2015. november 19., csütörtök

Kritika - A hét szirom legendája

http://a-het-szirom-legendaja.blogspot.hu/



Már nagyon régóta szemeztem ezzel a bloggal, de eddig sosem tudtam időt szakítani az elolvasására, így amikor kaptuk a kritika kérést, önként jelentkeztem a feladatra. Igyekeztem kevésbé elfogultan írni róla, és előre is bocsánat, hogy sokat kellett rá várnotok, sajnos eléggé elfoglalt voltam mostanság.
Akkor vágjunk is bele!


Kinézet:
Nem egy html kódos design-nal van dolgom. Egyszerű blogspotos alapsablon néz vissza rám, amit a fejléc és az oldalsávban lévő szövegdobozok dobnak fel. Nem tudom megmondani miért, de nekem hiányérzetem van. A fejléc önmagában szép, a szereplők jól vannak elmosva, mégis szerintem egyáltalán nem tükrözi a történet hangulatát. Sejtelmesnek sejtelmes, de a trailer megnézése után úgy érzem lehetne egy kicsit poszt-apokaliptikusabb, pár szörny, vagy lerombolt város képe. Illetve a cím hasonló színvilágából kifolyólag nehezen olvasható.  A fejezetek menüpontot csak a 4. fejezetig frissítettétek, erre majd figyeljetek, mert már azóta kijött két újabb fejezet is! A történet címe nekem nagyon tetszik, egyáltalán nem olyan hétköznapi, mint az xy élete, vagy naplója, vagy xy gimi és társai. Oké, tudom az más műfajú történet, de felüdülés ilyen kreatív címet olvasni.


Történet:
Hat hosszú fejezet és egy prológus van fent, ami eléggé rövidke, ugyanakkor figyelemfelkeltő, hiszen megemlíti a már címben hangoztatott szirmokat, amiket a hét sámán hozott, létre, hogy megmenthessék az arra alkalmasok a Földet.
Ez egy érdekes misztikus, poszt-apokaliptikus történetet sejtet, én pedig vevő vagyok az ilyenekre.

Első fejezet:
Jaylin és Jane szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket. Éppen egy elhagyatott irodaházban kutakodtak valami élelem vagy egyéb hasznosnak mondható tárgy után, miközben váratlanul megjelent egy ork, aki az életükre tőrt, de a szerencsének köszönhetően megmenekültek. A két testvér visszasietett a szülőkhöz, akik egy barlangban húzták meg magukat. Egy kis instant levest ettek, miközben megbeszélték, hogy Atlantába veszik az irányt, hogy csatlakozhassanak a túlélő táborba. Éjszaka felváltva őrködtek, majd kora hajnalban elindultak.
Utuk során hangos üvöltésre figyeltek fel, aztán hangos dübörgésre. A két lány azonnal támadó állásba vetette magát, amíg szüleik elbújtak.
A lányok különféle harcművészetet tanultak, de mégis furcsállottam, hogy az apjuk csak úgy szó nélkül hagyta, hogy a saját lányai védjék meg őket. Általában a férfiakban szokott megjelenni a védelmező ösztön. Viszont, ahogy megjelent a három fejű kutya, csak úgy faltam a sorokat, ugyanis meglehetősen izgalmas harcjelenetet olvashattam Jane szemszögéből. Felmásztak a fára, majd végül szemtől szembe álltak a szörnyeteg előtt. Mindent jól eltudtam képzelni és talán ezért is volt ennyire élvezhető.

Második fejezet:
Jane az első fejezetben elájult, Jaylin keze valószínűleg eltört, így az életben maradási esélyük meglehetősen csökkent. Majd az utolsó pillanatban megjelentek a megmentőjük, akik nagy csapatmunkával szinte röhögve kinyírták a kerberoszt :D Tetszett benne, hogy nem a lányok végeztek vele, mert az olyan mintha annyira tökéletesek lennének, és néha nem jó ha egy karakter mindenben jeleskedik.
Szóval ezek az emberek segítettek nekik, ellátták sebeiket, előhalászták a szüleiket és mindenkit a kocsijukba tereltek, majd elvitték magukkal a saját menedékükre.
Ott Jaylin kezét helyre rakták, de a fájdalomtól elájult, majd mikor felébredt, a karja már be volt gipszelve. Egy Sid nevezetű fiatal sráccal találja szembe magát, aki vidám természetével elsőre engem is megmosolyogtatott.
Jane szemszögéből megtudhattuk, hogy egy könnyebb agyrázkódással megúszta a támadást, és egy nyugodt, békés házban tartották őt és családját, amíg teljesen fel nem épült. Jungsu irodájában újra elmesélték a támadás eseményeit, majd dolguk végeztével távoztak volna, de Jane felismert egy különös írást, amiről kiderült, hogy a világuk megmentésének egyik kulcsa lehet. Végül elérkezett a nap, és átvitték őket a táborba, ahová eleve el szerettek volna jutni. Viszont Jaylin nem szívesen ült volna ott ölbe tett kezekkel. Ő harcolni akart, ahogy testvére is.

Hozzá kell tennem, hogy az itteni Jane szemszög számomra egy kicsit kidolgozatlan volt, nem tetszett. Az előző részhez képest (amit nagyon imádtam) ez összecsapottnak tűnik. Csak le lett írva, hogy erről beszélgettek meg arról, ide meg oda mentek. Mint valami napló bejegyzés, leírta összesűrítve pár mondatban mit csinált. Hiányoltam, hogy az ő szemszögéből is részletesebb leírást kaphassunk a házról, ahová vitték őket. Lehet, hogy Jaylinnél már olvastuk, de Jane számára még minden új, és ezt érzékeltetni kell. Az ő fejével kell gondolkodni, hiszen fontosak az első benyomások egy idegen helyen.
Illetve hiányoltam a felébredésénél, hogy testvére a nyakába boruljon, hiszen eléggé közel álltak egymáshoz, így arra következtettem, hogy biztosan tűkön ülve várta, hogy magához térjen Jane, de nem ez történt. Ehelyett csak másnap reggel találkoznak a konyhában, egy csésze forró kávé mellett.
Ilyenkor, amikor nem sok cselekmény történik, jobb ha másra fektetjük a hangsúlyt, mint az eseményekre. Ez egy jó lehetőség arra, hogy közelebb hozza az emberhez a szereplőket. Belső monológok, vagy éppen az aktuális megtudott fegyverről is lehetett volna egy kisebb diskurzus a lányok között. Na meg a két lány együtt lógott Siddel, de erről is csak felszínesen esett szó, pedig jobban ki lehetett volna fejteni, hogy milyen az ő kapcsolatuk, mert így elég fura volt, hogy a végén ott ölelgette búcsúzóul a lányokat, holott csak pár napja ismerték egymást. Emiatt egyáltalán nem jött át, hogy ők ennyire jóban lettek volna.

Harmadik fejezet:
A lányok elmondták szüleiknek a döntésüket, és ugyan nehezen, de elengedték őket. Ezután Pandora, az orvos, visszavitte őket a házhoz, ahol Jungsu megszavaztatta, hogy maradhatnak vagy sem. Döntetlen eredmény született, majd egy Lester nevezetű idősebb ember megjelent az irodában, és a lányok mellett tette le a voksot, így Jaylin és Jane csatlakozott hozzájuk.
Jaylin törött jobbja miatt arra kérte testvérét, hogy segítsen edzeni, hogy a bal kezével is ugyanolyan jól tudjon harcolni, ami egy nagyon érthető és logikus döntés volt a részéről. Tetszett, hogy ez is figyelembe lett véve.
Janeről kiderült, hogy mennyire jól ért az autó szereléshez, és ez a kis csapatnak hasznára is vált, Mivel az új úti cél Washington, azon belül is a könyvtár. Így már két autóval vághattak neki az útnak.

Negyedik fejezet: 
Az éjszaka folyamán kettesével őrködtek a csapat tagjai, amíg a többiek aludtak. Jaylin és Dale különös dolgokról kezdtek el beszélgetni. Jane már erősen gondolkodott azon, hogy Rick és Dale milyen lények lehetnek, a mostani beszélgetés is ezt a témát emlegette, így érdeklődve olvastam tovább.
Tetszett, hogy több napos keresést illetően nem találtak semmit. Ez fokozta a feszültséget egymás között, viszont sajnáltam, hogy ezt Jaylin szemszögénél csak el lett mondva, de nem lett megmutatva. Vártam egy-két olyan szituációt, vagy beszélgetést, ami megmutatja mennyire vált mindenki ingerültté, illetve azért az őrségek alkalmával, vártam egy újabb érdekes beszélgetést Dale és a lány között, ami nem történt meg. Itt is kiemelném, hogy hiányolom a tagok megismerését, leírását. A nevüket megjegyeztem, de nem tudok hozzá arcot kötni, és hiába van karakter menüpont, vagy néhol úgy említitek a zöld hajú vagy zöldszemű, de nem tudom összepárosítani, hogy most melyik szereplőre gondoltatok mondjuk a zöldszemű alapján.

Jaylinnek köszönhetően felfedeznek a többiek egy titkos kis ajtót, amit Rick tört be, de nem akárhogyan! Vérfarkassá változott, amitől a két lány kissé megriadt, és jogosan feltevődött bennük a kérdés, hogy vajon mit rejtegethetnek még? Innentől kezdve újabb keresgélés követően ráakadtak egy indián könyvre, aminek belsejében egy megsárgult levélben találtak rá az első nyomra. Jane szemszöge ebben a fejezetben hatalmas változáson ment át, az előzőekhez képest. Megismerhettük Rick történetét, a párbeszédeken jókat mosolyogtam, sokkal jobban átjöttek így a karakterek.

Ötödik fejezet:
Ez a fejezet már sokkal jobban tetszik, és az íráson is érződik, hogy élvezettel csináltátok, nem úgy mint a többi hármat, ahol csekély történés zajlott. Ég és föld a fejezetek közti különbség! Nagyon durva, de tényleg így van!
Minotauruszok támadták meg a csapatot, akik épségben kijutottak és jól maguk mögött hagyták a könyvtárat. Már meg volt, amit kerestek. Logikusan végig lett vezetve, hogyan is jönnek rá a lányok, a szirmokra, és az a kis rejtvény is nagyon jó fogás volt! Az egész fejezet átadott egy kellemes hangulatot, és szép lassan kezd összeszokni a társaság.
Jane szemszögéből megtudhatjuk, hogyan is próbálják összerakni a rejtvényt, hogy rá leljenek az első sziromra. Tetszett, ahogy kikövetkeztették a lehetséges megoldásokat, mindenki kapott egy kis szerepet benne. Jane-nel ellentétben én kíváncsian vártam, Matt vajon milyen lény lehet. Tuti meglestem volna. A gejzíres rész pedig pont a legizgalmasabb résznél lett félbe vágva. Ez okot adott arra, hogy azonnal neki lássak a következő fejezetnek.

Hatodik fejezet:
Jaylin beleesett a gejzír üregébe, mert valami kirepült belőle, és neki csapódott a lábának, ezzel kibillentve egyensúlyából. Már lelkileg felkészül a halálra, bár kissé viccesen reagált a helyzetre, és tetszett, mert érződik benne a lánystílusa. Nagy meglepetésemre Jungsu elkapja a zuhanó lányt. Sejthető volt, hogy ő is valami lény, nagy lángoló szárnyakkal. Tán egy szeráf? :D Örültem, hogy ha még nem is lett nevesítve, de legalább láthattuk a másik alakjában, nem úgy, mint Mattnél. Oké, nem kell lelőni a poént, de mint olvasó, akkor is nagyon kíváncsi lettem,
A csapat megtalálja a szirmot, majd nyugovóra térnek. Ám arra nem számítanak, hogy egy vérfarkas zavarja meg a nyugalmukat, aki tudott a sziromról és még kitudja miről, csak nem akart beszélni. Jól érződik, ahogy a történet szépen lassan beindul. A rejtvényeket nem tudom melyikőtök találta ki, de biztosra veszem, hogy nem volt olyan egyszerű, ettől függetlenül jó munkát végzett az illető. Kellően zavaros, rejtélyes, amilyennek lennie kell.


Fogalmazás:
Nagyon sokszor láttam a "volt" szó ismétlését, amit kezdetben észre sem vesz az ember, de miközben olvastam folyton megakadt rajta a szemem. Régen nálam is rengetegszer előfordult, de egy idősebb író azt javasolta, hogy ilyenkor gondoljam jobban végig a mondatot és úgy próbáljam megfogalmazni, hogy kihagyom belőle a "volt" szót. Nem azt mondom, hogy egyszer sem szabad leírni, de ne olyan gyakran mint ezekben a mondatokban:

Sajnáltam szegény jószágot, de így is kevés élelmünk volt. Viszont az igaz volt, hogy a szörnyek valamilyen ismeretlen okból nem bántották az állatokat.
Sajnáltam szegény jószágot, de így is kevés élelmünk volt. Viszont arra már rájöttünk, hogy a szörnyek valamilyen ismeretlen okból nem bántották az állatokat.


A léptek lassúak és halkak voltak, akár egy nagydarab, ámde óvatos lényé. Ahogy kikukucskáltam a kulcslyukon, már láttam, mivel is volt dolgunk. Egy két méter magas, széles vállú, zöldbőrű ork volt az.
A léptek lassúak és halkak voltak, akár egy nagydarab, ámde óvatos lényé. Ahogy kikukucskáltam a kulcslyukon, már láttam, mivel is nézhettünk szembe, egy két méter magas, széles vállú, zöldbőrű orkkal.


Mivel Jane és én fürgébbek és hangtalanabbak voltunk, így mi voltunk azok, akik felderítették a környéket. Nagy szerencsénk volt azzal az irodaépülettel, mivel még senki sem fedezte fel korábban. Ahogy megláttam a halványan pislákoló fényforrást, hosszasan felsóhajtottam. A barlang nehezen megkörnyékezhető volt, az idegenek csak akkor látták meg, ha tudták, mit keressenek.
Mivel Jane és én fürgébbnek és hangtalanabbaknak bizonyultunk, így mi voltunk azok, akik felderítették a környéket. Még szerencse, hogy senki sem fedezte fel korábban azt az irodaépületet. Ahogy megláttam a halványan pislákoló fényforrást, hosszasan felsóhajtottam. A barlang nehezen megkörnyékezhető volt, az idegenek csak akkor látták meg, ha tudták, mit keressenek.


Itt néhány helyen teljesen felesleges az a sok "jól" szó, így csak a mondatok összképét rontja.



Sok mindenről beszélgettünk, és egy idő után rájöttem arra, hogy valóban jól döntöttünk. Bár nem jöttünk ki mindenkivel jól, már biztos voltam abban, hogy ez egy jól összeszokott csapat remek emberekkel.
Sok mindenről beszélgettünk, és egy idő után rájöttem arra, hogy valóban jól döntöttünk. Bár nem jöttünk ki mindenkivel, már biztos voltam abban, hogy ez egy összeszokott csapat,(vessző) remek emberekkel.


Nagyon sok helyen olvastam további szóismétléseket, de már nem másoltam be mindent. A legjobb ha egymás fejezeteit újra átolvasnátok, mert szerintem hamarabb észreveszitek úgy. Pár alkalommal előfordult, hogy a múlt idő mellett jelenben íródott a mondat egyik fele. Illetve a gondolatok keveredtek a szövegben lévő sorokkal. Az éppen aktuális belső gondolatokat, amit jelenben írtatok le, célszerű dőlt betűkkel jelölni, mert úgy a már látom előre, hogy az jön, felkészítem az agyamat rá, és nem zökkenek ki az olvasása közben. 

Úgy összességében nincs gond a fogalmazással, mert az akciódús részeket nagyszerűen meg tudjátok jeleníteni. Részletes, gördülékeny, és teljesen ki tudja kapcsolni az embert. Viszont, ahol nem sok esemény történik, ott eléggé ellaposodik a fogalmazás is. Több helyen hiányoltam a leírást, és mivel két szemszögből van, nagyobb a lehetőség is arra, hogy jobban bemutassátok a helyszínt és a szereplőket.

Helyesírás:
Szerencsére nem nagyon találtam olyan bakikat, amit ide tudnék sorolni. Igazából a szóismétlések a ti nagy mumusaitok!

Szereplők:
Az elején túl sok ember kerül a történetbe, és nehezen tudtam összerakni a fejemben őket. Kevertem is rendszerint, hogy ki kicsoda lehetett, illetve hiányoltam a részletesebb leírásokat. Nem tudtam néha mibe kapaszkodni. Már nagyjából fel fogtam, hogy Megan a zöldhajú lány, de sokáig azt hittem, hogy egy és ugyanaz a morcos csajjal, akiről az 5. fejezetben kiderült, hogy Inoa. Dale és Rickről csak futólag voltak említések a külsőjüket illetően, amit már a fejezetek során el is felejtettem, mert már csak a nevükkel találkoztam újra. Több szereplő esetén nem baj, ha sokszor ismételjük a leírásokat, hogy egy idő után memorizálni tudja az olvasó. Matt-ről azt se tudom, hogy ki, csak annyit, a lányok ellen szavazott. Pandora volt az orvos, akinek Aaron a fia. Őket szerencsére megtudtam jegyezni, bár Pandora és Megan nevét folyton összekevertem és rosszul társítottam össze, ezért néha nem értettem, hogy mi van. Jungsu és Sid karaktere szimpatikus volt. Bár keveset tudni még a csapattagokról, ami nem baj, nem kell mindenki élettörténetét azonnal megtudnunk, viszont a karakterek közti kapcsolatok fontosak és ezeknek a hiányát nagyon lehetett érezni. Ugyanis így egy két cselekmény nem tűnik hitelesnek, és csak pislogva nézem, hogy ez most mi? Említeném a Sid ölelgetős részét. Ugyan, azt megtudtam róla, hogy egy kedves és barátságos koreai srác, a lányokkal is elég jól kijöhetett, aztán búcsúzóul megölelgette a testvérpárt, holott pár napja ismeri csak őket! Mivel azokban a napokban csak vázolva lett, hogy beszélgettek erről-arról, de nem lehetett érezni, hogy ezalatt ők egészen össze barátkoztak volna, vagy hogy ennyire könnyen barátkozik Sid. Néha egy-két értelmetlennek tűnő beszélgetés is fontos lehet a szereplők jelleme miatt. Ezek pedig nagyon jól jöttek volna a 2-4.fejezet közötti részekhez, amik számomra picit összecsapottak és vontatottak voltak, mert ugyan nem történt semmi nagyobb esemény, és ezt nem nagyon tudtátok kihasználni. Nem érződött rajta, hogy élveztétek volna azoknak a részeknek az írását, ezért én is elég kedvetlenül olvastam, lehet ezért is haladtam ennyire lassan. Majd a negyedik fejezet végén már, mintha felébredtetek volna. Akciók, események és a karakterek is végre életre keltek! De ne csak akkor éljenek, amikor harc van vagy menekülnek! Remélem értitek mire is gondolok.
Jaylin és Jane karaktere nagyon jól ki van dolgozva, két külön egyéniség, és mind a két lány nagyon szimpatikus. Okosak, erősek, talpraesettek és nagyon összetartóak! Külön plusz pont, hogy nincs benne semmi nyáladzás, vagy romantika így az elején. Jobban bele tudtam élni az adott hangulatba, hogy a megoldást keresik, harcolnak és menekülnek. Pont így jó!
Ahogy az is tetszett, hogy nem mindenki ember, és találgathatunk, hogy akkor ki micsoda? Ez egy jó húzás! 


Összegzés:
Nagyon hosszúak a részek! Ezért is haladtam olyan lassan velük. Ha megfogadtok egy tanácsot, a két szemszöget külön fejezetbe kéne helyezni. Így egyrészt nem kell várni a másikra, hogy kitegyétek az új fejezetet, és több résszel tudtok jönni, amit az olvasók is nagyon értékelnének. Így hamar elfárad az ember szeme, legalábbis az enyém elfáradt :D
Bevallom, hogy az elején nagy lelkesedéssel vágtam bele, majd a 2.fejezettől kicsit lelankadt ez az érzés, de leírtam, hogy miért, és szerencsére a 4.fejezetben újra minden pörgésnek indult, hoztátok a formátokat. A történet abszolút egyedi! A rejtvények mesések, imádtam olvasni a zavaros sorait. A történet vezetése végiggondolt, és logikus! Szívesen olvasnám amúgy könyv formájában is, úgy hogy nagyon remélem, nem fogjátok félbe hagyni! Illetve remélem megfogadtok pár dolgot a kritikában elhangzott tanácsaimból, és észrevételeimből. Először egy erős hármast akartam adni a történetre, de mivel az utolsó két fejezet kárpótolt, így egy erős négyesre esett a választásom. Ezzel remélem picit tudlak majd titeket motiválni! Szerintem ez a sztori több olvasót érdemelne, mert rendkívül izgalmasnak ígérkezik és még csak az elején tart!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése