2015. november 5., csütörtök

Kritika- Secret Blood



Mi a különbség egy film/sorozat és egy blog/könyv között? Míg a filmek elénk tárják, bemutatják az eseményeket, nulla leírással csupán látvánnyal, párbeszédekkel, addig az írásban elengedhetetlen a leírás. Olvasás közben a képzeletünkre hagyatkozunk, filmnézés közben erre nincs szükség. Készen tálalják a dolgokat, hatva a vizuális érzékeinkre. Egy könyvben van szereplőbemutatás, tájleírás, szituáció ismertetése.
A Secret Blood egy Vámpírnaplók fanfiction, még ha ez a blogon nincs is feltüntetve. Beleolvastam a kritikáidba is, de nem teljesen értettem egyet velük. M. Gintől kaptad a legnormálisabbat eddig úgy vettem észre, ami nem meglepő, mert nyomon szoktam követni a munkásságát, és az alaposságában most sem csalódtam. A többiekről nem nyilatkozom inkább.

Kinézet: Szép, kellemes benyomást kelt, ez mindenképpen pozitívum. A fejlécet meglátva azonnal sejtettem milyen történetet is fogok olvasni, és a tippem bejött. Lucy Hale, azt kell mondanom nem éppen a legjobb választás, hiszen ő a legsablonosabb női karakter manapság, Nina Dobrev mellett. Az egyik tucatot felcserélted a másik tucatra. Tetszik, hogy a főoldalon nem az egész fejezetet láthatja az ember, hanem ott van a tovább opció, ami átláthatóbbá teszi a blogot. Ennyit a designról. Összességében tetszik :)

Történet: Emiatt írtam ezt a kis bevezetőt a kritikám elejére. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Alapul vetted a Vámpírnaplókat, de úgy, ahogyan a sorozat készült. Nincsenek leírásaid, karakterábrázolások, mindenki sablon. Semmi előítélet nem volt bennem mikor nekiültem az olvasásának, de a végére megállapíthattam, hogy egy az egyben hoztad a sorozatot. Némi eltéréstől eltekintve.
Úgy indul, ahogy mindegyik ilyen blog. Új tanár, vagy új diák érkezik az iskolába (a te esetedben mindkettő). A főszereplőnek felkelti az érdeklődését az idegen jövevény. Attól függetlenül, hogy iskolában játszódik a történet, elég keveset tanulnak és tartózkodnak ott. Emberközelibbé varázsolná a szöveget, ha bemutatnál egy-két órát, Evelyn gondolatait, hiszen pont egy éve halt meg az anyja. A többi szereplő külső-és belső tulajdonságait, ne csak egy nevet kapjunk, hogy Matt, hanem arcot is. Bonnie kezdi felfedezni, hogy van ereje, rossz dolgokat lát Stefannal kapcsolatban (ennek ellenére megbíznak benne...), mint a sorozatban. Ugyanazt a hibát követted el amit általában a fanfic írók, akik sorozatokat vesznek alapul, vagyis újraírtad a történetet, azzal a különbséggel, hogy Alaric ok nélkül elhívja az egész osztályt a szülinapjára, ahol Eve-t elrabolja a gonosz Damon. Főszereplőnk itt sokkal hamarabb találkozik a hasonmásával Evával, majd miután hisztizve elrohan és elalszik egy erdő mélyén megbúvó koszos pajtában, visszamegy az időben, vagy az egész meg sem történt, ez még nagyon homályos nekem. Újra az első tanítási napján találja magát, ahol minden ugyanúgy történik. Ezt viszont jól megoldottad.
A fejezetek nagyon rövidek, ezt az is mutatja, hogy tegnap este kezdtem neki, és már végeztem is vele. Haladtam volna tovább, és csodálkozva láttam, hogy az eddig felrakott részek végére értem. Hatalmas ugrásokat raktál bele, ami kísértetiesen hasonlított a filmbeli vágásokra. A legjobban Alaric szülinapi bulijánál lehetett érezni, amikor az egyik pillanatban még átadják neki az ajándékát, a másikban pedig már a pultnál könyökölő idegenről találgatják, hogy ki lehet az. Gyakran azt sem tudtam, hogy mi történik éppen. Például a harmadik fejezetet úgy zártad, hogy Eve előtt elsötétül a világ, a negyedik meg azzal kezdődik, hogy kiabál valakivel (akiről később kiderül, hogy Matt), viszont azt nem tudom, hogy miért is sötétült el előtte a világ? Vagy mi történt pontosan? A negyedik fejezetben random emlékeket hozol szóba, de nem meséled el csak utalsz rájuk, így az egész nosztalgiázás Matt-tel értelmetlen és zavaros.
Ami még az ugrásoknál is jobban zavart, azok a nevek. Nem értem, hogy miért változtattad meg Elena nevét Evelynre, Katherine-t pedig Evára. Jeremy hirtelen Pete lett, és az apjuk is él. Ezzel nem is lenne gondom, de a továbbiak fényében értelmetlennek tartom. A többi szereplő ugyanazon a néven fut tovább (Stefan Salvatore, Bonnie, Matt, Caroline). Nem nagyon tértél el az alaptól, így a család szerkezetében bekövetkezett változtatás is felesleges.
A párbeszédek gyakran erőltetettek („Pete? Tyler? Kocsi? Együtt?”), végtelenül leegyszerűsített tőmondatokban írsz, gyakran csak egyszavasakban, amit nem követel meg a szituáció, nem fokozza a feszültséget. Inkább olyan érzésem volt tőle, mintha a karakterek értelmileg visszamaradottak volnának.
A történet nem egyedi, a részek nyúlfarknyiak, a szereplőket meg nem ismerjük. Damon egyértelműen gonosz, a többiek pedig egy kaptafára épült marionett bábok. Ha nem nézném a Vámpírnaplókat, megkockáztatom, hogy nem is értettem volna az egészet. Bevallom, még így is kissé homályos. Kiemelném a gifeket, amik roppant módon idegesítőek. Be vannak rakva a szövegbe a mozgó képecskék, és az embernek úgy kell erőlködnie, hogy ne tereljék el a figyelmét.

Fogalmazás: Abszolút nincsenek leírásaid. Nem tudjuk hogyan néz ki az iskola, a szereplők, a környezet, a Salvatore-ház, semmi. Eve érzelmei annyiban kimerülnek, hogy értetlenkedik és eltúlzottan hisztizik. Kidolgozatlan, csapongó (egyszer itt egyszer ott beszélgetnek). Vannak benne szóismétlések, nem is kevés. Alapjában véve a fogalmazás nem rossz, mert jóformán nincs is. Nem hagyod kibontakozni, csakis a lényegre szorítkozol végtelenül minimalista módon. Bővíteni kéne a mondatokkal együtt a szókincsedet is. Vegyél a kezedbe egy könyvet, és ne úgy olvasd, mint egy átlagos olvasó, hanem elemezd. Figyeld meg miként épül fel a történet, az író hogyan vezeti át egyik gondolatból a másikat, alakítja a cselekményt. Ez a legegyszerűbb módja a fejlődésnek.
Még ide tartoznak a különböző kifejezések is. Nem írunk olyat, hogy „játsza a durcit”, meg „khm...”. A „valami megütötte a szemem” sem jó, mert ez szó szerint azt jelenti, hogy valami tényleg megütötte a szemét :D
„hirtelen csend zakkantott ki” -> zökkentett! A zakkant az teljesen mást jelent :D
„egekbe szállnak a kezek” -> Itt elképzeltem, ahogy a tanulók karja leválik a testükről, és a fejük fölé röppen :D
Szerencsére ezek csak az első fejezetben voltak, de figyelj nagyon rájuk!

Helyesírás: Itt vannak problémák. Elütések, helyesírási hibák. Most csak néhányat emelnék ki.
„serte-pertélő” -> egybe, „úgy-e” -> ugye, „púlt” -> pult
Továbbá a nevek ragozása. Ha „e”-re végződik, akkor kötőjellel kapcsoljuk a ragot: Pete-hez, Caroline-t.
A dobigálta szó abszolút nem jó, (jót is nevettem rajta), inkább hajigálta.

Szereplők: Sajnos nem nagyon tudok róluk nyilatkozni, mert nincsenek jellemző tulajdonságaik. Nem vagyunk egyformák, így a szereplőknek is különböznie kell egymástól mind gondolkodásban, mind beszédben. Caroline-nál éreztem azt, hogy nem hasonlít teljes mértékben a barátnőire, de ő alapból is egy sarkított karakter. Damonnel szintén ez a helyzet, akinek a szarkazmusát és forrófejűségét, az agresszivitással párosítottad. Nem rossz azért :) Evelyn a tipikus összezavarodott, hisztis lány, akinél a legjobban sikerült visszaadnod Elenát. Talán még Evát emelném ki, emlékeztetett az eredetijére.
Az a baj, hogy mindegyik csak halvány utánzat, nincsenek rendesen kidolgozva. Nem érzem, hogy akár élő emberek is lehetnének. A karakteralkotás roppant fontos, még magánál a történetnél is lényegesebb, hiszen ők mozgatják a szálakat, ők irányítják a cselekményt a tetteikkel, szavaikkal. Ha van egy igazán jó sztorid, de a szereplők csapnivalóak, akkor borul az egész.

Összegzés: Javasolnám, hogy kezdj egy önálló témába, mert úgy gondolom, hogy nem tudsz elszakadni az ihletadó világtól. Látod magad előtt a jeleneteket ahogyan a sorozatban, de nincs meg hozzá a kellő kapacitásod, hogy azt mondatokba is öntsd. Mindenki azt hiszi, hogy a legkönnyebb fanfictiont írni, de ez pont nem igaz. A legnehezebb műfaj! Meg van kötve a kezed, valamilyen szinten igazodnod kell az alaphoz, máskülönben nem lesz fanfic. Írj sokat, olvass sokat! Ha nagyon szeretnél írni és ez nem csupán egy pillanatnyi hóbort (azért, mert mindenki csinálja én miért ne), akkor gyakorlatokat is tudsz végezni. A legegyszerűbb: kezdj el egy naplót, és részletesen írj le benne mindent. Ne csak az érzéseidet, hanem mesélj úgy, mintha egy full idegennek mondanád. Mutasd be a körülötted élőket, a stílusukat, járásukat. A napi rutinodat, egy teljes napodat.

Remélem tudtam valamicskét segíteni :) Ez a blog nálam egy kettes. Sok sikert kívánok, és gyakorolj, gyakorolj! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése