2015. szeptember 27., vasárnap

Kritika- Álomfelhő



Amint végeztem Az elátkozott hercegnővel, azonnal belekezdtem a következő blogba, mégpedig a fent látott Álomfelhőbe. Tudom, mazochista vagyok :D Mire a végére értem, rendesen megfájdult a fejem. Először elszörnyedtem, aztán kezdtem azt hinni, hogy ez paródiablog, mert nem lehet komoly, a végére pedig már csak hangosan röhögtem kínomban. Már véleményeztem az egyik blogodat, a Kék hollót, de az ennél ezerszer jobb volt! Bár az sem nyerte el a tetszésemet, a sok irracionális dolog miatt, még emlékszem rá.

Kinézet: Tetszik, bár a fekete alapon fehér betűk, nem éppen a legjobb választás. Kifolyt a szemem a végére, főleg az első novellád olvasása közben. Jó, hogy az oldalsáv nincs telezsúfolva minden oda nem illő dologgal! Szóval a designnal nincs semmi baj, de a tartalom...

Tartalom: Itt nem lehet történetről beszélni, mert javarészt csak versek vannak fent az oldalon, meg három novella, amiket jobb lett volna meg sem írni. Annyi a helyesírási hibád, hogy én még ennyit nem is láttam egy blogban. Erre majd később kitérek. A novellákkal kezdtem, mert azok közelebb állnak hozzám. Mindegyik ugyanarról szól, a szerelemről, csalódásról, picsogásról.
Szeretni könnyű, elveszteni még könnyebb:
Azzal kezdeném, hogy én a főszereplő csaj helyében már régen felakasztottam volna magam. Ennyi szerencsétlenség nem történhet egy emberrel. Szakít vele a barátja, az egyik legjobb barátnője miatt, majdnem elvesztik a házukat (ki tudja, miért), az apjuk már rég nincs velük, az anyjuk neveli őt és a testvérét, de nem sokáig, mert a nő is meghal egy autóbalesetben. Ez mind egy nyár leforgása alatt... Az írás kapkodó, rengeteg a szóismétlés és irdatlanul hosszúra sikerült. Logikai hiba is van benne. Először is: A lány három háztömbnyire lakik a temetőtől, ahova kijár, hogy meglátogassa az anyját. Mekkorák ezek a háztömbök? Csak azért kérdezem, mert Lilly taxival megy, az odaút fél óra. Én fél órát szoktam Pestre utazni, és kb. 30 km-re lakok a fővárostól... Lilly a temetőben találkozik egy jóképű fiúval, aki a húga sírjához megy ki. Elkezdenek beszélgetni, kiderül, hogy a fiú is olyan szerencsétlen, mint a lány. Elköltözött a szüleitől egy hotelbe, de az állítólagosan részeges anyja havonta küld neki ezer dollárt... Nézzünk csak jobban utána ennek az összegnek! 1000 dollár=270.000 forint! Ez az alkoholista anyuka igen gazdag lehet, ha minden hónapban csak úgy ki tud dobni az ablakon, közel 300 ezer ft-ot... Ezek után beszélgetnek az álmaikról. (Nem arról, hogy a múlt éjszaka Freddy próbálta őket lekaszabolni, hanem a jövőbeni terveikről.) A fiú, Will elköltözik Európába, mire Lilly szintén így akar tenni, hogy végre szabad lehessen, elmenekülhessen a problémák elől. Gyorsan meg is kérdezi Willt erről, aki rábólint. Mert csak így mennek a dolgok. „Elmehetek veled Európába? Igaz, hogy még nem is ismerjük egymást, de azért elviszel magaddal, ugye? -> Hát persze!” -.- Ebbe beleegyezett a gyámja is, természetesen. Mintha a csaj, csak a sarki boltba ruccanna ki, és már a repülőn ülnek, Anglia felé tartva. A briteknél jól elvoltak, amíg közbe nem szólt egy baleset, és Will hirtelen amnéziája...
Hibák: Rengeteg a szóismétlés! A számokat betűvel írjuk. Sok a „...”, de amik kiverték nálam a biztosítékot -> „salyát”, „hónaponta”, „meghalnák”, „hiányoznák”, „nyugódottság”, „kikövetelődztem”. Remélem, hogy tudod, hol vannak a hibák. Például a saJát.
„helyesen-e kell” -> helyesen kell-e!
Azt kell mondanom, hogy ez a novella közel sem tartalmazott annyi hibát, mint a második, a Jól vagy?. Itt kezdtem el abban kételkedni, hogy ezt te komolyan gondolod-e.
Úgy indul, hogy a főszereplő kint deszkázik a parkban, a pasiját várva, Mátét. Na, Máté megérkezésében nincs köszönet, mert egy csinibabával érkezik, majd közli a lánnyal, hogy a két évet, egy hét alatt dobta sutba, mikor összeállt a másikkal. A főszereplőnk elviharzik dúlva-fúlva, majd összeakad egy ismeretlen fiúval, akinek elpanaszolja a bánatát. „Nem dőlök be egy seggfejnek sem, elvesztettem a hitem a lovagiasságban” stb. Egy mondattal később már: „Megpuszilhatlak? Hazakísérsz?” Erre szokták azt mondani, hogy segget csinál a szájából. Abszolút nem ismeri az idegent, és már puszilgatja. Egy héttel később már járnak is... Mindenki kikövetkeztetheti, hogy mi lesz ennek a vége. Hát persze, hogy szakítanak, mert a fiú a suliban nem akarja felvállalni a kapcsolatukat. A lány bosszúra szomjazik, és az utolsó mondatokban megfogadja, hogy soha többé nem lesz szerelmes... -.- Ezt én még tovább gondoltam, és fejben már láttam is magam előtt, ahogy így folytatódik: „Egy hét múlva...”
Temérdek az elírás, az alapvető helyesírási hiba („tugyam”, „pösze orr” -> ami jobb esetben pisze, „kihangsújozom” -> ly!, „mennyünk”)
Ezek a mondatok nagyon tetszettek: (Nem azért mert annyira jók, hanem mert annyira nevetségesek.) „Az egy hét alatt kiderült, hogy Dávid sokkal jobb fej mint Máté valaha lessz. Megadtuk egymásnak a fecbook jelszavunkat és azzal hülyéskedünk, hogy ki tudja a másikat jobban leégetni, amikor egyszer bőgve hívtam fel mert Csoki nem volt elérhető elvitt a parkba és kiderült, hogy profi deszkás, és az volt a legcukibb amikor úgy közölte velem, hogy kiírta a facebookra:Dávid Dobos és és Szalay Natália kapcsolatban van!” Már ebből a kis részletből is kitűnnek a hibák, a vesszők el-eltünedezése, a kapkodó fogalmazás.
Az utolsó novella, az Ősszel találkoztunk. Itt már nem is volt számomra kétséges, hogy ez is egy romantikus írás lesz. A lány megismerkedik a neten egy fiúval, megbeszélnek egy találkozót a Dunaparton, majd a fiú éppen akkor talál rá, mikor a szél kifújja a lány kezéből a mobilját. Ott kezdődik, hogy a telefont a szél, nem tudja kifújni, ott folytatódik, hogy az „elmélyében” pontos jé :D Végülis maga a történet nem volt annyira blőd és rossz, a vége nagyon aranyos.

Versek: Tíz verset olvastam el, szerencsére nem voltak hosszúak. Nem vagyok egy nagy elemző, de azt még én is láttam, hogy itt csupán elvétve voltak rímek, és értelmes mondatok. Áthatja őket a komorság, az elmúlás, halálvágy. Ha át tudtam volna érezni, akkor magam alá kerültem volna, de képtelen voltam beleélni magam, mert folyton kizökkentettek a rímtelen, oda nem illő sorok. Egyetlen vers tetszett, aminek még értelmét is láttam, az A túlélő naplója. A többi számomra egy nagy katyvasz volt, élvezhetetlen.
Amit még meg kell jegyeznem, hogy a címadásban verhetetlen vagy! Azok igazán jók, figyelemfelkeltőek. Nézzük csak: Kísértetként bolyongnék, A suttogó lélek, A halálom napján, Szerethető, Az emberi gondolkodás hibái, Legszebb rémálmom (külön tetszik, amúgy is szeretem az ilyen ellentétes szavak összerakását, vagy hogy mondjam :P), Bábunak lenni, Lélekelnyomás. Komoly témákat érintesz, érdemes lenne a versekkel többet foglalkozni, a novellákat meg hanyagolnám. Még érdemes lenne elvonatkoztatni a szerelemtől, egy másik témában írni, de ha az sem jön be, akkor tényleg maradnak a versek.


Összegzés: Én próbálkoztam, tényleg, de ez a blog nálam (erős jóindulattal) kettes alá. Csakis a versek húzták fel nálam, meg a címek, mert amúgy a hibák miatt értékelhetetlennek minősíteném. Meglátjuk, hogy a másik blogod milyen lesz :)  

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm a kritikát!
    Bevallom őszintén én se vagyok megelégedve a blogommal. A saját tetszésemet nem nyerte el ezért nem várom, hogy mások olvadozzanak érte. Csak azért nem törlöm ki mett rengeteg munkám volt vele és nincs szívem a kukába dobni ! :)
    De annak ellenére köszönöm a kritikát még egyszer! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem, de akkor mindenképpen fogadj fel egy bétát, és sokkal, de sokkal több időt szánj az írásra! :) Nemsokára megcsinálom a másik blogodról is a kritikát :)

      Törlés