2016. augusztus 1., hétfő

Vélemény- Kávészünet



Sziasztok! :) Csak nem tértem vissza? :O De, bizony. Igyekszem pótolni a lemaradásaimat, és közben szégyenkezek, hogy már több, mint két hónapja semmit nem írtam a blogra. Még mindig a saját sztorimmal vagyok elfoglalva, aminek már a második része készül, másodjára... De! Itt vagyok, Sabina írása végre arra sarkallt, hogy én is csináljak valamit, ráadásul új feliratkozóink is lettek, szóval szuper minden :)
Sajnálom, hogy a következő blognak nem ugrottam azonnal neki, mert igen rövid, hamar végeztem vele. Drága, Elisabeth-nek rengeteget kellett várnia a véleményemre, ami nem is lesz hosszú :/

Kinézet: Ami nagyon zavart, azok az apró betűk voltak. Szemüveges vagyok, egy vakegér, így nagyon meresztgetnem kellett a szememet, hogy olvasni tudjak, viszont közben meg hunyorogtam is, mert a vakító fehértől kiégett a retinám. Én talán egy sötétebb hátteret javasolnék, mondjuk világosszürkét, mert ez a fehér zavart.

Novellák: Roppant rövidek az írásaid, Elisabeth, ami nem feltétlenül baj, sőt. Ez inkább ténymegállapítás volt. (A design miatt még örültem is neki.) Sorban haladtam, elolvastam mindet, és ami először az eszembe jut, az a mélyszomorúság. Rendesen le tudják húzni az embert az életről. A Lépcsőház című novella után lesokkolt az Ez is egy olyan nap. Elolvastam az elsőt, elkönyveltem magamban, hogy gyönyörű, nagyon jól át tudtad adni az érzelmeket, együtt sírtam az emberkéiddel, aztán jött a második, amit kikerekedett szemmel és tátott szájjal bámultam. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy így az arcomba vágtad a brutális valóságot. Az Árnyék a sötétbenről nem is beszélve! Kegyetlen. A hosszuk ellenére tökéletesen ki vannak fejtve, nem hiányzik belőlük semmi. Megragadtál egy élethelyzetet, és olyan naturalisztikusan mutattad be, hogy az ember legszívesebben az ereit vágná fel utána. Szerintem brutálisan jó lett az összes írásod, engem abszolút megfogtak.
Azonnal A papírfecnis fiók nevű blog jutott az eszembe, ajánlom figyelmedbe :) Daremo novellái váltottak ki belőlem hasonló érzelmeket, a rejtett mondanivalóval, és a valóság ilyen köntösben való ábrázolásával.

Fogalmazás: Kifejezően írsz, nagyon szépen, érthetően fogalmazol. Gyönyörű és egyszerű mondatokkal dolgozol, így olvastatja magát. Nem cifrázod túl a dolgokat, mert nem is kell. Úgy fogalmazol, hogy nem tolod az olvasó képébe a lényeget, a mondanivalót, hanem hagyod, hogy ő maga jöjjön rá, a háttérsztorikra, a környezetre. Egy-egy elejtett félmondatodból már tudtam például, hol képzeljem el az adott szituációt. Az Ez is egy olyan nap című novellában az, hogy leírtad: a férfi berúgta az ajtót, ami a poros padlóra esett, ebből már a szoba többi részét is megalkottam képzeletben, és imádtam! Nem ecsetelted hosszasan, így is tökéletes volt. Nem írtad le, hogy megölte a kislány anyját, csak utaltál rá, ahogy ledobja az ágyra a testet, ahogy vér csöpög a padlóra, minden. Ennyi, megfogott :)
Amit még megjegyeznék, és lehet, hogy erről az írásról többet beszélek valamiért, az Ez is egy olyan nap címűben E/2-ben írtad, viszont engem zavar, hogy a megszólítottról nem tudok semmit. Ki az? Kinek mondod, hogy elbújsz az ágy alatt? Érted? Ott kéne valaki, mert kerestem, hátha ki lehet következtetni, de nem jöttem rá.
A történetfoszlányodat is elolvastam, ami hasonlított a Lépcsőházra, ugyanazon a kálvárián megy keresztül a főszereplőd, mégis más. Itt csak csendben zokog, és reménykedik. Nagyon lehangoló, elszomorító.

Helyesírás: Nincsenek problémák a helyesírásoddal. Néhol észrevettem, hogy egybeírandó szavak hirtelen különváltak egymástól (ugyan az->ugyanaz), meg a cikkeidben találtam elírásokat is, amik a novellákban nem voltak. Amit meg kell jegyeznem, azok a páros szervek. Ezt mindig leírom, ez a mániám :D Egyesszámban kell írni őket. Tudom, hogy többesben szebben hangzik (beszélgettünk is néhány bloggerinával erről még régebben), nekem is jobban tetszik, de sajnos ez a helyes.

Összefoglalás: Nem tudom, hogy mit írhatnék még. Nagyon tetszett az összes írásod! A legjobb értelemben gondolom, ha azt mondom, hogy szörnyűek :D Miközben olvasni szoktam, jegyzetelek magamnak, és az Árnyék a sötétbenhez csak ennyit írtam: „jézus :O” Nem is tudok nyilatkozni nagyon róla. Felállt a szőr a hátamon tőle, a végén pedig pánikszerűen rohantam volna oda a lányhoz, hogy megmentsem az undorító apjától! Na, mindegy, nem idegesítem magamat olyan helyzeteken, amik meg sem történtek, csak papíron (bár azért a valóságban sajnos vannak ilyenek, azért ennyire borzalmas...).

Ha osztályoznom kéne, akkor egy hatalmas ötöst adnék :3 Tényleg sajnálom, hogy eddig húztam a dolgot! (Ráadásul úgy, hogy egy óra alatt végeztem vele :/) Fel is iratkoztam, hogy ha időm engedi, akkor még olvasgathassak :) Csak így tovább, hajrá! :)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm a kritikát! Megfogadom a tanácsaidat, igyekszem a betűkön is növelni, ez persze az én saram, imádom a pici betűket :D Köszönöm a kedves szavaidat, nagyon örülök, hogy ennyire tetszettek, amiket írtam! Az Ez is egy olyan nappal az a helyzet, hogy olyan érzést akartam kelteni, hogy az olvasó beleélje magát a kislány helyzetébe, aki tulajdonképpen magában gondolkodik. Magához beszél igazából :D Remélem nagyjából érted, mire szeretnék kilyukadni... Még egyszer köszönöm a kritikát!♥

    Ölel,
    Elisabeth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, így már világos, csak nem volt tiszta a dolog :D Nincs mit, és tényleg bocsánat a várakozásért! :/

      Törlés