2015. december 11., péntek

Kritika- Éjláng

Most jöttem rá, hogy miért nem szeretem annyira a fantasy történeteket. Vannak olyan jelenetek, információk, amiket egyszerűen nem értek, még nyolcszori átolvasásra sem :D Természetesen ez nem az író hibája, hanem az én korlátozott agyamé. Amikor tudod, hogy az egy fontos pillanat/infó, ami nélkül nem biztos, hogy meg fogod érteni a folytatást, de minél jobban küszködsz, annál homályosabb az egész.

Kinézet: Első körben megjegyezném, hogy nagyon örülök, amiért kiírtátok külön: a fejlécben találhatók a menü, mert keresgéltem volna egy darabig :D Mindenesetre egyedi megoldás, nagyon tetszett :) Szerintem az oldalsáv zsúfolt. Azoknak a versenyeknek amiben részt vettetek egy külön oldalt kéne csinálni, és a képeket is kivenném onnan, hiszen annak már van modulja. Egyébként a fejlécen kívül minden jól néz ki, a bejegyzések pedig olvashatóak. Itt szeretném megemlíteni, hogy néhol a szöveg színe átvált fehérbe, amikor gondolatokat írtok le. Lehet, hogy ez a Blogger hibája, de zavart. A másik: a 10. fejezetnél megváltozott a betűméret, sokkal kisebb lett. Szerintem ezért is a Blogger a felelős, én is jártam már így.

Történet: Ne haragudjatok, ha kicsit fals lesz a leírás, mert tényleg nem értettem tisztán mindent. Külön örültem, amiért az igazi neveteken írtatok, és nem olyanokon, mint Josephina Blinde, vagy Mary-Louise Russo :D Ezekkel sincs baj, csak valahogy közelibbnek éreztem a blogot ezáltal. Na, akkor kezdjünk is bele magába a történetbe.
A prológussal már beledobtatok a cápákkal hemzsegő mély tengerbe, aminek nem különösebben örültem. Még el sem kezdődött jóformán a sztori, máris kaptam két női szereplőt és két kisbabát, meg egy vészhelyzetet, amit nem tudtam átérezni a szereplők ismeretének hiányában, akikért izgulnom kellett volna. Nem valami szerencsés egyből így kezdeni, ráadásul azonnal tömény információval nyitottatok. (Bár itt az a baj, hogy nem is tudtátok volna máshogy elindítani, pedig gondolkoztam a lehetséges opciókon.) Nincs meg a „behúzás-élmény”, amiért az olvasó tovább haladna a történetben, az a késztetés, hogy tudni akarom, mi lesz ezután.
A két főszereplő itt még csecsemő, és már az elején kiderül, hogy boszorkányok, így a felismerés nem üt akkorát, mert már tudjuk az első sortól kezdve. A további fejezetek már E/1-ben íródtak, két lány szemszögéből. Az egyik legnagyobb problémám, hogy nem lehetett élesen elkülöníteni őket. Ez azért is érdekes, mert ketten írtátok, de a stílusotok abszolút megegyezett, néhány momentumtól eltekintve. Gyakran össze is kevertem, és a fejezet elejére kellett tekernem, hogy el ne felejtsem kinek a fejében is járok éppen. Az egyik elírásnál össze is zavarodtam kicsit. A 9. fejezetben, mikor elvileg Sam nézőpontjában vagyunk, és Rami olyat írtál, hogy: „kérdeztem Samtől”.
Ez az egyformaság azért is fura, mert nem csak más országban nevelkedtek, hanem más kontinensen is: Carlee Németországban, míg Sam Amerikában. Megvan a kontraszt, csak a lányok személyiségében nincs. Akár a szokásaikban is különbözhetnek, meg a beszédstílusban.
A történet maga érdekes, csak engem a kivitelezése zavart. Még egy fantasyhoz képest is túl abszurdnak találtam. Sam már az első fejezetben megtudja, hogy van egy eltitkolt unokatestvére, akinek egyből ír is. Szerintem az átlagember először kérdőre vonja a szülőt, „EZ MI?”-alapon, utána próbálja felvenni a kapcsolatot soha nem látott rokonaival. Nagyon hamar történnek az események. Néha még követni sem tudtam. (Itt arra gondolok elsősorban, amikor megnyitották a portált. Kivehetetlen káosz volt az egész.) A lányok nincsenek kellőképp összezavarodva, csupán egy hangyányit. Képzeld el, hogy miként reagálnál, ha megtudnád, hogy boszorkány vagy. Biztosan eszedbe sem jutna ilyen helyzetben a pomponcsapatod. Persze, a lányok elsőre értetlenül állnak az egész előtt, de hamar át is lendülnek azon a tényen, hogy egy szörnyű darkfire-i legenda is született róluk. Nem találtam valósághűnek a reakciójukat.
Amikor információt adtok át, számomra nehezen értelmezhetőek voltak a magyarázatok. Különösen Zeda és Jack monológja. Elvesztem a sok új szóban, mint például Éjszem, Éjláng, Visszanézők stb. Nem tudtam hova rakni ezeket a fogalmakat, mert a magyarázat is bonyolult volt. Nagyon tetszettek a nevek, tényleg, csak azt nem értettem, hogy az Éjszem miről kapta. Nagy nehezen felfogtam, hogy lekorlátozza az erejüket, de miért hívják úgy, ahogy? A Noxot azonnal megértettem, ahogy a Sole-t is, mert ezek kapcsolódnak az adott jelenséghez. A Sole az a Nap, amiből az erejüket nyerik, ezért ők a Soleminek, a Nox pedig a sötét oldal.
Nagyon pontosan építettétek fel a világot, érződik, hogy rengeteg munka van emögött, de az információval csínnyán kell bánni. Egyszerre nem célszerű sokat megosztani, mert az olvasó elsüllyed benne. Tudok ajánlani nektek egy szuper oldalt, én is innen szoktam olvasgatni. Rengeteg fontos cikket találtok az írásról (külön a fantasyról is), lentebb linkelem majd.
Ki kell emelnem viszont azokat a részeket, amik igazán jóra sikerültek. Az egyik kis humoros párbeszéd volt:
„– Ma mindenki olyan furcsán viselkedett, nem? – kérdezte.
– Velem az osztályfőnökön kívül senki – mondtam egyszerűen.
– Nekem valaki szó szerint azt mondta, hogy boszorkány vagyok – suttogta.
(...)
– Nem tudom bebizonyítani.
– Hát, ha nem tudod, akkor ezen nincs mit tovább tárgyalni.
– Hová mész? – kérdezte Carlee.
– Megyek, megnézem a postát, nem jött-e levél, hogy felvettek a Roxfortba. Már, amióta itt vagyunk azt várom.” -> Imádtam :)
Az is tetszett, ahogy bemutatjátok a város fokozatos pusztulását, a káoszt (képet kapunk arról, hogy mi történik a „nagyvilágban”). Pont jókor írtátok le, nem siettétek el. Az a jelenet pedig egyszerűen ijesztő volt, mikor Aaron a kis barátjáról beszélt (nincs egyértelműen kimondva, de mégis mindenki tudja, hogy ki a barát). A képességeik bemutatását se hagyjuk ki (látványos)! Igazán hangulatteremtő jelenetek.
A két lány különválasztása a továbbiakban már érezhető, mikor Carlee-t zaklatni kezdi a Hideg, Sam meg felfedezi a cigi erejét :D (Zseniális ötlet amúgy!) Szóval megvan az a gyenge vonal, amit erősíteni lehetne, mégpedig a belső félelmük. Mind a ketten mástól rettegnek, ez különbözteti meg őket. A narrációval azonban még mindig az a gondom, hogy nem érződik benne a személyiségük. A párbeszédekkel ugyanez a helyzet. Sam szövegét például, simán rá lehetne húzni Carlee-ra is. Nincs meg az, hogy ezt csakis az egyik, vagy a másik mondhatja.

Fogalmazás: Alapvetően jó, csupán egy dolog zavart nagyon, mégpedig a rengeteg szóismétlés. Kigyűjtöttem nektek jó párat (zárójelben az a szám van, amelyik fejezetben találtam):
„el kellett válnunk egymástól, és, hogy a két kislány nem ismerheti meg egymást.” -> az „és”, meg a „hogy” így egymás mellett nagyon fura. A hogyot ki is szedném. (1.)
„... talpas tál volt. Volt rajta...” (2.)
„odanyújtottam az ujjamat. Amint az ujjamat beleérintettem...” (2.)
Hogy anyám szellemeket éget hogy életben tartsa...” -> nem kell az első hogy. (2.)
„nekem ne mondja meg senki, hogy mit mondjak neki” (3.)
„a konyhaasztalra pakolta (...) majd elkezdte bepakolni...” (3.)
„SMS-em érkezett. Névtelenül érkezett...” (3.)
„Visszamentünk egy másik szárnyba, és a nappaliból egy másik folyosóra fordultunk” (4.)
„Az egész lakosztály le volt választva, zárható bejárata volt, (...) ahol nem volt annyi idegen. Idilli volt az egész” (4.)
„ez is elmebetegen el volt méretezve” (4.)
de mintha egy láthatatlan falba ütköztem volna, de nem volt kemény” (5.)
Odavilágítottam a gyújtóval, két forma volt odafestve pirossal.” (5.)
nem értettem semmit, viszont nem akartam hülyének tűnni. Egy valamit viszont nem értettem.” -> Csak egyet? Az előbb azt mondta, hogy semmit sem. (5.)
„tükörbe nézett. Amikor meglátta a tusvonalat az arcán, elszörnyedve nézett.” (7.)
A leírásokban/bemutatásokban sok a „volt” általában, erre majd figyeljetek oda. Az ismétlések nagyon el tudják rontani az összképet. A páros szerveket egyesszámban kell írni, így szeme, füle, lába stb. Néhány félmondatot nem tudtam hova rakni. Lehet, hogy csupán elírások (amiket majd a helyesírási résznél írok le), de azért feljegyeztem:
„Már két hete másból sem állsz ki.” -> nem értem. (1.)
„a hatalmas, amerikaiasan elszállt kocsik” (3.)
„Nem volt Amerikás.” (4.)
„minden órán más volt a résztvevők összetétele” -> ez olyan, mintha a diákok sejtszerkezete lett volna más (4.)
„majd felénk áll” -> Inkább felénk fordult.
„És a nap így folytatódott...” -> Hogy? Éssel nem kezdünk mondatot! (4.)
„elmélyedve a boszorkányságban és egymásban” -> az „és egymásban” nem kell, mert nem helyes így, meg nem ismerkednek éppen, hanem a fiú elmagyarázza neki a dolgokat. (4.)
„... az ostobák azokban a sztorikban, hajtott a kíváncsiság...” -> Túl hosszú így a teljes mondat, ezért a „sztorikban” után pontot raknék. (2.)
„folyosószerű helységben” -> helyiségben. A helység az települést jelent. (4.)
A „khm”  szó helyett inkább be kéne szúrni egy „köhögte” vagy ilyesmit.

Helyesírás: Sok volt benne az elírás, nem jegyeztem fel mindet.
„nem voltunk a legjobb barátnőnk” -> barátnők (1.)
„titkolt el előttem” -> előlem (1.)
„Hozzá költözött kis a kedves...” -> ki (2.)
„alig kilátszódtak” -> látszódtak ki (2.)
„nem s fogja” -> is (3.)
„szűkségem” -> szükségem (3.)
„zabhegyezőt” -> Zabhegyezőt (3.)
„etnikumi emberek” -> etnikumú (4.)
„ha ennyit kellesz sétálnunk”, „nekünk is ezt kellesz csinálnunk” (5.), „Nem kellesz firkálni” (7.), „Megint meg kellesz vágnunk a kezünket?” (7.)
„éjelitlámpáját” (7.)
„elsőre szórakoztatottnak tartottam.” -> szórakoztatónak. (7.)
„ha nem gyújtsuk fel egymást” -> gyújtjuk. (7.)
„kérdeztem Samtől.” -> Carlee-tól! (9.)
Akadtak párbeszédbeli hibák, főleg az, hogy néha nem kezdtétek új sorban, egy hosszabb leírás után. -> „Talán Amerikában minden lány szép... – Szerinted a...” (4.)
„...nem volt annyira időm szétnézni. – Mész valahova?” -> Ide nem kell gondolatjel, mert ezt ugyanúgy az apuka mondja. (3.)
„... sem bánthat fizikailag – újra kicsurrant a könnyem...” -> nagybetű az újra, mert ez már nem kapcsolódik a mondathoz. „...amennyit muszáj tudnotok – már éppen kijavítottam volna...” -> Itt is ez a helyzet. (6.)
A nevek ragozásával mindenkinek meg szokott gyűlni a baja, erről is majd linkelek egy Merengős anyagot, most csak leírom a hibákat.
„Carleenak” -> Carlee-nak („e”-re és „y”-ra végződő név után mindig kell kötőjel)
„mint a Hannah-é” -> nem kell a, és kötőjel (5.)
„Karl-al” -> Karlal

Szereplők: Jó sok szereplővel dolgoztatok, de annyira nem éreztem, mert tökéletesen el voltak vegyítve a történetben. Nem egyszerre dobtátok be őket, hanem fokozatosan ami jó pont. A lányok közül Carlee talán szimpatikusabb, mert szerényebbnek és naivabbnak tűnik mint az unokatesója. Sam szeret jól kinézni, ezt tudja is magáról. (Bár a végén kezdtem megkedvelni Matt miatt.) Igazából kifejezett véleményem nem alakult ki róluk, olyanok, mint a legtöbb átlagos főszereplő. Belecsöppennek egy váratlan helyzetbe, próbálnak lázadni ami rendszerint katasztrófával jár. Megszegik az "eljárási" tilalmat, próbálnak megerősödni, legyőzni az őket kísértő lidérceket stb. Aki igazán megfogott, és nagyon karakteres, az Zeda. (Ijesztően hasonlít az én nagymamára amúgy :D) Egyértelműen szereti az unokáit, de muszáj velük kesztyűs kézzel bánni, betartatni a szabályokat. Abszolút átjött a személyisége, és már az is feszültséget keltett bennem, ha csak megemlítettétek. Igazán jól megcsináltátok :) Jack roppant ellenszenves a szervezkedésével együtt! Mit akar az Carlee-tól? Nem, nem szimpi, alattomos.
A karaktereknél csupán a két főszereplő nem sikerült, ahogy már fentebb leírtam.

Összegzés: Túl hamar ugrottatok bele az eseményekbe szerintem. Én még azért néhány fejezetet olvastam volna a hétköznapi életükből, mielőtt rájönnek, hogy mik is ők valójában. Az első fejezetben a levél túl egyértelmű („nem szabad mesélnünk arról, hogy mire születtek”), én kicsit ködösítenék rajta, mondjuk nem nevezném meg a két lányt benne. Az ötödik fejezethez azért nem kellett volna a 16-os karika, kicsit túlzásnak éreztem, de a következőnél már indokolt! A nemzetség-dologgal teljesen nem vagyok képben. Az infóadagolásra nagyon figyeljetek oda a továbbiakban. Fontos.
(Azért megjegyezném: Mikor Carlee a zöldkártyáról gondolkodik a 4. fejezetben, úgy tudom, hogy az ott születettek automatimatikusan megkapják. Az nem számít, ha utána másik országba költöznek. De lehet, hogy én tudom rosszul, akkor viszont elnézést kérek.)
Nem tartalmaz meglepő fordulatokat az írás, de így is élvezhető. A fantasy-rajongók imádni fogják :) Sokat gondolkodtam az osztályzaton. A hármas és négyes közé tenném, a rengeteg szóismétlés/elírás miatt. Bízok bennetek, abszolút fejlődőképesek vagytok, csak így tovább! ;)

5 megjegyzés:

  1. Köszönjük szépen a kritikát! És külön köszönet jár ízért, mert kigyűjtötted nekünk a szóismétléseket. Hannával igen hasonló az írásunk, majd próbálok egy kis egyediséget vinni bele, átírosgazni :) Valamint nem kell aggódni, még párszor meg lesznek benne említve az értetetlen kifejezések, szóval idővel mindent meg lehet majd érteni. Csak éppen a két lány is nagyon tudatlan még, és nem jó, ha az olvasó többet tud, mint a szereplők. De megfogadjuk a tanácsaidat, és megpróbáljuk orvosolni a hibáinkat, hogy a továbbiakban ez ne fordulhasson elő. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az sem jó, ha az olvasó jobban képben van, mint a főszereplő, csak engem ez megkavart. Köszi, hogy írtál :)
      Sok sikert ;)

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm :) Ez természetes a te esetedben, hiszen, mint említetted, nem kedveled a fantasykat. Aki szereti, az teljesen máshogy áll hozzá a dolgokhoz. Téged összezavart, viszont, aki kedveli ezt a műfajt, az éppen ennek a szépségét látja, hogy valami kusza dolog szépen, egyenként rakódik össze a fejében :) Bevallom, rám ijesztettél, amikor az első mondatot olvastam, de aztán megértettem a dolgokat a te szemszögedből is. Ha nekem kellene olyan műfajban olvasnom, ami hozzám nem áll közel, én sem érteném az egészet. És még egyszer nagyon szépen köszönöm. (megjegyzésként: A képek díszítőelemként szerepelnek az oldalsávban, a menüt azért hoztam létre, hogy a képek nagyban is láthatók legyenek, mert sokat dolgoztam velük.)

      Törlés
    3. Ó, értem akkor :) Én szeretem a fantasyt (Kedvencem a Harry Potter-sorozat, és magam is urban fantasyban utazok legfőképp), csak nem mindig értem meg elsőre :D Ezért szoktam többször olvasni, de időszűke miatt a ti írásotokat nem tudtam akár háromszor is átnézni sajnos :/ Ügyesek vagytok, nem kell megijedni :)

      Törlés