2016. március 8., kedd

Kritika- Wendere


Sziasztok! Kisebb kihagyás után, újra vállaltam három blogot, így most egy kritikával, vagy ha jobban tetszik, véleménnyel érkeztem. Valószínű, hogy megint beindul majd a kritikaírás, de nem mondom biztosra, még a magam nevében sem. Nem is szaporítom tovább a szót.

A kinézetet most kihagynám, ugorjunk is magára a történetre. A fülszöveg furcsa, érthetetlen. Általában mindenki először a fülszöveget olvassa el, hogy némi támpontot kapjon a történetről, amibe bele készül vágni. Ez a fülszöveg azonban semmit nem árul el, ráadásul még kusza is, ami az egész történetre igaz. Már a prológus leszívta az energiáimat, mert egy merő infóblokk volt. Egy fantasy történet esetében nagyon fontos az információ adagolás. Ne legyen túl sok, mert az olvasó megfullad, de túl kevés se, mert akkor meg nem lehet érteni. Ti (mert látom, hogy többen írjátok) nagyon átestetek a ló túloldalára. Megmondom őszintén, tegnap olvastam el, de minden kiszállt a fejemből. Rengeteg névvel találkoztam, ranggal, szereplővel. Egyszerűen nem tudtam nyomon követni.
A zavar legfőbb oka az volt, hogy gyakran (szinte soha) nem raktátok ki az alanyt, így nem volt egyértelmű, hogy ki beszél kihez. Pl: „– Akkor halj éhen, nekem mindegy – rántotta meg a vállát.”, „– Wendere – tiszteletteljesen meghajolt.” -> Ki?
Aztán ez egy kiragadott rész a párbeszédből:
„– De miért? – hitt neki(...)
– Mert a mi világunk más(...) – magyarázta.” -> Kicsoda?
„A szél az arcukba fújt, az égen a Holdat és a csillagokat viharfelhők takarták el. Egyre gyorsabban szedték a lábukat, nehogy az ég rájuk szakadjon.” -> Ez így olyan, mintha a viharfelhők szedték volna gyorsan a lábukat. De főleg a párbeszédeknél nem egyértelmű, hogy mi van, ezért azt javaslom, hogy pontosítsatok.
Az első fejezetben kicsit megzavarodtam, mert az eleje úgy indult, hogy a két testvér talán vigasztalta egymást, majd minden átmenet nélkül, már idegeskedtek a másik miatt. Lehet, hogy én értettem félre, de számomra túl hirtelen történt a változás.
Megakadtam az olvasásban ennél a mondatnál: „Ha a fiatal wendere (Így nevezték a nemeseket Alelyn) nem képes...” Nem tanácsos így kiszólni az olvasóhoz, helyette inkább csempésszétek bele, ne így direktbe közöljétek.
Ezt a mondatot külön ki kell emelnem: „Mindenki ott volt, aki egykor régen is. A mágus, Sagumentor; az alakváltó, Lakvaltolya; a korudo, Vekorta; a tündér, Redutna; a bolygóérző, Elehflat; a lélekérző, Rolkez és a saltaham, Erahtae.” Egy csomó szereplő, akiknek a nevét ki sem tudom mondani, nemhogy megjegyezni, a rangok, amik furák és azt sem tudom mit takarnak. Egybe, így ömlesztve. Ezeket is szépen lassan vezessétek be a sztoriba, egyenként. Mert most itt van, hirtelen bedobtatok hét karaktert, az olvasó meg azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák.
Viszont megjegyezném, hogy mivel szeretem a szokatlan dolgokat, tetszett, hogy a bevont emberi szereplők, magyarok. Emiatt közelebb éreztem egy kicsit magamhoz a történetet. Érdekes volt olvasni a fent említett nevek mellett egy olyat, mint Ákos, vagy Anna.
Érdekes a történet, alaposan kidolgozott, egy problémám van vele: rögtön az elején mindent el akartok magyarázni, belevágtok a közepébe úgy, hogy az olvasó lehet, hogy nem annyira tudja majd követni a dolgokat. Erre még az is rájön, hogy nem folyamatosan olvassák a blogot, hanem mondjuk hetente-kéthetente. Tudok ajánlani egy jó kis összefoglalót az infók kiadásáról, a kritika végén linkelem.

Fogalmazás: Itt voltak érdekes dolgok, azon túl, hogy rendszeresen eltűntek az alanyok a mondatokból. Főleg a második-harmadik fejezetben találtam olyan félmondatokat, amiknél a szemöldökömet ráncoltam.
„fel s alá forgatta a fejét” -> Fel s alá mászkálni szoktak az emberek. Inkább ide-oda forgatta a fejét.
„mióta egy öt perce megérkeztek” -> Most egy, vagy öt perce érkeztek meg?
„csak a lányt akarta és a szerelmét, semmi mást” -> A kettő nem ugyanaz?
„A férfi egész teste kék lett, utána eddig átalakult... valami félelmetessé.” -> Pontosabb meghatározás kell ide! Az eddig szó pedig benne maradt véletlenül, mert nem illik oda.
„Bizsergett, olyan jófajtán” -> Hogyan? Mi az, hogy jófajtán?
„felkaparta maradék bátorságát” -> Honnan?
„átalakult valami furcsa, szárnyas akármivé” -> Pontosabban! Szárnyas akármivé? Ha az író nem tudja, hogy mit akar bemutatni, akkor a közönség sem tudja, hogyan képzelje el.
Sok-sok szóismétlést is találtam benne. Félkövérrel szedem őket.
Talán meg sem kellene szólalnia, akkor talán hamarabb...”
„– Igen, mondtad – mély hangján érződött hihetetlen nemtörődömsége, ezt még fokozta az, hogy még mindig felfelé nézett és csak pár másodperc múlva nézett rá arra, akivel beszélgetett.” -> Egyébként ebben a mondatban a párbeszéd sem jó, de ezt majd a helyesírásnál kifejtem.
„Valahol a föld alatt voltak, egy díszes terembe. A padló közepébe egy hatalmas kör volt vésve, benne kacskaringózó jelek voltak; körülötte hét másik hasonló, csak bennük más-más minta volt. A kicsik egy vastag vonallal voltak összekötve a nagyokkal.” -> Teremben.
„Egyre közelebb ért a belvároshoz, de még mindig nem hallott vagy látott semmit, a világítás elég gyár volt, de minél közelebb ért annál jobb.” -> Elírás: gyár-gyér. Az utolsó vessző után pedig el is lehet hagyni azt a félmondatot, nem kell bele.
Észrevettem amúgy, hogy mindenki hangosan sóhajtozik :D Egy alapos átolvasást javasolok, és szerezzetek magatok mellé néhány bétát is, akik felhívják a figyelmeteket a hibákra, vagy furcsa mondatokra.

Helyesírás: Nagyon sok elírást találtam, plusz a párbeszédek sem az igaziak. A klasszikus értelemben vett helyesírási hiba nem volt benne :)
Elírások: „egyik szépen ült”, „tehetségi”, „mint midig”, „nagyon tisztelet volt”, „nagy kőr”, ugyanúgy –> egybe!, „egy idő utána”, „most már nem próbálj meg”, „másodperceket belül”, „a mágikus nem tudta semmivel sem tudta”
„Nem kapott választ, csak néztek rá, azokkal a nagy, gyönyörű szemekkel, amikbe szerelmes lett.” -> Nézett rá, mivel Ákos Annáról beszél, csupán egy személyről.
„– Ismered? – értetlenkedett a fiú újra.” -> Először kérdezte meg, így az újra szó véletlenül benne maradhatott.
„– Nem is Annanának hívnak?”
A párbeszédeknél pedig úgy van, hogy ha a gondolatjel után új mondat jön, azt nagy betűvel kell kezdeni. Pl: „– Sajnálom. – A lány tekintetén...” -> Ez itt új mondat, ezért úgy kell eljárni, ahogy általában. Írásjel a mondat végére, a következő pedig nagybetű.
Itt is ez a helyzet: „– Igen, mondtad. – Mély hangján érződött...” -> Így a helyes.
Viszont ha leggyakoribb írásmódnál tényleg úgy kell, ahogyan csináltátok. -> – Elmegyek a boltba – mondta Johnny.
Még kiemelném, hogy a páros szerveket egyesszámban kell írni! Ezt nagyon kevesen tudják, és alkalmazzák. Így a szeme, füle, lába a helyes.

A szereplőkről sajnos nem tudok írni, mert még nagyon kiforratlanok.


Összegzés: Roppant kusza az egész, és zavaros. Nem mentség, hogy azért ilyen, mert még csak három fejezet van fent. Egy történetnek az elején is érthetőnek kell lennie, és itt most nem a rejtélyekre gondolok, amik felkeltik az ember érdeklődését. Már a prológusban rázúdítjátok az olvasóra a rengeteg tudnivalót, ami nem jó, mert képtelenség követni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat dolgoztatok rajta (hallottam is Rikkitől), de ez sok így egybe, ömlesztve. Tényleg, fogadjatok bétát, kérjetek véleményeket, az ígért cikk pedig itt van: Így neveld a regényed

4 megjegyzés:

  1. Szia! :) (Fú most de pofátlannak érzem nagam)
    Szóval csak egy gyors kérdéssel jöttem: Régebben írtá a blogomról egy kritikát de akkor még csak a részlet volt fent. Mostmár van két fejezetem és három novellám, tudnál írni róla (újra) véleményt? De nem kell ha nem akaradod!
    Elöre is köszönet!

    xoxo:
    Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Persze, megnézem szívesen ;) A KISS or DEATH az?

      Törlés
    2. Szia! :)
      Nagyon, nagyon köszi *-* igen azaz.

      Törlés
    3. Nincs mit :) Még ma megcsinálom ;)

      Törlés