2015. szeptember 9., szerda

Kritika- With you



Hű, megérkeztem, nem mondom, hogy frissen és üdén, de itt vagyok. Tegnapra terveztem a kritikát, de olyan rosszul lettem, hogy egyszerűen képtelen voltam a megírására. Aki egy kicsit is ismer a facebookos csoportokból tudja, mi a véleményem, a testvérszerelmes írásokról. Nos, tegnap belekezdtem a With you című blogba úgy, hogy fogalmam sem volt mire számítsak, miről szól. Rettentő nagy dilemmában vagyok most, ambivalens érzések kavarognak bennem, amiket próbálok szavakba önteni.

Kinézet: Tetszik, főleg mert kék *.* Nincs agyonzsúfolva, könnyű rajta eligazodni, csupán a fejléc zavar, hogy gif. Nem az egész, csak a fele, de így meg fura. Túl nagy a mozgó felület szerintem, de nem is ez a lényeg. Szép a kinézet.

Történet: Ebben az esetben nem fogom fejezetekre bontani, hiszen iszonyatosan rövidek és van belőlük 22. Egybe veszem a sztorit, a hibáknál meg jelzem, hogy hol találtam. A fülszöveg sablon, szinte akármelyik blogra rá lehetne húzni, viszont nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Semmi konkrétumot nem árulsz el, ami jó, mert nem lövöd le idő előtt a poént, ám túl rövid és semmitmondó ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését. Bár láthatóan nem emiatt kezdte olvasni az a majdnem száz ember a történetet :)
Akik ismerik a Linkin Parkot, azok már a fejlécből rájöhetnek, vagy a linknek a nevéből, hogy ez bizony egy Mike Shinoda fanfic. A prológus eléggé érdekes ahhoz, hogy az olvasó tovább menjen az első fejezetre. Egy kislány a hideg utcán ácsorog egyedül. Hiányolja a szüleit, össze van zavarodva, nem érti miért tették ki. A néhány járókelő közül, csupán egy férfi áll meg, Mike aki segít neki.
Ezek után tizenkét év telik el, a kislány, Angel már kamasz, Mike-kal él együtt, az osztályban kiközösítik és egyetlen egy barátja van, Adam. Az érzelmi hullámvasút azonnal kezdetét veszi, ugyanis Angel többet kezd érezni Mike iránt. Tipródása az összes fejezetben nyomon követhető. Próbálja elnyomni, mert érzi, hogy ez a túlzott szeretet nem természetes, így óvatosan ráhajt Adamre. A fiú ezt nem tolerálja, Angel rámenős csókját sem viszonozza. Közben a lány tudomást szerez egy levélről, amit a biológiai apja írt neki, még tizenkét évvel ezelőtt, ám nem olvassa el. Az ember a körmét rágja, hogy mi lehet benne, de ezt csak a 21. fejezetben tudhatja meg, addig pedig sok dolog történik. Kezdve azzal, hogy Mike és Angel, Adam javaslatára elmennek a fiú nagyapjának a vendégházába a hétvégére. Ott Angel elmondja, hogy beleszeretett a nevelőapjába, erre Adam szintén bevallja: ő is. Ezen összekapnak természetesen, majd valamilyen megfontolásból eljátszák Mike előtt, hogy járnak. Adam nagyon aranyos, szomorúan belátja, hogy semmi esélye Mike-nál, ezért a lányt kezdi közelebb „tolni” a férfihez. A terv nem válik be, Mike nem közeledik Angie felé. Miután hazaérnek, Angie elolvassa a levelet végre, és megtudja az igazságot, hogy miért nincsenek mellette a szülei. Felhívja az apját telefonon, lebonyolítanak egy igen aranyos beszélgetést, majd a hazaköltözésen gondolkozik. Itt tart ez a fordulatokban gazdag történet.
Nos, a téma nem tetszik, viszont muszáj megvizsgálnom külső szemmel. Néhány hete hatalmas őrület van ezek körül a „rokonok szerelmesek” sztorik körül, de láttam, hogy a te blogod Fujimi, januárban indult. Nem tudom, hogy előtte is voltak-e ilyen abszurd írások, gondolom igen, de sokkal kevesebb, így a tiedet egyedinek mondanám. Nem a hullámot meglovagolva akartál olvasókra szert tenni, ami dicséretes. Két szempont szerint nézhetjük a történetet, mérlegre állíthatjuk. Az egyik serpenyőben ott van az a tény, hogy a lány a nevelőapjába szerelmes. A férfi felnevelte, együtt éltek, így olyan számára, mintha a valódi apja lenne. A másik serpenyőben pedig az, hogy nem rokonok, csupán huszonkét évnyi szakadék van közöttük. A kérdés itt az: merre billen a mérleg? Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs, nem tudok dönteni.
Ezzel szemben nagyon mérges vagyok rád, Fujimi. Ennél sokkal több van benned! Úgy érzem, hogy nem foglalkozol eleget az írással, pedig van hozzá tehetséged. Ha komolyabban ráfeküdnél a dologra, a fogalmazásra, szinte tökéletes lehetne. Nem használod ki a tehetséged, elherdálod egy olyan blogra, ahol csak (jobb esetben) másfél oldalasak a fejezetek egy szerelmi háromszöggel a közepén. Sokkal, sokkal többre vagy képes, ezért haragszom rád. Érzem a fogalmazásodon, hogy félvállról veszed az egészet, rohadtul nem adsz bele mindent. Lassan húsz blog kritizálása után, te vagy a második-harmadik, aki helyesen írja a párbeszédeket, jól használja a vesszőket, bár a nevek ragozásában már nem vagy annyira biztos. Úgy gondolom, hogy belekezdhetnél egy komolyabb regénybe is, egy ilyen semmitmondó téma helyett, amivel már lassan tömve van a Blogger.
Angie és Adam között szoros kötelék húzódik, amit az első perctől kezdve lehet érezni, imádtam, nagyon jól át tudtad nekem adni. Éreztetted is, nem csak mondtad, hogy legjobb barátok. A lány roppant önző, viszont emellett logikusan gondolkodik, próbálja elnyomni a nevelőapja iránt táplált vonzalmát, ami természetesen nem sikerül neki. Végső elkeseredésében a költözés is bekerül a lehetséges opciók közé.
Találtam olyan részeket, amik kérdéseket vetnek fel bennem: Miért ilyen önző a csaj? Folyton csak magával foglalkozik, a hetedik fejezetben pedig Adam megosztja vele, hogy otthon problémák vannak, Angie pedig meg sem próbálja kihúzni belőle a dolgokat, egyszerűen azt válaszolja: Értem. Biztos nemsokára minden rendben lesz. -.- Igazi baráti hozzáállás. Aztán a következő mondatok már megint csak róla, illetve Mike-ról szólnak.
Még egy példa: Mikor bevallja Adam, hogy ő meleg, plusz belezúgott Mike-ba, Angie-nek meg sem fordul a fejében, hogy talán barátja ezerszer rosszabb helyzetben van nála. Mégis magát sajnáltatja...
A 18. fejezetben miért beszélnek a levélről és a költözésről, mikor még azt sem tudják mi áll benne?
Az utolsó fejezetben végre beszél az apjával telefonon, csak nem említed, hogy a férfinek vezetékes telefonja van, vagy mobil. Felmerült a kérdés: Tizenkét év alatt nem változott meg a száma? Apróság, de logikus a kérdés. Az olvasóval szemben minden kételyt el kell oszlatni, megmagyarázni a dolgokat. Szerintem úgy jobb lett volna, ha személyesen keresi fel :)

Fogalmazás: Azt mondanám jó, ha nem érezném azt, hogy ez lehetne ezerszer jobb is, így az olvasás közben kialakult bennem egy folytonos hiányérzet. Rengeteg a túlmagyarázás, mintha butának néznéd az olvasóidat, minden fejezetben ugyanazokat az érzéseket írod le Angie részéről. Hálás Mike-nak amiért befogadta, újra és újra szerelembe esik, mikor megérzi a férfi illatát. Kétségbe van esve, össze van zavarodva, bűntudat stb. Folyton azon a szerelmes dalszövegen gondolkozik, amit Mike írt egy kitalált nőnek, továbbá a levél is ott motoszkál a fejében. Sok. Túl sok. Nem kell ennyire kihangsúlyozni a lány ugyanazon érzéseit, elég csak érzékeltetni. Kevés a leírásod, pedig ott megmutathatnád, hogy mit tudsz igazából, ráadásul azokkal duzzasztani is lehet. (Angie álma kifejezetten jól sikerült!) A prológusnál a mondatokat nyugodtan összekapcsolhatod, sokkal kevesebb lenne a tőmondat. Aprólékosabban bemutathatnád a várost, ahol Angie-t kirakták gyerekként. Kezdhetnéd messziről nézni, bemutatni a helyszínt, az adott évszakot, hogy milyen csípős az időjárás, aztán lassan ráközelíteni a főszereplő kislányra, aki a hideg utcán ácsorog, sírva.
Amiknél igen magasra szaladt a szemöldököm: „Ismeri a haverom, tudja, hogy nem akar felcsinálni.” „Hiszen már egy jó ideje nem dugott...” „Úgy viselkedtem, mint egy valódi ribanc.” „Elég nagy a tisztaság, ahhoz képest, hogy Adam egyedül van itthon. Netalántán buzi lett belőle?” Nem vagyok egy álszent valaki, én is szoktam rendesen káromkodni, de ezek a mondatok abszolút nem illene a karakterhez, vagy csak az obszcén szavak. Nyugodtan ki is lehetne cserélni ezeket, helyettesíteni szinonimákkal.
Szeretem a stílusod, roppant humoros, viccesek a párbeszédek :D
(Túl sokszor használod az „egész’” szót!)

Helyesírás: Találtam sok szókihagyást, elírást, ismétlést is.
„Kik elhaladtak mellette...” -> akik, vagy azt is írhatnád, hogy az emberek. (prológus)
Elírás: „Segítenék neki átvészelni azt, amiről érdekel.” -> énekel (4. fejezet), „az éppen malmozó kezem ujjaim bámulni” (18. fejezet), „legjobb barátjai” -> barátai (19. fejezet), „olyan kínosan volt az egész helyzet” - > kínos (19. fejezet)
„egy hirtelen való ijedtemben” -> hirtelen megijedtem (5. fejezet)
„Hamar beleegyez” -> beleegyezik (6. fejezet)
Ismétlés: „ mindenem megvan, amire csak szükségem lehet. Nem lehetek ilyen önző.” (7. fejezet) „És ahogyan felsegített, egy új élet vette kezdetét. És ahogy most a legjobb barátom segített fel...” (16. fejezet), „A rajongóknak nem igen van lehetőségük így látni, így kiváltképp...” (19. fejezet), „Ahogy így magamban töprengek, azon kapom magam, hogy elég hangosan gondolkodom, ugyanis magamban beszélek.” (20. fejezet)
„Végül egy sóhajtással lerendezem a magam tépését” -> inkább önmarcangolás. (7. fejezet)
„Miért kell ennyire kepesztenem?” -> kell nekem ennyire (kimaradt a szó, de amúgy nem értem, hogy mi az a kepesztés) (8. fejezet)
Név ragozás: Ha „e”-re végződik a név, mindig kötőjellel kapcsoljuk a ragot, kiejtés szerint (Angie-vel, Katie-tel, George-dzsal, Mike-kal). Ha sima mássalhangzóra, akkor kötőjel nélkül (Adammel, Addel, Adamnek, Adamhez)

Szereplők: Konkrét véleményem van róluk :D Kezdjük Angie-vel, aki az elején nagyon szimpatikus volt. Aranyos kislány, aki a kora ellenére, megrekedt az óvodában, nálad azonban ez nem zavart, mert annyira édes volt :) Van alvós párnája, alvós kutyája és Micimackón gondolkozik :D Ezen kívül szeret olvasni, ráadásul Stephen Kinget (személyes kedvencem, példaképem), kiközösítik az iskolában és vicces beszólásai vannak :D De ahogy haladt előre a történet, úgy utáltam meg egyre jobban. Végtelenül énközpontú, csakis magával foglalkozik, amire néhányszor rá is jön :D Mindig zavarban van, feltűnően (!) és túlreagálja a dolgokat („Nem. Az egyszerűen nem történhet meg, hogy a saját apám iránt többet érezzek, mint atyai szeretet. Ha mégis így alakulnának a dolgok, meg kéne ölnöm magam.”) Kétszer is megjegyzi, hogy hazugságban él, mert mindenki titkolózik előtte... De, mikor az apjával beszél, az nagyon cuki lett *.* Mosolyogva olvastam, ahogy lelkendeznek, sírnak, hiszen több mint tíz éve megszakadt köztük a kapcsolat. Viszont kétszínű. Előtte azt mondogatta végig, hogy neki Mike az apja, ő nevelte fel, így jogos ha ekképpen érez. Amikor az apjával beszél, akkor elejt egy ilyen mondatot: „ Én a te kislányod vagyok, és az is leszek örökké!” Hm, akkor hogy is van ez? Ott kezdődik, hogy apának hívja Heroldot, holott nem biztos, hogy mindenki más is így tett volna, a másik: szinte nem beszéltek semmit, azon kívül hogy mind a ketten jól vannak, élnek. Nekem nem szimpi a csaj.
Adam már annál inkább! :D Imádom, minden megmozdulását, minden szavát :) Semmibe nem tudok belekötni nála :3
Mike: Túl van idealizálva! Túl kedves, túl aranyos, túlságosan odaadó, túl minden :D Ilyen ember nincs, nem létezik.

Összegzés: A fejezeteket simán össze lehetne vonni, kevesebb lenne, de tartalmasabb. Sokkal több leírás kell bele, ne hangsúlyozd ki ennyire az érzelmeket, vagyis ugyanazokat ne írd le többször, mert az olvasó elsőre is felfogja. A történetben sok potenciál van, ahogy benned is, de ezeket abszolút nem használod ki! Ha jár iskolába, írjon leckét, tanuljon, ne minden gondolata a szerelem körül forogjon, mert ez a végén már unalmas. Jobban feküdj rá az írásra, mert érdemes.

Ez így nálam egy hármast ér. Sok sikert, remélem tudtam valamicskét segíteni :) 

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a tartalmas, és mindenek előtt rendkívül őszinte kritikát!
    Angie karaktere majdnem olyan, mint én. Mindent túldramatizál, szereti a husi dolgokat, de gyakran káromkodik. Viszont az nekem is feltűnt, hogy egyre unszinpatikusabb.:'D Én viszont úgy gondolom, hogy a helyzetében ez érthető valamelyest.^^"
    Adam az, aki mindig megmondja, mit tehetne. Nekem is ő a kedvenc karaktere, de volt olyan, akinek nem volt szimpi.u.u
    Mike pedig Mike.:D Angie szemszögéből azért tökéletes, mert szerelmes belé. De biztos neki is vannak hibái, csak azokat még nem lehet ismerni.uwu
    Nyah. De nem akarok én mindent megmagyarázni, hiszen nincs mit szépíteni. Van jó és rossz karakterem, egyaránt. Abban viszont igazad van, hogy többet is kihozhatnék az írásból. Erre mindenképp ráfekszem a későbbiekben.^^
    Hálás vagyok, hogy ilyen gyorsan megkaptam a véleményed, és hogy ennyire komplex!c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy válaszoltál :) Igen, valahogy gondoltam, hogy Mike azért ilyen, mert Angie ilyennek látja :D Örülök, hogy tudtam segíteni a kritikámmal, vagyis remélem, hogy tudtam :D
      Puszi :3

      Törlés