2016. április 19., kedd

Kritika- Földre szállt boszorkány



Sziasztok! A következő blogot már aznap elolvastam, amint megkaptam, de kellett egy kis idő, mire összeszedtem a gondolataimat, plusz azon agyaltam, hogy írjam meg ezt a kritikát. A világért sem akarok bántó lenni.

Kinézet: Amikor megnyitottam a blogodat, Arisa, egyből kifolyt a szemem, pedig még el sem kezdtem olvasni. A sötétkék háttér előtt villogtak a fehér betűk, elég rossz kombináció. Talán világosabb kékkel jobb lenne, a menüd pedig fekete. A fejléc aranyos, a cím viszont beleolvad, más színt javasolnék ahhoz is.

Történet: A fülszöveg elolvasása után rájöttem, hogy ez egy Csábításból jeles fanfic (igaz, a linkben is benne van, nem figyeltem), de egy kicsit összezavarodtam, mert ez egy Bewitched fanfic is? Valószínűleg. Nos, magában az alaptörténetben rengeteg lehetőség lett volna, de semmivel nem éltél. Van egy főszereplő boszink, Isabell, aki önként leszáll az emberek közé, hogy végre úgy éljen, mint egy normális tini.
Először az szúrt szemet, hogy a lány helyett a szülei már mindent elintéztek. Nincs gondja a kajára, lakásra, iskolára. Nem bajlódtál vele sokat, csak beleraktad egy kész közegbe. Ez sokkal érdekesebb lett volna, ha magának kell mindent megoldania, és bénázna, mert akkor élethű, vicces és látnánk, hogy birkózik meg a feladattal. Klassz szituációkat tudnál belevinni, mondjuk, ha Isabell seprűvel menne az iskolába is, ha bemutatnád, nem csak leírnád, hogy az emberek furcsák. Nem éreztem, hogy a lány egy másik dimenzióból csöppent volna ide, teljesen hétköznapian viselkedett. A beszédével is lehetne játszani, máshogy mondd szavakat, amik náluk bevettek voltak, itt viszont mást jelentenek, meg ilyenek. Az öltözködésével is.
Mindent túlmagyarázol. Isabell minimum háromszor elismétli, hogy nem akar varázsolni, habár megtehetné. Egyértelmű, hogy megtehetné, hiszen boszorkány. A varázslás dolgot nem fejtetted ki bővebben, rendszerint annyit írtál, hogy elmormolt egy varázslatot.
„csak csettintek egyet és követem az útvonalat, amelyet csekély kis varázslatom kijelölt.” Mint a számítógépes játékokban, vagy hogyan kell ezt elképzelni? Mutatja egy sárga nyíl az utat előtte? Isabell miért nem mondja ki soha az utcája nevét? Ennyire titkos?
Amikor belépett a háztömbbe, honnan tudta, hogy a szomszédok általában zajosak? Akkor járt ott először!
Az, hogy magával vitt egy kutyát, már az elején, az indulásnál kellett volna említeni, vagy az utazás során. Hova tette szegényt a seprűn?
Nem értettem, hogy Isabell miért is lett menő az iskolában? Feketelyuk-méretű hézagok vannak a történetben, csak a szerelemre mentél rá, és a Castiellel való kapcsolatára, pedig a történet többet érdemelne!
Amikor megjelenik a bátyja, ott halál egyértelmű, hogy Castiellel nagy haverok, nem kellett volna elhúzni azt a hatalmas felismerést, amikor a lány "rájön". Erőltetett volt. Iskolába jár, de a tanórákat nem mutatod be, sőt, még leckét sem írnak.
Rengeteg kérdésem van még: Miért akarja Samantha azonnal körbevezetni az iskolában? Miért mutatja be a szüleinek? Alig ismerik egymást! Miért nem írtad le, hogyan néz ki a suli?

Fogalmazás: A legzavaróbb az volt a fogalmazásban, hogy váltogattad a múlt-és jelenidőt. Állapodj meg egynél, és azzal vidd végig. Úgy vettem észre, hogy múltban írsz, szóval nem célszerű átugrani jelenbe.
A párbeszédek abszolút nem jók, semmi élet nincs bennük, ráadásul nem helyesek. Linkelek neked majd a kritika végén egy írást ezzel kapcsolatban. Az egész olyan, mint egy Csábításból jeles epizód, de az a módszer itt nem állja meg a helyét! A leírásaid nagyon minimálisak, sokkal, de sokkal több kell belőlük. A megszólítások előtt és után vesszőt teszünk!
A páros szerveket egyesszámban kell írni, így a szemei helyett a szeme a helyes.
Találtam fura mondatokat, és szavakat:
„Mivel nem nagyon felhős az ég...” -> magyartalan
„magasult” -> magasodott
„ledöbbenésében” -> nincs ilyen szó
A szegény és a szerencsétlen abban a szövegkörnyezetben ugyanazt jelenti, így csak az egyik kell.
„Egy magas vállig érő, vörös hajú, szürke szemű helyes srác állt mellettem.” -> olyan, mintha a srác érne vállig
„A kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, én viszont el is fogadtam.” -> viszont?
„nem pedig mindenki idegen” -> nem értem
„Veled együtt már kemény kettő embert ismerek.” -> kemény?
„Körbefutom a szemmel a termet, ami megakad egy üres helyen az ablak mellett.” –> magyartalan, plusz elírás is van benne
elírás: „ám a varázsolni eszem ágában sincs”
Nem szedtem össze mindet, ez csak az első két fejezet termése.

Helyesírás: Azzal nem volt probléma.

Szereplők: Velük gondban vagyok, mert papírmasé karakterek. Mindenki ugyanúgy beszél, viselkedik, pedig Castielnek nem kéne. Alex is alapból más személyiségű, mégsem jött át igazán. Nem sikerültek élővé tenni őket, talán Isabell küldhetne rájuk egy varázslatot. Semmilyenek, de még a főszereplő is. Csak úgy vannak, mennek helyekre, beszélnek, de bábok, semmi egyedi jellemvonás, megkülönböztető jegy.

Összesítés: Ha komolyan gondolod az írást, akkor azt javaslom, hogy rengeteg írástechnikai cikket olvass. Erősen hiányos az egész, és olyanokat magyarázol meg, amiket felesleges, például, hogy miért nem viszi magával az iskolába a seprűjét. Én igenis úgy írtam volna, hogy elviszi, mert egy jó kis szituációt lehetett volna belőle kihozni. Ha osztályoznom kéne, akkor ez egy kettes :/ Láttam, hogy sok pozitív visszajelzést kaptál, de ne higgy nekik feltétlenül.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése