2015. szeptember 29., kedd

Kritika- A démonok játékai



Mielőtt akármit is írnék, sajnos el kell mondanom, hogy mostantól lassabb lesz a kritikaírási folyamat, vagy mi, mert elérkeztem a hosszú blogokhoz (igen, nem tudom már tovább halogatni őket), emellett melózok és persze élek is :D Próbálom majd kitölteni a csendeket egy-egy cikkel, például holnap. Szülinapom alkalmából én leplek meg titeket egy újabb, írással kapcsolatos cikkel ;)
Most pedig lássuk a mai blogunkat, amit szintén Noémi írt. Egy lány, három különböző blog. Kellemes meglepetés ért az Álomfelhő után, ezt bizton állíthatom!

Kinézet: Nekem kifejezetten tetszik a fejléc :) Sejtelmes, főleg a háttér nyerte el a tetszésemet. Nem is tudom megmondani, hogy miért, egyszerűen szép. A chatről szerintem nem kéne szavazást indítani, az jó ha van, mindenképp tegyél be! Több megjegyzésem nincs is a designhoz, még talán annyi, hogy a fehér betűszín, mint az Álomfelhőben, nem éppen jó egy ilyen sötét háttérhez. Nálam is így van, ezt úgy oldottam meg, hogy a szöveg sötétszürke. Még mindig nem a legjobb, de legalább ezt könnyű beállítani :D

Történet: Eddig két fejezetet raktál fel, de ez egy tipikusan olyan sztori, ahol elkélne a prológus is. Én például Ed és Stephen megismerkedését írnám meg a helyedben, amit a második rész végén, elnagyoltan felvázoltál. Megérdemelné az aprólékosabb kidolgozást. Vagy még a saját dimenziójuk bemutatásáról is szívesen olvasnék, hogy milyen az a világ amiben élnek, démonokkal körülvéve. A fülszöveg határozottan nem jó, mert túl sok információt árulsz el, olyanokat is, amiktől az olvasó álla a földet súrolhatná, ha ez menet közben derül ki. Itt gondolok arra, hogy Liz és Stephen egymásba szeretnek. Ráadásul rengeteg benne a kérdés. Maximum kettőt ha felteszel, az már jó lesz :)
Most jöjjön maga a történet! Főszereplőnk, Liz hatalmas könyvimádó, aminek határozottan örültem, mert így közelebb érezhettem magamhoz, emberibb volt. Liz, rákos édesanyjáról gondoskodik, közben dolgozik, ő tartja el kettejüket, ami dicséretes tizenhét éves létére! Kérdem én: nem jár iskolába? Mert ha igen, és csak nyáron dolgozik, abból a kevéske pénzből nem élnek meg az anyjával. Munkába menet kap egy sms-t a barátjától, Erictől; a fiú hazautazik, menjen ki elé a londoni repülőtérre. Hiányoltam, hogy nem mutattad be Liz munkáját. Igaz, hogy a történet szempontjából nem oszt, nem szoroz, de mégis elképzelhetőbbé teszi a karaktert, valósághűbbé. A munka után aztán egyenesen  Eric elé szaladna a reptérre, ha nem szólna közbe a sors. Az egyik sikátorban egy kislányt hall sírni, de mikor odamegy megnézni, nem talál ott mást, csupán egy apró zenedobozt, amitől átkerül egy másik dimenzióba. Az tetszett a legjobban, hogy nem rágtad a számba a dolgokat, hagytad, hogy magamtól jöjjek rá, így megvolt az a felfedezés-élmény. Még a legkisebb dolgoknak is képes vagyok örülni, főleg, ha rájövök mit akar az író velem közölni, anélkül, hogy leírná.
A második fejezetet két fiú nézőpontjából olvashatjuk. Láthatjuk a világukat, amiben mozognak, megtalálják a lányt, aki a romok alatt fekszik. Hazaviszik a menedékbe, ahol Liz magához tér, és egyértelművé válik mindenki számára, hogy nem odavalósi. Én úgy gondolom, hogy egy alternatív univerzumba lépett át a doboz segítségével, ahol a második világháború után megállt a fejlődés, és a Földet elárasztották a démonok. Itt is vannak persze olyan emberek, akik félig démonok is, a végén pedig kiderül, hogy ezekre a „fertőzöttekre” vadásznak valakik. Megjegyezném, hogy a második fejezet apró betűs, szerintem rakd nagyra, mert így nagyon meresztgetnem kellett a szemem, hogy el tudjam olvasni.
Ez a sztori határozottan jobb volt, mint a Kék holló, az Álomfelhőről meg ne is beszéljünk. Az borzalmas. Látszik, hogy sokkal több időt fordítasz az írására, kellőképpen odafigyelsz, elírásokat csak elvétve találtam, bár azért még így is akadnak hibák. Most már világossá vált számomra, hogy nem tudod, hogyan kell írni a „j”-s szavakat. J-vel, vagy ly-nal. Ezt azonban könnyen kiküszöbölheted, ha utánanézel egy helyesírási szótárban. Én is lelkesen szoktam forgatni, bár nekem nem ezekkel van problémám elsősorban.
Kiemelném a hosszú mondataidat, amiket vesszővel választasz el, holott inkább ponttal kéne! „A lány hosszú kecses lábai felhívták már a figyelmét nem egy fiúnak, magasabb az átlag lányoknál és intelligensebb is, Liz már megszokta, hogy neki kell eltartania az anyját, de néha vágyik kikapcsolódásra.” Ez a két mondat nem függ össze! Rengeteg ilyen van benne, javaslom, hogy még egyszer olvasd át, és amikhez kell pont, azokat úgy válaszd el egymástól. Erre a blogodra még mindig jellemző a kapkodás, túl gyorsan akarsz mindent bemutatni, leírni. Ne tedd! Húzd el egy kicsit, ezzel fokozod a feszültséget is, ha úgy van. A második fejezetben már jók a leírásaid, itt arra gondolok főként, mikor Ed és Stephen a romok között bolyonganak.
„Levette a már jól ismert könyvet a polcról, leült vele az ágyába és az ölébe vette, ez egy rituálénak számított nála a könyvolvasás előtt, körbenézett az egyszerűen berendezett szobájában, imádta az élénkzöld falakat és a fehér bútorokat amik már öt éve semmit sem változtak, szobája túlnyomó részét könyvek és könyvespolcok foglalták el amik annak köszöhetőek, hogy a ház többi részében anyja nem szeretne látni könyveket, Liznek soha nem beszélt róla miért de a lány mindig is gyanította, hogy nyomós oka van rá.” -> Itt nagyon sok a hiba. Csak egy részletet emeltem most ki, ahol igazán zavart a hirtelen témaváltás. Rossz időpontot választottál a szoba bemutatására, ráadásul itt is vesszőkkel választottad el, így ez a hat sor egy mondatnak számít, pedig nem! Ahova meg kellett volna vessző, oda nem raktál. „az ölébe vette” után pont kell, ahogy a „könyvolvasás előtt” után is, meg az „imádta az” elé. „látni könyveket” után szintén. Úgy írod a sorokat ahogyan az eszedbe jutnak, pedig egy jó sztori következetes, gondosan fel vannak építve a mondatok, logikus egymásutánban következnek. Az egyik gondolatból jön a másik.
Észrevettem, hogy az igeidőket is váltogatod. Az elején van, hogy jelenben írsz, aztán átváltasz múltba, pedig a szöveg ezt nem követeli meg. Az is szemet szúrt, hogy minden öt évvel ezelőtt volt :D Az anyja betegsége, a szobája berendezése, Eric költözése.
Az elején a lány életkorát betűvel kell kiírni!
Az első fejezetben Liz, nagy csörömpölést hall a konyhából, majd ezek után lefekteti az anyját, hogy pihenjen, de az nem derül ki, hogy mi történt. Mi volt az a zaj?
Szóismétlés: „Egy kupac tetejére lépve Stephen felfigyelt valamire, Edmund követte a tekintetét majd ő is meglátta, egy lány fekszik a romok között. A két fiú egyszerre futott a lány mellé, hogy lássák él-e még. Megkönnyebbülten néztek egymásra amikor látták még lélegzik a lány. Edmund felkapta a lányt az ölébe...” -> lány. A „meglátta” után pedig kettőspont kell, legalábbis én azt raknék.
Helyesírási hibák: „krimiein” -> krimijein, „leg élettel telibb” -> legéletteltelibb, „legkelemesebb” -> legkellemesebb, „össze vissza” -> össze-vissza, „falytába” -> fajtába, „nem-e kéne” -> nem kéne-e! „busz megálló” -> buszmegálló. Alapvető szavak, jobban figyelj oda legközelebb! Tényleg, ha nem vagy bennük biztos, nézz utána.
A második fejezet vége (Ed odakerülésének története) nem illik oda, jobb lenne neki (ahogy már írtam is) egy külön fejezetet csinálni és bemutatni, mert érdemes! Vagy a prológusban, esetleg összekötni a világ kinézetével.
Az ötlet nagyon tetszik, tényleg egyedi, érdekes, izgalmas! Érződik, hogy fejlődsz, és meg kell mondanom, hogy irigyellek a kitartásod miatt. Tényleg szeretsz írni, és nem csak azért csinálod, hogy „menőbb” legyél ezáltal. Ezt nagyon jól mutatja, hogy ez már a harmadik blogod, és még nem adtad fel, nem vonultál be a sarokba sírva, csak azért, mert még nem jó. Azon dolgozol, hogy jobb legyen, és ez becsülendő! Olvastam, hogy ez az első blogod, amit komolyan veszel. Érződik rajta, ezt jól is teszed :) Tanácsolom, hogy mielőtt leülnél megírni a történetet, gondold ki a vázát, nagy vonalakban a cselekményt, sokkal könnyebb lesz. Olyan ez, mint egy szamárvezető, ha tartod magad a vázlatodhoz, nem fogsz tőle eltérni, mindenképp célszerű.
Ne hagyd, hogy a gondolataid eltereljék a figyelmedet! Így elkerülheted a mondatok logikátlan rakosgatását. Próbáld meg összekapcsolni a dolgokat, ne ugrálj egyik témából a másikba. Liz egyszer beszél arról, hogy milyen könyvei vannak, miket szeret olvasni, aztán már a szobája kinézetéről van szó, majd a beteg anyjáról. Ha a könyveiről írsz, akkor ne térj ki másra, rendszerezd a sorokat. Ezt elsősorban magadban kell megtenned, és már a helyes sorrendben leírni :)
Tökéletes gyakorlás: Vedd elő a kedvenc könyvedet, amelyiket már szinte kívülről fújod, és kezd el olvasni. De arra azért figyelj, hogy ne merülj bele túlságosan, mert itt most nem ez a lényeg :) Tanulmányozd a sztori felépítését, a mondatok szerkezetét, fejben szedd szét atomjaira. Vizsgáld meg a karakterábrázolásokat, az információadagolást, a párbeszédeket, mindent! Hidd el, megéri ;)

Fogalmazás: Kapkodó, ideges. Egyszerű szókinccsel rendelkezel, amit rengeteg olvasással lehet bővíteni. A szóismétlésekre szintén figyelj. Ezt ki tudod úgy küszöbölni, ha hangosan felolvasod valakinek, úgy még az elírásokat is könnyebben észreveszed.

Helyesírás: Még mindig van mit javítani rajta, de már egyre jobb az előzőekhez képest! A helyesírás nagyon fontos, hiszen az tud dobni az íráson, de ugyanúgy le is tudja húzni a béka segge alá. A vesszők... Nekem is nagy fejtörést szoktak okozni a vesszők, hova kell, meg hova nem, ám ezt félig meg is lehet tanulni. Én általában ezek elé a szavak elé szoktam tenni: mert, hogy, de (és változatai). Az „és”-sel már más a helyzet, ugyanis nemrég tudtam meg, hogy a nevek között pl. nem kell (Ed és Stephen), plusz felsorolásnál -> zokni, kabát, sál és cipő. Az „és” tagmondatokat választ el, de soha nem voltam jó nyelvtanból, inkább az irodalom ment. Gyakran oda rakok vesszőt, ahol levegőt veszek az olvasásban. Ezt még nekem is gyakorolnom kell.
Kitérnék a párbeszédekre, amiket egyszerűen meg lehet tanulni. Nem kell pont a mondat végére akkor, ha az a gondolatjel után folytatódik tovább -> „—Elmentem a boltba – mondta Alex.” A boltba után nem kell pont, mert a „mondta Alex” még hozzá tartozik. Viszont itt kell, sőt, a gondolatjel után nagybetűvel folytatjuk! -> „—Te most menj el innen. – Beletelt néhány percbe, mire felfogtam.” Természetesen ez két külön mondat, így kell a pont, és a nagybetű.

Szereplők: Egyre jobban belejössz a kidolgozásukba, ez főleg a fiúknál érződik, de az anyukánál is. A főszereplő még mindig olyan semmilyen, de a könyvimádata jó kezdet. Arra figyelj, hogy ne beszéljenek ugyanúgy, ne legyenek egyformák. El lehessen őket különíteni egymástól. Ez még nekem sem megy, de már dolgozok rajta. Az a legjobb, hogy az olvasó egy mondatból tudja, ki szólalt meg, még mielőtt leírnád a nevét. A karaktereknek adj stílust, egy jellemző szót, amit csakis az a személy használ. Fontos, mert élvezhetőbbé teszi a sztorit, életet ad neki :) Eddig még nem tudtam eldönteni, hogy kit kedvelek és kit nem, semlegesek számomra.

Összegzés: Csak ismételni tudom magam. Igyekszel, ezért egyre jobban haladsz! A történet izgalmas, egyedi, ami nagy szó a mai bloggervilágban. Bár a rákos anya nem éppen a legjobb választás, hiszen szinte már kötelező egy írásban, hogy a szülők, vagy ne legyenek, vagy halálos kórban szenvedjenek, amivel megint kilyukadunk oda, hogy hamarosan nem lesznek. Halál unalmas már. Miért utálja mindenki ennyire a szülőket, hogy folyton ki kell nyírni? :D Felfoghatatlan.

Úgy érzem, lehet hogy rosszul, de ebben a blogban megtaláltad a neked való stílust, ami határozottan nem a romantikus, hanem a misztikus. Ha gondolod, akkor írj Facebook-on, talán többet tudok segíteni :) Ez az írás még mindig nem az igazi, ezért egy erős hármast adok rá. Alakul ;)

2 megjegyzés:

  1. Szia! Ismét nagyon köszönöm a kritikát! A helyesírással még mindig gondok vannak pedig már beszereztem egy jó vastag ehhez kapcsolódó könyvet :) A lány karakteréről csak annyit, hogy őt a következő fejezetben akartam bemutatni egy kicsit jobban. És amúgy köszi, hogy szóltál, elfelejtettem megemlíteni, hogy magántanuló... amint megjavítsák a gépem kijavítom :) a szereplőknek és háttértörténeteiknek meg szerintem csinálni fogok egy külön oldalt. A fogalmazásom még tényleg kezdetleges, mert hát elég kezdő vagyok még. De ahogy te is írtad nem adom fel. ^-^ nagy álmom, hogy kiadjak egy könyvet de addig még hosszú az út!
    Még egyszer köszönöm a kritikát!
    Ölel:
    Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igazán nagy terv, és tényleg hosszú addig az út, de kitartással bármit el lehet érni ;) A külön oldal a szereplőknek, jó ötlet :) Remélem tudtam segíteni a tanácsaimmal :)
      Puszi!

      Törlés