2016. január 12., kedd

Kritika- Still Life



Direkt hagytam a végére ezt a blogot, mert éreztem a zsigereimben, hogy jó lesz, márpedig búcsúzni csakis egy pozitív kritikával érdemes :) (A búcsúról még bővebben.) Nagyon örültem amikor megkaptam ezt a blogot, mert amúgy is terveztem, hogy elolvasom. Így két legyet ütök egycsapásra. Úgy érzem, hogy ez nem lesz hosszú kritika.

Kinézet: Elsősorban meg kell jegyeznem, hogy engem lenyűgözött a design *.* Az első perctől fogva beleszerettem. A bejegyzéseknél meg külön tetszik, hogy a betűknek van árnyéka. Nem szoktam beszélni a trailerről, de most mégis megteszem. Lepadlóztam tőle, és nem a képek miatt, hanem mert két és fél percre kiragadott a jelenből, és visszarepített a múltba. Roppant jó zenét választottatok, elsősorban az fogott meg, a látvánnyal együtt pedig elvarázsolt.

Történet: Engem már ott "megvettetek", hogy 1891, London, vámpírok. Nagyon nem tetszik, hogy mivé nőtte ki magát az egész vámpírmítosz így a 21. századra, ezért örültem, amiért merészen megkockáztattátok átrakni a 19. századra. Tudtam, hogy nem egy újabb csöpögős vámpíros maszlagba botlottam bele, és milyen igazam is lett!
Nem voltatok restek utánanézni mindennek, teljesen korhű írás, lazán tálalva. Bíztok az olvasóitokban, hogy mindenféle magyarázat nélkül megértik a sztorit (amiért hatalmas ölelés!), én pedig bízom bennetek. Egy kicsit sincs túlírva, túlmagyarázva ezt pedig imádom. A karaktereket úgy ismertem meg, hogy nem kellett leírnotok: Miranda kemény nő, Lotte hírnévre vágyik, Pascal szerelmes Mirandába és előszeretettel veszi kölcsön mások cuccát, Daniel higgadt. Nem. Ti érzékeltettétek a reakcióikkal, a beszédstílusukkal, az egész lényükkel! Ilyen egy igazán jó írás :)
Annyi tudnivalót árultok csak el a vámpírok világáról, amennyi feltétlenül muszáj, a többit pedig kikövetkezteti az olvasó. Tökéletes. Nincsenek cirkalmas mondatok benne, gördülékenyen fogalmaztok. Kifejezetten élveztem, hogy még mindig nem tudom mi a franc történt Adrienne-nel és Florence-szal, mit forral a fejében Sebastian, ki az isten az a Hilde (Mert még nem jöttem rá. Talán Cyrill anyja?). Örültem, hogy nincs minden a számba rágva. Türelmesen várom a fejleményeket :3 Sok szereplővel dolgoztok, de ez abszolút nem tűnik fel olvasás közben, mert nem árasztotok el töménytelen információval velük kapcsolatban, ki kinek a kije, hanem fokozatosan tudja meg az ember. Ez a legjobb megoldás!
Külön ki kell emelnem a párbeszédeket, mert igazán jót mulattam rajtuk :D Főleg Pascal beszólásain. Hatalmas forma, ő az egyik kedvencem.
Érződik, hogy élvezitek az írását, benne éltek a történetben. A karakterek tökéletesen be vannak mutatva, szinte hallottam Miranda szigorú hangját, Cyrill lágy tónusait. Láttam magam előtt őket, mintha hús-vér emberek lennének.
Viszont megemlíteném, hogy Lotténál az átváltozás túlságosan gyorsan befejeződött, azzal nem voltam kibékülve, továbbá a vadászós jelenetet én még tovább húztam volna. Túl hamar véget ért :/ (Csak zárójelben: Ezek a vámpírok miből élnek? :D) Csak hogy kötözködjek egy kicsit.

Fogalmazás: Elírást abszolút nem találtam, csupán néhány szóismétlést.
hogy lehet, hogy nagy butaság, de hogy kell elképzelni...” -> lehet, hogy nagy butaság, de hogyan kell elképzelni (1. fejezet)
„...nem tudott megmagyarázni. Nem tudta melyik...” (1. fejezet)
„... képzelt maga elé. Látta magát előre...” (5. fejezet)
„Lotte azonnal felismerte, valaha neki is meg kellett tanulnia, hirtelen feléledt emlékeiben az az erőtlen klimpírozás, ahogyan ő adta elő.” -> a tanulnia után pontot tennék vessző helyett
Néhol más szót használnék:
„Miért voltál ilyen kellemetlen Lottéval?” -> faragatlan, vagy valami hasonlót
Visszaidőztek benne a nem is olyan távoli emlékek” -> felsejlettek előtte, talán
A páros szerveket egyesszámban kell írni, így füle, lába, karja, szeme.
Ezektől az apróságoktól eltekintve, amint már mondtam a fogalmazás egyszerű, könnyű olvasni. Letisztult, választékos. Egyszerűen nem tudok rá rosszat mondani.

Helyesírás: Kifogástalan.

Szereplők: Itt aztán lehet mit írni, de most csak a lényegre szorítkozok. Lottét utálom. Határozottan. Azt hitte, hogy majd a fél világ előtte fog heverni, ha vámpír lesz? Hát nagyot koppant :D Egy hisztis fruska. Örülök, hogy Cyrill végre kezdi belátni, milyen is valójában a szívszerelme. Az indiai lány ezerszer szimpatikusabb, bár azért a „lassan rámozdulok Cyrillre” jelenete nem volt éppen aranyos, de még inkább ő, mint a másik.
Cyrill egy kifinomult úriember, aki néha elveszti a fejét, de legtöbbször próbál az elvártak szerint cselekedni. Kicsit lázadó is, feszegeti a határokat. (Lotte átváltoztatása meg a vadászás.)
Mirandáról nem tudom eldönteni, hogy milyen kapcsolatban állnak Cyrillel. Eddig úgy tűnik, hogy valóban csak lakótársak, de miért osztozkodnak ennyien egy házon, ha nem rokonok, vagy barátok? Egyébként bírom a nőt, igazi karakán szereplő, aki azért a felszín alatt igenis gyenge. Tipikus úrinő, az meg nagyon tetszett hogyan utasítgatja a férfiakat. Isaiahval szemben emberére akadt, ugyanis a férfi pontosan ugyanolyan határozott, mint ő. Két dudás effektus, nem csodálom, hogy már nincsenek együtt. Szerettem Isaiaht is (akinek a nevét nem tudom kiejteni), süt belőle a büszkeség, felsőbbrendűség, mégis megértő és barátságos. Segítőkész.
A kedvencem tagadhatatlanul Pascal. Bár vele kicsit gondban vagyok, mert a fejemben egy irritáló ember képe él, de a stílusát imádom :D Valahogy alacsonynak, kicsit görbe hátúnak képzeltem, akinek mindig sunyi a tekintete.
Daniel már sokkal-sokkal jobban néz ki, de ő meg semmilyen. Nyugodt személyiség, tanult ember, orvos. Nem szerelmes Mirandába, inkább csak szereti, óvja. Nem féltékenykedik, ellenben Pascallal. (Azért nekem fura, hogy mit kísérletezget ott sutyiban! Arra is gondoltam, hogy klónozni akarja talán Mirandát, hiszen bőrt vesz tőle, meg vért, ilyesmiket :D)
És ott van Sebastian, aki valóban egy alamuszi féreg. Behízelegte magát a nemesek közé, és már fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit tervez a háttérben. Nagyon össze fogja kuszálni a szálakat, én úgy érzem.

Összegzés: Tetszett, hogy a mindennapjaikat is bemutattátok, hogyan sakkoznak, veszekednek. Ezek színesítették a történetet. Kicsit úgy éreztem, hogy abban a környezetben mindenki mindenkinek a farkasa. Az igazi, mély kapcsolatokat beárnyékolja a politika, a származás és az, hogy folyton egy álarcot kell hordaniuk. Nem adhatják önmagukat a bálokon, estélyeken, hiszen még a végén szégyent hoznának a házukra.
Nem is kérdés, az osztályzatom egy kövér ötös ;) Kikapcsolt, élveztem az olvasását. Igazán tehetségesek vagytok, csak így tovább, le a kalappal! Mindenképpen követni fogom a történetet :3 (Az ajánlóba is bekerültök!)


4 megjegyzés:

  1. Drága Anett!

    Napok óta izgatottan várjuk a kritikát, és most hirtelen nem találjuk a szavakat. Nagyon boldogok vagyunk, nem számítottunk ilyen pozitív visszajelzésre, szóval ideát most táncolás és üdvrivalgás az életkép :)

    Hidd el, Lottét mi is utáljuk a kezdetektől fogva :D Volt egy kis fogadásunk, hogy Pascal vagy Isaiah lesz-e a legkedveltebb karakter, de egyértelműen Pascalé a dicsőség. A külsejére visszatérve, a mi fejünkben alacsonynak nem éppen alacsony és azért kicsit franciásan sármos, de épp ezért nem akartunk SZEREPLŐK képgalériát. Minden olvasó olyannak képzeli, amilyennek szeretné, épp ez a szép az emberi fantáziában.

    Elmondhatatlanul jó érzés azt olvasni, hogy a szándékaink végül célt értek, és sikerült ezt úgy érzékeltetnünk írásban, ahogyan a fejünkben élt. Arról nem is beszélve milyen kis kaján vigyorral az arcunkon dörzsölgetjük most a tenyerünket, hogy felpiszkáltuk a kíváncsiságod a még rejtegetett titkokkal :3

    A stiláris és fogalmazási hibákat mihamarabb javítjuk, és köszönjük, hogy felhívtad rá a figyelmünket. Sokadik olvasásra néha már képtelenek vagyunk objektíven nézni a szövegre.

    Anett, kifogytunk a szavakból. Óriási hála és köszönet, hogy időt szántál a történetünkre és ráadásul ilyen jó véleménnyel voltál róla. Az pedig talán a legnagyobb és legmegtisztelőbb ajándék, hogy még meg is szeretted és a későbbiekben is velünk maradsz :)
    Reméljük nem okozunk csalódást.

    Ölelünk:
    Nevra és Maxwell

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végig vigyorogva olvastam a soraitokat :D Örülök, hogy jó kedvet csináltam a kritikával :D Én is Pascal és Isaiah között vaciláltam, meg még Miranda is szimpatikus, de egyértelmű Pascal a kedvenc :3
      Elképzelhető, hogy még hallani fogtok felőlem, ha más nem a részek alatt írok, ha nem bírom visszafogni magam :D
      Puszi <3

      Törlés
  2. Sziasztok! Kérhetnék-e egy kritikát a blogomról? Három fejezet van eddig, prológussal együtt, ha lehet Rikkitől szeretném a kritikát!
    Blog: http://freakshowxc.blogspot.ro/
    Előre is köszönöm a választ!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shadow Powaa!
      Amint azok a nagy piros betűk is jelzik, a kritika kérés inaktív :D
      Viszont, mert eléggé a történet elején vagy, és mert a bejegyzések sem hosszúak, na meg mert szeretem az AHS-t így megírom a kritikádat, csupán egy kis türelmet kérek tőled :) Ez maradjon a mi titkunk! (bár ha ezt nézzük, hogy ezt publikus helyen teszem közzé nem lesz nagy titok...na mindegy :D)

      Törlés