2016. március 28., hétfő

Egy ikerpár titkos naplója

Egy ikerpár titkos naplója


Sziasztok! Amint láthatjátok, most egy véleménnyel érkeztem nem másról, mint az Egy ikerpár titkos naplójáról. Sok-sok rosszat hallottam róla, ami természetesen felkeltette az érdeklődésemet. Tegnap láttam, hogy az egyik ismerősöm pont kirakott egy posztot róla, így gyorsan elkértem tőle. Mára végeztem is vele.
Először nem is láttam a problémát. Miért szólja le mindenki, amikor ez egy napló? Hiszen a címében is benne van. Aztán rájöttem, hogy mi a baj. Ez az írás ki van adva. Nyomtatásban megjelent egy olyan kislány könyve, akinek nincs ikertestvére, mégis arról ír, akinek nulla az élettapasztalata, és nincsenek karakterei. Nem éreztem azt, hogy Luca, vagy akár Zita élne. Nem voltak valóságosak, annak ellenére, hogy az ő naplójukat olvashattam. Jókat derültem rajta, tényleg hangosan röhögtem. (Például amikor Luca összebalhézott az ápolónővel.) De a vége felé már nem tudtam szórakozni, helyette gyorsan ledaráltam.
Már az elején megállapítottam, hogy Luca áll hozzám közelebb a két lány közül, mert természetesebb, és nem olyan felszínes pics... kislány, mint a testvére. Szűcs Vanda két merőben eltérő szereplőt akart bemutatni, mégsem sikerült neki. Ugyanolyan unalmasak. A könyvnek története egyáltalán nincs, nem is tudom, hogyan adhattak ki ebből még kettőt. Az írónő biztosan sokat gondolkodhatott rajta. „Vajon mi legyen a következő bejegyzésben? Hm, Luca menjen el filctollat venni, aztán hosszasan ecsetelje, hogy milyen színűek, és siránkozzon, hogy a régiek jobbak voltak... Mekkora ász vagyok már! :D”
Megjegyezném a szerelmi szálat a történetben, amit nagyon nem találtam romantikusnak, számomra nem töltötte be a funkcióját. A chatbeszélgetéseknél meg hangosan röhögtem, amikor Zita ilyet benyög a szívszerelmének, hogy „ok, cső”. Ráadásul oda sem illett. A Marci iránti rajongása teljes mértékben szánalmas volt. Ennél már csak az volt jobb, amikor az egyik amerikai származású szereplő, Tiffany, félig angolul, félig magyarul beszélt.
Igazából aki elolvassa, nem csalódik benne. Tényleg egy naplót kap, ahogy a címe is mutatja. Na jó, talán egy kis csalódás érni fogja a gyanútlan olvasót, ugyanis a legizgalmasabb történés a szülők válása, meg talán Luca lábtörését is ide sorolnám. Nem mondanám rossznak ezek ellenére. Naplónak szánták, és napló is. Felesleges keresni benne jó fogalmazást, karakterábrázolást, leírásokat, mint egy átlagos regényben. Az a véleményem, hogy elpazaroltak 290 darab papírlapot. A világ nem lett általa gazdagabb, de szegényebb se.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a rövidke véleményt :) Én azért a hallottak alapján sokkal rosszabbra számítottam, lehet, hogy éppen ezért ért kellemes csalódásként, hogy végig tudtam olvasni, és nem hagytam abba a felénél.                                         

4 megjegyzés:

  1. Ennek a "csodás irománynak" a kiötlője amúgy egy 13 éves kislány, akinek gondolom pénzes szülei lehetnek, és kiadták a "könyvét". Ebből a "fantasztikumból" egyébként már folytatás is van. Én csak beleolvastam, és dobtam vissza a polcra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :3 Igen, tudom! Képzeld, csakis az olvasók kedvéért ma kivettem a könyvtárból a 2. részét :O (A 3. nincs meg, de nem is baj :D) Abból is hozok majd véleményt, de ha mondhatok ilyet, rosszabb mint az első :D

      Törlés
    2. Pedig az már komoly teljesítmény, ha sikerült alulmúlnia önmagát az "írócskának". XD

      Egyébként én beszéltem ennek az "írólánynak" egy osztálytársával. Ő mondta, hogy a csaj mióta a szülei kiadták a könyvét, úgy fennhordja az orrát, hogy szóba sem áll senkivel. Mert úgy hiszi, hogy ő az Atyaúristen, mert megjelent a borzadálya. Ami természetesen mestermű, hiszen a szülei is azt mondták, hogy nagyon fantasztikus, amit írt. Mondtam, Ajvé! Vajon milyen szülei lehetnek? -.-"

      Törlés
    3. Én láttam egy vele készült interjút, és ott mondta a lektora, hogy milyen jól ír :D Gondoltam magamban: mennyit kaptál ezért a véleményért? :D Fura, azért is, mert én az Alexandra kiadót minőségibbnek gondoltam...

      Törlés