2015. szeptember 3., csütörtök

Kritika-Moonlight night




  
Bocsi, hogy ennyire megcsúsztam a kritikával, de tegnap úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettem, és már feküdni is kellett, plusz fáradt is voltam. Viszont Rikki kárpótolt titeket, egy igen kíméletes véleménnyel :D Most viszont én sem leszek durva, hiszen egy olyan blogról lesz szó, aminek már előrevetítettem igényes mivoltát, ráadásul a tizenegy fejezetből, a füzetemben egy oldal írkálnivaló gyűlt össze. (Ez azért érdekes, mert valakinél már a második fejezet után meghaladja ezt a mennyiséget.) Ma még jelentkezem (de most már nem ígérgetek semmit, úgy sem tudom betartani), egy tagbejegyzéssel (miután megkérdeztem Nillát, hogy mit is jelent az a „tag” :D ), az eredetiségről. Remélem velem tartotok :3 Nos, akkor kezdjünk is bele mai témánkba, melynél tervbe is van véve a kiadatás, a Moonlight nightba!

Kinézet: Kellemes összhatást kelt, a fejléc tetszik, annál is inkább, mert láttam, hogy te készítetted :) Talán annyiba belekötnék, hogy nehezen találtam meg a menüt, mert kicsi, ezáltal elveszik (meg amúgy is béna vagyok az ilyesmihez, már többször kiderült). Maga az írás lehetne nagyobb, nekem a betűk is aprók voltak, de olvasható, szóval a designhoz nem tudok nagyon hozzászólni. Szép :)

Történet: Igen, itt szoktam négy-öt oldalakat írni, ez most sem lesz másképp, bár gondolkoztam rajta erősen, hogy nem írom le annyira részletesen, aminek két oka is van. 1. Szeretném, ha a nagy csavaroknál az olvasók kellően elképednének, ahogyan én is, tehát ezzel a kritikával reklámozni is a célom. 2. Én is kaptam egy röpke véleményt a kritikáimról, amit szeretnék szem előtt tartani, mégpedig azt, hogy túl részletesen ismertetek. Nos, ezek miatt, eléggé valószínű, hogy a lényegesebb momentumokat el fogom hallgatni, nem „spoilerezek” majd annyira :)
Bevallom, hogy két blog közül lehetett választani, a döntést páromra bíztam. Az egyik, a zöld sarokban, a verhetetlen, Road into the endless one, a fekete sarokban, a címvédő Moonlight night. Összecsaptak, és a zöld sarok győzött. Ezért azt a kritikát hoztam hamarabb (bár fordítva lett volna...), csupán a fülszöveg alapján! Úgyhogy, Ancy azt javasolnám, hogy a fülszöveget írd át, mert az azt sugallta nekem, hogy ez már megint egy farkasokkal tarkított, szerelmi történet, egy hatalmas közhellyel, az új iskolával. (A roxfortos utalást én kiszedném belőle, nem illik hozzá.) Ezek után csekély lelkesedéssel és egy nagy sóhajjal ugrottam neki az első fejezetnek (mert előszó nincs), és a pofám leszakadt :D Mérhetetlenül hatalmas, pozitív csalódás volt az egész. Nem nagyon akarok ömlengeni, mert még korántsem tökéletes, csak majdnem. Azért megjegyezném, hogy ez a történet üvölt egy előszóért! Az elején lévő álom, abszolút lehetne az. Igaz, hogy ez lerövidítené az első fejezetet, de hatásos lenne, vagy a Medison családot bemutató rövid írás, esetleg a Greyeket, vagy az emberfarkasokat. Rengeteg potenciál van benne, amit ki is lehetne használni. Meglátásom szerint mindenképpen kéne egy előszó!
Térjünk át az első fejezetre, ahol azonnal szemet szúrt, hogy nem egy kezdő sorait olvashatom. Annyira hitelesen írtad le a régimódi világot, hogy az apja belekényszeríti egy házasságba, hogy a bálon egy ismeretlen fiúval táncol, meg sem fordult a fejemben, hogy az álom lehet csupán. Jól megvezettél, ami plusz pont ;) A klisés, új iskola-sablon nem volt túl közhelyes, abszolút beleillett a képbe, a leírásaid csodaszépek, az érzelem átadások még jobbak! Rég volt már olyan, hogy egy ilyen intenzív érzelmeket produkáló személy szimpatikus volt nekem, de most meg tudtam érteni Ellát, bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. A hisztizős jelenetei nem voltak eltúlzottak, és tetszett, miként próbálja nyugtatni magát egy-egy kiakadása közben, racionálisan próbálta szemlélni a helyzetét. Az, hogy fényképész, roppantul egyedi ötlet, így már csak ezért sem sorolható a tucatszereplők közé. Bár megjegyzem, hogy volt néhány fejcsóválós megmozdulása, mikor Nicolas próbálta neki elmagyarázni az apja halálának körülményeit, a lány pedig csak értetlenkedett, mikor mindenkinek azonnal szemet szúrna  a „véletlen egybeesés”. Ráadásul találtam néhány túlmagyarázást is, de szerencsére nem volt belőle sok. Mikor próbálta összeegyeztetni az álmait, a valósággal. Én amúgy úgy gondolom, hogy ezek az álmok, egy előző életére utalnak, vagy látomások, hiszen mikor találkozik az álombéli idegen sráccal a folyosón, Lionellel, úgy jellemezted, hogy azok az ambivalens érzések, amik kavarognak benne, nem a sajátjai, nem érzi annak. Így előfordulhat, hogy az egyik felmenője életének képkockái villannak fel előtte újra és újra. Valószínű, hogy ezek közül egyik sem igaz :D
A másik, mikor meglát három farkast a birtokon, majd azon töpreng részeken keresztül, hogy kik lehetnek azok, mert feltételezhetően emberek, diákok. Nos, nekem már az elejétől fogva egyértelmű, hogy Lionel az és bandája, ez az összefüggés, hogy nem tűnik fel neki? Én biztosan gyanakodnék rájuk, számításba venném, hogy talán ők is lehetnek. Még egy bizonyíték erre: Amint meglátja az ablakból a farkasokat, azonnal lerohan az udvarra, ahol a halloweeni dekoráció gyanánt felépített temetőben bóklászik. Ugyan a farkasokat addigra már elnyelte a föld, de megjelenik itt is Lionel! Hoppá! Ráadásul hárman vannak. Három fiú, három farkas.
Ami még nagyon szemet szúrt, az a felépítése, ami erősen hasonlít a Harry Potter kötetekre. Mivel én a könyveket szinte szóról-szóra tudom, nem csak a tartalmat ismerem, hanem a szerkezetét is. Arra az óvatosságra gondolok, amivel végigvezeted az olvasót,  szeptembertől kezdve a hónapokon. Jön az október, majd a november, a Halloweennal. Maga a kastély felépítése is nagyon hajaz rá, és hozzáteszem nem csak azért, mert megemlítetted a Roxfortot a fülszövegben. Úgy érzem, hogy a griffendéles klubhelyiséget egy az egyben átvetted. Félre ne érts, ezeket nem negatívumként emelem ki, sőt :) Mivel nem olyan nagyon feltűnő, lehet, hogy sokan nem is kötnék össze a kettőt, így tökéletesen megoldottad! Nekem ez kifejezetten tetszett :) Amíg nem hívod klubhelyiségnek, addig én teljesen meg leszek vele elégedve ;) Most nem elemzem külön a fejezetek, hiszen semmit nem akarok előre lelőni :D A csavarok a helyén voltak, akkor ütöttek amikor kellett, ügyesen fenn tudod tartani az olvasó érdeklődését egy-egy elejtett utalással, a látomások is teljesen passzolnak bele, követhető. Szinkronban van a múlt és a jelen, bár az emberfarkasokat még mindig nem tudom hova tenni, olyan érzésem van, mintha a cselekmény két szálon futna, tökéletesen megférnek egymás mellett. Ami nekem nem volt világos, az az, hogy Nicolas anyukája miért tartózkodik a kastélyban? Ő is egy dolgozó? Valószínűleg említetted már, de lehet, hogy elsiklottam fölötte. Hm, nem is tudok nagyon mit írni... A halloweeni dekoráció nagyon tetszett, az igazi pókhálók, amibe belegabalyodhat az ember, a műtemető *.* , minden. A bál, melyen igen érdekes dolgok történtek, az őszi szünet, ahol végre megismerhetjük a bátyját is :) Gondosan felépített történetvezetés jellemzi az írást, abszolút tetszett, mindennel együtt.
Megjegyezném azért, hogy az „emberfarkasok” szó kicsit furcsa, én talán egy új kifejezést keresnék rájuk, de ez tényleg apróság.

Fogalmazás: Nem mondom, hogy hibátlan, viszont durva bakikat nem találtam benne. Nem elkapkodott, a leírások fantasztikusak, mind az érzelmeknél, mind a tájnál, épületeknél. A párbeszédeknél az volt a bajom, hogy egyértelműen nem lehetett beazonosítani, ki beszél. Itt most a stílusra gondolok, mert mindenki ugyanolyan volt. Kivéve Misakót, Ella szobatársát és barátnőjét. Ő jellegzetes figura :D Valami egyértelmű megkülönböztetést be lehetne rakni, néhány szót, amit csak az az illető szokott mondani, vagy mozdulatot esetleg, ami csak rá vall. Célszerű éles határvonalat kialakítani a szereplők között, hogy mikor valaki látatlanban megjelenik a másik háta mögött, és csupán megszólal, az olvasó egyből tudja, hogy ki az, még mielőtt leírnád. Élethűbbé varázsolja a történetet. De ez is kötözködés a részemről, mert valamit akartam keresni, amit megemlíthetek :D

Helyesírás: Néhol találtam elírásokat, szóismétlést, ám itt sem voltak szarvashibák. A párbeszédeket jól írtad (végre valaki!), a vesszők maradéktalanul a helyükre kerültek, a számokat betűvel írtad ki (köszönöm!). Ami viszont szemet szúrt: a páros szerveket egyesszámban írjuk, ezt ne felejtsd el! Nem szemeim, füleim, kezeim hanem szemem, fülem, kezem. Ennyi :) Itt emelném ki a többi hibát.
Ismétlés -> „... alig aludtam valamicskét. Kirívó ruhámon igazítottam valamicskét...” Az első fejezetben, már nem is tudom hol, túl sokszor használtad az „álom” szót.
„ríttig” -> richtig (német nyelvből ered) (1. fejezet)
„kispéciz” -> kipécéz (a spéci, a különleges, egyedi, speciális rövidítése, a pécéz meg, a kiszúr magának valakit, rászáll valakire jelentése) (2. fejezet)
„itt tartózkodásom” -> itt-tartózkodásom (de ha azt írod, hogy itt tartózkodó az már külön van, direkt utánanéztem) (2. fejezet)
Elírások -> „ szereti az emberek” (2. fejezet) „próbáltam valamit kiolvasni valamit a szeméből” (3. fejezet) „bentlakásos iskola révén” -> lévén! (a révén szó jelentése, valaki/valami által) (3. fejezet) „most jó ötlet e lenne” -> most jó ötlet lenne-e (4. fejezet)
Egybe -> emberismerő (5. fejezet), kiegyenesedtem (szintén 5), ugyanezt (9. fejezet)
Még megjegyezném a nevek ragozását. Mikor a név „e”-re végződik, teszünk kötőjelet (Luce-ra), de ha „y”-ra, akkor nem (Greyjel). Másolok majd a kritika aljára egy cikket, amiből én is megtanultam ezeket, gyakran még most is onnan szoktam puskázni :P

Szereplők:
Ella: Én megértem őt, a kiborulásait, az enyhe idegösszeroppanást, és tisztelem is, amiért nem hagyja el magát, józan akar maradni. Logikusan gondolkodó szereplő, bár mondom, hogy a nyomozáshoz láthatóan nem ért, lassan jutnak el az agyáig az információk :D Ez annál is furább, mivel igen okos lánynak tűnik. A jelleme helyénvaló, nem találok hibát, irracionális dolgot, csak arra figyelj, hogy ezek a hisztik, ne forduljanak sokszor elő, mert az már egy kicsit unalmas és irritáló lehet. Egy-kettő nagyobb kitörés belefér.
Nicolas: Róla eddig nem sokat írtam, szerintem igazából egy roppant makacs ember, ami nem feltétlenül jó, az életébe kerülhet... Nekem szimpatikus volt, sok a rejtély körülötte.
Misakó: Ah, engem halálra idegelne a csaj xD Folyton csak beszél és beszél, be nem áll a szája. Egy ilyet szobatársnak... Nem lehet könnyű vele. Ennek ellenére rokonszenves :P
Lionel: Az egyik kulcsfigura. Nem bírom, és talán ez meglepő lehet, mert általában az ilyen típusú szereplőket szeretni szoktam. De a kapcsolatukat imádom *.* Civakodós, odaszúrogatós, incselkedős. Ez a gyengém :) Nem nagyon értem az ő figuráját. Egyszer úgy néz ki, mintha nem tudná kicsoda a csaj, aztán meg benyög egy ilyen mondatot, hogy jobb is, ha nem emlékszel. Láthatóan Lionelben is fura érzések kavarognak mikor Ella közelébe kerül, ami a 2. fejezetnél is kitűnik, de ha így van, akkor a továbbiakban jól titkolja.
William Grey, a töritanár: Nagyon nagyon jó húzásnak tartom, hogy nem a vele egyidős Lionel az álombéli vőlegény, hanem a tanár, aki ráadásul Lionel bátyja :D Csak azt sajnálom, hogy a tanárral kevés jelenet van, bár lehet hogy így jobb, mert az a szökőkutas valami nem jött be :/ Olyan fura volt...
Beni és Kevin: Róluk még egyáltalán nem ejtettem szót. Lionel barátai, akik mindig visszafogják, ha éppen őrjöng. Roppant szimpatikusak, viccesek, aranyosak :)
Még feltűnik a dada (akinek nem tudom hogyan ejtik a nevét) Luce és Danson, a bátyó. Amennyire idegesít az előbbi, annyira szeretem az utóbbit :D Meg van az egyensúly xD

Összegzés: Nem kergetsz hiú ábrándokat, szerintem kész lennél kiadni a kezed közül egy nyomtatásra szánt művet! :) Viszont arra gondolj, hogy egy könyvben minimum öt oldalasnak kell lennie egy fejezetnek, de a tíz az még jobb. Logikusan gondolod, hogy ezt először befejezed így ahogy van, aztán utána kezded kipofozni, bővíteni. Én is hasonlóképpen csinálnám, csak ennél a variációnál fenn áll annak a lehetősége, hogy újraolvasásnál eszedbe jut még valami, vagy észreveszel olyan logikai bakit, ami fölött írás közben elsiklottál, ezért ha úgy van, az egész történetet írhatod át, jobb esetben csupán a felét. Nálad abszolút támogatom a törekvéseidet, tudom, hogy még bizonytalan vagy magadban, de ne tedd! A lényeg az, hogy csepegtesd az információt, ne dobj be hirtelen sok tudnivalót egyszerre, a karaktereket még jobban jellemezd, az olvasó érezze, hogy ezek akár hús-vér emberek is lehetnének. Ne kapkodj el semmit, ha ebben a tempóban haladsz az pont ideális, tökéletes. A fülszöveget írd át, ha lesz rá időd, és lépj be néhány facebookos csoportba, hogy olvasókat szerezz, visszajelzéseket kapj. Idő közben láttam, hogy már kitetted a 12. fejezetet is, amit még nem olvastam, de mindjárt szaladok, sőt, most már 8-ra nőtt a feliratkozószám, aminek nagyon örülök :) Vicces amúgy, hogy pont azok az emberek bizonytalanok a történetükkel kapcsolatban, akik kifogástalanul tudnak írni :D
Na, ezek után nem is kérdés, hogy hányast kapsz tőlem, természetesen ötöst ;) és izgatottan követem tovább a történetedet! :) Gratulálok, sok sikert! 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát, nem tagadom, ezt a kritikát úgy vártam mint a messiást. :D
    Először is, nagyon nagy köszönet, hogy szántál időt a blogomra és, hogy leírtad nekem mindezt. Ha nem veszed pofátlanságnak, akkor mindaz, amit itt leírtál, vagyis a történetbeli részek, azok irányában szeretném majd bővíteni a végleges, kidolgozott könyvre szánt formát. Ez persze nem azt jelenti, hogy amíg ezt írom, nagyban teszek rá, amit írtál. XD De ez már egy segítség ahhoz, hogy hogyan kezdjem azt el.
    A helyesírási hibákat kikeresem, amint lesz kicsit több időm is foglalkozni vele. Az előszón már én is gondolkozom egy ideje, mert ide elkélne, de még magam sem tudom pontosan, mit is írjak le, mert annyi lehetőség van. Az álombéli részt nem szeretném, mert az elég kusza, hogy a múltat a jelen idővel keverem.
    A szereplők megszemélyesítése nagy küzdelem a számomra, ami több fejfájást okoz, mint bármi más egy történetben. Ja, és azt még megjegyezném így a végére, hogy ezt a történetemet 2012-ben publikáltam azon az oldalon, amit felmutattál a kritika végén. Szóval, nem mai iromány, és mikor elkezdtem a blogolást úgy három hónapja, nem változtattam a történeten. Sőt, bevallom, jó, ha egyszer átolvastam az egészet.
    Még egyszer nagyon köszönöm! Mindenféleképpen betartom a leírtakat, és ha végre időm is lesz, akkor egy új fülszöveggel és egy előszóval is frissítek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, úgy gondoltam, hogy majd a végleges történetet bővítsd, ne ezt, hiszen így blogra tökéletes :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire vártad már, így most még rosszabbul érzem magam, hogy késtem vele. Akkor örülök, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy elkélne oda egy előszó :) A karakterek nálam sem mennek jól, én is küszködök velük, mert nehéz :/ Nocsak, akkor már nem mai darab ez az írás :D
      Szívesen készítettem el neked ezt a kis véleményezést, egy élmény volt :3
      Puszi :)

      Törlés