2016. április 20., szerda

Kritika/Tanácsok-Te vagy minden, amit akarok




Szia, Karina! :) Nagyon jó, hogy jelezted nekem, még kezdő vagy, így is álltam neki a blogodnak. A fogalmazásod rendben van, olvastam már sokkal, de sokkal rosszabbakat is. Először a kinézetre térnék ki.
Amint a bemutatkozásban is írtad, nem akarsz csicsás blogot, csak az írásra szeretnél koncentrálni, amivel abszolút egyetértek, én is így vagyok vele! Viszont, kellene egy menü, a könnyebb tájékozódás miatt, hogy az olvasóid ne keveredjenek el az oldalon, és hamar megtalálják a fejezeteket. Továbbá egy feliratkozó modul sem ártana, szintén az olvasók miatt. Ha feliratkoznak, akkor rendszeresen nyomon tudják követni, mikor raksz ki friss részeket. Ez a két legszükségesebb modul szerintem. Keress fel egy kedves bloggerínát, aki segít ez ügyben. :)
A történet izgalmas, bár nagyon sietsz vele. Írtad is, hogy nem lesznek hosszúak a részek, de ez viszont nagyon rövid. Az olvasó nem tudja beleélni magát rendesen, mert már vége is van. Túlságosan elkapkodtad, már az elején a főszereplőd kap egy fura üzenetet, senki nem tudja, kitől. Megijed, de azért este mégis felhívja az idegent, hogy vigye haza a szórakozóhelyről. Enyhén szólva irtó furcsa a dolog. A történetről érdemben nem nagyon tudok nyilatkozni, mert csak most indult, de adnék néhány tanácsot.
Tekintetbe véve, hogy ez az első történeted/blogod, nem mondom rossznak. Jó a kezdeményezés, csak gyorsan történnek a dolgok, nem fejted ki részletesebben. A prológus első fejezetnek is beillene. A prológusban olyan eseményeket szokás leírni, ami nem feltétlenül a jelenben játszódik. Lehet akár múltbéli dolog, ami megváltoztatja a szereplőket, vagy egy előremutató, jövőbeli esemény. Esetleg egy olyan szituáció, amiben nem a szereplőket mutatod be, nem ők vesznek részt benne, hanem más kiváltó okot, ami hatással lesz később a karakterekre. Mostanában bevett dolog, hogy mindenki ír prológust, de abszolút nem kötelező! Ezt a történet határozza meg. A te esetedben egyáltalán nem kell szerintem.
Ha jobban bele akarod ásni magad az írásba, azt javaslom, hogy olvass írástechnikai cikkeket, majd linkelek is párat, amikből én is rendszeresen tanulok, igen hasznosak. Mindent nem tudok majd neked ide leírni, mert nagyon sok lenne, de néhány tanáccsal szolgálhatok.
A számokat százig, vagy ezerig betűvel írjuk, ez az első szabály. Megszólítás előtt/után vesszőt teszünk: „– Szia, Darcie!”, vagy „– Hogy vagy, Mitchelle?”
A párbeszédek helyesírásáról szintén linkelek majd segítséget, és a nevek ragozásáról is. A következő dolog, amit minden egyes kritikámban meg kell említenem, azok a páros szervek. Egyesszámban írjuk őket, kivéve akkor, ha párbeszédben alkalmazzuk. Így a helyes: szeme, füle, karja, lába stb. Már említettem a párbeszédet, ahol a legtöbbet lehet, úgymond hibázni. Na, nem helyesírásilag, hanem mondatszerkezetileg. Ott magát a karaktert mutatod be, azt, hogy ő hogyan beszél. Ott már lehet írni a szemet többesszámban, hiszen a szereplő így mondja.
Következő a történet vezetése, amire ki szeretnék térni, és vele együtt a leírásokra. Az olvasó nem lát bele a fejedbe, ezért mindent pontosan meg kell mutatnod neki. Hol barangolnak a szereplőid, milyen érzések kavarognak bennük, stb. A leírások nagyon fontosak, mert az ember így tudja elképzelni a szituációt, helyszínhez kötni. Hiányoltam az elején a parti leírását, hogyan buliznak a barátnők. Látszólag nem lényeges, de a karakterek szempontjából igen. Meg kell őket ismertetni az olvasóval. Most úgy áll a dolog, hogy semmit nem tudunk róluk. Legyenek hitelesek, mintha élők volnának.
A történetvezetésnél ne félj megállni, elidőzni egy-egy részletnél. Lassíts! Gyorsvonat módjára robogsz előre, ami nem jó, az ember csak kapkodja a fejét. Simán kibővíthetnéd a fejezeteket, leírásokkal, bemutatással. A helyedben nem dobnám be rögtön az elején ezt az sms-dolgot, hagynám, amíg beiratkozik az egyetemre, szerez néhány ellenséget, akikre az olvasó gyanakodhat.
Ez nem kapcsolódik a történethez, meg az íráshoz közvetlenül, de muszáj leírnom. Kapni fogsz majd kritikákat, ha kérsz, hideget és meleget egyaránt. Próbáld kiszűrni azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartasz, és merj változtatni rajtuk! Amivel nem értesz egyet, felejtsd el. Soha nem szabad megsértődni, még a negatív véleményen sem, a kritikaíró csak segíteni akar! (A legtöbbje :D) Minden kritikán gondolkozz el, de ne fogadd meg feltétlenül, csak ha egyetértesz vele. Sokan nem tudják elfogadni, hogy a történetük nem jó abban a formában, ahogyan ők megírták, ezért felhúzzák az orrunkat, és a kritikust pocskondiázzák (tapasztalat). Előhozakodnak a jól bevált sablondumával: írj jobbat, ha tudsz. Soha ne támadj nekik ilyen formában! Ez fordítva is igaz, pozitív véleményeknél. Én már kaptam annyit, aminek roppant mód örültem, de éreztem, hogy nincs igazuk, a sztori még nem teljes, valami nem stimmel vele. Ilyenkor hallgass saját magadra. Ha valóban szeretnél írni, ne add fel, ha nehézségekbe ütközöl, inkább keress rá megoldást.
Írni nem könnyű, ezt mindenki beismeri, de megéri. Saját világot, embereket teremtesz, akik a barátaiddá válhatnak, érdemes velük és értük harcolni. Maradj alázatos, soha ne bízd el magad túlságosan (ez gyakori szindróma itt a bloggervilágban :D).
Hű, több okosság nem jut eszembe hirtelen, ezeket is emészteni fogod egy darabig. Én amikor elkezdtem blogolni, rengeteget tanultam a kritikákból. Nem kértem, csak olvasgattam (nem mertem kérni, és nagyon jól tettem). A másnak szánt véleményezésből is rengeteget lehet tanulni! Nem szabad megijedni, fejlődőképesek vagyunk mindannyian.

Olvass, és írj sokat, ezt mondják az okosok; igazuk van ;) Remélem segíthettem, és sok sikert a továbbiakban! :)

Így neveld a regényedet (nagyon hasznos, órákat szoktam tölteni ezen az oldalon)
Egyébként én is írtam párat, a cikkek menüpontban megtalálhatod őket a nevem alatt :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése