2016. április 21., csütörtök

Kritika- Disturbya



Sziasztok! Mára ez lesz az utolsó kritika, kezdek kimerülni, azt hiszem. A fenti történetnek csupán kilenc fejezetét tudtam elolvasni, az a három már nem ment le a torkomon.

Kinézet: Semmi kivetnivalót nem találok benne, akár ugorhatunk is a következőre.

Történet: Az írás egy Harry Styles fanfic, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak előítéleteim ezzel kapcsolatban. Ráadásul szerencsétlen Harry itt orvos. Mindennek el tudom képzelni, csak annak nem :D Ahogy a folyosókat járja fehér köpenyben... Nem, nem sikerül. A fülszöveg érdekes, az elolvasása után beskatulyáztam a krimi (esetleg a horror) műfajába, de sajnos ebből nagyon keveset kaptam. A történet java részét, a főszereplőnk Abigel, és Harry között húzódó ellenszenv teszi ki, ami furcsamód a közepénél átvált vonzódásba. A sztori dióhéjban: Dr. Styles megjelenik, és hirtelen elkezdenek elpatkolni a nővérkék sorban. Meggyilkolják őket.
Végig az volt az érzésem, Taylor, hogy nem néztél alaposan utána a kórházi dolgoknak. Abigel folyton egy random kórlapot szorongat, még akkor is, ha nem beteghez igyekszik éppen. Megjelenik egy nő, akinek villa áll ki a nyakából, te meg elküldöd vérvételre. (Amúgy az egész jelenet szürreális volt.) Konzultáltam Rikkivel, és tőle tudom, hogy egy ilyen esetben semmi szín alatt nem CT-zik meg, nem fektetik be a villával együtt. Továbbá nem vesznek tőle vért, mert azonnal a sérülés mértékét nézik. (Azért egy kötést kellett volna tenni a nő nyakára, miután kihúzták belőle a tárgyat. Plusz a CT-kép számítógépen fut, szóval nem teszik a lámpa alá, hogy megnézzék. Szerintem összekeverted a röntgennel, ahova valójában küldeni kellett volna.) Mindenki rohamot kap a kórházban, de azt nem tudjuk, hogy mitől, vagy miféle ez a roham. Az egyik fiatal lány szintén rohamot kap, Abigel pedig úgy határoz, hogy tolják át a kardiológiára.
Rikki felhívta a szereplőkre a figyelmem, mert meg sem fordult a fejemben, hogy megnézzem. Ott az van feltüntetve, hogy huszonegy évesen kapott állást a kórháznál, ami nem lehetséges, mert akkor még javában egyetemre kéne járnia. Irreális, hogy ilyen fiatalon valaki főorvos legyen.
Az elején már felhúztam a szemöldököm, amikor Abigel olyan hangon beszélt a kórház igazgatójával, amitől még nekem is ökölbe szorult a kezem. Akkor sem megengedett, ha az igazgató történetesen a barátja apja! Néha beraktál olyan szituációkat, amikor a nő betegeket lát el, de nem is volt annyira fontos, a következő sorban már megint Harryvel voltál elfoglalva. A helyszín nem csak díszletként szolgál, hogy játszódjon valahol a történet, hanem sokszor (ebben az esetben meg pláne) rengeteg kutatómunkát igényel. Ha egy ilyen sztorit írsz, bizony egy-egy műtétet bele kell rakni, hogy hiteles legyen. Nem csak annyit, hogy összevarrta az illetőt, aztán már ment is a dolgára. Meg kiszedte a horgot a gyerek szájából, oszt jónapot.
Jó pont, hogy Abigelnek már van egy barátja alapból, ez nem annyira szokványos felállás. Azt viszont nem értettem, hogy miért utálja azonnal Harryt? Mintha kötelező lenne. Meglátja, és már acsarog rá. Harrynél még meg kell említenem egy dolgot, ami nagyon piszkálja a csőrömet. Bántalmazta Abigelt, de olyan csúnyán, hogy megmaradt a helye, erre a csaj nem habarodik belé? Dehogyisnem! Mert ez úgy megy. Az ilyen agresszív embertől a nők általában messze szaladnak, és nem lesz „nedves” a bugyijuk már csak a nézése miatt.
A prológus lehetne első fejezet is, nem értem, hogy miért nevezted el prológusnak. „Prológus, hisz’ mindent el kell kezdeni”. Igen. Az első fejezettel is el lehet kezdeni.
Még kitérnék a gyilkosságokra, amiket valamiért senki nem látott, holott az épületben történtek. A háton lőtt nő meg simán felliftezett az ikszedik emeletre, csak hogy ott essen össze.
A második fejezetben nem értettem, hogy a száz éves néni mellett beszélik meg, hogy meg fog halni? Ez eléggé morbid.
Kissé összezavarodtam az első hulla miatt. Abigel tényként kezelte, hogy a holttest Dr. White-é, de aztán mégsem. Nem volt egyértelműen leírva. Az újságcikkben, amiben beszámoltak a másik kórház igazgatónőjének a haláláról, nem írnak Stylesról, mégis mindenki egyértelműnek gondolja, hogy róla van szó.
Az ötödik fejezetben Abigel, a nővér előtt csókolózik szenvedélyesen a barátjával? Eléggé... fura, ha így van.
Mindenki sikítozik, de sokszor nem történik semmi, csak a főszereplő minden második fejezetben hall egy női sikoltást, mintha ez természetes lenne. Például a nyolcadik fejezet második felében is ez történik, a következő mondat meg úgy folytatódik, hogy már eltelt három hónap. Nem tanácsos ilyen nagyot ugrani a történetben.
Sehol nem említetted, hogy házat akarnak venni, de az egyik fejezetben már azonnal be is költöznek egybe. Túl gyors.
Az egész irreális, és még a szereplőkre ki sem tértem. Durva hibák vannak benne, ami a valóságot nem tükrözi. Ezeket ki kéne javítani, mert így az egész történetet nem lehet komolyan venni. Úgy érzem, hogy itt csakis Harry a lényeg, és az ő göndör fürtjei.

Fogalmazás: Nagyon sok szóismétlést találtam. Az elején elkezdtem kiírogatni, de a végén már nem foglalkoztam vele. Tele van tőmondattal, ami egy idő után idegesítővé válik. Néhányszor tapasztaltam igeidőváltást. Ha múltban írsz, akkor ne válts át minden ok nélkül jelenbe! Sok olyan mondat, meg szó volt, ami furcsa. A hótoló kocsi, az hókotró :D
„A napokban egy perc hunyásnyit sem aludtam.” -> egy szemhunyásnyit sem
klór és fertőtlenítő illat -> szag
„kezemet zsebre dobtam” -> Olyan, mintha levenné a kezét, és bedobná a zsebébe.
„Ezernyi gondolat fűszerezte agyamat.” -> Fura. Ezernyi gondolat cikázott át az agyamon.
„Dr. Hill. A barátaimnak vagyok Abigel – helyeseltem vele...” -> feleseltem
„Egy női nyögést hallottam, mely Dr. Styles nevét képezték.” -> Micsoda?
„A gyilkos úgy látszik, hogy a kórházból – mondta halkan Harry.” -> Lemaradt a mondat vége. Így értelmetlen. (Egyébként eddig Styles volt, aztán hirtelen Harryt írsz, de ez már részlet kérdés.)
„míg egy sikoly nem szakított minket félbe” -> ezt nem akarom elképzelni
„hisz’ ez nem rám vall. Én nem vagyok ilyen.” -> milyen?
„borzalmat hozva a folyosóra” -> Ijesztő derengésbe vonva a folyosót.
„Gyors letusoltam” -> gyorsan!
„hangja fáradtról aggódóra ugrott” -> ugrott?
„Hogy mit is láttam?” -> Nem kell! Csak írd le, hogy mit látott.
„És hogy mi a jó ebben? Csupán csak egy dolog; élvezheted a barátod közelségét.” -> Ki nem szarja le? Lassan elveszti a munkáját, az álmát, kit érdekel a csávója?

Helyesírás: Itt is voltak hibák, főleg a nevek ragozásában. Linkelek majd egy jó összefoglalót erről. Továbbá egybe kell írni -> összejön, visszasüllyeszt, végigsétál, végigmér.
Avval -> azzal
Akarnák -> akarnék, bár szerintem ez csak elírás

Szereplők: Végig az a kérdés járt a fejemben, hogy ezek hány évesek? Mert a történetben meg sincs említve, viszont a szereplők fülecske mindenért kárpótol. Túlságosan gyerekes az összes, főleg Abigel. Folyton kifakad, rémüldözik, úgy gerjed a barátjára, mint egy tini. Én tizenötre tippeltem volna, ha nem lennének orvosok. A csaj mindig hümmög, forgatja a szemét, harapdálja a száját és, ami a legidegesítőbb, folyton ballag. Ide ballag, oda ballag. Nem hiszem, hogy ilyen nyugis lenne az orvosok élete, hogy csak ballagnak össze-vissza. Owen is gyerekes, ezzel a mondattal be is bizonyítottad: „Abigel barátja! – hangsúlyozta ki az utolsó mondatot.” Nincsenek rendesen kidolgozva, elnagyoltak, ahogy maga a történet is. Nem tudom elképzelni valódi emberekként őket.


Összegzés: Úgy érzem, hogy mindent leírtam már, amit akartam. A fejezetek rövidek, leírásokat elvétve találni, és összecsapott. Gondolom a végén összejön Harryvel, Owen meg hoppon marad. Nem valósághű, márpedig egy ilyen történetnek annak kell lennie. Valós helyszínen mozognak az karakterek, nem egy sci-fi, vagy egy fantasy (Bár azért ott sem árt, ha van benne logika, sőt!). Linkelek egy cikket a főorvosi kinevezés követelményrendszeréről. Igaz, hogy nem Magyarországon járunk, de az alapokban nem nagyon tér el, én úgy gondolom. Remélem, hogy elgondolkozol a szavaimon, és nem sértődtél meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése