2016. április 10., vasárnap

American Horror Story kiértékelő --1-3 évad-


Korábban megígértem, hogy hozok egy American Horror Story kiértékelőt. Egyelőre csak az első három évadról hoztam egy kis szösszenetet, mivel jelenleg felfüggesztettem ennek a sorozatnak a nézését, hogy másba is bele tudjak kezdeni. Remélem tetszeni fog és hasznosnak tartjátok J
Röviden a sorozatról:
A sorozat 2011-ben indult az FX csatornán. Lényegében egy horror-thriller-dráma sorozatról van szó, melyben minden évad egy, az előzőtől független történetet mesél el, így egyfajta minisorozatként kezelendő. Az érdekességét az adja, hogy az évadokban sok visszatérő színész, illetve egyéb összefüggéseket is találhat az, aki igazán megszállottja a sorozatnak – ahogy ez a videó is bemutatja.

1. Évad
Az első évad története nem tartogat sok meglepetést, mint a legtöbb elcsépelt hollywoodi horror film: adott egy ház, ahol a meghalt lelkek az örökkévalóságig ott ragadnak. Ide költözik be egy család új életet kezdeni, azonban mit sem tudnak a ház sötét múltjáról, illetve a bennük lakozó szellemekről.
Az alapsztorit ezzel a két mondattal elég alaposan kiveséztem, mivel nem akarok spoilerezni. Érdekesnek tehát nem igen mondható, pláne annak, aki éjjel-nappal horrorfilmeket néz, ő ugyanis már biztos látta vagy ötszáz féleképpen feldolgozva ezt az alapsztorit. A ház múltja szépen lassan, régebbi idősíkokba betekintve részről-részre válik a néző számára kristálytisztává, a karakterek múltja is lassan köszön vissza jelenlegi életükbe. Tudjátok, a szokásos. Az American Horror Story első évada tehát semmi formabontót nem mutat a történet terén.
A karaktereket vizsgálva is erre a következtetésre juthatunk. Ott van a fura szomszéd, a morcos tinilány, a titokzatos, bajkeverő ám jóképű srác, az új életet kezdeni próbálkozó szülők, és persze a szellemek, akik „itt-ott” igyekeznek keresztbe tenni a szerencsétlen lakóknak.
Klisékből tehát bővelkedünk rendesen, a kérdés tehát adott: Rossz-e az American Horror Story első évada?
Azt kell mondjam, nem. Nem akar semmi újat mutatni, nem akar lenyűgözni, de engem valahogy mégis lekötött a ház sztorija, noha én se most láttam először ezt a történetet.
Összefoglalva: Nem rossz ez az évad, ha egy kicsit misztikusabb, de nem túl nyomasztó sorozatra vágyik az ember, meleg szívvel ajánlom. Azonban aki már unja ezt az alapkoncepciót, vagy egy sokkal kidolgozottabb történetre  vágyik, annak azt ajánlom, hagyja ki ezt az évadot, mert ez csak a bemelegítés volt. Az igazi zsenialitást a második évad tartalmazza.


2. Évad


A történet ezúttal az 1964-es Briarcliff  Elmegyógyintézetbe vezet minket. Az intézet egyházi kézben van, alapítója Timothy Howard atya, jelenlegi vezetője a vaskezű Jude nővér és segítője, a félénk Mary Eunice nővér. Rögtön az első részben kerül be Lana Winters újságírónő, aki titokban leleplező cikket akart írni az elmegyógyintézeten belül zajló állapotokról, próbálkozása azonban nem jár sikerrel; Jude nővér lebuktatja, majd leszbikussága miatt bezáratja az intézetbe. A másik két jelentős „beteg” Kit Walker, akit sorozatgyilkossággal vádolnak illetve Grace, akit pedig családja lemészárlásával.
Elsőként leszögezném, hogy én egyszerűen imádom az elmegyógyintézetes sztorikat, tehát lehet, hogy kicsit elfogult leszek, előre is elnézést. J
Ha belegondolunk, az alaptörténet itt is lehetne klisés, hiszen ki nem látott már ilyen tematikájú filmet?
A sorozat azonban itt – legalább is én úgy éreztem – kicsit elrugaszkodik a komfortzónájától. Ha a „horror” szót halljuk, valószínűleg mindenkinek a szellemek, démonok illetve egyéb természetfeletti lények jutnak az eszébe, azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy a démonok nem feltétlenül az ágyunk alatt vannak. Lehetnek a fejünkben is.
A 2. évad erre a gondolatra épít. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs benne természetfeletti szál; van benne egy űrlényes, amit nem igazán értettem, és természetesen megtalálható benne a kihagyhatatlan ördögűzés is, de most őszintén, ezt tényleg nem lehet kihagyni egy EGYHÁZI tulajdonban lévő ELMEGYÓGYINTÉZETes sztoriból.
A hangsúly azonban tényleg nem ezeken van, hanem az alapvető emberi gonoszságon. Azon, hogy mire is képes az ember, ha megbántják, megalázzák, ha kétségbeesett és szabadulni akar, vagy ha csak egyszerűen fél.  Ennél a témánál pedig mindig a karaktereken, illetve az őket eljátszó színészeken áll vagy bukik minden. Ebben az esetben szerencsére nem bukik, hiszen szinte tökéletesek.
A színészek egytől-egyig nagyon jók, külön kiemelném a Jude nővért alakító Jessica Lange-et. Az első évadban is benne volt, mint színész, de ott csak mellékszerep jutott neki, így nem igazán tudta megmutatni, mit is tud nyújtani, de itt…. Istenem annyira zseniális ez a nő, hogy nincsenek rá szavak.
A karakterekről is szinte csak áradozni tudok. Ott van például a már korábban említett Lana Winters újságíró. Nos én majdnem sírva fakadtam örömömben, amikor rájöttem, mi is ez a karakter. Végre egy erős, okos nő, aki önnön erejéből oldja meg a problémáit, DE mégsem hibátlan, de pont ettől valódi. És ebben rejlik szerintem a 2. évad zsenialitásának egyik fő kulcsa; minden karakter valódi. Az újságíró amint kikerül az intézetből, pénzt és hírnevet csinál belőle. Az intézet orvosa egy perverz szadista, aki bűntudat nélkül emberkísérleteket végez a betegeken, és Jude nővér illetve Grace múltja és lelkiismerete sem tiszta. Igazából senkié sem az.
 Emiatt mindegyikőjüket be tudjuk sorolni a tipikusan jó és rossz kategóriába, legalább is először azt hisszük, de a sorozat előrehaladtával néhol három idősíkon keresztül ismerhetjük meg a háttértörténetüket, hogy honnan indultak, mivé váltak, és mivé válhatnak még a jövőben. Mindenkinek van sötét múltja, van oka arra, hogy miért olyan, amilyen – még a sorozatgyilkos sem csak azért sorozatgyilkos, mert ahhoz volt kedve. Vannak indítékok, kiváltó okok. Senki sem egyértelműen fekete vagy fehér, mindegyik karaktert el lehetne ítélni , de fel is lehet menteni az őt ért vádak alól. A karakterek ellentmondásosak, vannak hibáik, de emiatt mégsem érezzük úgy, hogy bármelyikőjüket is kukába kellene dobnunk, mert ők a nagybetűs hús-vér emberek. Így a néző is rájön, hogy a való életben a fekete és a fehér közt elhelyezkedő szürke rész sokkal szélesebb, mint azt előtte gondoltuk, és hogy a fekete és a fehér részben igazából nincs is senki, mert valódi EMBEREK vagyunk, valódi történetekkel, hibákkal és jó vagy rossz érzésekkel/gondolatokkal a fejünkben, de épp ezek tesznek minket végső soron azzá, akik vagyunk. Mert nem rajzolt karakterek vagyunk, hanem valódi emberek.
Én tehát emiatt szerettem nagyon ezt az évadot, mert egyértelműen közvetíti az üzenetét.
Természetesen nem hibátlan ez az évad sem. Az űrlényes szál például nem igazán lett lezárva, csak úgy lóg a levegőben, nem igazán értettem, hová akartak vele kilyukadni a rendezők és a forgatókönyv írók. A többi karakter története azonban kivétel nélkül mind tisztességesen be van fejezve, így nem hagy maga után űrt.

Végső soron ez az évad tényleg nagyon-nagyon jó, tehát aki szereti ezt a témát, neki bátran ajánlom megnézésre. 


3. Évad


A második évad után gondolom érthető, hogy nagy reményekkel ültem neki a harmadik évadnak. Nos, ezúttal sajnos csalódnom kellett.
A történet szerint ezúttal egy bentlakásos boszorkány iskolába látogatunk el. Mindössze négy lány van az intézetben, melynek vezetője Cordelia. A boszorkányok világának is megvan a maga hierarchiája: a Tanács lényegében bíróságként funkcionál, az egész boszorkányság felett azonban az úgynevezett Legfőbb áll, aki egy igen kellemetlen, ellentmondásos nőszemély; Fiona, Cordelia anyja.
Egyelőre ennyit szeretnék elmondani a történetről, később ezt azért még bővíteni fogom, ne aggódjatok.
Kezdjük talán a karakterekkel. Mint mondtam, négy lakója van az iskolának. Mennyire eredetiek? Azt kell mondjam, semennyire. Ott van a bajkeverő jó csaj, akit minden pasi meg akar szerezni magának, a „nyomi”, aki reménytelenül el akarja hinni, hogy ő is lehet valaki, ott van a frissen bekerült csaj, aki nem ért semmit, és egy színesbőrű lány is. Ezzel a pár sorral tökéletesen jellemeztem mind a négy fiatal leányzót.
Most kérdezhetnétek: „De mi van Cordeliával és Fionával?” én pedig sajgó szívvel válaszolnám rá, hogy semmi. Azért mondom, hogy sajgó szívvel, mert Fionát az általam imádott Jessica Lange játssza, és talán az ő karaktere még a legkomplexebb, tehát vele még ki lehetett volna lyukadni valahova, de sajnos nem ez történt. Mintha a forgatókönyv író egy időután megunta volna a karaktere kidolgozásával járó fáradságos munkát, és a lényegnél abbahagyta volna az egészet. Amiért tényleg nagy kár, mert Jessica egyszerűen tényleg minden tőle telhetőt kihoz a karakteréből, de ha egy ponttól nincs tovább, akkor már ő sem tud mit tenni.
Cordelia pedig… Csak úgy van. Egy önbizalomhiányos, anyja szeretethiányától szenvedő, még gyermeteg lelkű nőről van szó, akinek az egész évadban csak a szenvedését hallgathatjuk. Pedig ez is egy kihagyott ziccer; ha Cordelia kapott volna valami ici-pici önálló jellemet, akkor nagyon érdekesen fel lehetett volna vázolni az elfajult anya-lánya kapcsolatot, megmutatva ezzel a nézőknek, hogy nem minden családban megy ez úgy, mint a karikacsapás.
Tehát ez is egy kihagyott ellentét, mint nagyjából az összes többi.
Milyen ellentétekre építhetett volna a sorozat? Legalább száz félére. Ilyen például az előbb felvázolt Fiona-Cordelia ellentét, de Fiona nem csak vele áll szemben, hanem lényegében mindenkivel. Ő a Legfőbb, aki érzi, hogy gyengül, ez pedig annak a jele, hogy az új Legfőbb egyre csak erősödik, tehát Fionának hamarosan át kell adnia hatalmát. Ő ezt azonban  nyilván nem akarja, és a saját fajtája ellen fordulva hajthatatlanul keresi utódját, hogy megölésével még tovább élvezhesse a kicsattanó egészséget és hatalmát, amivel bármit is elérhet. Ez a szál talán még úgy ahogy ki van dolgozva, tehát ebbe még nem kötnék bele annyira, de a többi ellentétet egyszerűen siralmasan elhanyagolták. A történet előrehaladtával kiderül, hogy Cordeliáék covenje (ez összefoglalóan jelenti a különböző hovatartozású boszorkányokat) évezredek óta szemben áll egy feketékből álló covennel. Ezt a háborút nem rég békével lezárták, azonban a feketék épp készülnek kiásni a csatabárdot. Ez a fekete-fehér ellentét is érdekes lehetne, de nem szeretném megmondani, mennyire nem visz sehova, egyrészt mert spoiler lenne, másrészt valószínűleg nem tudnám visszafogni magam, és még egy oldalnyi szitkozódás lenne belőle.
Másik ilyen szál pedig a viszonylag későn napvilágra kerülő boszorkányok a boszorkányvadászok ellen szál, ami még Salemig nyúlik vissza. Na ez az a rész, aminél visítani tudnék, annyira le se szarták a készítők. Körülbelül két rész alatt látszólag megoldódik egy több évezredes konfliktus? Komolyan? Semmi háttértörténet vagy valami? Ismételten: KOMYOLYAN???
Ezeken a kihagyott ziccereken kívül pedig még annyi logikátlan esemény van benne, hogy az se lehet igaz…. Nem sorolnám fel, mert ha valaki megnézi, akkor lelőném neki a poént.
Na és a vége… Istenem, a vége….

SPOILER KÖVETKEZIK
Komolyan…. Cordelia komolyan meghirdeti a tévében, ismétlem, a TÉVÉBEN, hogy neki egy bentlakásos boszorkány iskolája van, és nem zárják se elmegyógyintézetbe és nem égetik meg azonnal máglyán??? KOMOLYAN???
SPOILER VÉGE

Lenyugodtam….
Azt hiszem, kiírtam magamból mindent, ami a lelkemet nyomasztotta… Köszönöm a figyelmet.

Összefoglalóan: Nem rémszar ez az évad, meg lehet nézni, Fiona ad egy töltetet az egész hánya-vetett sztorinak, és a Legfőbb kilétét se lövik le azonnal, de aki olyasmi minőséget vár, mint amit a 2. évad nyújtott, az nagyon kérem hagyja ki ezt az évadot, mert ki fogja tépni a haját.

4 megjegyzés:

  1. Én is belekezdtem még nagyon régen a sorozatba, amikor még nem folyt a csapból, és nekem az első tetszett a legjobban :3 A harmadik első részénél hagytam abba, mert annyira nem érdekelt, hogy arra nincsenek szavak :D Meg akartam próbálkozni vele, de úgy érzem, hogy még nincs itt az ideje.
    Jó lett ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy nézem, a harmadik évadról két féle vélemény van: Van, aki imádja van aki pedig utálja, a kettő között nincs igazán senki :D

      Törlés
  2. Hmm.... Én most az 5. évad elején járok, és igen, a kritikáddal teljesen egyetértek. A 3. évadot kiszenvedtem, de hatalmasat csalódtam. Az elején még bizakodtam, de ahogy egyre közeledtünk az évad végéhez, beletörődtem. Viszont a 4. évad nagyon tetszett, szóval igen, örömmel vetettem bele magam az 5.-be is :D Remélem, a többi évadról is írsz majd beszámolót ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont így voltam a harmadikkal :DD Mindenképp fogok írni a többiről is, csak gondoltam megvárom a 6.évadot és majd egyszerre a 4-5-6-ról, de mivel nem tudom, hogy mikor jön ki, vagy egyáltalán lesz-e, így lehet, hogy korábban fogom hozni :)

      Törlés