2015. szeptember 2., szerda

Periférián az igazán jó blogok




Mielőtt belekezdenék a soron következő blog, a Moonlight night kritikájába, felhoznék egy témát, ami szorosan kapcsolódik hozzá, az pedig pedig az érdektelenség. Miért tojunk ennyire a másik fejére? Rengeteg bloggal találkozok napi szinten, az íróik reklámoznak rendíthetetlenül, viszont ha véleményt kell alkotni, akkor már nem ennyire lelkesek. A legtöbb ember csak pakolgatja fel a csoportokba a cuccait, viszont arra már nem veszi a fáradtságot, hogy az általa olvasott blogok fejezeteihez odanyögjön egy „Ez nagyon jó”-t. Sokszor látom, hogy az ismertebb bloggerek ki is jelentik, hogy nem olvasnak blogokat, mert nem találnak megfelelőt, a legtöbb rossz. Valamilyen szinten osztom a véleményüket, viszont most lehet, hogy sok embernél ki fogom húzni a gyufát, kerek-perec megmondom a véleményemet ezzel kapcsolatban. Miért várják el, hogy az ő írásukat olvassák, véleményezzék, ha fordítva ez nem működik? Itt most jöhet az, hogy mindenki saját maga szórakoztatására ír. Igen? Akkor mire fel a napi szintű hirdetés, amitől már a falat kaparom? Attól kezdve, hogy az ember felrakja a történetét, már nem csak magának írja (imádlak Rikki, amiért mindenhol elsüthetem a mondatodat, amiben teljesen igazad volt :D). Abszolút át tudom érezni azoknak a helyzetét, akiket majdhogynem semmibe vesznek, lelkesen rakosgatják fel a fejezeteket, és semmi visszajelzést nem kapnak, a feliratkozószám jóhogy nem megy le mínuszba, minden nap felnéznek a blogra, hátha jött egy hozzászólás, életjel, hogy nincsenek egyedül. Tudom, hogy miért van ez. Csak azért, mert nem tolja minden nap mások arcába kéretlenül a blogját, esetleg nem égeti ki az olvasó retináját a design, nem eléggé látványos, szép... A Moonlight night esete tökéletesen mutatja, milyen önzőek az emberek, csak magukkal képesek foglalkozni, hogy nekik hány feliratkozójuk van, mennyi hozzászólásuk, „rajongójuk”, a többiek meg elmehetnek a sunyiba. Több kezdeményezés is volt a probléma megoldására, hogy felkaroljuk a perifériára szorult blogokat, de szomorúan látom, hogy ez már nem annyira aktív, mint eddig. Az író idejét és energiáját nem sajnálva dolgozik a sztoriján, a munkájáért pedig semmit sem kap. Ez olyan, mintha lehúznád a tizenkét órát a gyárban, hó végén pedig nem kapnál fizetést. Egy blogger fizetése az olvasók reakciói, a feliratkozások és buzdítások. Gyakran a közepes minőségű írások kapják a nagyobb figyelmet, az érdemtelen ajnározást, míg az igényesek semmit. Most egy kicsit hazabeszélek, bevallom, mert évekig dolgoztam egy történeten, amit nem gondolok sablonnak, mégsem kapok visszajelzéseket. Háromszor zártam be a blogom emiatt, de szerencsére olyan makacs vagyok, hogy negyedjére már nem fogom csak azért sem. Sokszor az olvasók hiánya miatt szűnik meg egy blog, mert akárki akármit mondd, igenis számítanak a hozzászólások, a lelkesítő szavak, itt már nem érvényes az az elv, hogy mindenki magának ír. Ha magának ír az ember, akkor arról senki nem tud, nem posztolgatja mindenhol. Kíváncsi lennék, hogy a most felkapott bloggerínák hogyan reagálnának, ha hirtelen a százötven feliratkozóiknak eltűnne kapásból a fele. Lenne kedvük tovább folytatni, vagy siránkozó posztokkal tűzdelnék tele a csoportok falát, hogy mi lehet a baj? Ám azokra a posztokra sem kapnának választ! Én egyszer kiraktam egy ilyen posztot és kaptam rá egy lájkot... Most ez mit jelentsen? o.O
Ahelyett, hogy a most felkapott bloggerínák olyan cikkeket írnának, hogy „Hogyan kerülj fel a blogger toplista élére”, benézhetnének másokhoz is (nem mintha ő annyira „fent” helyezkedne el, különlegesebb lenne a többieknél) az alatt az idő alatt. A Bloggeren mindenkinek egyenlőnek kéne lennie, de az a helyzet, hogy valakik még egyenlőbbek.
Ez a kirohanás már nagyon ért bennem. Az ok pedig, hogy miért írom is meg, nem más, mint a fent említett blog. Velem együtt most már van hat, azaz 6 feliratkozója, 11 fejezet után, a 10.-re kapott egy „Nagyon jó lett, mikor jön a kövi?” hozzászólást, amiből az író rohadtul nem tud tájékozódni, hogy esetleg min kéne változtatni, vagy min nem. A fejezetek kellő hosszúságúak, abszolút egyedi a téma (senkit ne tévesszen meg a fülszöveg), a fogalmazás tökéletes, a helyesírásnál csupán néhány elgépelést fedeztem fel, végre valaki helyesen írja a párbeszédeket, nem ír számokat, ki tudja rakni a vesszőket, logikusan felépített, aprólékosan kidolgozott karakterek, minden meg van, aminek meg kell lennie. De ezekre majd bővebben kitérek magánál a kritikánál, aminek a megírását még a mai napra tervezem. Ha beleolvastok az írásba, rájöttök, hogy ez nyomtatott formában is megállná a helyét! Hányan mondhatják ezt el a sajátjukról? Szeretne mindenki, és szeretnék én is így írni, ahogy Ancy, csak ennyit mondok!
Nagyon remélem, hogy ez a rövidke agymenésem sokakat elgondolkodtat majd. Úgy érzem, hogy mások nevében is „prédikálhatok”, hiszen sok bloggerrel szoktam beszélgetni, akiknek szintén ez a véleményük, el vannak keseredve, hogy senki nem fordít rájuk figyelmet. Ne csak a saját blogunkon legyünk aktívak, hanem a másikén is, így jogosan várhatnánk el ugyanezt.
Zárásként szeretnénk megköszönni Rikkivel a számunkra sok feliratkozót (még csak két hete nyitott a blog, de már annyi olvasóval büszkélkedik, mint a hónapok óta futó történetem...), a kedves szavakat, amivel mindig megmelengetitek a szívünket, a napi százötven kattintást (a sajátjainkon kívül), a rendszeres olvasást és MINDENT! :3 Ez gyorsabb munkára ösztönöz, sőt, gondolkozok olyan cikkek írásán, amik ihletet adhatnak, vagy tippeket az írással kapcsolatban. Ti hoztátok ki belőlem, a kedvetekben szeretnék járni, meghálálni a hűséges követést! :) Mind a ketten imádunk Benneteket, és köszönöm, ha elolvastátok ezt a kis valamit :D
(Ha gondoljátok nézzetek el a legutóbbi kritikámhoz, hiszen cirka 7-8 órán keresztül dolgoztam rajta, az olvasást is beleszámolva, ami három órát vett igénybe. Érdekelne, hogy mit gondoltok róla :$)
Puszi! További szép napot Nektek :3 <3 

Ajándékba linkelek nektek olyanokat, amiket én nagyra értékelek :) 

10 megjegyzés:

  1. Huh... Szia! El sem tudom mondani, mennyire meglepődtem, és meghatódtam azon, amit írtál. o.O Még most is alig jutok szóhoz. Nem is tudom, hirtelen, hogy helyeseljek mindent, amit itt leírtál, vagy köszönjem meg. xD Mindenesetre, én nem vagyok olyan régóta a blogger világában, de sok helyen publikáltam már írásokat és mindenhol igaz ez az állítás. Ha nincs hozzászólás, nincs mi előbbre hajtsa az írót. Ezzel pedig lankad a lelkesedés és a történet befejezetlenül elenyészik az internet sűrűjében.
    A másik, hogy írtad, még nyomtatott formában is megállná a helyét a történetem... Őszintén megvallva, ez volt vele a tervem. Csak előbb gondoltam, megmutatom egy szerényebb, nem egészen kidolgozott formáját másoknak, hátha kapok némi megerősítést, hogy igen, tényleg belevágjak, avagy inkább mégse. Még mindig vacillálok, de a mérleg ezzel az igen felé billent egy picit.
    U.i.: Tudom, nem a cikkhez tartozik amit itt leírtam, de ezt most muszáj volt, ne haragudj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) A te válaszodra számítottam a legkevésbé, megmondom őszintén :D Hm, egy kérdés: ez a "kidolgozatlanabb forma"? o.O Én imádtam a blogod, így gondolhatod, hogy milyen kritika lesz belőle :D Lelőttem a poént, de neem baj xD
      Köszönöm, hogy írtál :) Legkésőbb holnapra elkészül a véleményem, mert sokat kell írnom :P
      Puszi :)

      Törlés
    2. Nem, ez nem a kidolgozottabb. Még be akarom fejezni így, ahogy van, aztán, ha úgy adódik, jobban kidolgozom és megpróbálom kiadatni, habár ezen még sokat gondolkozom. Előbb ezzel legyek meg. :) A kritikát pedig várom, jöhet jó és rossz. ;) Minden vélemény számít.

      Törlés
    3. Kíváncsi lennék, akkor milyen a kidolgozott változat :) Rendben, ma lesz időm rá, este felé szerintem fel is kerül majd, bár még nem kezdtem hozzá :)

      Törlés
  2. Anett *.* de édes vagy hogy megemlítettél, és a szavaimat, na meg az Indigó hatás linkje :D
    Bár már kiveséztük a témát, mégis sokat számít az elismerés a mai világban. Egyszerűen a falra mászok, aki ilyen szöveget nyom, hogy magának ír legfőképp az ember. Igen, magának, ha csak a gépen pötyög vagy a füzeteiben firkant... Utána meg, már bármit tesz, próbál az olvasók kedvébe járni és megfelelni, hogy minél jobban tetsszen nekik a blogjuk. Ez sajnos így van, és nagyon ritka, ha valakit nem motivál vagy egyáltalán nem befolyásol egy-egy jó vagy rossz komment. Én is sokat viaskodok, hogy tartsam magam az elképzeléseimhez, de közben azért ne szegjem kedvét az olvasóimnak. Sajnos akkora egom nincs,hogy magasról tegyek mások véleményére és tényleg csak úgy magamnak publikáljak. Azt hiszem a blogolók többsége nem csak hobbiból teszi, hanem író szeretne lenni, és egy író legfontosabb fegyvere az olvasók véleménye.
    Ennyi lett volna :D
    Köszönöm a lehetőséget :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen :D Teljesen igazad van, csak ennyit tudok mondani, a bővebb véleményem már tudod :D <3

      Törlés
  3. Szia!
    Először is, köszönöm szépen az Undercover is bekerült azok közé, amiket ajánlasz. El sem tudod hinni, hogy mennyit jelent, hogy nagyra tartod a blogomat!
    A témához hozzászólva pedig tökéletesen igazad van! Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy bezárom az Undercovert, csak mert nem kaptam visszajelzéseket, s úgy éreztem, hogy senkit nem érdekel, amit csinálok... Azóta szerencsére javult a helyzet, bár őszintén néha jól esne néhány olyan komment, ami kicsit jobban kifejti, hogy az adott embernek mi tetszett, vagy nem tetszett a fejezetben, hisz én is csak így tudnék fejlődni. Azonban, őszintén eljutottam arra a pontra, hogy örülök, ha írnak, még akkor is, ha mindössze három szót is :D
    Szerintem egyébként indítani kéne egy olyan "díjat" aminek pont az lenne a lényege, hogy az emberek az általuk nagyra tartott blogokhoz kommenteljenek. Az olyan "díjakkal" mint a Dorothy Award vagy az Elfeledett blogokét mozgalom egyszerűen azért nem működik úgy ahogy kéne, mert arra "kényszerítenek", hogy elolvass egy olyan blogot, ami lehet, hogy nem is tetszik... Ha viszont egy olyan kezdeményezés látna napvilágot, ami arra ösztönöz, hogy azokhoz a blogokhoz írj, amit már alapból olvasol, akkor lehet, jobban működne a dolog...
    Mindegy ennyit rólam, igazából csak meg szerettem volna köszönni :)
    Ölellek:
    Raquel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled, bár azt nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni, azt a díjat :D Egyszerűen az olvasónak tudnia kell azt, hogy ez a másiknak mennyit jelent, de sokan csak rálegyintenek sajnos :/ Igazából a te blogod jelentette azt a bizonyos utolsó cseppet a pohárban, ami miatt ez a kis bejegyzés megíródott :)
      Köszönöm, hogy írtál! :3
      Puszi :)

      Törlés
  4. Szia!

    Sajnos teljesen egyetértek a cikkel, és kicsit tanácstalanul állok (állunk - szerzőtársammal együtt), hogy mi lehetne a megoldás. Konzekvensen publikáljuk hetente a fejezeteket, mindig szerdán, hogy aki esetleg olvas minket, az be tudjon állni egy rendszerre, emellett igyekszünk szolid aktivitással reklámozni a blogos csoportban, legalább egyszer egy héten, amikor kijön az új fejezet. Bár bevallom, néha egészen nehezünkre esik, mert nem akarunk virálisak lenni, mint egyes bloggerek. Inkább kommentben szoktuk ajánlani a blogunkat, amikor valaki fantasyt, vámpíros vagy 19. századi blogokat keres. De felmerült bennünk többször is, az olvasószámokat összehasonlítva, hogy fáj beismerni, de talán a gátlástalanul marketingelő bloggerek a sikeresebbek.

    A mi esetünkben az történik (nem blogspot hanem wix) hogy látjuk a statisztikában lebontva, hogy hányan látogatják az oldalt, de mivel senki nem hagy kommentet, így nem tudjuk, hogy rendszeresen visszatérnek-e csak némák, vagy nem tetszett nekik a történet. Szeretnénk fejlődni, szeretnénk megismerni az olvasók véleményét. De mivel nem érkeznek kommentek, így marad a kritikakérés.

    Rikkivel egyetértve, persze hogy nem magának ír az ember. Senki nem szöszmötölne a designnal, a tördeléssel, a többszöri átolvasással és reklámozással, ha csak magának írna. Az írónak az a "dolga", hogy minél igényesebb és jobb történetet alkosson, amivel meghálálja az olvasó idejét. Az olvasónak pedig az lenne a "dolga", hogy ne hagyja magára az írót az alkotásban. Főleg, ha még tetszik is.

    Remek bejegyzés volt, jó olvasni, hogy mások is hasonló problémákkal küszködnek, és közösen talán össze lehetne fogni az ügyben :)

    Puszi:
    Nevra (és Maxwell)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok! :3 Bocsánat, de csak most látom, hogy írtatok. Hát igen, sajnos az írás kevés esetben hálás elfoglaltság, mivel az olvasóktól az esetek 80%-ban nem érkezik semmilyen visszajelzés. Már több kezdeményezés is volt ez ügyben, olyan díjakat hoztak létre, amik kitöltéséhez szükséges volt elolvasni az adott blogot, de azzal is az volt a baj, hogy sokan nem csinálták meg. Sajnos az jut előrébb a bloggervilágban, aki folyton reklámoz, kéretlenül a másik képébe nyomja a blogját. Ismerem olyat, akinek közel sem olyan fenomenális az írása, hogy több mint 300 olvasót érdekeljen... Én úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, akkor is posztolok, ha senki nem vevő rá :D Persze azért jobban esne, ha meglenne a kölcsönös kapcsolat. Az író ír, az olvasó elé tárja a lelkét, a szellemi termékét, cserébe az olvasó pedig kommentel rá, és nem megy el szó nélkül mellette :/
      Köszönöm, hogy írtatok *.* <3

      Törlés