2015. szeptember 9., szerda

Kritika - Murder me



http://murderme-aura.blogspot.hu/




Kinézet: 
Egyszerű és jól áttekinthető a blog külseje, ami szürke, fekete és vörös színekben harmonizál. Ez a kombináció számomra nagyon kedves, szeretem a sötét hangulatot sugárzó blogokat, és ha még egy kis bordóval van fűszerezve, akkor nálam nyert ügye van az illetőnek. Nem kell, hogy csilli-villi és agyon kódolt design legyen, a lényeg a harmónián van, és itt ezt megtaláltam. A fejléc számomra úgy tökéletes, ahogy! Külön örülök, hogy nem ismert amerikai hírességek vigyoroknak le rám, és hogy a menüpontok felül vannak, így könnyedén navigálhatok az oldalon. Nincs felesleges modul sem, mit mondjak még? Teljesen a helyén van minden :)

Történet:
Egy zsebtolvaj és egy gyilkos történetéről szól, ami önmagában elég egyedi elképzelés, plusz pont, hogy nem sablonos környezetben játszódik, és hogy ázsiai szereplőket alkalmazol. Mondjuk a tied a harmadik olyan történet, amiről kritikát írók, ahol a keleti kultúrából választanak helyszínt és szereplőket. Nekem ezzel egyáltalán nincs bajom, remélem nem fogja tucattá nőni magát, és divatként elterjedni. Mondjuk én elég keveset tudok az ázsiaiakról, de nyitott vagyok mindenre.

Első fejezet:
Megismerjük a szegénységben élő Soyoung-t (az oldalsávban külön van írva a neve, nem tudom, hogy az véletlen vagy direkt), aki rákényszerül a lopásra, hogy megszerezze a mindennapi megélhetéshez szükséges betevőjét. Egy sikeres akció után, a egy testesebb ember magával viszi a lányt, mondván a Főnök látni akarja őt. A nagy darab fazon elrángatja Soyoungot, egy különös helyiségbe, amit nagyon szép leírásokkal be is mutatsz. Végre találkoztam olyan bloggal, ahol nem kell kihangsúlyoznom, hogy tessék leírást adni, mert így nem lehet elképzelni! Szeretem magam előtt látni a történetet, és nálad ez sikerült. 
Szóval Soyoung megtudja, hogy 500 millió won fejében segítenie kell a Főnök egyik emberének, hogy beépüljenek az ellenséges bandába, majd meg kell ölniük a vezetőjüket.

Fogalmam sincs, hogy melyik ország pénz neme a won, és hiányoltam is az elején, hogy tudjam mégis hol játszódik a történet. Japán? Korea? Vietnám? Kína? 
Valakinek talán egyértelmű, de nekem nem igazán, és szerintem sokaknak nem lesz az, aki szintén olyan tájékozatlan a keleti világról, mint én.

Második fejezet:
Soyoung a részmunkaidős munkahelyén van, kissé fáradt állapotban, ahol felkeresi Junghwa (jesszus, nem tudom megjegyezni ezt a nevet, bocsi :D Sűrűn fogom a szövegből kimásolgatni).
Az első gondolatom az volt, hogy ez ki, és honnan ismeri a lány? Aztán a párbeszédből arra következtettem, na meg az oldalsávból (ahol a neve ott neki is külön van), hogy ő lesz a küldetésben Soyoung társa. Engem érdekelt volna a megismerkedésük is, illetve az első alkalom, amikor bemutatja egymásnak őket a Főnök. Illetve, ha már a múltban volt alkalmuk a találkozásra, arra is kíváncsi lennék, legalább valami visszaemlékezés szintjén, mert így elég hiányosnak találom a kettőjük kapcsolatát.

Egy részlet erejéig betekinthetünk a Démon szemszögébe, ahol könyörtelenül kinyírja a rivális bandatag egyik emberét. Gondolom a könnyen pótolhatóság miatt, ő és Soyoung lesz az, aki betöltené azt a pozíciót. A részletekkel teljesen meg voltam elégedve, ahogy a gyilkos kissé bizarr és beteges viselkedésével is. Bár azért kíváncsi lettem volna, hogy milyen maszkot visel, mert azt nem tudtam elképzelni, ahogy azt sem, hogy abban vonulna végig az utcákon. Igaz ezek apró dolgok, de szeretem, ha kicsit konkretizálva vannak.

Végezetül, a lánynak küldött sms-ből kiderül, hogy a munka már hajnalban el is kezdődik. Soyoung felkészülten, de kissé félve vág neki, és indul el a megemlített találkahelyre, ahol Démon már várja őt.

Annyit megjegyeznék, hogy az idegen szavaknak, írnék egy amolyan szótárszerűséget, és valami fonetikus kiejtést a bejegyzés végére, mint ahogy a könyvekben is lenni szokott a megcsillagozott szavak esetében.


Fogalmazás:

Azt hiszem merem azt kijelenteni, hogy a tied a legelső általam véleményezett blog, ahol semmilyen hibát, vagy értelmetlen szószerkezetet találtam volna. A fogalmazásod számomra tökéletes! Könnyen érthető, gördülékeny és kellően összetett. Bő szókinccsel rendelkezel, amit nem félsz kihasználni. Kitérsz az apróbb részletekre, leírásokra, de közben nem regélsz oldalakat egy-egy helyről vagy személyről. Kellően adagolod az információkat. Még azt sem zavart, hogy E/3-ban íródik a történet, ráadásul jelen időben, pedig én nagyon az E/1, és múlt idős verzióhoz vagyok szokva. Láttam, hogy van bétád, bár nem tudom, hogy mennyi köszönhető az ő munkájának, de lényegében én meg vagyok elégedve az eredménnyel. Az írásstílusod is bejön, szóval ha valaki szeretne egy jó maffiás blogot olvasni, merném a tiedét ajánlani.


Helyesírás:

Hibátlan! Se szóismétlés, se elírás, se rosszul használt berögződés. Semmi! 

Szereplők:

Soyoung: Említettem, hogy a szövegben egybe írtad a nevüket, míg az oldalsávban külön (So Young), amit nem tudtam mire vélni. Ezt csak ezért írtam le, mert számomra nehéz volt megjegyezni az ilyen idegenül hangzó szavakat. Meg érdekelt is, hogy mitől lehet. 
Szóval a lány karaktere eddig szerintem megnyerő. A dőlt betűs szövegekkel illusztrálva beleláthatunk a gondolatába, és megérthetjük a helyzetét, hogy éppen min rágódik. Úgy vettem észre, hogy törékeny teste ellenére, egy alvó vadmacska, aki csak akkor ereszti ki a karmait ha már betelik a pohár. Ez azért is jó jellem vonás, mert a történet haladtával egy erős személyiséggé alakulhat át. Külön örülök, hogy nem egy szende szűz, és a maga módján elég tökös. Amit hiányoltam, hogy a smaragdzöld íriszén kívül fogalmam se volt, hogyan is nézhet ki. Mindenkiről adagoltál valami információt, de róla valahogy kimaradt.

Junghwa: Ő lenne a rettegett Démon, aki élvezettel teszi el láb alól az embereket. Soyoungot kapja meg társának a következő nagy küldetésben. Bejött a fiú stílusa, és hogy sikerült átadni az ő karakterét. Viszont, mint ahogy említettem egy üres szál van közte és a lány között. Hiszen amikor bement a fiú a lány munkahelyére úgy beszélt, mintha már ezer éve ismerte volna, és a lány is hasonlóan reagált a jelenlétére. Mégis homály övezi a kapcsolatukat. Egy megismerkedős jelenetet, vagy egy múltbéli visszaemlékezést be kéne tenni róla. Még ha csak elhintet információ keretében is.

Összegzés:
Nekem elnyerte a tetszésemet! A szöveg hosszúsága részemről elég volt, a történet kezdése lényegre törő, nem halmozott el felesleges infóáradattal. A helyszín behatárolását, ahogy már említettem, azt hiányolom, és azt a plusz szálat, ami még csak a levegőben lóg. Rosszat semmiképp se tudnék mondani, ami azt hiszem számodra nagyon jó hír.
Így hát az értékelésem, egy csillagos ötös!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm a kritikát, a továbbiakban igyekszem megfogadni a tanácsokat!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére nagyon könnyű dolgod van, hiszen nem sok mindent kell javítanod :) öröm volt olvasni ;)

      Törlés
  2. Szia Barbara / 안녕하세요 / こんにちは/ 你好! (direkt többféleképpen írom)
    Előre szólok, úgy tűnhet, hogy belekontárkodok ebbe, de nem tudok szó nélkül elmenni e kritika mellett. Hiába értékelted jól a blogot, apróságok piszkálják a csőrömet. Ha már az író nem kelt a saját védelmére, Ázsia kedvelőként majd én megteszem. Szeretem helyrepofozni az emberekben élő tévhiteket. :)
    Annak idején kritikáztam, tapasztalt vagyok, így az a meglátásom, hogy nem kéne megkérdőjelezni a két főszereplő közti viszonyt. A történet nagyon az elején van, látható, így nem várható el (a műfaját is tekintve), hogy kiderüljön az a bizonyos kapocs. Már, ha van egyáltalán? (Javíts ki, Aura, ha tévedek.) Mára mindenkinek mániája korán lelőni a poénokat?
    Maszk-dolog: ha egy kicsivel műveltebb lennél, Barbara (ez nem bántás), tudnád, hogy Ázsiában a szmogos nagyvárosokban kezdtek maszkokat hordani, ami annyira megszokottá vált, hogy hivatalos divatcikké nőtte ki magát. A maszk olyan alapkellék egy városi ázsiainak, mint egy angolnak az esernyő.
    Helyszín és pénz: kritikusként illendő lenne informálódnod arról, amibe bele akarsz kötni. A Google nagyon csinos kis kereső! Egy-két pötyögés, és máris kidobja, hogy a won Dél-Korea fizetőeszköze. (Tessék, megspórolom neked az energiát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:%C3%81zsiai_p%C3%A9nznemek)
    A másik, hogyha informálódnál a nagyvilágot illetően (ami egy bloggert tekintve nem árt), akkor sejthetnéd, hogy a szereplők a nevükből adódóan csakis koreaiak lehetnek. Minden nyelvnek megvan a maga hangzása, ez érvényes a nevekre is. Szűkítés: világon 5 nép hordja elől a vezetéknevét; kínai, japán, vietnámi, magyar, koreai. A japán neveket még egy süket-vak-néma is felismeri ("Icuka Magacuki" viccek és társai, vagy lásd az én nevemet), a kínait szintén (sok az "áó", "ng" és s-nek ejtett x hang). A vietnámival hasonló a helyzet a latinos írásrendszer miatt (újabb célzás a Google használatára). Így csak egy maradt, a koreai. Illik róla tudni, hogy nem éppen hasonlít a többi ázsiai nyelvhez (lásd hangul abc), a nevek meg egészen költőien hangzanak. A Soyoung (ejtsd: Szojóng) nem illik a japán "Takashiro Sakura" és a kínai "Zhang Yixing" nevek körébe. Az egybeírásról annyit, hogyha utánanéztél volna (miután rájöttél a szereplők nemzetiségére), akkor azt is tudnád, hogy a koreai keresztnevek két szótagból állnak, amiket romanizálásnál inkább egybeírnak az egyszerűség kedvéért. Aura ezért írhatta egyszer külön, egyszer egybe a lány nevét, mert hivatalosan külön kell írni, de a hétköznapokban összerántják a szótagokat. [Akie Tomozawa az ázsiai nevekről:„Ez olyasmi, mint amikor az európaiak meg tudják különböztetni, hogy a Smith angol, a Schmidt pedig német eredetű, vagy hogy a Victor angol vagy francia, a Vittorio pedig olasz név”.]
    Mindent összevetve olyan elhanyagolható apróságokat kifogásoltál, amiket párpercnyi nyomozgatással kiiktattál volna. Vagy legalábbis én nem ezekbe a formaságokba kötöttem volna bele... Logikával és egy keresőmotor használatával elkerülhetted volna azt, hogy egy "szakértőbb" ember fennakadjon a kritikán. És joggal kérdezheted azt, hogy miért kukacoskodok akkor, ha az író nem tette. Kritikus voltam, mint már mondtam, valamint Ázsia közel áll hozzám, nem ok nélkül. Egyből ugrok a témára.
    Magyarként ismeri kéne min. alapszinten az ázsiai kultúrákat, hiszen a komplett magyarság ázsiai eredetű. Genetikailag a legközelebbi rokonaink Kína egyik csücskében élnek, megjegyezném. De ó, mit is várok a magyar oktatástól, ahol be kell nyalni tövig a nevezetes azonosságokat, de a történelmet képtelenek normálisan oktatni? Bár az internet segíthetne áthidalni az ilyen problémákat, ha már alap dolgok nem szerepelnek a töri tankönyvedben...
    Más szóval, ha legközelebb számodra kevésbé ismert nemzetiségűekkel foglalkozó blogról fogsz írni véleményt, előtte keress táppontokat és olvass utána, nehogy te tűnj tájékozatlannak, különben hiteltelen leszel. Én meg ezt tanácsolom neked, Barbara. :)
    Üdvözlettel, Azayaka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Azayaka!
      Kezdénem azzal, hogy köszönöm a felvilágosítást, másrészt hiába emelted, ki hogy nem bántásként szóltad le a műveltségemet, a stílusodból mégis ez jött át. Tiszteletben tartom, hogy ebben a témában neked nagyobb a tudásod, de másban viszont lehet nekem több.
      Igen, nem sokat tudok az ázsiai kultúrákról, és igen, nem tudok megkülönböztetni egy koreai és egy japán nevet, ahogy azt se tudom, hogy melyik ország pénzneme a won, de ez mind nem visszavezethető az alapműveltséghez, csupán vannak olyan dolgok, amik nem érdekelnek annyira, hogy napi szinten képben legyek. Sosem vonzott ez a kultúra, de ettől függetlenül nem utasítok el semmit, ami hozzà kacsolódik. Ne haragudj, hogy nem vagyok egy nyelvész, aki felismeri az ilyen olyan hangzásokat, mivel nem találkozok vele napi szinten, nem úgy mint az európai nyelvekkel. Én egy olvasó szemével írom a kritikát, ami tudtommal nem bűn. Nem hiszem, hogy csak olyan ember fogja olvasni a blogot, aki rajong a keleti dolgokért. Nyilván ők lesznek a célközönség, akit meg érdekel a téma ugyis utána fog nézni, de vannak olyan alapok, amiket jó, ha kiemelnek (az eltérő kultúrájukat érzékeltetve, miben másabb mint a miénk), hogy az olyan tudatlanok, mint amilyen én is vagyok, el tudja képzelni. Ez alatt most nem a neveket értem, és ezt nem kötözködésnek szántam , hogy miért írta egybe vagy külön? Ha hibának vettem volna, akkor nyilván látszana a végső értékelésemen is, de nem ezt tettem. Csupán kivancsiságból kérdeztem, és hozzáteszem, nem mindig van időm, hogy hosszasan kutakodjak egyes dolgok után (de amúgy meg általában, ha tudok rákeresek a témákra), ugyanis időm 90%-t a munkahelyemen töltöm. (Nem fogok erről hosszasan magyarázkódni.) Ezért egyszerűbb a számomra, ha valaki, aki ért hozzá, érthetően elmagyarázza.
      Talán kötekedésnek tűnik, de szerintem fontos, ha a történetet behatároljuk térben és időben. Akár egy történelem esszében, elengedhetetlen (ha már az oktatás is szóba jött...). Félre ne értse senki, nem kell az ember orra alá dörgölni, de megemlítés szintjén bele lehet csempészni.
      Ami meg a maszkot illeti...tiszában vagyok vele, hogy a smog miatt hordanak, de nem volt egyertelmű, hogy álarcot vagy éppen szájmaszkot viselt. Amennyiben az utóbbi, akkor utaljon rá jobban, mert én alapjáraton egy álarcot képzeltem el, ami a gyilkos jellegzetes öltözékéhez tartozhat. Bocsi, nekem nem volt egyértelmű.
      A kapcsolatokra rátérve, odaírtam hogy valamit el kéne hinteni, egy aprócska infót. Nem kell az olvasó szajába rágni, és lelőni a poént, elég egy sejtelmes emlékkép, ami még jobban felkelti az ember erdeklődését.
      Ezek csupán tanácsok, és az iró döntése, hogy elfogadja-e.
      Köszönöm, amiért érdekedben áll, hogy jobb kritikus legyek, de szerintem ezt meg lehetett volna írni kevésbé agresszív hangnemben is!
      További szép napot,
      Rikki

      Törlés
    2. Héhé, easy! Nem voltam agresszív, máskülönben egyáltalán nem úgy fogalmaztam volna meg a véleményemet, ahogy. :D
      Én sem vagyok nyelvész. Arra céloztam, hogy normál esetben bárki képes megkülönböztetni az ázsiai neveket egymástól. Én még akkor is képes voltam rá, mikor közvetlenül nem volt közöm egyik ottani kultúrához sem. Felhozhatom azt, hogy egyszer anyám hazaállított egy bombay masala fűszerkeverékkel és jé, meg se kellett kérdeznem, hogy indiai-e vagy sem, pedig előtte egyszer sem hallottam róla.
      Én az európai kultúrákat "nem szívlelem" (a németet egyenesen diszkriminálom, még ha van is bennem német), mégis kapásból rávágom, hogy na, ez a név francia, svéd, orosz... Egyik sem érdekel és még csak nem is vagyok olyan közegben, ahol találkozhatnék napi szinten a hangzásukkal, a te szavaiddal élve. Itt pusztán arról van szó, hogy a blogger "szakma" sok területet átível, így nekem az a hitvallásom, hogy kritikusként nem ajánlatos mellőzni a világirodalmat/világtörténelmet és egyéb más globális dolgot sem.
      A területről még annyit, hogyha találok egy blogot, amiben a szereplőknek dél-európaias nevük van, elhelyezem őket Olaszországba, Spanyolországba, Portugáliába, majd a történet további történései alapján igyekszem beazonosítani a helyszínt, ha konkrétan nincs megadva. Csak ugye az írók elvárják, hogy az olvasóiknak van annyi háttértudásuk, hogy ne kelljen a szájukba rágni, "hol járunk". Ez inkább költözéskor lényeges.
      De én értem Aura logikáját, a helyében én sem írtam volna le, hogy Koreában játszódik a sztori, mert érződik az eddigi részeken, hogy a karaktereket is homály fedi. Ez ilyen, nyomtatott formában találkoztam már ezzel, minden lassan derül ki. Nekem ezzel a módszerrel nincs bajom, a sztori izgalmas marad.
      Attól eltekintve, hogy külön kért tőled kritikát, a többit nem tartom életszerűnek. Ha valaki véletlenül a blogra bukkan és meglátja a szereplők neveit, az alábbi opciói vannak.
      1.) ha érdekelt a koreaiban, úgyis felismeri a neveket és marad.
      2.) ha idegennek tűnnek neki a nevek akkor:
      a, beleolvas a sztoriba vagy önként rákeres a dolgokra;
      b, kiikszeli az oldalt. (ez a legvalószínűbb)
      Ennyi, nem kell azzal takarózni, hogy a tudatlanokra is kell gondolni. Aki tudatlan a keleti világban, az úgysem fogja elolvasni a blogot. Max, ha kényszerítik, mint kritikust. :D
      Ui: az összes félreértést elkerülhetted volna, ha csak a won pénznemre kerestél volna rá. Akkor én sem írtam volna magyarázó kommentet. 2in1 problémamegoldás. :)

      Törlés