2015. október 12., hétfő

Kritika- Il Capitano



Lassan haladok a blogokkal, de nem felejtettem el senkit ;) Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ez a bejegyzés, ami a nagyon hosszú (38 fejezet) blogról készült. Sajnos csupán az első 10 fejezetet tudtam elolvasni, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy meg tudjam írni róla a kritikát.

Kinézet: Nagyon tetszik az egész. Az oldalfejléc az egyik személyes kedvencem, mert nem szokványos, ez meg pláne. Nagyon minimalista módon, csak a főszereplő lány szerepel rajta, ami kifejezetten jó, meg persze a cím. Az oldalsáv sincs telepakolva, könnyű eligazodni a modulok között, és az olvasás is élvezetes, mert abszolút nem zavaró :)

Történet: Ahogy már a címéből is ki lehet következtetni, ez nem egy tucat sztori, ezt erősíti a kurta fülszöveg is. Azzal csak annyi a bajom, hogy tényleg nagyon rövid. Csakis az alapot tudjuk meg belőle, ezért nem annyira kelti fel az ember érdeklődését, bár ízlések és pofonok :) Igazából nem rossz, de nem is jó, valahol a kettő között lavírozik. Inkább semmilyennek mondanám. Rettentő nehéz fülszöveget írni, én sem tudok :D (És még én beszélek róla...) Talán apró utalásokat tehetsz azokra a nehézségekre, amik Sofi útjába állnak majd, miközben próbálja megvalósítani az álmait, esetleg még behatárolhatod a helyszínt is, de nem fontos. Az a lényeg, hogy felkeltse az ember érdeklődését. Ha elolvassa, azonnal rá akarjon kattintani a prológusra.
A prológus hihetetlenül jó lett! Itt már fel lehet mérni az író képességeit, és te kiálltad a próbát. Éreztem, hogy ez a jobb típusú blogok gyarapítja. A fogalmazásod választékos, mégis egyszerű, remekül lavírozol a kettő között. Ez feltűnt már az elején, a prológus meg tényleg prológus! Előrevetítesz egy olyan cselekményt, ami miatt az olvasó izgulhat, ami olvasásra sarkallja, és mindenáron meg akarja tudni, hogy mi lesz a vége annak a nehéz mutatványnak, amit a lány egyértelműen elrontott.
Tetszett az is, ahogyan egyértelműen elkülönítetted a prológust az első fejezettől, ugyanis míg az előbbi E/3-ban íródott, addig az utóbbi E/1-ben. Kifejezetten jó döntés volt, nem is tudom megmagyarázni, hogy ez miért jött be. Ez is szokatlan, talán azért.
Szép, hosszú fejezeteket írsz, így már most, amíg eljutottam rengeteg cselekmény történt, és még több információ jutott el hozzám Sofi hátteréről, ami nem túl rózsás, arról, hogy minden vágya artistának állni, cirkuszban fellépni, akár az apja. Az édesanyja ezt nem támogatja, mert érthetően félti egy szem lányát. Az anyjának alkalmi munkái vannak, mert sehova nem kell, ami a mai világban valós probléma, ezért Sofi utcai fellépésekből kapargatja össze a dollárokat, ezzel is segíti kettejüket. A játszóteres részt végig mosolyogva olvastam :) A gyerek nagyon cuki volt *.* („Nézd, mama, az a kislány repült!”)
Sofi megtudja, hogy felvételt hirdettek New York leghíresebb cirkuszába, az Il Capitanóba, ahol az édesapja is dolgozott. Majd amint kezdi beleélni magát, azon melegében le is sérül. Kiugrik a hintából, ám olyan rosszul ér földet, hogy bedagad a bokája. Másnap el is megy az orvoshoz, miközben azt fontolgatja, hogy lemond az álmáról, hiszen annyira hihetetlennek tűnik: egyszer akár a társulathoz is tartozhat. Ám ekkor a sors közbe szól, a lány kezébe az érdektelen prospektusok közül, egy Il Capitanót reklámozó papír akad a kezébe, és miután megtudja, hogy a sérülése nem súlyos, néhány napon belül elmúlik, már aznap leül a gépe elé, azzal a szándékkal, hogy akár hajnalba nyúlóan utána nézzen a cirkusznak. Az anyját kicselezve elmegy a meghallgatásra, ami Sofi meglátása szerint rosszul sikerült, mégis felveszik. Innen kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis meg kéne győznie az anyját, aki minden erejével ellenzi az egész „ugrálást”, ahogy ő nevezi.
Sofi ezek után megterhelő edzéseknek néz elébe, rengeteg új barátot is szerez, talán még a szerelem is rátalál, ki tudja :)
Nagyon tetszett az egész, mert egyedi az ötlet, ha lesz benne szerelem, itt az elején még nem hangsúlyozod ki annyira, feltételezem, hogy logikusan fogod felépíteni. Sofi félig grúz, ami egy hatalmas nagy pluszpont, a helyszín szintén nem sablon, minden szokatlan dolgot összegyűjtöttél, ami engem roppantul megfogott. Együtt tudtam érezni a főszereplővel, ésszerűen gondolkodik, nem ringatja magát olyan tévképzetekbe, amikbe nem kéne. Jól bemutatod, hogyan történik a kivételezés, mert a lány felvételénél sokat nyomott a latba az, hogy az apja is a cirkusznál dolgozott. Ennek persze Sofi nem örül, érthetően. Egyedül az nem tetszett, hogy olyan könnyen feladta mindig, mikor egy kis akadályba ütközött. Az anyja sokszor magára hagyta a házban, ő mégsem próbált annyiszor elszökni, ahányszor alkalma lett volna rá. Ez nem hiba, mert a személyiségéhez hozzá tartozik, inkább ilyenkor jól megütögettem volna: Hé, ez az álmod, tegyél érte! Persze ez nem ilyen könnyű, de az anyja nem annyira félelmetes, hogy miatta otthon maradjon, hanem tíz körömmel kellett volna küzdenie.

Fogalmazás: Igazán jó :) Nekem bejött, főleg a leírásaid! Mikor Sofi felmászik a kilátóra egészen megkapó. Viszont arra figyelj oda, hogy ne legyen benne túlmagyarázás. Elég egyszer, esetleg kétszer leírni: a felvételi eredményét még közölnie kell az anyjával, ezért ideges. Sokszor ismételed magad, ami egy idő után már zavaró. Mintha feltételeznéd, hogy az olvasóid elsőre nem értették meg, vagy figyelmetlenek lennének.
A szóismétlésekre is figyelj nagyon.
Mindig ez történik, és persze ilyenkor a bűntudatom mindig az egekbe szökik, és magamat vádolom...” , „Elhatároztam, hogy megpróbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és akkor talán anya nem veszi észre, hogy mi történt.”, „Nem akartam, hogy megtudja, hogy mi lett a bokámmal...”, „... és állandóan hátradőltem, és elfelejtettem...” , „Előttem elég sokan voltak, úgy látszott, elég sok időt...”
Érthetően, egyszerűen fogalmazol, de mégis szépen, választékosan!

Helyesírás: Ami először szemet szúrt, hogy a számokat nem betűvel írtad ki. Gyakori hiba, ahogy a párbeszédek központozása is. Nem kell pont a mondat végére akkor, ha az a gondolatjel után folytatódik tovább -> „—Elmentem a boltba – mondta Alex.” A boltba után nem kell pont, mert a „mondta Alex” még hozzá tartozik. Viszont itt kell, sőt, a gondolatjel után nagybetűvel folytatjuk! -> „—Te most menj el innen. – Beletelt néhány percbe, mire felfogtam.” Természetesen ez két külön mondat, így kell a pont, és a nagybetű.
Elírásokat csak elvétve találtam, ami mindenkinél előfordul. A páros szerveket egyesszámban írjuk -> szemem, fülem, lábam.
Még kitérnék a nevek ragozására. Itt csak egy problémám volt, mégpedig az Il Capitanóval, ugyanis a hasonulás miatt hosszú a név végi „o”.

Szereplők: Nagyon szimpatikusnak találtam mindegyiket, az anyukát kivéve. Néha olyan csúnyán beszélt szegény Sofival :/ Bár őt is meg tudtam érteni abszolút, hiszen félti a lányát, ami természetes. Nem szeretné, ha olyan sorsra jutna, mint az apja. Mia nekem először furcsa volt, ezzel a nagyon közvetlen stílusával, de aztán megszoktam. Tomot, Kelly unokatestvérét nem tudtam hova rakni. Ő szintén furcsán barátkozós, de van egy olyan sejtésem, hogy többet akar Sofitól. A kedvencem Oguljakov *.* Nem tudnám megmagyarázni, egyszerűen bejött a stílusa, az a kemény edző-típus.
Még megemlíteném az igazgatót, Marcellit, akit szintén nem tudok hova tenni. Túlságosan közvetlen Sofival. Volt egy olyan érzésem, hogy valamilyen módon ő az apja, bár erősen kétlem :D A főszereplővel meg voltam elégedve. Nem nyafog feleslegesen, normálisan gondolkozik, ami nagyon fontos!

Összegzés: Nem is tudom, mit írjak így még a végére. Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, annak ellenére, hogy jól megvárakoztattalak :/ Tetszett a blogod, minden szempontból egyedi, én személy szerint még könyvekben sem olvastam hasonlót :)
A túlmagyarázás miatt, és a szóismétlésekért kapsz egy nagyon erős négyest! :3 Nagyon, nagyon erőset ;) Gratulálok! Csak így tovább :)


2 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Hú, nagyon szépen köszönöm a kritikát, egyáltalán nem bánom, hogy kellett rá várni, mert nagyon hasznos volt. :) Igen, azóta én is rájöttem már pár hibámra, és sok helyen javítgattam, főleg az első fejezeteknél, de mindenképpen igyekszem megfogadni majd a tanácsaidat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök, hogy hasznosnak találtad, az volt a célja :3

      Törlés