2015. szeptember 5., szombat

Kritika - Destiny and life

http://destiny-and-life.blogspot.ro/




Kinézet:
Egy sötétebb hangvételű, kódos design-t láthatok, ahol a fekete és a barna vegyül egymással. Nem túl csicsás, pont úgy jó, ahogy van. Annyit hozzá fűznék, hogy nekem a háttérben lévő fejléceden először nem látszódott a lány arca, aztán csökkentenem kellett a böngészőm zoom-ját, így kaptam meg a végleges képet. Ez sajnos ezért lehetett, mert kisméretű a laptopom képernyője, míg a design szerkesztőjéé nagyobb lehetett és ahhoz igazította. A kép amúgy szépen eldolgozott, viszont a cím felét lehet csak látni, mert belelóg nekem a bejegyzések szövegdoboza, és ha még jobban csökkentem a zoom-t akkor a betűk olyan kicsire zsugorodnak, hogy nem tudtam volna elolvasni. Nos, ez csak a kódos sablonok átka. Nehéz minden gépre igazítani. A szöveg színe amúgy jó, nem golyózott nagyon tőle a szemem, viszont az zavart, hogy jobbra igazított a bejegyzés szövege és nem sorkizárt. Szebben mutatna úgy. Illetve a prológus elején láttam, hogy Sophie gondolatait először dőlt betűkkel írtad, kihagyva egy sort, majd végül beleolvadt a több szövegbe, semmi dőlt betűs kiemelés, semmi enter. Ezeket egységesíteném, illetve tennék be néhány szöveg törést, vagyis nyomnék pár entert, hogy szellősebb legyen egy kicsit a szöveg.


Történet:
Kezdeném azzal, hogy maga az ötlet nagyon tetszik. Kicsit olyan, mintha több utópisztikus filmet vegyítettél volna. Bár konkrétan egyikhez se tudnám hasonlítani, csupán maga az alap koncepciót, hogy egy felsőbb hatalom irányítja ezeket a szerencsétlen embereket, mint mondjuk az Útvesztőben, az Emlékek őrében, vagy az Éhezők viadalában. 

Egy prológussal kezdődik, amit Sophia szemszögéből olvashatunk. Számomra a hossza ideális, nem öt sorral tudtad le az egészet, hanem igen is egy terjedelmesebb bevezetőt hoztál össze.
Úgy kezdődik, hogy a lány egy hatalmas üvegdobozban, vagy burában van bezárva rengeteg másik emberrel.
Te úgy fogalmaztál hogy:
Többszáz millióan voltunk. -> amúgy több száz-t külön kell írni, bár gondolom csak lemaradt egy space.
Szóval, ez vagy egy kontinensnyi ember! (Na jó, annál azért kevesebb) De hogy férnének el egy üvegdobozban? Aminek amúgy látja az oldalait. Végeláthatatlan tömeg lenne. Inkább több ezren voltak, az még úgy emberien is hangzik, ugyan úgy kifejezed azt vele, hogy sokan voltak. Így még jobban el is tudom képzelni, mintha milliós nagyságrendű emberi tömeget kéne.

Sophie megpillantja a csuklóján éktelenkedő jelet. Vártam volna, hogy kifejtsd mégis milyen jelről lenne szó, mit szimbolizál? Vagy csak úgy bemutatnád nekünk hogyan is nézett ki. 
A szereplőnek fogalma sincs, hogy hol van. Kicsit ijesztő szituáció, főleg amikor egy robot hang bemondja, hogy készüljenek fel a teleportálásra. Ez amúgy érdekesen hangzik. Valószínűleg a jövőben játszódik a történet.

Pillanatra meg állt az idő. Ideges lettem és ki akartam törni innen. A családommal akartam lenni.(..) Újra megindult az idő és mindenki beszélni kezdett. Hirtelen nagy hangzavar keletkezett. 
Először azt hittem, hogy így csak ő érezte azt, képletesen "mintha megállt volna körülöttem az idő és...blablabla", közben tényleg megállt. Ezt érzékeltethetnéd is, mert csak pár mondattal arrébb jöttem rá, hogy ezt szó szerint kell érteni. Írd meg, hogy a tömeg mozdulatlan szoborrá meredt, hogy a zűrzavart felváltotta a síri csend, és csak egy valaki hangja visszhangzott az egész üvegburában. Más részt, nem lepődik meg ezen? Hogy csak úgy megállt az idő, kitudja miért, és ő ezt mind érzékeli? Vagy ő idézte elő? Ez nem igazán egyértelmű. Amennyiben ez normális jelenség, azt is pár soros kis megemlítést érdemelne. 

A teleport gépezet visszaszámol, Sophie nem bírja a tömeget ezért az üvegfal oldalához húzódott, összekucorodva. Ekkor felfigyel arra, hogy valaki integet neki. Nem biztos benne, hogy neki szólt, de azért visszaint, majd felismeri a kéz tulajdonosát, aki szökdécselve próbálja felhívni magára a figyelmet. 
Ennél a résznél csak azt furcsállottam, hogy a kezdeményező integetőfél nem kiállt fel. Pedig belegondolva, alapjáraton automatikusan hangot szokott adni az ember, túl kiabálva a tömeget, hogy Hahó! és a levegőben verdes a kezével. Illetve, ha nem látja Sophie az arcát, akkor nagy az esély, hogy a másik se látná őt, ergo akkor minek intsen vissza. Ez most ne vedd kötekedésnek, csak próbálom reálisan láttatni a testbeszédet.

Sophie felismerte az integető Camille-t. Felállt majd, Hirtelen egy kristálycsepp gurult le az arcán. 
De jó lenne, ha kristályokat sírnék én is :D 
Na, de a viccet félre téve, elgondolkodtam azon, hogy most ezt szó szerint vegyem? Bár mivel a történet egy sci-fi fantasy-re hajaz, és ugye abban bármi előfordulhat, így akaratlanul is elképzeltem, ahogy apró kristályok hullanak a szeméből. Viszont tudom, a könnyekre értetted, és nagyon szépen is hangzik, hogy kristálycseppeknek nevezted el, viszont vannak olyan szavak, amiket nem szükséges ennyire fennkölten megfogalmazni. Esetleg hasonlatként megjegyezve, hogy "Hirtelen egy apró kristályhoz hasonló könnycsepp gurult le az arcomon" vagy "Hirtelen egy könnycsepp gurult le az arcomon, amely mintha apró csillogó kristályok lettek volna" .

A teleportálás megkezdődik, sisakok lógnak le a mennyezetből, amit Sophie a fehér szkafanderéhez kapcsol, majd megtörténik, aminek meg kell. Érkezés után az emberek örömükben kiabálni kezdtek. 
Ők nem féltek ezek szerint? Vagy tudták, hogy jó hely ez az Amazon?
Mindenki őrült, csak én nem. -> örült, gondolom ezt akartad írni, nem pedig azt hogy zakkant népséggel van körülvéve. 
Egy meleg, tengerparti helyre kerültek , ez mondjuk már önmagában jól hangzik, így talán érthető a nagy örömködés.
Kiderül közben az is, hogy Sophie-nál van négy kő, ami lehetővé teszik, hogy az adott csoport vezetőjévé válhasson. Bár ő nem akart az lenni.

Első fejezet:
Egy rövid betekintést nyerhetünk Camille teleportálásába. Ő egy jeges és hideg helyre került, ahol küzdeni kell a megfagyás és a kihűlés ellen. Ezerszer rosszabb helyzetbe került, mint a másik lány. 
Kár, hogy csak ennyit írtál róla. Szívesen olvastam volna tovább.
Újra Sophie szemszöge következik, ami meg is marad a fejezet végéig.
A lány fél, hogy rájönnek ő lenne a vezető, ezért próbálja meghúzni magát, miközben a több társa azt próbálja kitalálni, hogy ki is lehet az a Sophie Culpeper?
A lány tétován nézett maga köré.
Hol vagyunk? – kérdeztem magamtól. – És mit keresünk itt? Egyáltalán hogyan kerültünk ide?
Ettől a megnyilvánulástól úgy tűnik, hogy tök sötét a csaj. Hát nem emlékszik, hogy odateleportálták őket? :D
Nos, igyekezte leplezni a kilétét, de hamar betalálta egy charme-os úriember a nevét kérdezve, és hosszan elmélkedve, hogy mégis mitévő legyen, úgy vélte megbízik az idegenben. Elárulta a nevét, mire a sráccal némán elindultak a többiek elől mielőtt bármi bajuk esett volna. Ellenőrizték egymás jeleit, ami most már kiderült, hogy egy kört bezáró, zöld kígyót ábrázolt. 
Kicsit naivnak tartom Sophie-t, amiért rögtön bizalmat ad egy fiúnak, aki amúgy jó képű, vagy kettecskén elvonulnak az erőbe. Egy erős férfi, aki simán kihasználhatná, leteperhetné. Azért tartsa meg a két lépés távolságot!
Nos, ahogy egyre beljebb és beljebb haladnak, rájönnek, hogy merően másabb az állat és a növényvilág, mint a földön. Hatalmasra nőt virágok, amiknek nyelvük van, torz fejű énekesmadarak. 
A páros egy tisztásra tévedt, ami egy álombéli képnek is megfelelt volna.
A szomjazók a parthoz futottak, páran még meg is fürdőztek benne. Jackkel mosolyogtunk a vidám pancsoló embereken.
Akkor most mégsem ketten mentek el? Lehet az én figyelmem siklott el felette, de tökre úgy rémlett, hogy nem említetted, hogy utánuk eredtek volna.

Az emberek a tisztáson letelepedtek, mert a nap már lenyugvóban volt. Aztán másnap már szállásokat kezdtek építeni maguknak. Sophie egy megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve, megindult a tisztás túlvégébe, mire mindenki megindult utána. Egy csipkés bokornál megálltak. 
Itt nem a csipkebokorra gondoltál? Vagy inkább egy csipkézett levelű bokorra?
A tömegben lévő ikerpár leszaggatott pár ágat, amely egy kerítést takart el. Az ágak, vagy tüskék kígyószerűvé változtak, mint ami a csuklójukon is volt. Ekkor beindult egy holografikus kép, amelyen egy különös és idegen lény jelenik meg, aki közli, hogy sikeresen teljesítették az első szintet. Cserébe elérhetővé vált egy lakóterület a számukra. 
Tetszett ez a fajta elképzelés, miszerint egy hatalmas fatörzsekben kialakított szállást írtál le, ami egyszerre ötvözte a dzsungel hangulatot és a belső modernizációt az üveglifttel, meg a számítógépes rendszerrel. Mindenki saját nevére kapott egy szobát a törzsben.

Benyitottam, s a csiklómon a jel egyet villant.
Ne haragudj, de ezen az elíráson felvisítottam a nevetéstől :D Mikre nem képes egy-egy elütött betű, és máris hatalmas nagy változást ér el az ember egy szöveg mondanivalójával.
Szóval a csuklóján felvillant a jel, a szoba gyönyörűen berendezett, a kilátás meseszép, belátni az egész területet. Mondhatni kész paradicsomba cseppent. Így már örülhet, hogy ilyen jó helyre kerülhetett. 
Viszont valami nem stimmelt, ugyanis páran nem tudtak belépni, ezért Sophie, egy jó vezetőhöz híven felpattant, hogy tegyen valamit. Rohant Jackhez, a helyes szépfiúhoz, aki pár szobával arrébb lakott.Eközben a kint ragadt embereket valami titokzatos dolog elragadja. 
Kicsit pontosabban? Egy hosszú kar berántja őket az erdőbe, vagy valami villámgyors sötét alak? Annyi fantáziadús elemeket teszel bele, és pont az izgalmas és rejtélyes dolgokat nem írod le részletesebben. 

Sophie a saját ágyában ébred, feltehetően elájult és Jack bevitte az ágyába. A lány aggódott azok miatt akik eltűntek, mire Jack megnyugtatásul közölte, hogy ők nem hozzájuk tartoztak. Feltehetően alakváltók voltak. A nagy izgalom után a lányt a férfi magára hagyta, Sophie kiment a teraszra és gyönyörködött a látványban. Majd rájött, hogy ő bizony nagyon is éhes, így elindult élelem után kutatni.

Fogalmazás:
Ez az a rész, aminél nagyon törtem a fejem, hogy mit is írjak. Hosszú, összetett mondatokat használsz. Végre nálad olvashattam tartalmasabb leírásokat, és nem csak a cselekményeken vezetted végig a szálat. Akadt néhány olyan mondatod, ami szépen hangzó, gördülékeny, de olyannal is találkoztam aminél a homlokomat ráncoltam. Fura kifejezéseket használsz, amiket nem tudtam hová tenni, főleg mert a többségük nem is igazán létezik.
Camille beszámolója kimondottan tetszett, és meg is lepődtem, ugyanis a prológusban rengeteg hibát észrevettem, ez pedig valamiért azonnal megfogott:

…és minden fagyos, fényes, csillogó fehér volt. Felhőkarcoló hegyekkel körülvett jeges kontinens. A nap fénye (szóismétlés!) visszaverődött a hegyek csúcsain. Sehol egy árva lélek, csak én és az ideküldött ismeretlenek.
Hiányzott a családom, a barátaim és folyton azzal a gondolattal lépkedtem tovább a fagyott, ropogó havon, hogy talán többet sohasem láthatom egyikkőjüket (egyikőjüket) sem.
A meleg, állat szőrmével borított bundánk melegben tartotta a kifagyni készülő testrészeinket.
Barna hullámos hajam csiklandozta a nyakam, és úgy követtem a többi embert, szállást keresni.
A levegő oxigéntartalma egyre alacsonyabb lett. A szervezetem kezdte fel adni a harcot a hideggel.
Semmi nem volt a régi, és ez nem a mi földünk volt. Talán egy másik föld, halottakkal teli.

Ettől függetlenül nagyon sok szóismétlést kiemeltem neked, amire jobban oda kéne figyelned.
Annak örültem viszont, hogy a vesszőket megfelelően használtad, és a párbeszédekben sem láthattam azokat a tipikus hibákat, mikor pontot tesznek a végére. 
Azt megemlíteném, hogy ha múltban írsz egy mondatot, akkor a végére ne válts jelenre!
Most felsorolom azokat a hibákat, amik kiemelkedőek voltak:

Az oldalai üvegből voltak. Lehetett látni, hogy a semmi közepén vagyunk. -> voltunk

gyuraskodtam -> ez milyen szó? furakodtam esetleg?

Bámultam a végtelenbe és próbáltam megfejteni, hogy hol vagyunk. -> voltunk

Izgatottan egyenesedtem föl a földről. -> Izgatottan felegyenesedtem a földről. (ez csak szebben hangzik)

Figyelőztem a hang után -> mit csinált??! A hang után figyeltem. 

figyelőzve az ablakon ki. -> nincs ilyen szó, hogy figyelőzve! Akkor inkább kilesve az ablakon, vagy kifigyeltem az ablakon.

kifagyni készülő testrészeinket. -> megfagyni 

Húzott egy érzés és nem tudtam ellenállni annak. -> Egy különös érzés vonzott magához, aminek nem tudtam ellenállni.

Szőke hajuk volt, zöld íriszeik a létem pásztázták. 
Milyen az, ha valaki létét pásztázzák? Nem tudom elképzelni. Ez így nagyon furán hangzik.

Egyenesen Jack ajtajának szöktem, és döngetni kezdtem azt. -> ajtajához, így olyan, mintha beleakart volna applikálódni az ajtóba.


Helyesírás:
A helyesírás egész jó volt, bár itt is lesz pár kiemelkedő példa, amit rendszerint nem megfelelően írtál. Kezdem azzal, hogy több helyen külön írtad az igekötőket. A fel,le,be,ki,oda,vissza,össze,szét és társai mindig az igével egybe írjuk. Kivéve, ha  mondjuk az akar, tud, vagy fog (jövő idő) szó kerül utána. Pl: meg akarom mondani, meg tudom mondani, meg fogom mondani.
A szóismétléseket a fogalmazásban már jól kiemeltem. Arról viszont nem "beszéltem", hogy a számokat mindig betűvel kell írni, kivéve ha évszám vagy házszám, szobaszám, esetleg rabok vagy emberek számmal való megjelölése. 
Illetve ragozási hibákkal is találkoztam:

Nem tért, hanem teret! Ez olyan mintha azt írnád, hogy hót, havat helyet.

Fel néztem -> egybe, felnéztem

Távolban még 3 ilyen építmény -> három, betűvel!!!

Szóismétlés!
Kék szemei tükrözték a tenger színét. Aranybarna színű bőre zavarba hozott.
Kék szemei tükrözték a tenger színét. Aranybarna bőre zavarba hozott. (kihagyható itt a színű szó.)

A nap már lemenőben volt, amikor egy tisztásra érkeztünk. Kisebb-nagyobb vízesés díszítette a zöldben tündöklő növényzetet, tisztáson voltunk. 
Itt az aláhúzott szövegrész felesleges. Már fentebb megemlítetted, hogy a tisztáson vannak. 

jelt -> jelet (ragozási hiba)


Szereplők:
Sophie:
Az Amazon csapat vezetője, bár nem akart az lenni. Kissé bátortalan és naiv. Nem érzem erős egyéniségnek. Emellett meglehetősen jószívű, barátságos, ugyanakkor hamar megbízik Jackben, pedig szerintem nem kéne. Ez csak olyan megérzés, sosem lehet tudni, jobb az óvatosság. Kedves karakter, egész gyorsan vág az esze. Remélem látható lesz majd a jellemváltozás nála, mert eddig nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy sem.

Camille:
Róla eddig nem sokat tudni. Valószínűleg Sophie barátja vagy családtagja, aki egy jeges birodalomba került a teleport segítségével. Abból a kis részletből úgy gondolom,hogy okos és intelligens lány.

Jack:
A tipikus charme-os férfi, aki hamar belopja magát a nők szívébe. Védelmező típusnak tűnik, és gondolom kellően bátor, mert eddig nagyon magabiztos. Vezéregyéniségnek tartom, de azért vigyáznék vele.


Összegzés:
Ahogy már fent említettem maga a történet, az hogy feltehetően egy másik bolygón játszódik és különböző feladatokat kell teljesíteniük, tetszik. A kivitelezés is egész jó, a rengeteg hibát leszámítva, amin könnyűszerrel tudsz javítani egy béta segítségével, illetve ha figyelmesen többször is újra olvasod a részeket. Bírom a fantázia dús sztorikat, és ez az! Viszont még van mit fejlődni. Nem várom el persze senkitől, hogy rögtön egy könyvminőségű írást publikáljon, de ha megfogadod a tanácsaimat és odafigyelsz az apróbb logikai buktatókra, úgy vélem eljuthatsz erre a szintre te is. De! Kitartó munka kell hozzá és megannyi türelem! 

Az értékelésem egy hármas fölé, a sok hiba miatt! Pedig a sztori többet érdemelne ;)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm. Ez életem egyik legjobb kritikája. Jókat nevettem rajta, mikor rájöttem a hibáimra.:D
    Tanulni fogok belőlük és megfogadom a tanácsaidat. :)
    *ölelés

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megfogadod a tanácsaimat ^-^ és annak is, hogy nem vettél semmit sértőnek, mert nem annak szántam ugyebár :) Mindenképpen érdemes folytatni a történetet, remélem nem hagyod abba, mert nagyon sok fantáziát látok benne :D

      Törlés