2016. április 24., vasárnap

Kritika- Sorstársak



Sziasztok! Nemsokára a rendelések végére érek, ezen kívül már csak egy blog van hátra, aztán elhúzok a megérdemelt szabadságomra :D

Kinézet: Amit először megláttam, az a menü, fent a fejlécnél, ami nekem nagyon tetszik :3 Egyetlen dolog van amit kiemelnék, az a betűk mérete. Szerintem kicsik :/

Történet: A fülszöveget érdekesnek találtam, egy kis összefoglalót is kapunk általa a két fejezetből, viszont az utolsó mondat szerintem nem kell bele: „...de mire Daria valóban közel engedte magához, neki el kellett mennie.” Sokkal izgalmasabb lenne, ha ez a fordulópont, a történet közben derülne ki.
Nagyon örülök, hogy nincs prológus, azonnal fejezettel indítottál. Ehhez a történethez nem is kell szerintem. Nos, amiket a következőkben leírok, azok csak tanácsok, hogy én miként oldottam volna meg. Itt a tragédiákra gondolok, főleg Dariáéra. Nekem a reakciói túl átlagosnak tűntek, felszínesnek. Amint bekövetkezett a baleset, ő egyből sírva fakadt. Akkor sírunk általában amikor meghal a háziállatunk, amikor megcsal a párunk, amikor csúnyán megütjük magunkat. Ez a baleset szörnyűség, a lány életében trauma. Szerintem fokozta volna a borzalmakat, ha az elején fel sem fogja, hogy mi történik körülötte, annyira gyors az egész. A lába beszorul a két ülés közé, azt sem tudja, mi van a szüleivel. A túlélési ösztönre gondolva, tombolnia kéne benne az adrenalinnak, így ki tudta volna húzni a lábát, és megpróbálhatta volna a szüleit megmenteni. Be lehet mutatni, hogyan küzd értük, próbálkozik, aztán elhagyja az ereje, és elájul a sokkhatás miatt. Amikor felkel a kórházban, először azt sem tudja, hol van. Az agya leblokkol, nem hajlandó befogadni azt a szörnyűséget ami vele történt, ki akar kelni az ágyból, nem érti miért van bekötve a lába, miért fáj stb. Úgy írtam volna meg, hogy eltelik pár nap, mire megemészti, és akkor törik össze teljesen. Így jobban át lehet érezni a fájdalmát. Az elejét soknak éreztem, túlságosan aprólékosan írtad le az útjukat, a leszállást, ahogy várták a poggyászokat, amiket messze raktak egymástól.
A lány megjegyezte, hogy nem tetszik neki a technika rohamos fejlődése, de a kezdetektől fogva a telefonján lógott. Igaz, hogy zenét hallgatott, ám ezt akkor is visszás. Én a helyedben kiszedném ezt az okfejtést, és csak annyit írnék, hogy rosszallóan nézte a mobiljukat nyomkodó embereket. Ez mindent elárul.
Karimmal az volt a problémám, hogy nem férfias. Mondjuk ez már a fogalmazásra tartozik, ott majd kifejtem. Nála is hosszú a bevezető: felébred, elkészül, megnézi magát a tükörben, konstatálja, hogy már nem úgy csillog a szeme mint régen, és elindul. Ez a kis semmittevés el is viszi a fejezet felét. Ha egy mód van rá, kerüld ezeket a reggeli készülődéseket, amennyiben nulla jelentőségük van. Gyakori szindróma a bloggerínáknál, úgy mutatják be a karakter külsejét, hogy belenéz a tükörbe. Látja a karikás szemét, a nyúzott arcát, barna haját. Ez sokkal jobban mutatna úgy, ha egy másik szereplő mondaná neki: De leharcoltan nézel ki. Minden rendben? És már el is indulhat egy párbeszéd, amiben a főszereplő elsírja a helyzetét a másiknak. Célszerűbb, mintha belső monológban tálalnád.
Nem értek a focihoz, de szerintem te igen, ezért is csodálkoztam azon, hogy a meccs előtti bemelegítést nem írtad bele. Karim felébred, és már megy is, hogy lenyomjon egy meccset.
Viszont az ő sérülésével abszolút ki vagyok békülve, mert hiteles, életszerű. Még én is felszisszentem, amikor a stoplissal megrúgták :O
Úgy gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a mély érzelmekre, mint magára a cselekményre, mert ez tipikusan egy lélekrajzi sztori. Mind a két szereplő komoly tragédián ment keresztül. A gyászban egymás támaszai; sorstársak, ahogy a cím is mutatja. Jó az ötlet, jó úton indultál el, csak a karaktereken kéne mélyíteni egy kicsit.

Fogalmazás: Észrevettem, hogy túl körülményesen írod le a dolgokat, sokkal egyszerűbben is meg lehetne fogalmazni.
„könyvelői papírok birtokában áll” -> Vagy: Anyu könyvelő, ezért ő intézte apu boltjának az irodai ügyeit.
Erőltetett: „az arcomat rögtön megcsapta az augusztusi éjszakának a kellemes levegője.” -> Kellemes szellő simogatta az arcomat. (A többi sallang szerintem.)
„Íriszeimmel a férfit kerestem” -> Tekintetemmel a férfit kerestem.
„megállt egy autónál. Pontosabban egy Volkswagennél.” -> Megállt egy Volkswagennél.
„megmarad még gondolataiban” -> emlékezni fog rá
Erőltetett: „ülésbe tornáztam magam, onnan pedig állásba” -> kikeltem az ágyból
Karim szemszögét már említette, hogy nem férfias. Nyilván ez azért van, mert te magad is lány vagy, tudom mennyire nehéz egy ilyen merőben más nézőpontkarakterrel dolgozni. Egy férfi például nem néz meg ennyire tüzetesen egy hotelszobát, ahogyan azt a tied tette, ráadásul nem ezzel a megfogalmazással: „a barna egy világos árnyalatában pompázó csempetípus” -> Ez nőies.
Azt írtad, hogy perverzen elmosolyodott, de ehelyett ennyi elég lenne: Elvigyorodtam. Én is csak most barátkozok a férfi szemszöggel, de arra már rájöttem (főleg E/1-ben), hogy itt még a fogalmazást is durvábbra kell formálni. Női nézőpontnál lágyan, kis aranyosan, ahogyan általában, de egy férfinél, a mosolygás helyett legyen vigyorgás, megfogta helyett megmarkolta stb. Rengeteg múlik egy-egy kifejezésen. Egy hiteles férfi karakter képes elvinni a hátán a történetet; kincset ér. Remélem, hogy érthetően magyaráztam.
A páros szervek egykék: szemei -> szeme, lábai -> lába stb.
Kigyűjtöttem néhány feltűnő szóismétlést is:
„Utáltam repülést, leginkább a tériszonyom miatt, ami minden egyes repülés alkalmával előjött.” -> Itt ráadásul lemaradt a névelő: a repülést.
„kivezetett minket a terminálba. A terminálban...”
Értelmezési probléma: „A repülőtér ajtaja fölé szerelt érzékelő érzékelte közeledésünket széthúzódott előttünk.” -> Így olyan, mintha az érzékelő húzódott volna szét. Az „érzékelő érzékelte” fura megfogalmazás, én átírnám, a közeledésünket után meg vesszőt, vagy pontosvesszőt raknék.
A megszólítások előtt/után vessző van: Jó estét, Daria!, Karim, minden oké?

Helyesírás: Találtam elírásokat, gyakran lemaradt a szó vége, a névelőkkel, és az egybeírással is voltak gondok.
Elírás: „bussinss osztály”, „A telefonom feloldottam” -> telefonomon, „kijáratón”, „egyik sávból a másik cikázik.” -> másikba, „Sötét akartam”, „Látásom könnyfátyol” -> látásomat,
Egybeírandók: kézipoggyász, hidegvér, füstmérgezés, kártyaleolvasó, izomszakadás,
„Real Madrid döntött játszhat-e” -> döntőt
„hajlandó e” -> hajlandó-e
Ezeket egy egyszerű átolvasással, vagy utánanézéssel orvosolni lehet.

Szereplők: Azt hiszem róluk már elmondtam mindent. Daria úgy viselkedik, ahogy a legtöbb történetben szokás, de ez ebben az esetben kevés. Mélyebb reakció jobb lenne, meg szeretném ismerni őket. Láttam hogyan készülődnek, hogyan szállnak le a repülőről, de ezek felszínes dolgok. Tetszik, hogy a lány Beethovent, meg Csajkovszkijt hallgat! Ezekből az apróságokból még több kell, mert ezek adják a személyiségét :3


Összegzés: Nem szaporítom tovább a szót. Jó lesz, csak még dolgozni kell rajta. Arra is gondoltam, hogy a lány balesete sokkal durvább, mint a férfié. Talán egyensúlyba kéne hozni, mert ameddig az egyik a szüleit vesztette el, addig a másik csak nem focizhat egy ideig; nem arányos. Attól függetlenül, hogy ez őket mennyire érinti. Mindegy, ez már csak ötlet. Ha osztályoznom kéne, akkor ez egy erős hármas, középmezőny :) Remélem, hogy hasznos voltam, és tudtam tanáccsal szolgálni :) Sok sikert a továbbiakban!

4 megjegyzés:

  1. Hali!
    Csak érdeklődni szeretnék az én blogommal kapcsolatban.
    Korábban írtad, hogy nem minden blogot kéne elvállalnod, ezek szerint úgy néz ki, az enyém el lett utasítva?
    Ha igen, nem haragszom érte :)
    Barbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ha jol tudom Anett irt a blogodra egy kommentet, hogy sajnos nem fogja tudni megirni a kritikat. Nagyon sok dolgot at kene irnod, es sok irastechnikai cikket atolvasnod ahhoz, hogy fejlodni tudj. Az irasod alapjan igen fiatalnak tunsz, de sok gyakorlassal es olvasassal mindenki kepes a fejlodesre. En ezt tanacsolom neked, es remelem nem haragszol tenyleg erte :)
      Rikki

      Törlés
    2. Hali!
      Nekem nem tűnt úgy, hogy írt volna, de nem haragszom érte. Sejtettem, hogy nem lett túl jó az írásom, talán egyszer, ha lesz kedvem, újraírom.
      Azért mindent köszönök!
      Barbi

      Törlés
    3. Szia! Írtam neked az első fejezethez. Tényleg sajnálom, hogy így alakult! :/

      Törlés