2016. február 18., csütörtök

Bloggerek a blogolásról (3.)



Sziasztok!


Mélységesen sajnálom, amiért elhanyagoltam a cikksorozatomat és már a kérdőív eredményei részben nem aktuálisak, mégis folytatni fogom az elemzésüket, és ezt meg is osztom veletek.

A következő téma az egyediséggel foglalkozik:

Mit gondolsz az egyedi történetekről?

Mi számít egyedinek? Szinte mindenkinek mást jelent!
Manapság már nem igazán lehet olyan különleges dolgot kitalálni, amit valaki már nem írt volna meg. Viszont az egyediség nem csak arról szól, hogy egy új világot, vagy lényeket hozunk létre. A már agyon használt jeleneteket és kliséket, ha jól felhasználjuk és kicsit csavarunk rajta, akkor egy teljesen új oldaláról láthatjuk a történetet. Mind csak összhatás kérdése, és persze kell hozzá adni valamit önmagunkból, valami pluszt, amitől a mi sztorink kiemelkedik a többi közül. 
Fontos a mértékletesség, hogy ne zsúfoljunk össze milliónyi és követhetetlen szálat, amibe előbb vagy utóbb maga az író is csak belegabalyodik. 
Azt rebesgetik, hogy akkor jó egy történet, ha egy mondatban eltudod mondani a lényegét, hogy miről fog szólni. 
Nos, te eltudod mondani? :)

Örömmel olvastam, hogy sokan nagyon szeretik és vágynak az ilyen történetekre. Magam is az ilyen új és különleges elgondolású könyveket/blogokat kedvelem. Az utóbbiak viszont nagyon elvesztek a blogger világ éterében. 



Egyedi történet az, amit az első sorától az utolsóig lélegzetvisszafojtva olvasok és amikor vége van, még percekig ülök magamba roskadva próbálván feldolgozni hogy nincs tovább.



Szeretem őket nagyon, bár egy teljesen sablon sztori is lehet egyedi ha akár egyetlen nagyobb horderejű dolog van benne, ami eredeti ötlet, szóval ennek is több féle változata van. Ha egy történet már annyira eredeti, hogy semmit nem lehet előre kiszámítani, meg nincs benne semmi szokványos, az azért már elveszi az ember kedvét, mert el tudnak rendesen rugaszkodni a valóságtól a magukat totálisan egyedinek képzelő emberek.



Előbb vagy utóbb azok is elvesznek a sablonok között, de amikor megjelenik egy egyedi történet azt nem tudom kiállni hogy ne olvassak bele.



Én személy szerint nagyon szeretem őket, jó fantáziával és írókészséggel még egy sablonból is ki lehet hozni valami nagyon eredeti, és új történetet.



Lassan már semmi sem egyedi. Ezt tapasztalatból tudom. Annyi történet született már meg a fejemben és kétszer annyiról gondoltam, hogy eredeti. Aha. Pár nap múlva egy ugyanazzal az alaptörténetű bloggal találom szembe magam, így mindig el megy a kedvem tőle. Nos szerintem fontos az egyedi város, a karakterek jelleme is. Én támogatom őket, sőt főleg azokat olvasom túlsúlyban.



Nem blogra valóak, hanem egy kiadó kezei közé.



Csak ilyen sztorikat kéne írni és nem pedig: Esztikee vok és Herri Stájsz szeretője vok Írni annak kell akinek tehetsége is van, nem kell profinak lenni, de komolyan kell gondolni, dolgozni kell érte, nem pedig várni az imádatot.

Sokkal több egyedi történetre lenne szükség, azokban van érték. Akik ilyen blogot vezetnek, gazdagabb fantáziával és képzelőerővel bírnak. A fogalmazásmódjuk is változatosabb. Szinte már könyvszerű is lehet.

Én szeretem ha valaki fordulatosan,kiszámithatatlanul ir.Ha az elsö részekben történik valami,ami kihatással lesz a történet folytatásában, számomra az megunhatatlan



Mi az, ami fontos neked egy történetes blognál?

Számomra nagyon fontos, hogy legyen egy logikailag jól kidolgozott alapszál, ami mondjuk nem a romantikán alapul, de párhuzamosan futhat mellette. A fogalmazása legyen könnyed, választékos, élvezhető és gördülékeny, lehetőleg ne öt-hat sorba szedett mondatokkal, de ne is tőmondatokból álljon. Harmonikusan oszlassa el a leírásokat és a párbeszédeket, illetve azért egy alap helyesírást ismerjen az illető. Nem születik mindenki profinak, és én se voltam jó nyelvtanból, mégis törekszem arra, hogy mindent úgy írjak le, ahogyan helyes. Bár a word néha engem is becsap.
Illetve a karakterek jelleme is nagyon fontos, mert ha a főszereplővel nem tudok együtt érezni, vagy éppen szimpatizálni, akkor biztosan nem fogom elolvasni. Tudom, ilyen opciót nem írtam, mert ebben a kérdésben leginkább arra voltam kíváncsi mennyit számít nektek a design, illetve mennyire fontos az írás minősége.
Szerencsére nem csalódtam bennetek mert az első három legfontosabb tényezők:

1. Élvezhető fogalmazás (96.2%)
2. Jó helyesírás (85.4%)
3. Egyedi alaptörténet (83.1%)

Designnál a többség az egyszerű és jól átlátható sablont kedveli, nem igényel a szereplőkről képet és plusz leírást egy külön oldalon. Éljen a mi kis fantáziánk! Régen én is csináltam egy ilyen menüpontot, mert mindenkinél láttam. Majd egy-két olvasómmal beszélgettem, és megtudtam hogy ők máshogyan képzelték el a szereplőimet, mint én. Szóval felesleges ráerőltetni valakire az elképzelésünket. Az olvasók agytekervényei hadd dolgozzon csak! A fantáziánk serkenti a kreativitásunkat, ami valljuk be, csak jól jön egy-egy új történethez.

Mi az, ami irritál, vagy kiborít egy blogon?

Részemről:
1. Ha egy reális világban játszódó történet tele van valótlan reakciókkal, szituációkkal.
2. Ha egy történet  90%-a csak párbeszéd, és mindegyik mögé csak annyi van biggyesztve, hogy XY mondta, kérdezte, válaszolta.
3. Ha a főhős(nő) már két mondat után smárol élete szerelmével.
4. Logikátlan történetvezetés.
5. Ha túl kiszámítható a sztori.
6. Ha túl száraz a szöveg, és végtelen hosszú a leírás.
7. Ha orrba-szájba mennek a marketing fogásként üzemelő reklámok, de hónapokig egy fülszöveg van csak fent a blogon. 
8. Olvashatatlan betűszín kombináció, vagy szemet sorvasztó design.
9. Ja és az egyik legfontosabb a rossz helyesírás, főleg ha az szándékosan (parodizálva) van.
10. A magától elinduló zenelejátszó.
11. Ha egy komoly témából viccet űznek, vagy nevetségessé teszik a rossz történetvezetéssel.
12. Túl tökéletes szereplők.
13. Menő és a lúzer kombinációja egy szerelmes történetben.

A többség egyöntetűen a borzalmas helyesírást említette meg, illetve a túl csicsás, szinte már olvashatatlan design-t. 

Ha őszinte akarok lenni, az az igénytelenség (ismét bocs a kijelentésért), de lássuk be. Sok olyan blog van, ami minősíthetetlen számba megy, mert az író úgy gondolja, pár párbeszéd, meg két csók és kész is egy fejezet. Mindezeket pedig ezer meg egy ember olvassa nap-mint nap. A feliratkozók száma tízesével nő hetente és azok, akik tényleg beleadnak mindent a művükbe, ott ácsorognak, hatalmas kérdőjelekkel a fejük felett és három követővel. Én azt mondom, ezért tűnnek el a jó könyvek manapság, ezért kezdi felváltani az internet és minden más az igazi könyv okozta érzéseket. Mert azok, akik tényleg tudnának, azokat semmibe veszik, viszont azok, akik meg sem próbálják igazán, őket ajnározzák és nekik ez éppen elég. Ez az, ami irritál.

Ha izgalmasan kezdődik,majd az utolsó részeket összecsapják,vagy nem folytatják

Ha az író nem tud helyesen írni, vagy borzalmasan fogalmaz. Amikor egy blogon már az ötödik olyan hiba szúrja ki a szemem, amit még a word is aláhúz, vagy csak a párbeszédírás alapjaival nincs tisztában a kedves bloggerina, esetleg mérhetetlenül sok a szóismétlés, és úgy egyébként, az egész igénytelen, akkor felmegy bennem a pumpa és azonnal kilépek.

Ha értelmetlen hülyeségek vannak benne. Például olvastam egy blogot, amiben az igazgató 21 éves volt. Aztán a lány se szó, se beszéd elkocsikázott vele az állam túlfelére. Totál hülyeség. A másik a szörnyű helyesírás. Ki tudok akadnyi a muszály és a menny igétől. Repül a blog a kukába nálam.

Ha a külsőre mennek a sztorira meg nem fektetnek elég hangsúlyt.

Az irracionális dolgok, de amúgy sok minden. Ha az író úgy fogalmaz ahogy beszél (hupsz, leesett, durciztam és társai), a rengeteg kép, amivel helyettesíteni akarja a leírásokat. Ráadásul egy semmitmondó sztorinak van 800 feliratkozója. Ha érződik az íráson, hogy csak azért csinálja, hogy olvassák, ha különböző trendeket akar meglovagolva feljebb jutni.

A nyálas szöveg, az undorító téma (most komolyan, vérfertőzés? Tanar-diak!??), minden villog, csillog, netán még zenél is, a szemembe nyomják a reklámot, törtető fogalmazás, butaság.

Milyen szerinted egy szerethető főkarakter?

Aki nem tökéletes! 
Nincs is annál kiábrándítóbb, ha valaki mindenben jó, szép, okos, az élete mesés, és nem kell megküzdenie az álmaiért, mert mindent kiráz a kisujjából. Ilyenek maximum csak szeretnénk lenni, de lehetőleg mindenki kerülje el a világ legnagyobb kliséjét! Köszönöm.
Számomra fontos, hogy egy karakter ne legyen buta, és teljesen életképtelen, mint Bella a Twilightból. Komolyan, egyszerűen kiborít!
Szeretem, ha a jelleme fejlődőképes, na meg ha valamennyire humoros, és nem olyan mint egy karót nyelt királykisasszony. Kiráz a hideg a picsogó csaj szereplőktől, akik belepusztulnak egy kis vérbe és mocsokba. 
A pasik közül egyaránt bírom a rossz és jó fiúkat, de itt is fontos, hogy ne legyenek túlságosan tökéletesek! Maximum csak egy álca kedvéért tűnjön úgy, aztán egy idő után lepleződjön le a gyengéje. Nem rég láttam egy animét, ahol végig azt vártam, hogy kiderüljön a srácról, hogy mi is az ő nagy titka, amiért olyan jó volt mindenből, akár egy terminátor, de szó se esett az egészről...teljesen kiakasztott, pedig a csattanót vártam. Ez egy blogban/könyvben  is bosszantó.
Illetve engem az is zavarni szokott, ha mondjuk egy női karakter nagyon sokat káromkodik, bár ez történet függő, mert ha olyan a karakter, ami valamilyen szinten megköveteli ezt a stílust, akkor elnézek felette. Viszont egy gimis blogon, ne káromkodjon úgy egy tizenöt éves diák, mint egy kocsis! Nagyon ki tudja zökkenteni az olvasót.
Egy szerethető karakter számomra legyen stílusos, kedves, igazából olyan ember, akivel könnyen lehet azonosulni vagy lehetne akár a legjobb barátom/barátnőm. Nem baj ha az illető kissé félénk, vagy éppenséggel magabiztos, csak ne legyen túl öntelt és tapló, mert azt a valóéletben is kevesen preferálják.
Persze mindenkinek más a szerethető, hiszen nem vagyunk egyformák. Ez csak az én meglátásom volt, ezek pedig a tieitek:

Nincs teljes mértékben másokra utalva, és nem sablonos. Sablonon azt értem, hogy átlagosnak tartja magát, de kiderül, hogy gyönyörű, csak eddig észre sem vette. Ennyi... Nincs karaktere, csak szép, és nem tudja. De azt, hogy üres legbelül, azt senki sem veszi észre. Csak jól néz ki és van ő, meg az önbizalomhiánya, és valamiért legalább két jó pasi, ha nem több, bolondul érte...

Önzetlen, bátor, van humora, tehetséges valamiben, és ki is használja azt.

Alapjáraton mindenki lehet szerethető. Én még mindig ott vagyok, hogy egy kidolgozott karakter legyen jó vagy rossz, szerethető lehet. Ha tudjuk, hogy a főgonosz miért olyan gonosz, akkor át tudjuk érezni az ő helyzetét is, fájdalmait, vagy éppen elmebetegségét. Ha viszont csak azt kapjuk, hogy a gonosz azért gonosz, mert kell ilyen is, na, az már eléggé kiábrándító. Ha a jó azért jó, mert olyan behatások érték eddig élete során, hogy megtanulta mi az a jó, miként kell venni az akadályokat, akkor szerethető a karakter. De ha nem tudunk róla annál többet, hogy a jó oldalon áll, akkor kicsit érdekesen hat az egész.

Ez változó. Van aki a kedveseket szereti van akinek az se baj ha bunkóbb :-D De legyen emberi és ne egy fennhéjàzó valaki.

Megint csak magamból tudok kiindulni: Milyen NE legyen: Gyáva nyuszi, esetlen, idegesítő, nyávogós, olyan, aki nem tudja feltalálni magát. Ami NEKEM tetszik: Magabiztos, határozott (***lázadó*** - csak halkan), heves, jó riposztokat mond, De lehet: Jó kislány, okos, DE egyáltalán nem esetlen. Hozzunk össze egy talpraesett szereplőt.

Akinek van személyisége, gazdagabb és rétegeltebb, mint a többi karakter. Logikusan van felépítve. Rendelkezik céllal, amiért az egész történeten át küzd.

Logikus, érzékeny, de ne legyen hisztis. Bátor legyen, emellett ne vakmerő! A logikus gondolkozás a legfontosabb!

Ha lány: akkor talpraesett. A legtöbb hősnő vagy teljesen hülye és/vagy naív. Vagy nem tud megülni a seggén (Bella Swan fajta). Szóval legyen talpraesett, de nem hülye, álljon ki az igaza mellett, ne dobja magát hasra egy helyes pasi láttán (itt szokták elrontani a hősnőket). Legyen benne valami egyedi. Legyen rejtélyes, vagy szeresse a pink tincseket, mindegy, csak ne legyen szürke kisegér. A gimis blogoknál is így vagyok. A férfi karakter: szinte mindent elviselek csak a macsó, ki-ha-én-nem pasiktól vagyok rosszul.

Számomra elsődleges, hogy legyen esze, mert ki nem állhatom a buta szereplőket. Fontos még, hogy legyen közös tulajdonságunk (de azt pl. nem szeretem, ha az író minden áron meg akarja velem szerettetni, például azzal ,hogy a főszereplő is blogol, könyves blogot ír, olvas, stb). Ezen kívül szeretem, ha a gondolkodásában van valami egyedi, valami varázsos, amitől ő ő lesz. Általában a mély és komplex szereplőket preferálom.

Szerintem ez változó. Ne legyen Mary-Sue vagy Bella Swan és akkor én már boldog vagyok. Egy visszafogott, zárkózott karaktert is ugyanúgy meglehet szeretni, mint egy magabiztos, nagyszájút.

Ez emberenként változik. Ha az ember megleli azt a karakterben ami egy kicsit is hasonlít az olvasóra, akkor nyert ügye van..

Aki nem hisztizik, erős, és nem gyenge, még akkor sem, ha nagyon nehéz időszakában van. Nagyon fontos, hogy a karakter ki legyen dolgozva a lehető legrészletesebben, ugyanis mégis csak az ő szemszögéből követjük végig a történetet.

Kedves, mégis bátor, odavágja a gondolatit, még ha nem is tetszik másoknak. Azaz: kimondja amit gondol, vagány, bátor, mégis jólelkű, sose mondana olyant annak akit szeret, hogy megsértené.

Titokzatos de nem az a tipikus rosszfiú ne legyenek különleges képességei és az Isten szerelmére ne szeressen bele egy természetfeletti lénybe. 😂 Csak vicceltem, legyen az ilyen karakter jól kidolgozott és megtervezett. Lehetőleg valamilyen jellemfejlődéssel a történet során.

Nő: Talpraesett, nem lebeg egyedül a szélben, várva a hős megmentő lovagot, aki majd érte siet. Humoros, de nem tökéletes - hibákkal együtt a jó, szokásokkal, rigolyákkal. Férfi: Nem szexista, nem idealizált, szokásokkal, rigolyákkal felruházott férfi, aki már nem csak egy ide-oda rohangáló kamasz, hanem aki felelősségteljes. Aki vállalja a kockázatot az emberei helyett is akár. Imádom az ilyet. Mindkettő: Imádom azokat a karaktereket, akik még tudnak hova fejlődni - és akik fejlődnek is. Akik vállalnak dolgokat az embereik helyett, de nem mártírkodnak, és akik az egységet nézik az egyén helyett, de azért figyelnek mindenkire eléggé ahhoz, hogy egy ember megmentése is főfeladattá válhasson. Okos, előregondolkodik, de nem megfoghatatlan.

Nekem ebben mindig valtozik az izlesem. A konyvtol fugg. Van olyan aki a legkemenyebb csaj szerintem es imadom (Anita Blake) , van aki szelid meg kicsit nyomi, de ahhoz a tortenethez ilyen illik. Szoval a torténet kornyezetetol fugg, hogy az iro hozza kepest jol krealta-e meg a karaktert.

Akivel az ember tud azonosulni. Legyenek hibái, legyenek önálló gondolatai. A történet folyamán változzon a jelleme. Küzdjön, legyen humora és úgy alapvetően csak legyen egy stílusa. Ne legyen tucat. Mikor hallom a nevét, akkor magam elé tudjam képzelni a karakterét.


Köszönöm szépen a válaszaitokat!

A következő cikk témája:
1. Mit gondolsz a Facebook-os blogos csoportokról?
2. Van olyan blogger, akire felnézel?
3. Ha választanod kéne egy blogot, amit meleg szívvel ajánlanál, melyik lenne az, és miért?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése