy bújja a telefonját, hogy közben nekiütközik másoknak, elgondolkodok ezen egy kicsit. A baj ott kezdődik, amikor a szülő már a fél éves gyerekének a kezébe mobilt nyom, hogy lefoglalja magát. Abszolút megértem a Z-generációt. Ebbe születtek, ebben nőttek fel. Most már a technika ural mindent, és egy nagyobb áramszünetnél mindenki meg van halva, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Ilyenkor kerülnek elő a társasjátékok, ilyenkor kezdenek el a családtagok kommunikálni egymással, a tévé képernyőjének bámulása helyett, ilyenkor jön a lámpafénynél olvasás. Minden, ami lassan kiveszik a világból.
Én azon a véleményen vagyok, hogy próbáljunk meg egy kicsit élni! Ha összetalálkozunk a barátainkkal, akkor ne kerüljön elő öt perc után a mobilunk a zsebünkből. Nemrég láttam Viszkok Fruzsi egyik videóját, amiben magát tesztelte, hogy hogyan bír ki 48 órát net, mobil és tévé nélkül. Ezt nagyon hasznosnak találom, mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia, vagy csak csökkenteni ezeknek a használatát. Ne essünk át a ló túloldalára, amire az ember hajlamos sajnos, mert a közhelyes mondás nagyon is igaz: A jóból is megárt a sok.
Visszakanyarodva az eredeti témára, az emberek hozzáállása megdöbbentő. Azt vettem észre, hogy a fiatalok, sokkal nehezebben fogadják el mások véleményét, ha az különbözik az övéktől. Lehurrogják, lehülyézik, csak mert nem vall azonos nézetet vele. Meg sem próbálnak kompromisszumra jutni, hamarabb felkapják a vizet, mint az idősebbek, ettől gőgösebbnek mutatkoznak. Kivételek természetesen vannak, nem szeretnék általánosítani, mert azt utálom, de most mégis elkerülhetetlen, hiszen egy egész generációról beszélek, nem csupán néhány emberről. De (mert mindig van egy de) az idősebbek sem valami elfogadóak a fiatalokkal. Ők nem fejlődtek a korral, megrekedtek egy szinten, és csak keseregnek a régi szép időkön. Nem tudnak közös nevezőre jutni, hiszen mindenki szerint az a jó, amit ő gondol, ő csinál, közben el sem gondolkodik azon, hogy talán a másiknak is igaza lehet.
Ehhez szeretném kapcsolni, az e-könyveket, ami körül úgy láttam, hogy hatalmas a felháborodás. Néhány napja belebotlottam egy cikkbe, ahol konkrétan azt mondta a véleményező, hogy ha letöltjük az egyik írónak a könyvét, akkor már nem is nevezhetjük a kedvenc írónknak az illetőt, hiszen nem tiszteltük meg annyival, hogy pénzt áldozzunk a művére. Nekem ez sántít, hiszen attól még lehet valakinek a kedvenc írója, hogy nem költ rá. Ezekről a letöltésekről is megvan a véleményem, és igazából nem terveztem, hogy írok róla, hiszen mindenki a torkomnak fog ugrani, ám megpróbálom mind a két oldalát megvizsgálni ennek. Először is, ott van az illegalitás. Igen, igaza van annak, aki teljes mellszélességgel a letöltések ellen kampányol, hiszen ez valóban károsítja az írót és etikátlan. A másik oldalát viszont kevesen vizsgálják meg. Sokszor jártam már úgy, hogy ha véletlenül volt egy kis felesleges pénzem, megvettem a könyvet, amit kinéztem. Elkezdtem olvasni, de már a felénél letettem, mert nem tetszett. Így kidobott pénz volt, amit rá költöttem. Megkövezhettek, de én régen szedtem le könyveket a netről, és a végén megállapítottam: milyen jól tettem, hogy erre nem adtam ki egy forintot se! Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nincs felesleges 3-4 ezrem ilyenekre. Borzalmasan magas áron adják, ami érthető, mert többek között meg kell fizetni a borítótervezőt, a lektort, a szerkesztőt, magát a kiadást és az utána lévő reklámozást. Felmerült egy másik lehetőség is, a könyvtár. Igen, ez jó lenne, de mi van akkor, ha az elérhető könyvtár választéka rettenetesen silány? Én már jártam úgy, hogy beszéltem a könyvtárossal, leadtam az igényemet egy könyvre, amit azóta is várok. Lassan két éve.
Ma olvastam egy bejegyzésben, hogy a legálisan megrendelhető e-könyvek sem sokkal olcsóbbak a nyomtatottnál. Aztán rá tíz perccel, a face-en szembejött velem egy poszt, ahol a lány sorra adogatja el a könyveit. Az egyik barátnőmmel beszélgettem erről, aki felhozta a filmeket és a zenéket példának, jogosan. Az ellen miért nem háborodnak fel annyian, ha kalóz változatban nézi valaki, a mások által feltöltött filmeket? Vagy mi magunk szedjük le nCore-ról. És mi a helyzet a zenével? Minden albumot megveszünk, amit hallgatunk? Ugyanaz a téma. (Halványan rémlik, hogy egy időben ment is a cirkusz filmes berkekben, aztán ez abba is maradt, mert nem tudtak véget vetni ennek.)
Ezt is össze lehet kapcsolni a fejlődéssel, hiszen már szinte természetessé vált, hogy ha valami érdekel, annak az ember fél perc alatt utánanéz a neten, aztán ha esetleg fent van, ne mondja azt senki, hogy kiikszeli az oldalt, és inkább elcaplat egy könyvesboltba megvenni. Fent van a neten, egy kattintásnyira. Gondolj bele, hogy mennyire vártad már a megjelenését, álmatlanul forgolódtál miatta esténként, aztán egyszer csak rábukkansz. Pár perc múlva már olvashatod is! Automatikusan letöltöd, kész. Kíváncsi lennék, hogy akik nagyon kardoskodnak ez ellen, azok hányszor töltöttek le illegálisan könyvet, hányan szedtek le kalóz filmeket. Megértem a jogos felháborodást, csak azt nem értem meg, ha túlzásba viszik. Mielőtt kiállunk valami mellett, vizsgáljuk meg a másik oldalát is a dolognak. Elképzelhető, hogy másnak nincs annyi, hogy megengedhessen magának egy könyvet, sőt, az is lehetséges, hogy a könyvtár sem opció a számára. Akkor mit csináljon?
Köszönöm, ha valaki elolvasta ezt a hosszúra sikerült bejegyzést! A következő már egy kritika lesz, ígérem :)

Puszi: Anett

5 megjegyzés:

  1. Hi!

    Tetszik a bejegyzés, az egész. Örülök, hogy egy ismerősöm megmutatta nekem.
    Amiről szeretnék írni, hogy igen, van olyan, amikor az embernek annyira nincs pénze, vagy olyan helyen van, hogy majdnem lehetetlen könyvhöz jutnia. Ezek valós problémák, amelyeket orvosolni kell. Azonban ez még nem hatalmaz fel senkit sem arra, hogy rögtön illegális megoldást keressen. Azok a nagy létszámú Facebook csoportok, blogok, internetes oldalak, amelyek a könyveket kíváló PDF minőségben elérhetővé tették, meg sem próbálták a legális lehetőségeket reklámozni. Sehol nem találkoztam olyan csoportleírással, vagy weboldalon felhívással, hogy csak akkor töltsétek le innen, ha amúgy a legális lehetőségeitek mind kudarcba fulladtak, illetve itt vannak azon linkek, ahonnan alapból tudtok számos ingyenes ekönyvet letölteni, vagy azon blogregények linkjei, ahol kezdő szerzők jó történetei olvashatóak. Ahogy írtam, ettől még a könyvek beszerezhetősége egyes esetekben valós probléma. Erre keressük a megoldást, és hamarosan ezen a Facebook oldalon (https://www.facebook.com/enaszerzokkelvagyok) közzé is fogjuk tenni a konkrétumokat. Már most számos információ áll rendelkezésünkre, miként lehet legálisan könyvekhez jutni, milyen kölcsönzési lehetőségek vannak, hol lehet ingyen könyvekhez jutni, miként tudnak a külföldön élő magyarok normál áron magyar nyelvű kiadványhoz jutni, és még sorolhatnám.
    Azt azért be kell látni, hogy a hazai könyvpiac pár száz illegális olvasást még el tud viselni, azonban tízezres nagyságrendűt már nem. Voltak olyan csoportok, ahol nyíltan nem lehetett magyar szerzőt kérni (mailen igen), viszont nem értik az emberek, hogy a hazai könyvpiacon a magyar szerzők aránya kicsi, jelenleg inkább külföldi szerzők lefordított könyvei jelennek meg (ebből van profitja a kiadóknak), és ha ezt a nagyobb mennyiséget töltik le ingyen, akkor a kiadónak nem marad pénze nemhogy a külföldi szerzők regényeit megjelentetni, de arra sem, hogy megtalálja azokat a hazai szerzőket, akikkel ki lehet állni akár a nemzetközi irodalom színterére is. A magyar könyvpiacnak nagyon betett az Alexandra csődje, hogy száz és ezer szám maradtak ott könyveik, amelyeket nem tudnak visszakapni, és mellé még a hatalmas méreteket öltő illegális letöltést nem sok kiadó fogja kiheverni, és szép lassan elsorvad majd a hazai kiadás.
    Az sem járja, hogy ezekben a csoportokban és oldalakon még meg nem jelent könyvekre adtak le rendelést. Vagy az alig egy-két hete megjelent friss könyveket lehetett letölteni.
    Nagyon sok lehetőség van. És elfogadom, olvasó nélkül nincs író. És fordítva? Ha nem fog megjelenni magyarul könyv? Akkor nem marad más, csak a könyvtárak kínálata.
    Szeretném, ha ti is velünk együtt kutatnátok a lehetőségeket, vagy a bennetek felötlő kérdéseket megírnátok nekünk.

    Üdvözlettel!
    Wágner Szilárd

    U.i.: Bárki, aki úgy gondolja, vegye fel velem nyugodtan a kapcsolatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat! Igen informatív volt, hiszen fogalmam sem volt, hogy ekkora a baj! Én eddig csak az olyan könyveket kerestem ilyen formán, amiket máshogy nem tudtam megszerezni, az eszembe se jutott, hogy valaki meg sem próbál legális úton hozzájutni (ha máshogy nem, akkor azt a bizonyos művet kéri karácsonyra/szülinapra). Fogalmam sincs, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát, hiszen ilyen magas árak mellett nehéz visszaszorítani az illegális úton történő beszerzést. Még egyszer mondom, hogy megértem, miért kerül 4-5 ezerbe egy könyv, pláne ha keménykötésű, viszont a magyar átlag hónapról hónapra él a fizetéséből. Ha félre is tud tenni egy kis tartalékot, azt sem biztos, hogy könyvre akarja költeni :/ Főleg, hogy a legtöbb nyomdatermék a fiatalokat célozza, akiknek még annyi bevételük sincs, mint a dolgozó szüleinek. Nem értek hozzá, de talán a kiadási költségek csökkentésével lejjebb lehetne vinni az árakat a felére, így egy könyv 2-2,5 ezer forint lenne. Nem sokkal kevesebb, de az ember már jobban ki tudna rá szorítani ennyit.
      Még egyszer köszönöm a hosszú hozzászólást! Érdekes volt olvasni :)
      Üdv: Anett

      Törlés
    2. Kedves Anett!

      A könyvek árai tényleg messze meghaladják egy átlag bérből élő ember szórakozásra költhető keretét. Erre csúnyán azt szoktam mondani, moziba sem tudunk minden héten elmenni, vagy színházba, koncertre meg pláne nem. De most nem csúnya leszek :) Nagyon, de nagyon sok akció van. Én csak a múlt héten láttam vagy hat kiadót, akiknek az akciói 32%-nál kezdődtek és 70%-nál végződtek. És volt olyan kiadó, aki a könyveit már 300 Ft-tól adta akcióban. És asszem az Álomgyár volt az utolsó, amit láttam, hogy ha minél többért vásárolsz, annál olcsóbban lehet megvenni. Oké, kis településen élő kilőve, de mondjuk már egy 10-20.000 lelket számláló városkában biztos össze lehet szedni 6-8, vagy akár 10 olvasni vágyót, és akkor a rendelés már mehet is, és akár kölcsön is adhatja mindenki azt a másiknak, amit vett. Ugyanez érvényes a könyvfesztre, könyvhétre. Összeállnak sokan, mindenki bedobja a pénzét, és két-három önkéntes meg elhozza Budapestről a több tonnányi, olcsón megszerzett könyvet.
      A Libri is szinte minden héten 20-40% közötti akciókkal bombáz engem a hírleveleiben. Sőt, olykor a kívánságlistámról ki nem vett skandi krimiről is jön negyedévente egy hírlevél, hogy most akciósan megvehetném.
      Engem az döbbentett meg, hogy egy szikrányi késztetést sem láttam ezekben a csoportokban arra, hogy legálisan szerezzék be. Hanem többen inkább fennen hangoztatták, hogy ha tetszett, akkor megvették. De könyörgöm, moziba is akkor megyek el, ha előtte torrentről letöltöttem és megnéztem? Vagy ha nem tetszett, visszakérem az árát? Mert ezen az elven, akkor ezt így kellene. Senki ne menjen mozipremierre, hanem töltse le előbb, és ha tetszett, lehet menni moziba. Ja, csak addigra már nem vetítik. (ezért bojkottálta sok filmstúdió egy időben a magyar mozikat, és a filmjeik több hónappal később kerültek csak a hazai moziba)
      És most itt egy kicsit kitérek a film, zene torrentezésre is. Amióta egyre több szolgáltató teszi elérhetővé stream szolgáltatáson keresztül a filmeket elég kedvező áron, a torrentekről letöltött filmek mennyisége jelentősen csökkent (manapság már inkább csak azok a filmek/sorozatok kerülnek letöltésre, amelyek nem kerülnek be a hazai műsorszolgáltatók kínálatába). A zenéket sem letöltik már többnyire, hanem Spotify és hasonló alkalmazásokra előfizetnek, és azt hallgatnak, amit akarnak. Ráadásul ezeknek a szolgáltatásoknak van egy nagy előnye. Nem kell terrás vinyókat venned, hogy az illegális cuccaidat tárold, mert a legális anyagokat a szolgáltató tárolja. Neked csak szélessávú (min. 20MB/s) net kapcsolattal kell rendelkezned.
      Ebből adódik, azok vannak hátrányos helyzetben, akiknek olykor annyi bevételük sincs, hogy havi 2-3000 Ft-ért net kapcsolattal rendelkezzenek, ami nem biztos, hogy rendelkezik elég sávszélességgel, hogy a filmeket nézhesse, vagy a zenéket hallgassa. Viszont ezek a letöltők nagyon elenyészőek az illegális tartalmakat letöltők között. És számukra az sem lenne megoldás, ha a hazai könyvek mondjuk elérhetőek lennének az Amazon kölcsönzős szolgáltatásában, mert ahhoz rendelkezniük kellene valamilyen eolvasó eszközzel, plusz asszem havi 1-2000 Ft a díja a szolgáltatásnak.
      Viszont ahhoz, hogy az igazán rászorultak hozzájussanak a szórakozás ezen formájához, kell a profit az innovációhoz. Ehhez nem kell más, minthogy az, aki teheti, ne illegálisan jusson a tartalomhoz. Mindannyiunk érdeke. És nem csak a szerzőké, mert a könyvkiadás gazdaságilag érinti a kiadó minden munkatársát, a könyvesbolt-hálózatokat, a hozzájuk kapcsolódó szállító cégeket, futárszolgálatokat, de még a takarítókat és könyvelő cégeket is. Magyar emberek megélhetését kockáztatják azzal, hogy illegálisan töltenek le. Mert Stephen King-nek nem fog megélhetési gondot okozni, ha a magyarul megjelent könyve nem fogy, hiszen a kiadó kifizette érte a licensz díjat. Ahogy kifizeti a könyv fordítóját, a nyomdát, és minden egyéb felmerülő költséget. Viszont, ha ezek a költségek nem térülnek meg, és nincs profit, amiből a rezsit lehet fizetni, akkor szép lassan megszűnik a kiadó, és vele a munkahelyek is.

      Törlés
    3. Hűha, úgy érzem, hogy már nagyon előre haladtunk. Én abszolút nem gondolkodtam globálisan, csak egyénileg, de igaz, hogy mindenből minden következik, így jutottunk el a letöltésektől a munkahelyek tömeges megszűnéséig. Sajnos ezeket a szórakozási formákat nem mindenki engedheti meg magának. Akár az internetet sem, vagy az olyan telefont, ami két hónap után nem mondja fel a szolgálatot. Ha én a mobilomra feltöltenék mindenféle appot, meg Spotify, tuti meghalna az egész. Nem is szoktam letölteni zenéket, ezért van az, hogy már másfél éve hallgatom ugyanazokat rajta, moziba meg nem járok, szintén a költségek miatt. Csak a jegy 2 ezer körül mozog, plusz az, hogy vidékről felutazok, még két ezer, és persze, enni is kéne valamit... Lehet, hogy én vagyok annyira nomád, hogy még egy e-olvasóra sem futja, ki tudja :D Szerintem aki havonta egyszer-kétszer eljut moziba, az már szerencsésnek mondhatja magát. (Ha meg egy családról beszélünk, akkor sokkal többe kerül egy ilyen kiruccanás.) Az akciók jók, csak nem mindenki követi nyomon őket sajnos, és nem akkor csapnak le az olvasmányokra, de az is előfordulhat, hogy azt a bizonyos könyvet nem akciózzák le, amit az ember olvasni szeretne :/ Erről még órákig lehetne vitatkozni, a saját igazunkat hajtogatva, akkor sem fogunk előbbre jutni. Van, aki megtehetné a vásárlást, mégsem teszi, és van, aki a kenyérpénzéből inkább egy újabb novellás kötetet vesz. Az már más kérdés, hogy a hazai könyvek megéri-e a pénzüket. Minél több javításra szoruló nyomdaterméket dobnak piacra, annál több lesz a letöltések száma. :/

      Törlés
    4. Igen, ezért nem győzöm hangoztatni, az illegális letöltések visszaszorítása mellett a kultúrára vágyók igényét is ki kell tudni elégíteni. Ehhez pedig az kell, minden korlátozó ok napvilágra kerüljön, mert a kiadók és szerzők csak ezek ismeretében tudnak fejlesztéseket eszközölni. Nagyon jó lenne pl. egy e-könyvtár, viszont ehhez is teljesülnie kell pár alap feltételnek. Többek közt erre alkalmas eszköz kell és net elérés. Eszköz esetén egy minimum 5"-ös kijelzővel rendelkező mobil eszköz, ami nem két fillér. Viszont, feltételezve, hogy valaki a pénztelenség miatt tölt le illegálisan könyvet, akkor rendelkezik ilyen eszközzel, vagyis ez a feltétel az esetek többségében teljesült.
      A mozi tényleg kényelmetlen azoknak, akik nem nagyvárosban élnek, mert ott nem csak a mozijegy húzós, hanem az utazás is. Erre szintén jó megoldás lenne az Amazon Premium előfizetéséhez hasonló hazai szolgáltatás, ahol havi 2-3000 Ft-ért filmpremiereket nézhetünk meg, még ha nem is a mozipremierrel együtt.
      Pl. én is HBO előfizető vagyok, ezzel beletörődve, hogy a legtöbb filmet csak fél-egy évvel később látom.

      Törlés