2016. március 26., szombat

Miért érdemes állatot tartani?

Sziasztok!
Húsvét kapcsán elsők között valószínűleg mindenkinek a nyuszik, illetve a festett piros tojások jutnak az eszébe. Szerettem volna egy olyan cikket írni, ami legalább egy kicsit a témához kapcsolható, így végül örök kedvenc témámnál, az állatoknál lyukadtam ki, pláne azért, mivel húsvétkor nagyon sok család vesz egy nyuszit, csak mert miért ne, de az ünnepek elmúltával sok helyen megunják, csak felesleges nyűggé válik. Ez szerintem hatalmas hiba, mivel az állatokat nem lehet csak úgy eldobni, nekik is szükségük van egy biztonságos, állandó környezetre, csakúgy, mint az embereknek. Tehát ezúton én is mindenkit megkérnék, hogy csak akkor vegyetek állatot, ha szinte biztosak vagytok benne, hogy élete végéig gondját tudjátok viselni, és jól tudjátok tartani.
Eme rövid felhívást követően - amit már biztosan mindenki halálra un, mert a csapból is ez folyik, de valamiért még sem lehet elégszer elismételni - következzen a cikk. Jó szórakozást! :)


Az ember-állat kapcsolatban az ember mindig rengeteg pozitív dolgot kap egy állattól. Feltétlen szeretetet és elfogadást kapunk tőle, hiszen ő az egyetlen, aki minden alkalommal ugyanúgy örül nekünk hazaérkezésünkkor attól független, hogy hogyan teljesítettünk a munkahelyünkön, az iskolában, ami úgy gondolom, ebben a mai, erősen teljesítmény-centrikus világban nagyon fontos. Az állatok nem kritizálnak, nincsenek előítéleteik. Bíznak bennünk, így segíteni tudnak a magunkban és másokban való bizalom fejlesztésében. Elnézve őket mi is megtanuljuk, hogy függünk másoktól, és muszáj megbíznunk másokban.
Az állatok a legjobb hallgatóság. Soha nem vágnak közbe, nem ítélkeznek, a legféltettebb titkainkat is bátran megoszthatjuk velük. Segítenek abban, hogy úgy érezzük, fontosak vagyunk. Miattuk érezzük úgy, hogy szükség van ránk ebben a világban, hiszen tőlünk függ az életük. Ételt, vizet kell adnunk nekik, ápolnunk kell őket, és foglalkoznunk kell velük, nevelnünk és tanítanunk kell őket.
Az állatok jókedvre derítenek minket. Néhány állat, talán szándékosan, talán nem, de igazi bohóc tud lenni. Élvezzük, ha nézhetjük őket vagy csatlakozhatunk a játékukba. Az állatok nem azért játszanak, hogy versenyezzenek velünk, hanem azért, hogy szórakozzanak, ami igazán ritka és üdítő a mai társadalomban.
Az állatok képesek felismerni az emberi érzelmeket és annak megfelelően viselkedni. Ezt bárki megtapasztalhatja. Velem is nem egyszer történt már olyan, hogy a kutyám odasimult, odabújt hozzám, amikor szomorú voltam. Ez egyfajta támogatást is jelent az embernek, ami már önmagában is egy biztató érzés. Mintha a kutyád azt mondaná neked: „Ne félj, én mindig itt leszek neked.”
Ezek hatására az állattal együtt élő ember magányérzete és szorongása nagyban csökkenhet. Ez már önmagában egy pozitív érzés, ami jó hatással lehet a személyiség fejlődésére.
Ezzel az elvvel van kapcsolatban az állatterápia is. Az állatterápia során állatok segítenek a szellemileg, érzelmileg vagy fizikailag sérült emberek rehabilitálásában és gyógyulásában. Halakat, madarakat, kisállatokat, nyulakat, macskákat, kutyákat és a lovakat egyaránt alkalmaznak az állatterápiákban.

Hogyan segítenek az állatok a beteg embereken?
A Down-kóros, és más fejlődési rendellenességben szenvedő gyerekek előnyére válnak az állatokkal kialakított kapcsolatok. Az állatok segíthetik a beteg gyerekeket a táplálkozással, udvariassággal, az utasítások követésével és az élőlények gondviselésével kapcsolatos dolgok megtanulásában. Az állatok sokféle módon képesek segítséget nyújtani a testi fogyatékkal élő embereknek. Az agyvérzést szenvedett, izomsorvadásban vagy egyéb mozgásszervi betegségben szenvedő emberek terápiája során sokszor alkalmazzák a lovakat. A lovaglás segít fejleszteni a betegek tartását, egyensúlyukat, mozgékonyságukat és élettani funkcióikat. De jelentős érzelmi és kognitív haszna is van a terápiának. A testi fogyatékkal élő állatok példaértékűek a testi fogyatékkal élő emberek számára. Az ilyen állatok segítenek megérteni az embereknek, hogy ha egy kutya meg tudja csinálni, akkor ők is képesek lesznek rá.

Philadelphiában alkalmazták először az állatterápiát a szellemileg fogyatékos emberek kezelésében, még a 18. században. A kórházban ápolt, pszichológiai betegséggel kezelt páciensek, akik állatterápiában vettek részt jobban reagáltak a kezelésekre, és kevésbé voltak nyugtalanok. Az állat oly módon érzékeli az ember szükségleteit és reakcióit, ahogyan egyetlen kezelőorvos sem képes. Az érzelmileg sérült gyerekek jól reagálnak a hozzájuk feltételek nélkül közeledő, ítélkezéstől mentes állatokra. Úgy érzik, hogy az állat meghallgatja és megérti őket. Azzal, hogy hisznek az állatban és gondoskodniuk kell róluk, úgy érzik, hogy szükség van rájuk, fontosak, és szeretik őket. Később képesek lesznek felvállalni a kockázatot, hogy újra megbízzanak másokban, és szeressék az embereket is. A régóta elszigetelve élő emberek újra érdeklődni kezdenek a környék és környezetük iránt, de az állatok segíthetnek a mentális egészségük megőrzésében és a társas kapcsolatok kialakításában is.
Amint egyre többet és többet tanulunk az állatok emberekre gyakorolt terápiás hatásairól, egyre több és több ember lesz, akinek javára szolgál majd nem csak a terápiás, de a háziállatokkal kialakított kapcsolat is. Az állatok néha sokkal többet adnak, mint az emberek, ráadásul teljesen spontán módon, és cserébe nem kérnek mást, csak feltétel nélküli szeretetet és lelkiismeretes gondoskodást.

Nektek milyen állatotok van otthon? 

2 megjegyzés:

  1. Mi sajnos most nem tartunk kisállatot. De volt már tengerimalac, aranyhörcsög, degu, zebrapinty, papagáj. Mindegyik egész szép kort ért meg, kivéve a papagájokat, ugyanis az első beteg lett, a második meg halálra ette magát. Szó szerint.

    Viszont a többi állatkánk megérte a matuzsálemi kort, pl. a hörcsögünk majdnem öt éves volt, mikor elpusztult. És már ősz volt a bundája. Pedig az aranyhörcsög maximum két évig él.

    Persze, jól voltak tartva, volt velük foglalkozva, szóval jól érezték magukat. :)

    Állatot tartani nagy felelősség, és szerintem is hülyeség azért nyuszit, meg kiskacsát, kiscsibét venni, mert Húsvét van. Főleg pici gyereknek nem szabad kisállatot venni, mert félő, hogy összenyomja. Én is iskolás koromban kaptam az első tengerimalacomat (Robit) egy rokonunktól, és anyuval együtt etettük, meg takarítottuk. Ő 12 évet ért meg. Egyébként a papagájokat (egy nimfa, majd egy hullámos) is általánosban kaptam. Húgom és öcsém is általános iskolás korukban kapták a hörcsögöt (ő Vadóc néven futott és a húgomé volt), valamint a két degut (akik öcsémé voltak, és a fiúnak Higanyszál volt a neve, a lányét már nem tudom XD), akiknek kicsinyeik is születtek. Nekem meg akkoriban lettek zebrapintyeim (középsulis voltam), de azok nagyon buták voltak, még évek múlva sem ismertek meg minket.

    Szerintem ha valaki kisállatot akar a gyerekének, azt olyan 8 éves kornál előbb ne vegyen, és akkor is a szülővel együtt gondozza a gyerek! Így megtanulja, hogy a kisállat is élőlény, akivel nem szabad durván bánni. Persze, ez nagyban függ a szülői mintától.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled :) Nagy felelősséggel és nem kis költséggel jár, se ha valaki rendesen csinálja, az állat előbb-utóbb meghálálja. Nekünk egy labradorunk van. Szegényt kb. 6 éve tették ki a házunk elé, 2 napig ott várta a gazdiját, hátha visszajön érte. Végül sikerült néhány finom falattal becsalogatni, azóta a mi kiskutyánk :)

      Törlés