2016. április 27., szerda

Kritika- Törhetetlenek



Sziasztok! Nagyon ellustálkodtam az utolsó kritikát a listán, de mentségemre váljék, hogy hosszúak a fejezetek. Nemsokára jövök egy külön bejegyzéssel, amiben kifejtem bővebben, hogyan fog megváltozni a kritikakérési rendszer, de ezt majd az oldalsávban, a Kritikát kérek! fülnél is meg lehet nézni!

Kinézet: Chantal, nem értem, hogy miért nem vagy megbékélve a kinézettel, mert szerintem jó :) Külön tetszenek a fejezeteknél, a szép képek, és nem csak annyi van kiírva, hogy X fejezet. A fejléc is szép *.*

Történet: Nekem először az Így neveld a sárkányodat jutott az eszembe. Tetszett a kezdés, nagyon titokzatos volt. Nem tudtam, hogy Aphra milyen meghallgatásra vár, hol játszódik az egész, egyből egy szituációt kaptam. Szerintem pont így kell indítani egy történetnél, és innen, szép lassan lehet kibontani a cselekményt, bemutatni a hátteret, mindent. Egyetlen nagy bajom volt az egésszel, mégpedig Aphra maga, de ezt majd a karakternél kifejtem jobban.
A másik a műfaj, amiben össze vagyok zavarodva. Először nem tudtam időben behatárolni a történetet, hogy mikor játszódik. Azt hittem, hogy a mai korban, mert a lány meghallgatásra vár, és említi, hogy csak egy érettségije van, amivel nem megy semmire, szakma is kéne mellé. Aztán megjelentek a sárkányok, meg a gőzmozdonyok/konflisok. Nyakukon a háború. A tippem az lenne, hogy ez a világ egy alternatív univerzum, és igazából a mai korban játszódik. Említve van az első fejezetben, hogy ezelőtt kétszáz évvel barbár hordák feldúlták az országot, és majdnem a nulláról kellett kezdeni az építkezést. Ha a barbárok megjelenését a viktoriánus korba helyezem, akkor elképzelhető, hogy a jövő így alakul. A másik tippem pedig az, hogy ez egy steampunk írás akar lenni, amihez vajmi keveset értek, még úgy is, hogy előtte lelkesen bújtam a netet, hogy ne tűnjek annyira hülyének :D Ezek csak spekulációk a részemről. Fantasyként lőtted be a műfajt, de nem érzem teljesen annak. Komolyan, várom a válaszodat ez ügyben, mert tanácstalan vagyok. (Kaptam olyan tippet is, hogy talán urban fantasy.)
Nagyon szeretem a sárkányokat, és örültem, hogy rájuk fekteted a hangsúlyt. Annyira jól átadtad a viselkedésüket, a kinézetüket, az istálló hangulatát, hogy öröm volt olvasni. A fajtamegnevezésük is tetszik (sziklaugró, viharvadász), meg úgy általánosságban kijelenthetem, hogy az összes név bejött (Nexur, Ascot, Rephlix, Reylik). Nem teremtettél merőben más világot, de mégis valami új öltött formát. Ahogy felépítetted a városokat, főleg Slordot! Nagyon érdekes volt, olyan érzésem támadt olvasás közben, mintha én is onnan származnék, ismerném az utcákat, pályaudvarokat, amiket említesz. Valósághűnek gondolom, látszik, hogy rengeteget dolgoztál rajta, különösen az infrastruktúrájukon.
A helyszínek tökéletesek, ahogy a sárkányok is. Itt térnék rá Serpeidára, akinek a felbukkanása kiszámítható volt. Még nem is került be Aphra a hadosztályhoz, már arra gondoltam: biztosan lesz egy kezelhetetlen sárkány, akit ő fog megszelídíteni. Így is lett, megjelent a „kicsike”, és onnantól kezdve már biztos voltam a feltevésemben. Ettől függetlenül nagyon jót tettek a lelkemnek ezek a jelenetek. Olyan szeretettel írod le őket, hogy végigmosolyogtam az egészet. Viszont a fejemet is csóváltam közben. Serpeida egy tényleg vad sárkány. Amióta befogták nem foglalkozott vele senki, messze elkerülték (nem tudom elképzelni, hogyan etették), de a lánynak csupán két hetébe került, hogy betörje. Oké, nem tökéletesen, de áttörő sikert aratott. Kevésnek érzem. Nekem van egy kutyám, akit befogadtunk. Sok viszontagságon ment keresztül, nem evett rendesen, két hónapos korában kirakták a testvérével együtt az utcára, a testvére mindig bántalmazta stb. Alig tudtuk megfogni, hogy hazahozhassuk, és hetekig szoktattuk magunkhoz. Már másfél éve van nálunk (idén szeptemberben lesz kettő), és még mindig retteg mindentől. Rajtunk kívül, senkiben nem bízik meg. És ő „csak” egy kutya. Bele sem akarok gondolni, hogy akkor egy sárkánynál mennyi időnek kéne eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán bemehessenek hozzá, hogy átöleljék a nyakát. Igen, Aphra a halat választotta, azzal nyerte meg magának az állatot, de még így is a félelemnek erősebbnek kellett volna lennie, nem venné el a kezéből az ételt.
A másik, a kormányzó reakciója erre. Amikor előálltak a kéréssel, némi gondolkodás után belement a dologba. Vegyük csak sorra az előzményeket: A százados a háta mögött szervezkedett, az egyik legfontosabb szabályt megszegték, közben veszélyeztették a többi állat biztonságát, azonnal menesztenie kellett volna mind a kettőt. Még véletlenül sem dobná be a mély vízbe Serpeidát, hiszen az állat még mindig bizonytalan, nem bírja a tömeget. A bokszából sem volt hajlandó kijönni.
Egyenlőre még a háborús dolgon nem tudok kiigazodni, mert az annyira nincs előtérben, viszont biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben majd szépen kifejtésre kerül, amikor Aphrát „terepre” küldik.
Felfedeztem egy kezdetleges szerelmi szálat is (nem is tudom, hogy az valójában micsoda), Reylik személyében. Ha velem ennyire lekezelően bánna valaki, és folyton oltogatna, akkor nem érdekelne, hogy milyen szép a szeme, utálnám. Abszolút nem kell bele szerintem.
A második fejezetben erőltetettnek éreztem, ahogy egész fejezeten keresztül gondolkozik az álmáról, magában beszélve. (Meg az aznapi teendőiről.) Túl van tárgyalva. Biztosan lesz ennek jelentősége, de akkor nagyobbat ütne, ha nem nyomatnád ennyire, csak álmodik, aztán ennyi. Ha nagyon kihangsúlyozod, elveszti a hatását, amit majd később akarsz elérni vele. A második álmos jelenet már jobb.
Maga a történet roppantul tetszett, csak hosszúak a fejezetek. Ezt meg lehet oldani, ketté bontod, ha nem tudsz rövidebbeket írni, ahogy mondtad is. Úgy olvasóbarátabb lenne. Például a harmadikba belesűríted az utazását, ami kiteszi a felét, és a felmérést is. Simán ketté lehet választani. Továbbá, ha a lány álma, hogy sárkányokkal foglalkozzon és katona legyen, akkor én úgy írtam volna meg, hogy alapból sokat edz otthon, nem felkészületlenül néz szembe mindazzal, ami rá vár.
(Nem értettem, hogy a második fejezetben az apja miért mérges? Azért mert nem figyelt rá?)

Fogalmazás: Pozitívum, hogy nagyon szépek a mondataid, csak a rengeteg szóismétlés elcsúfítja :/ Nem írtam ki mindet, csak a feltűnőbbeket. Dőlttel jelzem a szavakat, mögéjük meg a fejezet számát, amiben találtam.
„nem volt rossz élete. Világ életében...” (2)
„Aphra válasza halk volt, de apja számára kielégítőnek bizonyult, mert a továbbiakban csend volt.” (2)
„nem is igen tudott már gondolni. Ám a szánalmas vereség mellett megpróbált inkább a nem túl valószínű, ámde annál örömtelibb diadalra is gondolni.” (3)
és hálát adott az égieknek, hogy korábban ért ide, és nem kell...” (3)
„ahol az ő helye is volt, ám egy pillanatra megállt, ugyanis valaki már ült a neki szánt helyen” (3)
„Valószínűleg a névsora elején lesz, talán már részese lesz az első...” (3) -> Egyébként nem kell megmagyarázni, hogy azért lesz az elején, mert B-vel kezdődik a neve. Tudjuk!
„fel tudott volna készülni , mégis miféle borzalmak várnak .” (3)
elengedettebbé vált vele szemben, mint a többi tiszttel szemben, ám soha eszébe sem jutott tiszteletlennek lenni. A mosolyát is csak azért engedte most el...” (5) -> Amúgy sem tetszik ez a szó, szerintem nem illik a mondatba.
„Biztos, hogy nem fog volt, hisz olyan volt, mint a bőre hosszanti folytatása, ráadásul szintén vörös volt.” (5)
Ezen kívül a hetedik fejezet hemzsegett a volt szótól!
A számokat betűvel kell kiírni, a páros szervek pedig egykék -> szeme, lába, karja stb.
önkénytelenül -> önkéntelenül (4)
„nagyon hálás volt az irányába” -> neki (5)
„Megpróbálod felszerszámozni?” -> Ezzel az a probléma, hogy eddig a százados magázta, aztán hirtelen letegezi. Szerintem figyelmetlenségből került bele. (7)
A hatodik fejezetben egy nézőpontváltást csináltál, mégpedig a sárkány szemszögéből. Ha Aphra szemszögében vagy, nem írhatsz le olyat, hogy a sárkány melegséget érzett az emberi érintéstől, mert nem tudhatjuk, pontosan mit is érzett! Ha mindentudó E/3-ban lenne, akkor megállná a helyét, viszont a történet korlátozott (közeli) E/3-ban van. Ilyenkor csak Aphrát látjuk, és az ő érzéseit. Általában erre nem szoktam odafigyelni egy blognál, de ez nagyon szúrta a szememet.

Helyesírás: Sokszor lemaradnak a szavak végei, sok az elírás, amit nem is csodálok, ilyen hosszú fejezeteknél, de azt javasolnám, hogy keress egy bétát, aki átnézi neked, mert egy kívülálló könnyebben meglátja ezeket.
Ugyanígy, összenéz -> Egybe vannak, bár szerintem ez is elírás, mert keveset találtam benne.
A központozás sem az igazi. Rendszeresen kisbetűvel írsz olyanokat, amiket naggyal kéne. Írok egy példát: – Elmegyek a boltba. – A fiú magára vette a kabátját. -> Ez két mondat, ezért a gondolatjel elé kell a pont, utána pedig nagybetű.
Komoly hibákat nem találtam benne :)

Szereplők: A nagyját erre a pontra hagytam, ugyanis szerintem furán viselkedik (majdnem) mindenki. Aki a legjobban kihúzta nálam a gyufát, az a főszereplő volt. Egy teljesen átlagos lány, aki félig önállótlan, mert a szülei így nevelték. A túlzott önbizalomhiánya miatt utáltam meg teljesen. Egy ilyen karakterrel nem tanácsos dolgozni, vagyis inkább nagyon nehéz. Csak sodródik az árral, eltűri a megaláztatást, nem vág vissza, nem csinál semmit. Egy idő után unalmassá válik. Már az első fejezet végén felszaladt a szemöldököm, amikor a többi hoppon maradt jelentkező miatt szenvedett. Értem én, hogy a szívén viseli a sorsukat (ki tudja, miért), de az lett volna a reális hozzáállás, hogy örül az eredményének, amit jóindulatból kapott meg. Nem kell a többiekkel foglalkozni. Lehet, hogy én vagyok könyörtelen. Az is zavart, hogy nem önerőből került be a katonák közé, nem hagytad kibontakozni, képtelen volt arra, hogy megmutassa magát. A kormányzó látott benne valamit, és berakta a listára. Nem odavaló! Ezt majdnem minden fejezetben ki is emeled. Nem egy erős karakter. Gondolom, hogy majd ő is fejlődni fog, kell is neki, de egy ilyen semmilyen személyiséggel indítani nem célszerű. Valamivel ellensúlyozni kéne. A másik: túlságosan gyerekes. Ugrál, lelkesedik. Huszonegy évesen lehetne érettebb is, főleg ha ilyen hivatást választott.
Elég is volt belőle, ugorjunk a barátnőjére Amyre, aki annyira „leszarok mindent”, hogy az már hihetetlen. Két összetett mondatot nem tud/nem akar kinyögni. A „nem kóser” mondata pedig erőltetett. Igazából az egész karakter erőltetett. Azt érzem, hogy ő ki akarna törni, de te nem engeded, elfojtod.
Aphrának mindenki az ellensége. Reylik, Elysia, Emery, és a fél szereplőgárda (Mistoakot kifelejtettem). Furcsa módon az egyetlen barátja a százados, Ryker. Őt bírtam, úgy ahogy volt. Reálisak a reakciói minden helyzetben.
A kormányzót nem tudom hova rakni. Várom, hogy mit tervez a lánnyal, miért ragaszkodik hozzá ennyire.
Nagy általánosságban a szereplők nem mélyek. Vannak az utálkozók, a háttérben terveket szövögetők, és van a szerencsétlen főszereplő, akit mindenki kibeszél. Nincsenek átmenetek, mindegyiket be lehet skatulyázni. Ettől függetlenül nem rosszak!

Összegzés: Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnod, már hamarabb is megcsinálhattam volna, csak így a végére leeresztettem, mint a lufi :/ Nagyon tetszett a történeted, csak Aphra felidegesített közben :D A világa fantasztikus! Remélem, hogy hasznát tudod valahogy venni a kritikának :) Az osztályzatom egy erős négyes. (Az elírások, és ismétlések miatt.) Sok sikert a továbbiakban! ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése