2016. január 11., hétfő

Kritika- Az önfeláldozó



Sziasztok! Nagyobb kihagyás után ismét itt vagyok. Eszti, sajnálom, hogy csak most sikerült sort kerítenem a blogodra, pedig hetekkel ezelőttre ígértem.

Kinézet: Valószínűleg a legtöbb kritikával foglalkozó blog találna bőven kivetnivalót, de én nem :) A bejegyzések jól olvashatóak, ami a legfontosabb. Az oldalsáv nem zsúfolt, egyszerűen ki lehet rajta igazodni, semmi problémám nincs vele.

Történet: Bevallom, a fülszöveg alapján más, nagyobb horderejű titkokra számítottam. Minimum arra, hogy Tristan egy sorozatgyilkos, vagy maffiavezér :D Jó, ez vicc, de érted. Nincs prológus, azonnal az első fejezettel indítasz, amit most nem tudok eldönteni, hogy jó-e. Általában a történet határozza meg, hogy kell-e bevezető, vagy önmagában is megállja-e a helyét. Szívesen olvastam volna egy múltbéli történetet, esetleg Tristan húgáról és az ominózus balesetről.
Az első problémám az volt a sztorival, hogy rögtön a közepébe vágtál, és azt sem tudtam, hogyan álljak a szereplőkhöz. Bedobtál két embert, és elvártad, hogy elhiggyem róluk: ők bizony legjobb barátok, miközben majdnem lefeküdnek egymással. A lány hullarészeg (mentségére legyen mondva, már egyetemista), a fiú pedig hazacipeli. Nem volt előzmény meg semmi. A következő rész meg ott folytatódik ahol abbahagytad.
Végig alig ismerjük a szereplőket. Úgy éreztem, hogy csak halvány körvonalakat adsz meg, nincsenek rendesen kidolgozva. A korukhoz képest túl gyerekesek, mind a beszédben, mind a gondolkodásmódban. Húszon évesekről van szó elvileg, de a lány úgy hisztizik, mint egy ovis és lépten-nyomon elsírja magát. Tristan sem úgy viselkedik ahogy egy férfitól az elvárható lenne. Ő akarja elrángatni plázázni a főszereplőt, Delaneyt, majd ilyet mond neki a telefonban: Pussz. Delaney többet káromkodik, mint Tristan. Ezt meg kéne fordítani, mert engem személy szerint így egy meleg fiúra emlékeztet. Ez azért baj, mert a sztori szerint semmi ilyesmiről nincs szó :D Itt van a rész amire céloztam:
„– Tristan, miért nem hagysz még aludni? – kérdeztem, s közben nyújtóztam egyet.
– Mert tíz perc múlva nálad vagyok és megyünk a plázába.
– Basszameg, Tris! – felültem az ágyamban, s nagynehezen kikeltem belőle. – Nem hiszem el!
– Na, ne legyél ilyen morcos, inkább főzz egy kávét! Pussz!” Akár fel is lehetne cserélni a nemüket.
Sokat mesélsz a szereplők múltjáról, ahelyett, hogy bemutatnád. Színesítené és sokkal jobban át lehetne érezni a veszteséget, amit elszenvedtek. Csupán elmondod, az olvasó meg higgye is el. Nem éreztem azt az erős köteléket, ami állítólag összeköti Delaneyt és Tristant. A lány folyton hangoztatja, hogy mennyire szereti és milyen sokat jelent neki, de ez abszolút nem jön át. Nem úgy viselkedik.
Itt rá is térnék Delaney személyiségére, amit nem tudtam hova rakni. Adott Tristan, akinek titkai vannak, és Delaney, aki ezeket ki akarja erőszakolni belőle, mindezt azért, mert legjobb barátok és akkor kötelező a másiknak mindent elmondania. Egy barátság nem így működik szerintem. Éppen attól lesz jó barát, hogy meghagyja a másik félnek a döntés jogát. Ha szeretne róla beszélni, akkor beszél, ha nem akkor nem. A lány ezek után olyan kijelentéseket tesz, hogy ő már nem is tudja, ismeri-e egyáltalán Tristant. Már hogy a francba ne ismerné? Mindenkinek vannak titkai, nem változik meg attól az ember, ha nem szeretné elárulni. Persze, rosszul eshet ez a másik félnek, de ha türelmes, nem olyan, mint Delaney akkor meg is fogja majd kapni a válaszokat, amikor kell. Tristan nem véletlenül nem akart beszélni a dologról. Megint csak ott tartunk, hogy a lány nem reagált érett nő módjára. Megsértődött, amit nem is értettem. Ezek után mit csinál? Megkerülve Tristant, felkeresi annak régi haverját Castielt, és nála faggatózik. Az ember nem ezt várná egy baráttól.
Úgy éreztem, hogy az egész túl van dramatizálva, akárha egy szappanoperába csöppentem volna. A lány kijelentése, miszerint pár nap alatt fenekestül felfordult az élete, nem igaz. Őt ez a dolog semmiben nem befolyásolta, max annyiban, hogy nem hagyott nyugtot Tristannak. Itt jegyezném meg, hogy Castiel kérdésére („Van pasid, vagy úgy egyáltalán valakid?”) eléggé furán reagált: „Ez nem fair! Én így nem játszom!” Miért akadt ki ennyire? Nem reális, ez csak egy egyszerű kérdés.
Castielnél is az volt a baj, hogy nem éreztem mennyire veszélyes is valójában, pedig a lány Luciferhez hasonlította.
Hiányoltam a leírásokat. Milyen környéken laknak, hogyan néz ki a házuk, a kávézó ahova beültek, plusz az egyetem. Fontos, mert így az olvasó könnyebben el tudja képzelni, jobban beleélni magát. Az érzelmek leírása is csak annyiban merült ki, hogy sírtak. Ne félj felturbózni az írást. Találtam erre egy nagyon jó példát, ami külön tetszett :)
8. rész: „ Hiába volt lenyűgözően jóképű (...) a festői külső gonosz, ördögi belsőt rejt. Olyat, melyet maga Lucifer is megirigyelhetett volna. Magával tagadó démon, kitől jobb, ha távol tartod magad. Én mégis a társaságát kerestem. Ostoba voltam. A döntéssel, amit hoztam, saját magamtól léptem be Pandóra szelencéjébe.” Most tekintsünk el attól, hogy Pandóra szelencéjébe senki nem szokott „belépni”, inkább felnyitni, a „maga” pedig szóismétlés. Ez a részlet nagyon bejött. Több hasonlatot kéne használnod :) Ilyenekkel lehetne még élvezhetőbbé tenni a részeket.
A történettel az a helyzet, hogy elsietettnek gondolom. Tristan visszafogadja a régi csaját, amin Delaney kiakad, de az olvasó nem. Nem bosszankodunk miatta, mert nem ismerjük behatóan az előzményeket, csupán annyit, hogy a lány háromszor megcsalta (ez még egy „ribanchoz” képest is szép teljesítmény). Személy szerint nekem ennyi kevés. Jobb lett volna, ha be is mutatod a régi kapcsolatukat, esetleg azt ahogyan Amanda megcsalta Tristant, mert Delaney azt állította, hogy szemtanúja volt az eseménynek. Ezt ki kéne használni.
Amint már mondtam, túl van dramatizálva, a szereplők nem a korukhoz mérten cselekednek, Castielnek meg nem kell ennyiszer kiírni a teljes nevét, elég az elején. Észrevettem, hogy mindenki gúnyosan beszél és folyton mosolyog :D Ezekből viszont kevesebb kéne, mert Delaney akkor is vigyorog amikor semmi oka rá.
Pozitívumként megjegyezném, hogy nagyra értékeltem az utcaneveket! Úgy éreztem, hogy azoknak utánanéztél, legalábbis reálisak voltak, viszont van egy hiba. Ha amcsi sztorit írsz, akkor oda kell figyelni, hogy ők nem vásárolnak olyan autókat, mint Seat, Fiat vagy Opel. Európaiból csak a BMW-t, Mercit és ilyen puccosabb modelleket, így az Opel Corsa nem jó bele. A telefonokkal is ez a helyzet. Inkább saját márkákat használnak. (Legjobb tudásom szerint.) Nem olyan nagy baj, csak ha élethű történetet szeretnél, akkor ez hasznos infó.

Fogalmazás: Összességében nem volt rossz. Nem találtam olyan hibát, amit nem lehetne kijavítani. Elírás pedig egyáltalán nem volt benne, vagy elfelejtettem. A részek előrehaladtával fejlődést tapasztaltam, aminek örültem. A páros szerveket egyesszámban kell írni, így szeme, karja, füle stb. Az elején rengeteg volt benne az „s” „és” helyett, ami rettentő zavaró. Továbbá sok szóismétlést találtam, kiírtam néhányat:
„...és hozott nekem egy szűk fekete gatyát és egy...”, „...és elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és csak...” (2. rész)
„... fürdőszobám volt az emeleten. A szüleim szobája a földszinten volt, így valamilyen szinten egyedüli gyerekként olyan volt, mintha nem is velük élnék.” (3. rész)
„Körülnéztem, de sehol sem láttam Castielt, de még hozzá hasonló srácot sem.” (4. rész)
„... nyüzsögtek az emberek. Az emberek többsége...” (5. rész)
„Igyekeztem lenyugtatni magam, miközben ledobtam magamról” (8. rész)
„beérhessek az órámra. Az első óra...” (8. rész)
„nem tartott olyan sokat” -> sokáig (2. rész)
„tekintetét ismét felém szegezte” -> fordította (3. rész)
„déli két óra” -> nincs ilyen, inkább délután két óra (3. rész)
„felcsillant a szemem válaszára” -> a válaszára, de ez akkor is fura így (3. érsz) Egyébként sokszor lehagyod a névelőket. Néha a szórend sem volt jó:
„... és nem szeretném ha bárki többet gondolna erről az egészről, mint ami benne valójában van.” -> Helyette: Nem szeretném, ha bárki is többet gondolna bele ebbe az egészbe. (3. rész)
„hogy vigyen-e haza” -> hogy haza vigyen-e (7. rész)
„Nem tudom, hogy higgyem-e ezt el” -> Nem tudom, hogy ezt elhiggyem-e. (10. rész)
A könnyek nem nyaldossák az ember arcát, a léptek pedig nem halványulnak, hanem halkulnak.

Helyesírás: Itt az egybe-és különírással volt gond.
„mégjobban”, „mostmár” -> külön
„vezető ülés”, kétségbe estem” -> egybe
Ha nem szépirodalmi regényt írsz, akkor a költött szó helyett inkább a keltettet javasolnám. A „tussoló” az egy s!
Nincs kötőjel: „Ezt vegyem nem-nek?”, „Michigan-ben” (3. rész)
A párbeszédek helyesírásában is bizonytalan vagy, úgy vettem észre. Nem kell pont a mondat végére akkor, ha a gondolat jel után folytatódik. -> – Elmentem a boltba – szólt George. -> Itt csak a név után teszünk pontot, mert egy mondatnak számít. Viszont ha így írod -> – Elmentem a boltba. – A fiú levetette ázott kabátját. -> Kell a pont a boltba után, a következő mondat pedig nagy betűvel kezdődik.

Összegzés: Szebben néznének ki a bejegyzések, ha sorkizártra állítanád. Volt egy részlet, amit kihagytam, de ezt muszáj leírnom: „Görcsben volt a gyomrom, miközben felmentem a lépcsőn, s akarva-akaratlanul is eszembe jutott az, amikor Tristan a karjaiban vitt fel ugyanitt, mert annyira részeg voltam, hogy nem tudtam felmenni. Halványan elmosolyodtam a kellemes emlék hatására.” -> Én meg azon mosolyodtam el, hogy ez neki kellemes emlék. Úgy jön le, mintha azt mondaná valaki: Olyan jó volt, amikor magamról nem tudva egy árokban fetrengtem, mert úgy bepiáltam mint az atom. Emlékszel, Pista?
Nos, a történetre visszatérve, olvastam már rosszabbat is. A legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek leírások, a szereplők elnagyoltak és rohansz. Az eseményekre helyezed a hangsúlyt, pedig elidőzhetnél egy kicsit a karaktereknél is. Azt javaslom, hogy lassíts, és dolgozd ki aprólékosabban. Ne csak elmondd, hogy Delaney szereti Tristant, hanem érzékeltesd is a lány beszédével, gesztusaival. Ne mondd, hogy Tristan kedven, nagylelkű fiú, hanem mutasd be! Fagyit ad egy kisgyereknek, megsimogat egy kutyát az utcán, stb.
Az írásodra egy hármas alát tudok adni. Minimális odafigyeléssel sokkal jobb lehet :)


2 megjegyzés:

  1. Kedves Anett!:)
    Nagyon szépen köszönöm a kritikát, már vártam. Egyet értek a dolgokkal, amiket leírtál, hiszen azért kértem, hogy fejlődjek még tovább. Bevallom, ez a történet részemről egy amolyan ,,próba'' , mivel nagy kihagyás után ez az első amit írok, de ennek ellenére mégis nagyon örülök annak, hogy tetszik az olvasóknak. Olyan dolgokat is észrevettél, amiket én nem, és ez jó, mert így ezekre majd jobban odafigyelek a közeljövőben. Már tervezek egy következő irományt, de előbb szeretném ezt befejezni.
    Lehet, hogy nem mutattam be kellőképpen a szereplőket, úgy gondoltam, hogy majd a történet folyamán kibontakoznak, aztán lehet, hogy erről megfeledkeztem, mivel az eseményekre fektettem a hangsúlyt. Túlságosan elbíztam magam, mert rájöttem, hogy mennyire hiányzott az írás, ezért csak sodródtam az árral, csak írtam és írtam, lehet, hogy néha nem gondolkodtam el azon, hogy vajon elég reálisak-e a helyzetek:) Legfőképpen azért írok, mert jól érzem magam tőle, és az, hogy olvassák is, és kapok visszajelzést csak hab a tortán.
    Nem lepődtem meg a kritikádon, mivel hasonlóra számítottam, még a pontszám is reális számomra. Lesz majd szó a múltbeli eseményekről, mert tervezek egy részt a fiúk múltjáról, ami azt mutatja be, hogy milyen is volt Tristan és Castiel kapcsolata, ebből majd kiderül egy-két dolog:)
    Át fogom olvasni többször is amit írtál, és igyekszem tanulni a hibáimból, ha ebben a történetben már nem is tudom ezeket korrigálni, de a következőben mindenképp.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám.
    Eszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egy nagyon jó dolog, hogy magával ragadott a történet, és csak írtál és írtál. Ideális esetben mindenki így vele, ezért van az, hogy utólag javítják, kipótolják, elvesznek belőle az írók, ha kell :) Igen, valószínű, hogy megfeledkeztél a szereplőkről, mert még mindig homályosak. Az egyáltalán nem baj, ha nem ismerjük meg őket azonnal, de az már lehet, ha fejezetek múltán sem :/ Nagyon dicséretes, hogy az írás szeretete hajt, ezt nem mindenki mondhatja el, de attól még oda kell figyelni :)
      Örülök, hogy segíthettem valamicskét :3

      Törlés