2015. szeptember 30., szerda

Cikk- Fogalmazás, 1. rész (leírások)



Sziasztok! Ahogyan tegnap ígértem, szülinapom alkalmából megleplek titeket egy cikkel, ami remélem valamicskét a segítségetekre lesz. Annyi remek felköszöntést kaptam, hogy azt sem tudom, hogyan háláljam meg, de találok majd rá módot :3 Régen nem volt már ilyen jó szülinapom, de elég is a fecsegésből :)
Sokat agyaltam ma a melóban azon, hogy milyen témában is hozzak nektek írást. Az egyértelmű volt, hogy a fogalmazás lesz most terítéken, de ez nagyon tág. Próbáltam az alapokban gondolkozni, hogy mi okozhat gondot nektek. Ehhez persze felhasználtam az eddig kritikázott blogokat, összesítettem, hogy mik azok a problémák, amik rendszeresen visszaköszönnek. Rájöttem, hogy a leírásokkal általában hadilábon álltok. Vagy túl fellengzősre sikerül, a végén pedig belegabalyodtok, azt sem tudjátok, honnan indultatok, vagy a másik véglet: abszolút nincsenek.
Egy fogalmazás szerves részét képezi a leírás. Több fajtájáról is beszélhetünk; karakterek bemutatása, a táj ismertetése, akár egy hangulaté is, esetleg az adott évszaké. Vigyázni kell azonban, hogy ne vigyük túlzásba, mert attól a szöveg száraz lesz, és zsúfolt hatást kelt, főleg, ha még bekezdések sincsenek. Kezdjük a legelején, a környezet bemutatása. Itt most arra gondolok, amiben a főszereplőnk mozog, a lakás, a szobája, ha új iskolába megy, akkor az is. Rengeteg olyan bloggal találkoztam, ahol az író ledarálja, hogy mi hol található, aztán ennyi, az olvasó meg jegyezze meg, ha akarja. Ez határozottan nem jó. Én annak a híve vagyok, hogy az írásba óvatosan csempésszük bele ezeket az információkat.
Rossz példa: Beléptem a babarózsaszín szobámba. Szembe velem volt az ablak, amellett az ágy, jobbra egy kis íróasztal, balra a kényelmes puffom, amin mindig üldögéltem. Az ablak bal oldalán egy beépített szekrény kapott helyet, amellett közvetlenül nyílt a fürdőszobába vezető ajtó, ahol egy tágas kád várta, hogy belefekhessek a nap végén. Az ajtótól szintén balra egy nagyalakos tükör függött a falon.
Itt már vissza is kanyarodtunk az ajtóban szobrozó szereplőhöz, aki, miután alaposan felmérte a szoba berendezését, lecsüccsen a puffjára.
Én így írnám: Dühösen bevágtam magam mögött a szobaajtót. Eric már megint felbosszantott az örökös féltékenykedésével. Lehuppantam az ablak melletti franciaágyamra, miközben úgy éreztem, hogy a rózsaszín falak szinte összenyomnak. Tekintetem a beépített szekrényre vándorolt, melyből szokásosan kifolytak, a kapkodva bedobált ruhák. Miért a leghülyébb fiúkat tudom mindig kifogni? Könnyeim, melyeket eddig olyan tökéletesen visszafojtottam, most utat törtek maguknak, és akadálytalanul folytak végig az arcomon. Nem, ezt nem engedhetem meg magamnak! Erős vagyok, nem sírhatok! Határozottan felpattantam a zöldes takaróról, hogy a szekrény mellől nyíló fürdőbe menjek. Amint megmostam az arcomat, visszacaplattam a szobába, és azzal a lendülettel ledobtam magam az ágy melletti puffra. Szerettem ott üldögélni, mindig megnyugtatott.
Például, de még ez is sok. Ebből a részletből több dolgot is megtudhattunk. A lányunk (:D) nem rendmániás, hiszen nem tartja rendben a szekrényét, továbbá kicsit hisztis is, de mégis tartani akarja magát. Ebből a jellemét is meg tudjuk határozni, nagy körvonalakban. Több legyet ütöttünk egy csapásra. Még egyszer leírom: én annak a híve vagyok, hogy a szövegbe rejtetten csempésszük bele az infókat. Közben zajlanak az események is, és még a környezetet is bemutatjuk.
Találkoztam már olyan bloggal, ahol a lány új iskolába ment, persze kapott maga mellé idegenvezetőt is, akivel törvényszerűen már előzőleg összeismerkedett, és jó barátnők. A suli bemutatása szörnyű volt. Kb. így nézett ki: A földszinten ezek és ezek vannak, innen nyílnak a wc-k, ott van a számítógépterem, meg a biliárd. Az első emeleten ezek és ezek vannak, a másodikon, harmadikon... és sorolhatnám. A végén már átugrottam a sorokat, annyira hidegen hagyott az egész. Képzeljük el, ha a Harry Potter-kötetek kultikus épülete, a Roxfort is hasonlóképpen lett volna bemutatva. Ah, borzalom :D
Miután ezt ki is veséztem, térjünk rá a tájra, ahol szabadon elereszthetjük magunkat. Nyugodtan láttathatunk a szereplő szemével, aprólékosan lehet leírni, hogy hogyan néz ki az a táj, ahol éppen áthalad, vagy barangol. Itt nem érvényesek azok a dolgok, amiket az épületeknél írtam. Bár azért arra figyeljünk oda, hogy ne essünk Tolkien hibájába! Az ő világában minden kis buckának, kavicsnak külön története van, amit gyorsan, még melegében le is ír, szépen, hosszan. Sok! (A táj leírását célszerű összekötni az évszak ismertetésével.)
Egy város bemutatásánál is azt tanácsos alkalmazni, amit a szobánál. A lényeg az, hogy ne zúdítsunk rá mindent az olvasóra, mert abból hatalmas káosz keletkezik, és megfájdul a feje. Nem kell kapkodni, mindent szép sorjában. Ráérünk, felesleges azonnal, mindent közölni.
Karakterek: Fontosak, ők mozgatják a szálakat, viszik előre a cselekményt a tetteikkel, gondolkodásukkal, döntéseikkel. Annak a híve vagyok, hogy ne mondjuk, hanem mutassuk! Hiába írja le valaki, hogy Ed és Tony országos cimborák, ha az olvasó ezt nem érzi. Az a legjobb, ha ki sem kell mondani, az ember automatikusan tudja: igen, ők jó barátok, összetartoznak. A hangsúly itt az érzékeltetésen van. A szereplők jellemét is, legyen akár fő, vagy mellék, ne csupán leírjuk szárazon, oszt jónapot. Ha az író képes érzékeltetni, akkor felesleges kijelenteni egyik-másik alakról, hogy kedves, megértő stb. Az olvasó anélkül is tudni fogja. A karaktereket a legjobban a cselekedeteik alapján ismerhetjük meg. Nagyon fontos! Ehhez még belső monológ sem szükséges. A másik, amitől a falra tudok mászni, az az öltözékük tetőtől talpig való bemutatása... Minek? Kit érdekel, hogy Annamari kék pólót hord, vagy Virágnak ki van húzva a szeme? Ezt érdemes csupán megemlítés szintjén beletenni, és nem sorokon keresztül ecsetelni, hogy mit vettek fel!
Rossz példa: Magamra kaptam egy halványzöld zoknit, rá a Converse-cipőmet. Piros, csipkés bugyimat eltakarta a szűk farmerem, amiből már kicsit kilógott a bokám, de nem érdekelt. Fölé egy egyszerű bárányos pólót vettem, lazán összefogtam a hajam egy gumival, majd a fejembe nyomtam az elmaradhatatlan sapkámat. Az arcomra enyhe sminket tettem, nehogy észrevegyék: már megint semmit nem aludtam az este. Készen álltam az indulásra.
Helyette itt is jobb, ha csak néha utalunk rá: Béla meglökött, mire a ragacsos meggyszörp a hófehér trikómon landolt. Elég, ha az olvasó csak kábéra tudja, hogy néz ki a szereplő öltözéke. Persze, ha különleges alkalomról van szó, pl. diszkóba készül a lány, akkor le kell írni az öltözéket, de a hétköznapi elhanyagolható szerintem.
Az a legjobb, hogy a blogokban mindenki halványan sminkeli magát :D Fontos a halvány szó, mert azért nem prostik, csak adnak a külsejükre. Ezzel ellentétben általában a legtöbb sztori úgy indul: átlagos lány vagyok. Nahát, egy átlagos lány nem sminkeli magát napi szinten.
Még gondolkozok, hogy mit is írhatnék, de azt hiszem, hogy ennyi tartozott bele a leírásokba. Ha nektek valami az eszetekbe jut, kérlek, írjátok meg nekem, akár itt hozzászólásban, vagy Facebookon. A cikk a személyes véleményemet tartalmazza, nem vagyok szakember (csak novembertől kezdem el újságírói tanulmányaimat :P), de azért remélem, hogy hasznosnak találtátok :)  

2 megjegyzés:

  1. Szia,
    Köszönöm neked ezt a cikket, nagyon hasznosnak találtam! Most épp javítom át az egyik barátnőmmel közösen írt sztorimat, és sajnos mi is beleestünk ebbe a hibába, mármint abba, hogy felsorolásszerűen írtuk le pl.a szobát, hogy mi található benne. De már tökéletesen értem a ne mondd, hanem mutasd elvét, amit eddig inkább az érzelmek, a szereplők leírásánál alkalmaztam. Azon melegében el is kezdtem ily módon átírni a környezet bemutatását, és sokkal jobb így! Dinamikusabb és életszerűbb, kevésbé unalmas. :) Az egyébként engem is idegesít, mikor valaki hosszasan leírja minden szereplő öltözetét, közben pedig ezen kívül nincs semmi leírás, sőt, nem egy olyan bloggal találkoztam, ahol képet mellékeltek az outfitről. :D Komolyan: kit érdekel? Különben is, egy regény nem képeskönyv. :D
    Ennyit akartam hozzáfűzni, és nagyon boldog szülinapot! :)

    Luna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, nagyon örülök, h hasznosnak találtad az írást :) És köszönöm a felköszöntést :3 Igen, a képek engem is bosszantanak :D Nem vagy vele egyedül.
      Puszi :3

      Törlés