2015. szeptember 13., vasárnap

Bloggerek a blogolásról (1.rész)


Sziasztok!

Meghoztam a kérdőív értékelésével kapcsolatos cikkemet!

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki vette a fáradtságot és részletesen kifejtette válaszait az egyes kérdésekre. Rengeteget segítettetek vele, hogy ez a cikk megszülessen. 
Sajnos, mint ahogy az lenni szokott, akadt pár trollkodó, akik konkrétan nem is arra válaszoltak, amire rákérdeztem, illetve sajnos találkoztam olyan agresszív írásokkal is, amiket nem tudtam hová tenni. Sajnálom, ha bárkit felbosszantott néhány ártatlan kérdés. Talán túl naiv voltam, de azt hittem, hogy aki ír/blogol, van olyan intelligens, hogy kulturált válaszokat adjon meg. (Nem a káromkodással volt bajom, hanem maga a stílussal) Ezzel a viselkedéssel az azonos korcsoportú bloggereket minősítették le, megerősítve azt a sztereotípiát, hogy még gyerekesek és éretlenek. Persze mindig vannak kivételek, nekik ismételten megköszönném a normális hangvételű, tartalmas válaszokat.


Melyik felületet használod?

Egyáltalán nem lepett meg, hogy a többség a bloggert, vagyis a blogspotos felületet használja.
Köztük én is, de a Neon blogzónára is regisztrálva vagyok, bár már ritkán nézek fel oda.


Hány éves vagy?

Bevallom nagy meglepetést okozott ennek a kérdésnek az eredménye. Valamiért abban a hitben éltem, hogy túlnyomó részt a 16 évesek fognak vezetni, ellenben a 14 évesek nyertek. Örülök, hogy ennyi fiatal érdeklődik az írás után. Lassan az olyan vén rókák, mint én, kiesünk a pikszisből, azaz rengeteg olyan blog fog születni, ami mondjuk már nem az én öreg fejemnek való. Itt értem mondjuk a bandás fanfiction blogokat. Bár nem akarok általánosítani, de többségében ez az a korszak, amikor az ember plátóin odáig meg vissza van néhány jóképű énekesért vagy színészért. Ezt tapasztalatból mondom, ugyanis én nagy Zac Efron fan voltam :D


Hogy jött az ötlet, hogy blogot vezess?

Sokan csak maguknak írogattak, és azért vágtak bele egy blogba, hogy megmutathassák másoknak is az alkotásaikat, visszajelzés gyanánt. 
Akadt olyan is, akit egy blog motivált, mondván hogy azt a történetet sokkal jobban meglehetett volna írni. (Én a könyvekkel voltam így...)
Többen írták, hogy barátnő, testvér vagy tanár által találtak rá erre a lehetőségre. 
Illetve páran kipróbálás céljával vágtak bele, kísérletezgettek miben jók. 
Az, hogy valaki divatból teszi vagy sem, elég nehéz meghatározni, mivel persze nyilván rengeteg szerepe lehet egy barátnak vagy barátnőnek, mégis biztos vagyok benne, hogy sokan blogolás közben jönnek rá, hogy igen, ez egész jól megy nekem, van hozzá érzékem. Oké, ott van a másik véglet is, aki meg csak azt hiszi, hogy nagyon jó, és eltelve magától dagad a mellkasa, miközben már a könyv kiadáson jár az agya, mert a barátok biztatják, de amikor más blogger közli vele az igazat, sértődötten felhorkan. Az ilyen esetekben célszerű a nyilvánosságnak hinni, mivel ők biztosan őszintén megmondják a véleményüket. Ne legyen senki túlságosan elfogult, ha a barátjáról van szó! 

Többek közt én is egy barátnőm révén találtam a blogok világára. Bár akkoriban még csak olvasók voltunk. Emlékszem, nagy Jonas Brothers láz tombolt a tinik közt, barátnőm pedig hiper-szuper fanként, a létező összes videót, képeket és cikkeket nekem mutogatta róluk. Így akadt rá egy JB fanfictionre is, ami kimondottan tetszett. Mondjuk akkor még nem gondoltam bele, hogy megosszam a titkon írogatott sztorijaimat. Majd kíváncsi lettem, vajon van-e tehetségem hozzá, összeszedtem minden bátorságomat és felregisztráltam arra a blogfelületre. Onnan pedig pár év múlva a blogspotra tévedtem.

Néhány válasz:

A legfőbb célom az volt hogy megszerettessem az én korosztályommal az olvasást hisz ezek a fiatalok nem is tudják hogy miből maradnak ki. 
Ez egy nagyon szép gondolat :)


Jól írok és meg akartam ezt osztani a többiekkel is, nehogy kimaradjanak belőle.
Nekem miért nincs ekkora önbizalmam? :D


Menő akartam lenni, mint a nagyok. c:
Remélem ezt nem komolyan gondoltad c:


Hobbinak indult 2011-ben. Mára annyit tanultam, hogy céget alapítok ezzel kapcsolatban.
Minden elismerésem! :)


Beteg vagyok, és ezt le szeretném írni. Hogy mit élek át így betegen.
Igen, ez egy nagyszerű terápia, hogy az ember feldolgozza és elfogadja magát, és a betegségét. Szívesen belenéznék a blogodba :)


Nem igazán emlékszem. Mikor elkezdtem nem volt még olyan népszerű a blogolás. Azt hiszem meg akartam osztani másokkal, hogy mit tudok, hogy kívülállóként tanácsokkal segíthessenek fejlődni.
Hasonlóan kezdtem el én is, és szerencsére mindig akad olyan, aki segítőkész :)


Sokat írtam magamnak, aztán elkezdtem blogokat olvasni, és eszembe jutott, hogy talán nem hülyeség publikálni az írásaimat. Azóta rengeteget fejlődtem, ez a legnagyobb előnye.
Örülök neki, hogy egyre többen szeretnének fejlődni és nem elégednek meg ha egy szinten leragadnak :)


Négy év írás után nőtt annyi önbizalmam, hogy úgy gondoljam, elviselem az emberek véleményét, akkor is, ha nem tetszik nekik :)
Sokan nem képesek elfogadni a negatív kritikákat, pedig azokból lehet a legtöbbet tanulni. Remélem sikerült neked is kamatoztatni ezeket :)


Először a divat miatt, én is híres blogger akartam lenni rengeteg feliratkozóval, de ez már teljesen elmúlt, mostmár csakis az számít, hogy élvezem az írást és vannak olyanok, akiknek tetszik is. Ha nem lettem volna divatblogos, most nem tartanék ott, hogy van valami, amit igazán élvezek és szeretek, és amivel felnőtt koromban is szeretnék foglalkozni.
Na tessék, egy élő példa hogy valaki véletlenül találja meg azt, ami igazán a szívéhez nőtt :)



Milyen témájú blogokat olvasol szívesen?

Azt hiszem nem mondok nagy meglepetést, hogy a romantikus elemeket tartalmazó blogok eléggé nagy népszerűségnek örvendtek, a dobogó második helyén a fantasy áll, ami szívemnek nagy megnyugvás, mert én is ebben a témában szeretek írni és olvasni is. A bronzérmes pedig a fanfiction blogok. 
Ebben a kérdésben többet is belehetett jelölni, azért hogy jobban láthassuk mik azok a témakörök, amiket szerettek. Ez a kis diagram néhány embernek nagy segítség lehet, aki még azon morfondírozik, hogy milyen témát is öleljen fel a következő blogja.

Személy szerint, szeretem, ha egy történet sokrétű, bár nem lehet minden témát egy blogba gyúrni, de lehet próbálkozni vele ;)




Milyen témában blogolsz?

Ennél a résznél azt tudtam leszűrni, hogy a többség olyan témában szeret írni, amilyet ő is szívesen olvasna. Mondjuk ezt kérdés nélkül is gondoltam, legalábbis magamból kiindulva. Talán csak egy olyan hozzászólás volt, aki azért kezdett el fanfictiont írni, mert látta, hogy ez a "kereslet".

Összeszámoltam a válaszokat, és nagy meglepetésemre a fantasy témakör lett a nyerő, és csak utána jött a fanfiction és a romantika!

Többen írták, hogy azért szeretnek fantasyt írni, mert jobb egy saját világot kialakítani, el lehet menekülni a valóság elől, jó kikapcsolódás egy új és varázslatos világba csöppenve, és teljes mértékben a fantáziánkra van minden bízva. Ezzel mélyen egyet tudok érteni. Egy fárasztó nap után jobb kiszakadni az unalmas és monoton valóságból.
A fanfictiont írók többsége azért választotta ezt a témát, mert 1. nagyon szeretnek egy adott bandát, 2. elképzelik milyen lenne összejönni velük, 3. érdekli őket, milyenek is lehetnének ha ismernék őket, 4. szereti elképzelni milyen lenne egy bromance kapcsolat, 5. egy adott filmet, vagy könyvet máshogyan alakított volna. 
Amikor nagy Harry Potter rajongó voltam, megpróbálkoztam egy HP fanfictionnel, ahol azt akartam, hogy ne Harry, hanem az én karakterem legyen az, aki legyőzi Voldemortot, miközben tönkre teszi a Ron, Harry és Hermione barátságát. Milyen kedves, ugye? :D Igazából nem jutottam vele semeddig, mert félúton rájöttem, hogy tök szar, úgy hogy kidobtam. 
A romantika, mint írásban és mint olvasásban nagyon fontos a többség számára. Sokan azt írták, hogy mivel elég érzelmesek, jobban át tudják adni az olvasóknak, illetve rengeteg könyvet olvasva, ez a téma nőtt a szívükhöz. Szeretik beleképzelni magukat, és ezt az érzést tovább adni. 
Valljuk be, mi lányok minden történetben szeretjük, ha alakul valami a két főszereplő között. Ez plusz szituációkat von maga után, ami fel tudja dobni a történetet. A kérdés az, hogy milyen és mennyi a körítés? Van, aki imádja a csöpögős és nyálas sztorikat, akár csak anyám a Júlia és Ramóna könyveivel...a másik véglet pedig csak megtűri, amennyiben nem kell törölgetni a monitort folyton folyvást. 

Érdemes figyelembe venni a kevésbé népszerű műfajokat is, mivel ha egy igen egyedi történetet szeretnél, célszerű olyan elemeket is betenni, amit ritkán használnak. Mondjuk ez nem egyenlő azzal, hogy olvasottabb lesz a blog, de sokan vannak, akik már valami újra vágynak. Horror, Sci-fi, Krimi szerintem elég keresett téma, mégis csekély számmal található.


Fantasy: 32
Fanfiction: 26
Romantika: 25
Személyes: 15
Misztikus: 11
Gimis: 9
Vegyes: 9
Kritika: 8
Beauty: 6
DIY: 5
Horros: 5
Maffia: 4
Krimi: 4
Akció: 4
Cikkes: 4
Bromance: 2
Design: 2
Zombis,: 1
Háborús: 1
Átnevelő táboros: 1
Szappanoperás: 1
Sci-fi: 1
Erotikus: 1
Kaland: 1

Ó, és mielőtt elfelejtem, ez volt a kedvenc válaszom:

Csincsillák és Lincoln. Lincoln cilindere vagyok, a csincsillák pedig nagyon lazák.


Mit gondolsz arról a kijelentésről, hogy "Mindenki magának ír"?

Ezt a kérdést azért tettem be a kérdőívre, mert nagyon sokszor láttam a Facebookon egy-egy poszt alatt. Jobban belegondoltam, hogy vajon tényleg így is gondolják az emberek, vagy csak ezzel a szlogennel takarózik a többség? Elemezni kezdtem, hogyan is lehetne értelmezni. 

Amikor elkezdtem írni a történetemet, otthon pötyögtem egy dokumentumban, amit nem mertem senkinek megmutatni. Nagyon finnyás vagyok a könyvek terén és sokáig kerestem valami olyat, ami megfog és azonnal magával ragad, de mind hiába. A tervem az volt, hogy írok magamnak egy olyan sztorit, amit eddig kerestem a boltokban. Jól szórakoztam a megírása közben és a visszaolvasás során is, majd egy sötét hangulatomban úgy éreztem, hogy talán nem is olyan jó, mint ahogyan azt én képzeltem. Barátnőmnek mutattam meg legelőször, aki nem olvasta el, mondván nem szeret számítógépen olvasni. Próbálkoztam másokkal, akik szintén nem voltak hajlandóak véleményt alkotni, pedig szükségem volt rá. Aztán jött a blog ötlete, ahol egyre több visszajelzést kaptam. Mindig is tartottam magam ahhoz, hogy úgy alakítom az eseményeket, ahogyan én szeretném, és semmiképpen se befolyásoljanak az olvasóim. Bevallom nagyon nehéz ezt betartani, főleg, amikor nagyon jól tudod, hogy ki az a szereplő, akit nagyon utálnak, pedig számodra mégis olyan kedves, és azt szeretnéd, hogy ők is ugyanúgy szeressék, mint te. :(

Amint felteszed a nyilvánosság elé, már nem csak magadat, hanem mást is szórakoztatsz vele. Egyre több olyan hatás ér az olvasók által, és a kritikák során, ami akaratlanul is befolyásol, még ha fel sem tűnik neked. Ha egy kért kritikában valaki azt írja, hogy ez meg az a rész nem jó, nem tetszik neki, vagy szerinte hitetlen, mit teszel? Nem foglalkozol vele? Vagy adsz a szavára és átírod? És, ha csak magadnak írod, akkor miért reklámozod? 
Természetesen nem azt állítom, hogy mindenki csak azért kezdett el blogolni, mert azt akarja, hogy az ő blogja legyen a legnépszerűbb, hogy az olvasók imádják. Ez igen csak nagy butaság lenne. 
Az én álláspontom az, hogy minél tovább írsz történetet a blogodon, egyre jobban megismered az olvasóidat, kikéred a véleményüket, és bizony van amikor képesek is befolyásolni, és akkor már azt veszed észre, hogy nem csak magadnak akarsz megfelelni. 

Én így látom, és nyilván nem ért velem mindenki egyet :) 

A vélemények eléggé megoszlóak voltak, mivel több szemszögből is lehetett értelmezni ezt a mondatot, de akadt olyan, akinek nem tudtam értékelni a válaszát, mert vagy nem írt rá semmit, nem értette a kérdést, vagy lerendezte egy nem tudom-mal.

Mellette: 48
Ellene: 40
Is-is: 20

Néhány vélemény a kérdőívből:


A kreativitás nem függ a pipák, feliratkozók és kommentelők számától. Aki csak azért ír, hogy figyeljenek rá, abból hiányzik az a megmagyarázhatatlan dolog, ami kiemeli a kreatív embert az átlagból.


Fogalmam sincs. Igazából ezt a blogolók azoknak a kritizálóknak írják, akik nem tudnak tanácsokat adni, csak porig alázni. Nálam még nem ilyenre példa, mert én magamnak írok, de szó szerint. :D 


Nyilván ha nem szeretnél írni, nem tennéd. Ezért főként magának ír az ember, de nyilván mindenki vágyik az elismerésre, hogy megtudja, az emberek milyennek tartják a történetét, az írásmódját.


Ha nem magadnál írnál, akkor az nem is lenne igazi, csak erőltetés lenne, aminek meg is lenne a végeredménye. Silány munka, ami véleményem szerint egy idő után az írónak is fel fog tűnni és akkor rá fog jönni, hogy mit is jelent az, hogy magunknak kell írni és nem másnak, nem is az olvasóknak, bármilyen hülyén hangzik ez. Én próbáltam nekik írni, de a vége kudarc lett.


Részben igaz. Nekem is sok történetem porosodik mappákban, amiket sosem fogok megosztani a nagyérdeművel, mert nem tartom őket elég jónak, viszont arra tökéletesek voltak, hogy egy ötletet, egy "lelkesedést" levezessek rajtuk. Ráadásul, aki csak azért ír, mert népszerű akar lenni az inkább azonnal törölje a felhasználófiókját. Viszont ha már megosztjuk a történetünket, a munkánkat, amibe heteket, hónapokat öltünk akkor igenis szükségünk van visszajelzésekre. Ez egy ilyen is-is dolog.


Mindenki magának ír... Ez fogós kérdés, de mondjuk azért, mert egy, te írod, kettő, esetleg büszke vagy rá,s publikálod. Én személy szerint nem magamnak írok, hanem az olvasóimnak, barátaimnak...


Mindenki ezt mondja, mégis mikor kevés a nézettség a blogján kiakad, és írja hogy jól esne neki a visszajelzés meg ilyenek. Szóóval nem igaz.


Részben igaz részben nem. A mindenki magának ír szerintem arra vonatkozik, hogy azt írjon amit szeretne, fejezze ki önmagát és ne azért hozzon létre egy történetet, hogy több száz feliratkozója legyen. De ha már publikálja akkor fogadja el a negatív véleményeket is, elvégre különbözőek vagyunk. Mindenki mást kedvel. És itt lép főként életbe a magának ír, ne hagyja senki, hogy a rosszaló hozzászólások elvegyék a kedvét. Bizonyítson magának, hogy ő képes jól írni, fejlődni. A régi költőink is maguknak írtak ezáltal válltak híressé, hisz önmaguknak írtak így az olvasónak jobban átjön minden.


Én ezt a kijelentést úgy értelmezem, hogy ne azért írjunk, hogy minél többen elolvassák, és megnézzék, hanem azért mert élvezzük.


Nem hinném, hogy ez így lenne. Persze az ember magáért kezdi, de előbb utóbb már a rajongókért kell csinálni.


Szerintem ez a dolog kettős. Amit írok, azt magamnak IS és másoknak IS írom. Néha elkezdek magamanak írni, de aztán úgy vagyok vele, hogy ez eleg jo ahhoz, hogy masok is elolvassák, esetleg élvezzék.


Azt, hogy szerintem mindenki az olvasóinak (amik vannak vagy nincsenek <-- ez esetben a jövendőbeli olvasóknak) ír. Ha az az olvasó 1 embert takar akkor is annak az egynek ír. Senki sem ír magának.


Igaz mert mindenki azt ír amit akara, arról amit akar. Az csak egy "mellékes" dolog, hogy úgy döntött másokkal is meg akarja osztani.


Szerintem ez teljesen kamu. Mert ha valaki magának ír akkor miért nyit blogot? Ennyi erővel a wordbe is írhatna. Ha valaki megoszt valamit egy nyilvános weboldalon akkor azt nem magának ossza meg hanem a világnak.


Fontos, hogy szeressünk írni is, ne csak úgy csináljuk, mert ez menő, meg stb, de az hazudik, aki azt mondja, hogy neki nem fontosak a vélemények, mert magának ír. Ha mindenki magának írna, akkor egy könyv, blog se születhetne meg, mert mindenki boldogítja a wordot. Persze, nem kell befejezni a publikálást, ha nem érkezik vélemény, de személy szerint én úgy gondolom, hogy nem létezik olyan, hogy CSAK MAGÁNAK ÍR!


Hát ha nem nézi senki a blogot, akkor tényleg magadnak írsz (mint én az egyik rólam szóló blogot). De ha már van visszajelzés, akkor van közönség is, és akkor az ember alapból nem úgy ír, mintha csak magának csinálná, figyel az igényekre, kijavítja a hibákat, amiket észrevesznek és megjegyeznek az olvasók, néha még a véleményüket is kikéri, hogy milyen folytatásnak örülnének. Tehát bizonyos szinten magadnak írsz persze, de mihelyst lesznek olvasóid már teljesen máshogy írsz szerintem.


Valahol igaznak tartom, hiszen mindenki a sajàt gondolatait osztja meg, arról ès ùgy ír, amiröl és ahogyan szeretne.

Ez a szlogen amúgy is azoknak a mentsvára, akiket senki sem olvas :D Így vigasztalják magukat, mondván: úgy is az a lényeg, hogy én élvezzem xD



Ez lett volna a kérdőív elemzésének első része. Mivel több mint száz válasz érkezett, elég időigényes a feldolgozása, illetve végtelen hosszú cikk lenne belőle, így úgy döntöttem feldarabolom nektek.

A folytatás témája:

Mit gondolsz a fanfiction-ről?

Szerinted, miért olyan népszerűek a szerelmes, gimis blogok?

Vannak komolyabb terveid az írással kapcsolatban?

Számodra milyen egy sablonos blog?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése