2015. szeptember 19., szombat

Kritika- The Secrets of the Forest




 
El sem tudjátok képzelni, mennyi energiámba került ez a blog. Két évados, de én csak az elsőt tudtam elolvasni, ami 35 fejezetes (jó hosszú fejezetes), így is egy hónapja kérte tőlem a kritikát Vivi :O Rohadt fáradt vagyok, de azért minél előbb nekiültem a kritika megírásának, már nem húzhatom tovább.
Más dolog, ami nem ehhez kapcsolódik. Most egy kicsit lassulni fog a kritikusi folyamat, mert már én is dolgozok, nem csak Rikki, ezért ritkábban lesznek bejegyzések, de azért lesznek! A másik: Holnapra tervezek egy ÚTVESZTŐ-trilógia véleményezést, mert a napokban kiolvastam őket. A bejegyzés néhol spoilereket fog tartalmazni! Na, ennyit erről, lássuk a mai blogunkat :)

Kinézet: Nekem kifejezetten tetszik, mind a fejléc mind az egész. Teljesen vissza tudja adni a történet hangulatát, ami az olvasás során jól jött, mert gyakran a szereplők annyira képesek elkanyarodni a valódi cselekménytől, hogy sokszor kapaszkodtam a designba, hogy visszahozzam magam :D A fejléc annak ellenére bejön, hogy a képek eredeti körvonalai nincsenek rendesen eldolgozva, de ez valahogy nem zavar, sőt, külön tetszett. Ne kérdezd miért :)

Történet: Nos, lehet, hogy ennél a pontnál kicsit cikázó leszek, hiszen sok mindent kell leírnom, több negatívumot, mint pozitívumot sajnos. Már a főszereplő nevénél kissé felhúztam a szemöldökömet, mikor azonban megtudtam, hogy ki az őse, aki mellesleg a szakasztott mása, még jobban elkerekedett a szemem. Még elöljáróban annyit hozzátennék, hogy ez a történet ordít egy prológusért! Azonnal az első fejezettel kezdesz, de előtte nyugodtan bemutathatnád a várost, a kastélyt, az erdőt még abban az időben, mikor a Dankenek laktak ott.
A tizenhat éves Elena, Londonból Írországba költözik, pontosabban Dollivanbe az anyukájával. Kiderül, hogy megörökölték az ottani tehetős, befolyásos Danken-család kastélyát. Vele együtt két szolgálót is, Mr. és Mrs. O’Dannelt. Mr. O’Dannel azonnal elmeséli neki az előde, Katherine legendáját, ami annyira kusza, hogy még én sem tudnám összefoglalni, de azért megpróbálom. Adott két család, a város uralkodói, a Sullivanek és a Donovanek. Mind a kettő fejének ugyanaz a játékbaba kell, Katherine, aki viszont egy harmadik félhez készül feleségül menni, gyerekkori barátjához. Ám az esküvő előtt összefeküdt az egyik család férfitagjával, amiből terhesség lett. Ezt a leendő férje megtudta, és mindenféle mérgeket kellett volna Katherine-nek bevennie, de erre nem volt hajlandó. Aztán kilovagolt az egyik este az erdőbe, és ott egy tőrt szúrtak a mellkasába. Ezt a száz éves rejtélyt kellene megoldania Elenának, hiszen akkor az őse nyugodtan átkelhet a túloldalra, mert most a két világ között rekedt addig, míg meg nem találják a gyilkosát, és az meg nem bűnhődik tetteiért. Van egy másik legenda is, ami ehhez szorosan kapcsolódik, miszerint két Donovan testvér is beleszeretett Katherine-be, megküzdöttek és az egyik megölte a másikat. Tipikus. Sok legenda övezi a várost, a családokat, amiket szinte lehetetlenség számon tartani.
Az a lényeg, hogy Elena rájön, ő a Kiválasztott (így, nagybetűvel), maga mellé pedig kap egy segítőt, Testőrt is. (Na, a Testőrnek is van legendája, de ebbe később menjünk bele.)
Elenának rengeteg kérdése van, amikkel folyton bombázza is az öreg kertészt, Mr. O’Dannelt, igen irritálóan. Talál egy csomó titkos alagutat, ami nem is meglepő, tekintve hogy ez egy régi kastély, de az már durva, hogy lassan a budiból is titkos folyosók nyílnak. Azonnal lesz egy legjobb barátnője is, mert az ugye nem maradhat ki a dolgokból. Megjegyzem, Mia karaktere halálosan felesleges bele, a saját szerelmi sokszögével együtt. Elena természetesen az utcán összefut néhány jóképű sráccal (mert csakis jóképűek lehetnek). Így zajlik a bemutatkozás:
„- Elena, ő itt Nate. Nate, ő itt Elena.
-       Helló, szépségem – köszöntött pimasz mosollyal.
-       Szia – köszöntöttem mosolyogva.
-       Ő itt Tom. Tom, ő itt Elena – mondta, mikor odaért a másik testvér is.”
Ez így megy tovább, és a srácok öten vannak testvérek... Összehaverkodik a testvérekkel, akikről később kiderül, hogy Donovanek, sőt, az is kiderül, hogy vezet a Danken-kastély könyvtárából egy átjáró, a fiúk családi faházába, ami az erdő közepén áll.
Elena megtalálja még Danken dolgozószobáját, Katherine mutatja meg neki álmában. Ott a kezébe akad egy könyv, ami Danken naplójához szükséges kódokat tartalmazza, de azokat csak egy lámpával lehet elolvasni, ami természetesen csak a Kiválasztottnak világít, ki másnak. Danken naplójából meg lehet tudni elvileg, hogy Katherine holteste hol nyugszik, vele együtt pedig a bizonyítékok. A város a két családra, a Sullivannekre és Donovanekre gyanakszik. Katherine álmában azt mutatja meg neki, hogy a napló a Donovan-faházban van, így Elena hosszú fejezeteken keresztül járkál vissza a házba, ezzel folyton kockáztatva, hogy lebukik.
Ez meg is történik, Damien (akibe bele van zúgva) utána szalad a titkos folyosón, de csodák csodájára elengedi. Na, Elena még aznap vissza is tér a faházba, nem tudom miért. Aztán a Donovanek követik a nyomát egészen a kastélyba. Normális esetben azonnal le kellett volna a lánynak lepleződnie, de akkor nem lett volna ilyen hosszú az első évad. Tehát a srácok többször is járnak ott, még a szobájába is bemennek, de irreális módon megússza a dolgot. Eközben hiányzik neki a bátyja, Danny, akinek a felbukkanását nem tudom, hogy miért húztad el ennyire. Én azt hittem, hogy valami nagy durranás lesz mikor megjelenik, aztán semmi. Találkozik az ellenséges táborból való Alex Sullivannel, és azonnal el is nevezik egymást (cukorfalat, seggfej). Annyi benne a történés, hogy hirtelen össze sem tudom szedni. Kiderül, hogy a lány apja meghalt autóbalesetben, akkor Elena szerzett egy heget a bokájára, ami árulkodó jel, mert csak a Kiválasztottnak van. Ha ennyire fontos, akkor már az elejétől kezdve utalni kellett volna rá. Néhány meneküléssel teli, és temetőbe járós nap után végre elkezdődik az iskola. Már senki nem lepődik meg azon, hogy Alex Sullivan és Damien Donovan az osztálytársai. Már egyből az első napján konfliktusba keveredik, ugyanis Alex megcsókolja mindenki szeme láttára, majd az óra közepén szerelmet vall neki.
Megjelenik nagy sokára Danny is, aki szintén autóbalesetet szenved, de túléli. Katherine-től megtudjuk, hogy az sem volt véletlen, Elena szeretteinek az életére törnek. Danny haverjai a Donovanek, bár érdekes, hogy később a Sullivanekkel alapít közös garázsbandát. Kiderül, hogy Damien a Testőr, ezáltal vége a titkolózásnak. Este találkoznak a faházban, megvitatják a dolgokat. Elena kiképzést fog kapni, és azt is megtudják, hogy a Testőr és a Kiválasztott között nem lehet semmi... Természetesen ezt azon nyomban meg is szegik, és csókolóznak meg összejönnek. Kiderül, hogy Damien testvére, Nate is szerelmes Elenába, sőt még Alex Sullivan is ugye, közben a lányt meg akarják erőszakolni. Itt megismerünk egy újabb „nevet”, a Mestert. Eddig még nem derült ki, hogy kicsoda is pontosan ez a Mester, csak azt lehet tudni, hogy Elena nagyon kell neki. (Elena mindenkinek nagyon kell.)
A lány megint lemegy Danken titkos dolgozószobájába, ahol talál egy világító könyvet, amihez ha hozzáér, azonnal megbénul... Itt kerül a képbe Damien apja is, az Őrző, aki gondolatolvasó is. Odaadja nekik a térképet, ami elvezet Danken naplójához, az erdő közepére. Elhatározzák, hogy elmennek érte, de előtte még Damien egyik testvérét Maxet összehozzák Elena legjobb barátnőjével, Miával. Elindulnak megkeresni a naplót. Az erdőben összetalálkoznak Alexszel újra, aki megint megcsókolja Elenát, aminek persze Damien nem örül, aztán találkoznak még vérebbel is (én folyton verébnek olvastam :D ), ami egy hatalmas kutya-féle és Damien tud neki parancsolni, isten tudja, hogyan. El is rabolják őket, de aztán kiszabadulnak, majd újra találkoznak emberrablókkal, addig Elena és a két fiú, Damien és Tom azon vitatkoznak, hogy ki hogyan hívja a másikat -.-, a lánynak eddig nem látott képességei lesznek. Képes a sötétben látni, és kilométerekről hallgatózni. Végül egy papírrepülő segítségével, amit a térképből hajtogattak, megtalálják a naplót a föld alatt.
Nagy vonalakban ennyi a történet. Azt sem tudom, hol kezdjem. Először is azt javasolnám, hogy a legendákat gyűjtsd össze, és rakd egy külön fülbe a menünél, mert ez már szinte követhetetlen. Én a helyedben csinálnék egy térképet, ami megmutatja a Danken-kastélyból kivezető alagutakat, mert az volt az érzésem közben, hogy jóformán ki sem kéne lépni az épületből, hiszen majd hogy nem még a sarki zöldségeshez is vezet egy titkos alagút. Össze van kötve Damien szobája Elenáéval, aztán a könyvtár a faházzal, és még kitudja mivel. Soknak érzem. Ezeken azonban még túl tudnék lépni, de a szereplők. A szereplők... Az egy dolog, hogy Miát tök feleslegesnek gondolom, és amúgy is, kit érdekel, hogy kivel feküdt le anno, és kivel nem, meg hogy kibe szerelmes, de semmit nem tesz hozzá a történethez. A barátságukat nem gondolom őszintének, csak úgy van, mert miért ne. Alig ismerték meg egymást, és máris a legjobb barátnőnek kiáltották ki a másikat. Elena múltjáról szinte semmit nem tudunk, azon kívül, hogy az apja meghalt, és Londonban is voltak barátai. A 22. fejezetben visszatérnek Angliába az apja sírjához, de ezt a kirándulást lerendezed negyed fejezetben, csak úgy nagyjából, aztán már vissza is tértek Írországba. Én egy egész fejezetet szántam volna neki.
Ami még zavar, hogy alig vannak benne leírások, az anyukát nem is ismerjük meg közelebbről, én például azt sem tudom, hogy néz ki. A főszereplő már az elején irritált, mikor annyi mindent kérdezett a kertésztől, Mr. O’Danneltől. Nem éri meglepetésként az olvasót, mikor kiderül, hogy Elena a Kiválasztott, az öreg kertész egyenesen természetesnek veszi.
Mikor Katherine megjelenik Elenának, azokat a részeket szerettem, csak az zavart, hogy ez a Katherine száz évvel ezelőtt élt, tehát korhűen kéne beszélnie! Ahogy Clark Dankennek is régiesen kéne írnia.
A legnagyobb problémám azonban a túlmagyarázással volt, és az infantilis szereplőkkel. Senki nem veszi észre azokat az egyértelmű dolgokat, amik az orruk előtt vannak. Például Elena, aki mindannyiszor meglepődik, hogy mindenki belé szerelmes. Csókolgatják a fiúk jobbra-balra, közben pedig nem csinál semmit. Az értelmetlen beszélgetésektől a falat kapartam. Legjobban azon a néhány fejezeten akadtam ki, mikor keresik az erdőben a naplót. Elena konkrétan aludni akar, mikor éppen bujkálnak, pedig az ő feladata fényt deríteni a gyilkos kilétére. Egy-egy élethelyzetben nem viselkednek megfelelően.

Fogalmazás: Túl egyértelmű minden. Egyedül akkor néztem egyet, mikor kiderült, hogy Damien a Testőr. Valahogy nem számítottam rá. Alig vannak benne leírások, a java része párbeszédekből áll, de azok is olyan bugyuták, feleslegesek. A történet nem összeszedett, kapkodva írod, érződik rajta. Olyan, mintha egy bekávézott mókus mesélné el. (Ismerős a Pirosszka, ugye? Abban is volt egy ilyen mókus, aki követhetetlenül beszélt :D ) Ugrálsz ide-oda, csak kapkodtam a fejem, próbáltam összerakni a darabkákat. Az erőszakoskodó rész sok, rengeteg benne a szóismétlés. Elena állandóan ismétli önmagát, mindenkire rásüti a „perverz” jelzőt, ráadásul mindenkit földönkívülinek hív. Alexszel a veszekedések nevetségesek, a menekülései szánalmasak és átlátszóak, még sem jön rá senki, hogy ő a Kiválasztott... Nem éreztem az olvasás közben azt a feszültséget, amit kellett volna, pedig az alapötlet nagyon jó. Azért azt meg kell jegyeznem pozitívumként, hogy olyan függővégeket adtál a fejezeteknek, hogy muszáj volt tovább olvasnom :D

Helyesírás: Találtam benne néhány elütést, de azok igen elenyészőek. Ami sok volt, az a szóismétlés.
A számokat betűvel írjuk ki, az igeidőkkel pedig úgy vettem észre, hogy gondban voltál. Rendszeresen váltogattad, de ahogy haladt előre a cselekmény, ez a végére eltűnt, vagy csak átsiklottam felette.
A páros szerveket egyesszámban írjuk, így szeme, füle!
Még kiemelném a párbeszédek központozását. Néha jól írtad, néha nem, ezért most pontosítani szeretnék. Egy mondatnak számít -> „Elmentem a boltba – mondta John.” Itt csak a név után kell pont.
„Elmentem a boltba. – Levette a kabátját, majd a fogasra akasztotta.” A boltba után is kell pont, a gondolat jelet követően pedig nagy betűvel kezdjük a mondatot.
Ebédezni helyett az ebédelni a jó.

Szereplők: Kezdjük Elenával, akit mindig meg kell menteni. Állandóan magában beszél :D Ez rohadtul zavart. De tényleg folyton beszél, akkor is, ha egyedül van! Folyton járkál fel a faházba, és még azon a napon is visszamegy, amikor elkapják. Ki menne vissza egyből utána? Várnia kellett volna néhány napot, mikor már lecsillapodnak a kedélyek. A másik: Rendszeresen eljár futni az erdőbe, és amikor érzi, hogy követik, akkor egyszerűen bedugja a fülest a fülébe, és maxra tekeri a hangerőt. Meg sem fordul, hátra sem néz. Így tökéletes célpontot kínálva a követőnek! Nagyon jól elszórakozik Damien második nevén, de nem vagyok benne biztos, hogy egy normális ember az ő helyében, tényleg ezzel lenne elfoglalva... Az erdőbeli menekülésük meg kész katasztrófa volt. Oda nem illő dolgokról vitatkoztak. Én Katherine helyében elsírtam volna magam, ha látom, hogy egy ilyen kiscsajon múlik a lelkem üdve. Felelőtlen, nem veszi eléggé komolyan a feladatát, és mikor meg akarják védeni a Donovanek, akkor túlzásnak érzi, holott már meg is akarta erőszakolni egy csúnya, sebhelyes férfi. Tényleg túlzás az extra védelem?
Damien: Ő egy semleges karakter a számomra. Egyszer bírom, egyszer nem. Ő kicsit elkötelezettebb, bár nem eléggé. Fogalmam sincs mit lát Elenában, ahogy a többi fiút sem tudom hova rakni emiatt.
Nate az abszolút kedvencem :D Aranyos, normális és sajnálom amiért semmi sem jön össze neki.
Alextől feláll a nemlétező szőr a hátamon. Folyton csak azt tudja hajtogatni, hogy úgyis megszerzi amit akar, és nem veszi észre, hogy a lány nem akar semmit sem tőle, bár ebben azért én nem lennék olyan biztos... Elena úgy játszik a fiúkkal, ahogy egy romantikus írásban lenni szokott.
Danny, a bátyó: Ő a másik kedvencem *.* Talán ő a legnormálisabb az összes szereplő közül. Van egy bandája, és rohadtul nem érdekli, hogy az illető Donovan-e, vagy Sullivan. Mindenki a barátja.
Mia, amint azt már írtam, abszolút felesleges karakter. Nem is érdekelt igazából, hogy ő most kibe szerelmes és kibe nem.

Összegzés: Túl sok információval árasztod el az olvasókat egyszerre. Még nincs is ideje megemésztenie az embernek az olvasottakat, máris ott van a következő. Rengeteg a legenda a városban, Katherine gyilkosságát pedig felfújtnak érzem. Kit érdekel, hogy száz évvel ezelőtt megölték? Miért foglalkozik ezzel az egész város? Túl van magyarázva minden, mintha feltételeznéd, hogy az olvasóid olyan buták, hogy elsőre nem fogják fel a dolgokat. Azt gondolom, hogy az alapötlet nagyon jó lenne egy misztikus krimihez! Érdemes lenne többet foglalkozni vele, elhúzni egy kicsit, sallangtól mentesen. Kit érdekel, hogy Damiennek a második neve Marilyn? Ráadásul még csak nem is vicces.
Mindezektől függetlenül tőlem kapsz egy erős hármast, mert rengeteg munkád van benne, és abszolút fejleszthető a fogalmazásod. Elenát kicsit okosabbra kéne formálni, meg úgy mindenkit :D
Ennyi lenne a kritikám, sajnálom, ha rövid voltam, de most kezdtem el újra dolgozni, így alig van időm, ráadásul a gondolataimat is nehezen szedtem össze, mert rengeteg fejezetet olvastam el, egyszerűen összefolyt a fejemben minden.

2 megjegyzés:

  1. Drága Anett!

    Nagyon szépen köszönöm a gyors és tartalmas kritikát, tudom, hogy nem egyszerű feladat egy ilyen hosszú blogot elolvasni.
    Sok mindenben egyetértek veled, tervezem, hogy ha végeztem a történettel, akkor az első évadot (vagy akár az egészet) újraírom/átdolgozom. Úgy érzem, három év alatt sokat fejlődtem mind a fogalmazás, mind pedig a történetvezetés szempontjából, ám ez a második illetve harmadik (még nincs publikálva) évad során figyelhető meg.
    A központozás probléma a második évad kb felétől már helyesen van, ám sajnos időm nem igazán engedi, hogy visszamenjek a korábbi fejezetekhez és kijavítsam őket. Valószínűleg akkor sok más dologba is belenyúlnék.
    Lényeg a lényeg: igazán hasznosnak találtam a kritikád és felfigyeltem benne olyan lényeges dolgokra, amiket az átdolgozás során mindenképp figyelembe fogok venni.

    Köszönöm szépen, hogy időt szántál a blogomra! :)
    Ezer csók és ölelés,
    Vivienn J.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igazán örülök, hogy hasznosnak találtad a kritikát :) Mindenképpen támogatom az újraírást, hiszen amint már mondtam, egy nagyon jó misztikus krimit lehet kihozni belőle. Sok munkád lesz vele, de abszolút megéri :) További sok sikert!
      Puszi :)

      Törlés