2016. január 11., hétfő

Kritika- Robin Hood ff



Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy nem ismerem Robin Hood történetét, ami talán előny, mert így külső szemmel nézhetem. Az oldalon megtalálható egy fanfiction, továbbá fordítások és novellák, amik mind Robinhoz köthetők. Nem olvastam el mindent, csak a fanfictiont, de csodállak, amiért ilyen jól tudsz fordítani, Andro. Belekukkantottam kíváncsiságból, mert még nem volt dolgom fordítással.

A kinézetről csupán annyit írnék, hogy a fekete alapon fehér betűk nem éppen a legjobb választás, mert kiégeti az ember szemét :/ Valami világosabb háttért javasolnék, vagy a szöveg színét változtatni.

Történet: Igazán érdekes az alap. Christine Davenport a modern kor gyermeke, átcsöppen a középkorba, történetesen Robin Hood korába, a sherwoodi erdőbe.
Általában előny, ha az író tudja, hogy miről is ír pontosan, de ez a te esetedben inkább hátránynak bizonyult. Olyan kétségbeesetten próbáltad elmondani az olvasónak, jelen esetben nekem, hogy milyen is volt az akkori kor, milyen emberek közé keveredett Christine, hogy szájbarágós lett. Sok benne a túlmagyarázás. Például amikor arról mesélsz, hogy a haramiák megsütötték a nyulat, és a lány nem tudta, hogy melyik végén kell elkezdeni a nyúzását, mert ő még soha nem csinált ilyet, általában a boltban vette meg már félkész állapotban. Nem kell. Rengeteg felesleges infó volt benne, már rögtön az elején a lány hátteréről. Ha ezzel indítasz, és ilyen tömören írod le a lényeget, az olvasó elalszik.
Túlságosan kihangsúlyozod, hogy a középkorban járunk éppen. Elég egyszer megemlíteni, ahogy azt is, hogy Helen megszállottan rajong a téma iránt. Egy újabb probléma: a főszereplőd nem jártas Robin Hood legendáját illetően, ennek ellenére azt érzékelteted, hogy mégis. A te lelkesedésed és az, hogy mennyi mindent tudsz róla, átragad Christine-re ami nem jó. Már az elején egyértelmű, hogy időt utazott, de olyan, mintha nem bíznál az olvasókban, állandóan leírod. A lánynak egyébként természetes, hogy a középkorba került? Mert egy kicsit sem hiszi azt, hogy ez is a Fesztivál része, csupán színjáték. Már az elejétől fogja tudja, hogy amit átél az a valóság.
Ami még nagyon zavart, az az „Akkor még nem tudtam, hogy...” kezdetű mondatok. Nem kell! Akkor még nem tudtam, hogy milyen jószívű emberek, akkor még nem tudtam, hogy hova kerültem stb. Főleg a szereplőkkel kapcsolatban árulsz el sok infót, aminek a történet folyamán kéne kiderülnie. „...de akkor még nem tudtam, hogy Will kemény dió, ha barátságról és bizalomról volt szó.” Ne csak elmondd, hogy kemény dió, hanem mutasd is be, érzékeltesd. Apránként derüljön fény a szereplők személyiségére. Ez a helyzet ezzel is: „hamar megtanultam, hogy igazán jó szándékúak, és helyén van a szívük.”
Ha már a túlmagyarázásnál tartunk, Christine attól fél, hogy ha majd elárulja honnan jött valójában, akkor boszorkánynak fogják tartani, és megölik. Ez jogos aggodalom, de ezt minden harmadik sorban leírod. Egyszer elég megemlíteni.
Voltak benne elhanyagolható dolgok, mint például: a lány utál az ablak mellett ülni. Az öngyújtója a kabalája stb. Ezek jók, csak nem voltak megfelelően elhelyezve a szövegben. Megakasztja az olvasót, ha oda nem illő infókat szúrsz közbe. Úgy is meg lehetne oldani, hogy mindig magánál hordja a gyújtót, aztán Will megkérdezi, hogy mi az, mire a lány válaszol: A kabalám. Nem úgy, hogy a kezébe kerül, aztán leírod, hogy az a kabalája, meg hogy honnan szerezte stb. Bele kéne simulnia a szövegbe. Például a családi hátterét is úgy írhatnád le, hogy valakivel beszélget, és elmeséli.
Tele van zsúfolva adattal, amik csak azért kerültek bele, hogy az olvasó megértse, de felesleges, mert ha jól mesélsz, akkor világos lesz mindenki számára.
Térjünk át a párbeszédek írására. Meglepett, mert eddig egyedül nálad láttam, hogy pont van gondolatjel helyett, ami nem jó. Ilyet kell tenni: –
A szereplőkkel gondban vagyok, mert nem ismerem őket. Csupán Willről tudok írni, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatni szeretnéd. Egy nagyon aranyos, kicsit gyanakvó, de amúgy lovagias fiú. Ennek ellenére csupa negatívat írtál róla. Christine-t szintén nem ismerem, pedig ő a főszereplő. Nem cselekszik, csak történnek vele a dolgok. Passzív karakter, szintén nem a legcélszerűbb. A főszereplőnek mindig csinálnia kell valamit, ami előreviszi a sztorit! Ne csak sodródjon az árral. Helenről nem tudok mit írni. Nekem mindig ellenszenvesek a túlbuzgó legjobb barátnők.

Fogalmazás: Térjünk át erre a pontra. Hemzseg a szóismétlésektől, amit egy egyszerű átolvasással ki is tudsz javítani. Kigyűjtöttem néhányat:
 „...és nemrég töltöttem be a tizenhetedik életévemet, és...”, „Brit lévén természetes volt, hogy nem volt ismeretlen...”, „Azóta elváltak, anyám valahol Skóciában él, és ha jól tudom, azóta...”, „... becsuknom azt a nyavalyás táskát, és a hátamra kaptam a hátizsákomat, a vállamra a táskát...”, „...de nem is nagyon érdekel. Nem is nagyon ismerem...”, „...sietnünk kell, mert neki dolgoznia kellett menni.”, „... igazán hangulatos volt. Természetes volt, hogy Helennel lestoppoltunk egy szobát, hiszen a legjobb barátnők voltunk.”, „Igaz, kissé régimódi volt, de nagyon szépen be volt rendezve. És ami a fő, volt folyóvíz és villany is...” (1. fejezet)
„A Hyde Park meg nem számított ilyen szempontból, mert az végülis egy park volt. Oda meg legfeljebb kacsát meg hattyút etetni, meg sétálni jár az ember...” (Amúgy egyértelmű, hogy a Hyde Park egy park, mert benne van a nevében.)
A továbbiakban is sok a „meg” szó, erre figyelj oda.
„csak a fejem csóváltam” -> fejemet            
„neki nem most kellett volna élnie” -> furán hangzik. Inkább, neki nem ebbe a korba kellett volna születnie.
„durcizott be Helen” -> ne durcizzon, légyszi :D
„Ha az anyám még élne... (...) Ekkor tudtam meg, hogy Will anyja már meghalt...” -> igen, egyértelmű! Nem kell bele.
A páros szerveket egyesszámban kell írni, így füle, karja, lába, szeme.

Helyesírás: Azzal nem volt komoly probléma, csupán itt-ott fedeztem fel néhány hibát.
„végig mért” -> egybe
Elírás: „...mire nem hirtelen nem is tudtam...”, „Will végül némi mérlegelés után végül elvette...”
Ezen mosolyogtam: „meghányja, megveti magában a hallottakat” -> meghányja-veti magában, mint kifejezés

Összegzés: Nagyon sok az elhanyagolható tény, túlságosan szájbarágós a fogalmazás. Christine múltja helyett a karaktereket kéne kihangsúlyozni, mert így csak árnyékok. Kerüld az „akkor még nem tudtam”-okat, a túlmagyarázást, mert anélkül is érteni fogják az olvasóid, hogy mit akarsz mondani. Ne legyenek hosszú infóblokkok a szövegben, pláne ne a nyitásnál, azt senki sem értékeli. Lassan bontakozzon ki minden, ahogy a lány felfedezi az új környezetet. Lehet, hogy kissé negatív voltam, de ezek ellenére én aranyosnak találtam a sztorit :) Nagyon jó dolgokat lehet ebből még kihozni, csak figyelj azokra, amiket leírtam.

Ha osztályoznom kéne, akkor egy hármast adnék rá. Sok sikert a továbbiakban! :)

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a kritikát, és örülök az őszinte véleménynek. Az igazat megvallva, a fekete alapon fehér betűk egy sablon, amit nem tudok szerkeszteni. A gondolatjel helyett pont van pedig szintén nem az én hibám, ez sajnos adja magát a sablonnal, amit szintén nem tudok javítani. Mikor beteszem a szöveget, még gondolatjel van, amikor leokézom, már pont. És nem tudom, hogy hogy lehetne átszerkeszteni, ehhez sajnos béna vagyok.

    Köszönöm, hogy őszintén elmondtad, mi tetszett, és mi nem a sztorimban. Megmondom őszintén, ez egy régebbi ficem, és bár átnéztem, mielőtt felraktam, úgy tűnik, a túlírás eléggé benne maradt. Jelenleg még futó történetem (Merengőn a 34. fejezetnél jár), de a régebbi fejezeteket folyamatosan nézem át és javítom.
    A szereplők múltjára nyugi, fény fog derülni, ahogy Christine is egyre másabb lesz, nemcsak mesél, de át is él. Róla is majd megtudunk sok mindent amúgy. Igazából így tényleg előny számodra, hogy nem ismered a filmet (amit amúgy ajánlok, mert nagyon jó), mert nincs spoiler érzésed. A történet részben a filmet követi majd - pl. néhol egész párbeszédeket veszek ki a filmből -, bár rengeteg olyan jelenet lesz, ami csak Christine-hez köthető, vagy pedig amolyan "kimaradt jelenetként" van számon tartva.

    Tudom, tudom, fejlődnöm kell, és örülök, hogy végre nem csak "jaj, de jó, folytasd, ez annyira szuper!" kritikákat kapok. Szeretem az őszinte véleményt, még ha picit nyers is esetleg. Szóval, még egyszer köszönöm!
    Fordítani amúgy meg imádok, és az "Akaraterő" pont az a történet, amin sokszor elbőgtem magam. 13 fejezet, szóval az befejezett fordítás, így szerintem elsőre azt fogom tovább pakolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, igen, a sablon... De utálom, amikor nem lehet vele mit kezdeni :/ Nem tudtam, mert annyira nem vagyok járatos azon az oldalon. Örülök, hogy segíthettem valamicskét, vagy úgy érzed, hogy hasznos volt :)

      Törlés
    2. Én meg a Blogspottal vagyok gondban, a Wordpress-t jobban ismerem, vagy a Blogger.hu-t. Kinek mi, ugyebár. :)

      A kritika hasznos volt, nem is kicsit, különben nem írtam volna litániát.

      Törlés