2015. október 30., péntek

Kritika- Ádám keresi Évát



Sziasztok! Huh, újra itt vagyok és borzalmasan sajnálom, hogy ennyire lassan készülnek a kritikák. Ezt például már két hete elkezdtem, de aztán újra kedvet kaptam ahhoz, hogy a saját írásommal foglalkozzak, ezért háttérbe szorult sajnos, de ami késik nem múlik ;) Annyiszor használtam már azt a kifejezést, hogy egy „nem mindennapi blog”, már nem merem ezt írni, pedig a következőre simán ráillene.

Kinézet: Szép, nekem tetszik, bár azt nem értem, hogy a menü miért van a fejléc mellett. Vaksi vagyok, alig találtam meg. Nagyon nem tudok többet írni a designról, szerintem jó. Csupán egy problémám van vele, mégpedig a betűméret. Egészen közel kellett hajolnom a monitorhoz, hogy el tudjam olvasni. Kérlek, ha lesz időd, alakítsd át úgy, hogy jobb legyen :)

Történet: Először az tetszett meg a történetben, hogy a lány nem új iskolába kerül, meg ilyesmi, hanem már ismeri az osztálytársait. Ha hiszitek ha nem, ez már alapból feltornázta magát egy hellyel. A másik a stílus. Az első perctől kezdve olyan érzésem volt, mintha egy írott vígjáték lenne. Teljesen el tudtam képzelni sitcomként, ahogy a TV elé ülök és röhögök a párbeszédeken. (Pedig nem is szoktam tévézni.) Már az első fejezet legelejétől megfogott, a későbbiekben pedig csak fokozódott.
A fülszövegbe nem tudok belekötni. Olyan, amilyennek lennie kell. Elismerésem, annál is inkább, mert én folyton gondban vagyok velük. Igazán jó lett ;)
Maga a történet egyedi, nincs benne elcsépelt, kiszámítható szál. Főszereplőnk, Roxanne egy abszolút átlagos lány. Nem depressziós, nem akar meghalni úton-útfélen, arra sem vágyik túlzottan, hogy menő legyen az iskolában. Csak éli a maga kis egyszerű életét, ám egy napon a sulijába új fiú érkezik, Ian személyében. Hamar kiderül, hogy Ian vak, de aminek roppantul örültem: Emiatt nem kezelik úgy, mint egy hímestojást! Rox szivatja a saját stílusában, és a fiú ezen nem sértődik meg, helyette elutasítással reagál.
Ám hamar kiderül, hogy az átlagos álca mögött, sokkal több rejlik. Ian sem hétköznapi tanuló, hanem az első ember reinkarnációja. Itt a blog címe azonnal értelmet nyer, hiszen valóban az történik, amit sugall: Ádám keresi Évát. Mondanám, hogy valami eredetibb jobb lett volna, de ha elgondolkodok rajta, ez tökéletes, mert pontosan lefedi a történetet és még figyelemfelkeltő is. Legalábbis mikor először megnyitottam az oldalt, akkor már érdekelni kezdett, miről is szólhat.
Feltételezhetjük, hogy Rox Éva reinkarnációja, erre utalnak az álmai is, de ez abszolút nem biztos, ugyanis a történetből kiderül, hogy nem Éva az első nő. Tetszik, hogy egy ilyen komoly, bibliai tartalommal bíró írást ilyen könnyedén tudsz venni, drága Cat. Humorosan, mégis komolyan. Megjelenik még egy fiú Rox életében, aki nem más, mint az iskola menő csávója, Noah. Noahnak igaz, hogy van barátnője, az elkényeztetett sulikirálynő Amanda, de mégis főszereplőnk körül sündörög. Hatalmas nagy pirospont, amiért nincsen szerelmi dráma már egyből a harmadik fejezetben, sőt. Eddig tizenhárom van fent, és még mindig hiányzik, bár lehet érezni.
Meg kell jegyeznem viszont, hogy Ian szemszöge mindig zavaros volt a számomra, attól függetlenül nagyon jól bemutattad, hogy mit érez, miként gondolkodik. A nevelőapját sem tudtam hova tenni, ahogy az sem volt teljesen világos, miért is kell Lucifer előtt megtalálnia Évát. Tudom, hogy elmagyaráztad, csak ezek szerint nem fogtam fel. (Én már arra is gondoltam, hogy a nevelőapja maga Lucifer, de valószínűleg nem így van :D ) Rox betéved egy szektába is miközben Iant követi, de az még zavarosabb volt, főleg az a része, mikor kimenekül a teremből.
Ian egy ízben megjelenik a lány táncpróbáján, de ott Rox kissé irreálisan viselkedik. Miért akarta elküldeni a fiút? Sokat gondolkodtam rajta, de sehogy sem állt össze a kép. Ahogy a vége felé közeledtem, egyre érdekesebb fordulatot vett a történet. Kiemelném az anyuka fura viselkedését, ami irtózatosan jóra sikerült! Át tudtam érezni az asszony pillanatnyi hangulatingadozásait, a lány jogos értetlenkedését, mert én is nagyokat pislogtam. (Mi van? o.O ) Rox helyében szintén elgondolkodtam volna azon: most én őrültem meg?
Az utolsó előtti fejezetben felbukkan az apja is, aki egy hihetetlen mesével áll elő. Újabb pacsi, hiszen Rox nem nyeli be kanyar nélkül a sztorit, inkább letámadja a férfit, hogy ilyen ócska hazugsággal akarja kimagyarázni magát. A logikus gondolkodást és cselekvést mindennél többre értékelem! A lánynak nem volt oka elhinni a mesét, ezért nem is hitte el. Ez így van rendjén! Ami ebben a jelenetben nagyon idegesített, az Rox erőltetett dadogása volt. Remélem... Remélem tudod miről beszélek. Annyira... Annyira irritáló. Ugye... Ugye több ilyen nem lesz? Az utolsó fejezet pedig főleg felkeltette az érdeklődésemet. Van benne veszekedés, akció és kiderül, hogy Noah eredeti neve nem is Noah. Tényleg érdekel, hogy mi fog ebből kisülni, hova futnak majd ki az események.

Fogalmazás: Kifejező. Könnyed, olvastatja magát, mégis választékos. Roppantul tetszettek a leírások, főleg mikor bemutattad, hogy mit jelent Roxnak a tánc. Gyönyörű volt *.* Egyetlen olyan hibát emelnék ki, ami folyamatosan felbukkant, mégpedig a „megemelintettem” szó. „Megemelintettem a szemöldököm.” Általában ha szemöldökről van szó, azt felvonni szokták. Ez nagyon furcsán hangzik így. A párbeszédek igen frappánsak, a leírások hitelesek, elképzelhetőek.  Azok a jelenetek, amik nem voltak tiszták, már fentebb említettem. (Ian nagyon nem.)

Helyesírás: Látszik, hogy sokat foglalkozol a fejezetekkel. Csupán néhány elírást találtam, óriási hibák nincsenek benne. A párbeszédeket jól írod, a számokat betűvel, kész felüdülés. Viszont a páros szerveket egyesszámban kell írni, így: szeme, füle.

Szereplők: Jó pár karaktered van, próbálom kiemelni a fontosabbakat. Kezdeném Roxszal, aki nálam abszolút nyerő. A beszéde, stílusa, az, ahogyan reagál az eseményekre. Egy igazi női szereplő, nem az a hisztis nebántsvirág fajta. Ian egy gyerektestbe zárt bölcs lélek, de azért emberi. Szerettem, úgy ahogy volt :3 Akit viszont nem bírtam, az Noah. A tipikus megszerzem-a-csajt-mert-hozzászoktam-hogy-mindenki-elájul-tőlem-típus. Beképzelt tahó, nem is értem, hogy Rox miért foglalkozik vele. Amanda, a méhkirálynő pedig szintén tipikus. Olyan, mint a legtöbb gimis amcsifilmben az ilyen lányok. Őt sem kedveltem értelemszerűen. (Mégis, valami azt súgja, hogy ő a másik nő...)


Összegzés: Nos, még rengeteg mondanivalóm lenne, csak az időm kevés :/ Különösen imádtam az álomjeleneteket :3 Azokból lehetne még több. (A kígyós volt a kedvencem :) ) Ian beszélgetésénél Istennel azt javasolnám, hogy az angyalrangokat, kerubok, szeráfok, majd magyarázd meg, hogy mik is azok. Én tudtam, ezért nem kellett utána néznem (korábban már begyűjtöttem minden infót az angyalokról, az egyik írásomhoz), de valószínű, hogy az olvasók nincsenek képben. Ezt egyszerűen meg lehet említeni, belecsempészni az egyik mondatba, vagy ilyesmi. Érződik, hogy utána olvastál a dolgoknak, ezt értékelem! Nem mindenki jár el így. Fel is iratkoztam, így nyomon követhetem Rox sorsát ;) Ezt a történetet egy erős négyesre értékelem, az Ian szemszögek miatt. Sajnálom, hogy ennyire szűkszavú, ráadásul lassú is voltam :/ Igazán gratulálok, és további sok sikert! Hozzászólásokat mindenképp írni fogok, ahogy az időm engedi.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Anett!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy mégis időt fordítottál a blogomra, és köszönöm a kedves szavaidat, és hogy felhívtad a figyelmemet néhány logikai bakira. :) Sokszor a zavaros-zavaros részek, direkt olyanok. Sajnos most is egy olyanon dolgozom, de már meglöktem a történetet a lejtő felé, szóval lassan kibontakoznak majd a dolgok és hátha megvilágosodik pár dolog. :)
    Viszont az angyalrangoknál igazad van! Adtál is egy remek ötletet, hogy lehet csinálok egy fogalom tárat. :)
    Köszönöm még egyszer, és örülök, hogy elnyerte ezek ellenére is a tetszésed! A feliratkozást is csak megköszönni tudom!
    További szép estét! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek nem olyan nagy hibák, és bízom benne, hogy a kusza dolgok is kibogozódnak a végére :) Köszönöm, hogy írtál! :3

      Törlés