2015. november 5., csütörtök

Kritika- Szív-hangok



A végén még én is szerelmes hangulatba kerülök, ettől a sok lovestorytól :D Arra vetemedtem, hogy ma kapásból két blogról is hoztam kritikát, újra beindulni látszik a termelés xD Attól függetlenül, hogy ki van írva az inaktivitás, folyamatosan érkeznek hozzánk a kérések, úgyhogy akár le is lehetne szedni azt a hatalmas piros betűkkel kiírt szöveget :D

Kinézet: Egyszerű, nekem tetszik. Könnyen el lehet igazodni az oldalon, a szöveg olvasható. Semmi probléma nincs vele.

Történet: Ha jól olvastam a chatben, akkor ezt kiadásra szánod, Vic? Bár könnyen lehet, hogy félreértettem valamit. A fejezetek nagyon rövidek (ezért is végeztem vele ilyen hamar), a sztori pedig a designhoz hűen, egyszerű. A főszereplőnk, Anna találkozik a buszon egy idegennel, akit azonnal megcsókol, majd utána a parkban is összefutnak. A fiú elhívja randizni, másnap pedig le is feküdnek. Ismét másnap kiderül, hogy unokatestvérek. Ennyi.
Konkrét véleményem nem alakult ki a történetről. Nem tudom eldönteni, hogy az a tény, miszerint valós eseményeken alapszik, jó-e vagy sem.
A fél oldalas prológusban Zsolt szemszögéből láthatjuk az eseményeket, egy eléggé elcsépelt gondolatmenetet követve. Zsolt meglát a buszon egy gyönyörű lányt, akibe azonnal beleszeret, és elmorfondírozik rajta, hogy megszólítja, de a lány leszáll. Erre jön megint a Sors, meg a „mi lett volna ha...” kérdés.
A következő fejezetben már a lány, Anna nézőpontjából kísérhetjük végig a sztorit. Nem fejted ki bővebben a helyszíneket, a karaktereket. A mondataid le vannak csupaszítva a csontig, csakis a lényegre szorítkozol. Sok tőmondatot használsz, ezért a szöveg vontatottá és unalmassá válik. („Tenyerét a szívéhez szorította, hogy mihamarabb megnyugodjon. Nagy levegőt vett, és lassan kifújta. Szíve kezdett visszaállni a normális ütemre.”) Kissé ironikus, de semmi érzelmet nem fedeztem fel a sorok között, szárazon, semmitmondóan tálalod az eseményeket. Nem hagyod, hogy magától bontakozzon ki a történet, a rövid fejezetek miatt eltűnik az élmény, amit az olvasónak át kéne éreznie. Nem építed fel a karaktereket, nem készíted számukra elő a terepet, rögtön ott kezded, hogy csókolóznak és azonnal odáig meg vissza vannak egymástól.
A kapkodó stílus miatt képtelen voltam átérezni Anna helyzetét, Zsolt iránti szerelmét, mert nem hagyod az olvasót belemerülni. A szöveg tele van közhelyekkel (Á, biztosan nem talál rám az igazi” -> persze nem lesz igaza), ezerszer elsütött csajozós dumákkal („Van nálad térkép? Elvesztem a szemeidben.”). Azt a jelenetet, mikor Anna kutyája elszabadul, kikapja Zsolt kezéből a mappáját és odaviszi a lánynak, a leggagyibb romantikus filmek szokták alkalmazni, nem gondoltam, hogy egyszer majd olvasni is fogom.
Nem akadtam ki azon, hogy teszem azt hétfőn smárolnak, szerdán meg már szexelnek is, de azon már igen, hogy ezt milyen közönnyel tártad elém. Nem tudtál berántani a történetbe, nem „éreztem” a szereplőket. Végig kívülről néztem őket, veled együtt. Ezt az E/3 rovására írom, szerintem neked nem fekszik ez a nézőpont. Ebből adódóan mindig ismételgetted a nevét. Anna odament, Anna felvette, Anna elsétált stb. Nem kell. Ugyanúgy lehet alkalmazni, mint az E/1-et. Szükségtelen folyton kiírni a nevét, mert ha ügyesen csinálod, mindenki tudni fogja: igen, most Annáról van szó.
A másik ami feltűnt, az az időzavar. A randi első napján találkoznak este hatkor, majd alig beszélgetnek és már rájuk is esteledik. Nyáron nyolc-kilenc tájban még javában világos van, vagy félhomály. Másnap viszont ugyanakkor találkoznak (hatkor), megnéznek egy mozifilmet, utána jó sokáig sétálnak, beszélgetnek és még nincs sötét csak kezd lemenni a nap.
Az utolsó, ötödik fejezetről pedig nem tudom mit mondhatnék. Anna a szex után várja Zsolt hívását, aki nem jelentkezik. Itt van egy olyan mondat, amin csak elnézően tudtam mosolyogni: „Ez nem történhet meg velem, Zsolt megesküdött, hogy nem olyan.” (Vagyis nem olyan típus, aki megfekteti a lányt, aztán soha többé nem keresi.) Édes, naiv csillagom. Mióta is ismered a fiút? Három napja? (Megesküdött, hogy nem olyan.) Persze, mert ez így működik. Itt az a mondás: Messziről jött ember azt mond amit akar. (Annánk amúgy tizenkilenc éves, nem tizenhárom.)
Ezek után következik az, hogy a lánynak nem tűnik fel már a bemutatkozásnál, hogy Pálfi Zsoltnak hívják a fiút? Pálfi, mint a rokonai... Viccesen megjegyezhetné: Jé, mint a nagybátyám, hiszen ő is Pálfi. Normális esetben a fiú is felismeri Anna vezetéknevét, de akkor eltűnne a megdöbbenés varázsa. Az egész kiszámítható volt, de akár még meglepő is lehetett volna, ha bevezeted, felépíted a dolgokat, viszont ez a kapkodó írás még arra sem hagyott időt, hogy levegőhöz jussak, vagy feldolgozzam a kapott információkat. A vége pedig erőltetetten túl lett dramatizálva.
Kissé felvontam a szemöldököm, mikor láttam, hogy az oldalsávban meg van említve a műfaja: realista, romantikus dráma. Ebből kettő nem igaz, a dráma stimmel. Nem attól lesz valami romantikus, hogy a szereplők csókolóznak. Magát az érzést kell visszaadni az olvasónak. A realitástól pedig igen messze áll, megtörtént esemény ide vagy oda.

Fogalmazás: Alapból a fogalmazással nincs baj, a prológusban még meg is állapítottam, hogy egészen jó. Az vette el a varázsát, hogy lóhalálában írtad, semmit nem hagytál kibontakozni, képtelen voltam beleélni magam a történetbe, mert gyorsvonat módjára robogott a szakadék felé. Száraz volt, úgy kellett letuszkolnom a torkomon, azok az erős érzelmek pedig, amit állítólag a két fiatal táplál egymás iránt, abszolút nem jöttek át.
Viszont meg kell említenem, hogy a minimális városleírás jó volt, mintha a kisujjadból ráztad volna ki, ahogy az épületeknél is. Az a sejtésem, hogy meglévő helyeket említettél. Ezeknél a részeknél sokkal lazább volt az írás, kötetlenebb, de sajnos nem tartott sokáig.

Helyesírás: Nem találtam hatalmas hibákat benne, csupán néhányat.
Szóismétlés: „és csak ők vannak ketten és a csókjuk”
Magyartalan félmondat: „nem árulta el barátnőjének, mi lett volna az.”
Szövegidegen szó: „Zavarában lesütötte szemét és hűségesen meredt a félig elfogyasztott aranygaluskájára.”
Szerencsére a párbeszédekkel nem volt baj ebből a szempontból.

Szereplők: Nem nagyon tudok róluk nyilatkozni, hiszen nem ismerem őket. Anna a naiv kislány, akinek meg lehet kérdőjelezni az életkorát, Zsolt pedig a tipikus álompasi. Jól néz ki, érzéki, hűséges. Viszont Anna testvérének volt egy vicces beszólása :) „Ki a szerencsétlen?” A rokonok átlagosak voltak, bemutattál egy olyan alkalmat, amikor a család összeül, és jókedvűen beszélgetnek, érdeklődnek a másik hogyléte felől. Ezt is gördülékenyen sikerült átadnod.

Összegzés: Most látom csak, hogy tényleg meg fog jelenni könyvben. Akkor nem én olvastam félre. Ehhez gratulálok, de akkor is tartom magam a fent említettekhez. Ha komolyabb könyvek kiadásán gondolkozol, akkor jobban oda kell tenned magad, és bizony felfegyverkezni az olyan rosszindulatú kritikákkal szemben, mint ez is :) A barátokkal vigyázni kell, mert nem mindig őszinték, gyakran szépítenek a dolgokon. A tied a második blog, ahol az egekig magasztaló kommenteket olvashattam, holott ez nem tükrözi mindig a valóságot. Amiket írtam, azokat nem bántásnak szántam, csupán igyekeztem rávilágítani a hibákra, amik legfőképpen a stílusból erednek. Úgy érzem, hogy nem élsz a saját történetedben, csak szemléled a dolgokat. Érzékeltess, láttass! Ne csak elmondd tömören a lényeget.
Ha osztályozni kéne, ez egy gyengécske hármas. Inkább hármas alá. Őszintén kívánom, hogy találd meg a számodra megfelelő műfajt. Még az is lehet, hogy nem feltétlenül a romantikus lesz az. 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Köszönöm az építő jellegű kritikádat! :)

    VálaszTörlés
  2. Ha esetleg érdekelne a történet másik fele, akkor szívesen elküldöm neked! :)

    VálaszTörlés