2015. szeptember 20., vasárnap

Az Útvesztőről röviden

Az Útvesztő-trilógia


Ahogy ígértem, ma egy rövidke véleménnyel érkeztem, mégpedig Az Útvesztő mind a három kötetéről. Előre szólok, hogy az írás SPOILEREKET tartalmazhat! Olvasása csak saját felelősségre :D Még elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy mindenképpen érdemes elolvasni, de pénzt kiadni érte már annál kevésbé. Én könyvtárból kölcsönöztem az első részét, a másodikat szabad fordításban olvastam a neten, a harmadikat pedig Xiderről szedtem le, de ott fent van az összes többi is :) Ajánlom figyelmetekbe!
A szériával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de ezeket az érzéseket elnyomta a nagy üresség, amit a befejezése után éreztem. Először a filmet láttam, és sokáig nem mertem belekezdeni a könyvbe, mert rengeteg kritikát találtam ezzel kapcsolatban. Akik olvasták a könyvet, csalódtak a filmben. Féltem tőle, hogy én is hasonlóképp fogom gondolni, de aztán egy hete mégis rászántam magam arra, hogy kivegyem a könyvtárból az első részt. Ami azonnal szemet szúrt, hogy Thomas, a főszereplőnk (végre nem lány) már az első oldalon tudja a nevét, a másik az, hogy mikor kimászik a Dobozból, amivel felküldték a Tisztásra, nem hogy futni nem tud, de még felállni sem! Ezek után jöttek a további eltérések a könyv és a film között, majd rájöttem, hogy nem érdemes összehasonlítani őket, hiszen jóformán csak az alapsztoriban egyezik. Megértem azokat, akiknek nem tetszett a film, mert a vége felé teljesen eltér a könyvtől. Viszont ezt nem tekintem hibának, mert ha azt vitték volna vászonra, ami le van írva, akkor igencsak unalmasra sikerült volna az adaptáció.
Végre sikerült megtudnom, hogy kik azok a Nyesők (hentesek, akik levágják az állatokat) és Kóroncok (orvosok), a Tisztás szlengje nagyon tetszett, bár az elején furcsa volt, a végére abszolút természetessé váltak számomra az olyan szavak, mint a plotty (szar), vagy a bökött (ember esetében hülyét jelent, viszont a káromkodást is helyettesíti, pl. el van bökve, elbökött egy helyzet stb.). A Tisztás leírása fantasztikus, korrekt, nagyon aprólékosan van kitalálva, jól van átadva. Nem hagyja az olvasót unatkozni, az információk jól vannak adagolva, teljesen érthető, ráadásul megértettem, hogy mi is az a VESZETT pontosan.  Mikor Thomas a Tisztásra érkezik, senki nem fogadja olyan barátságosan, mint a filmben. Kifejezetten agresszívek a fiúk, mind Alby, mind Minho. Nagy váltásnak éreztem a film után, de aztán őket is megszoktam, és rettentően imádtam. A karakterek alaposan ki vannak dolgozva, az író tökéletes nevet választott a főszereplőnek, így Newt Tommynak hívta Thomast, míg Teresa Tomnak. Változatos, ezek az apróságok visznek életet a történetbe, színesítik a karaktereket. Sajnos, ezek a filmből kimaradtak, mint annyi más is. Az eleje nagyjából ugyanúgy indul. Ahol igazán kiakadtam az a Siratók leírása volt :D Jó hangosan röhögtem rajtuk, és végig az járt a fejemben, hogy ezt még az író sem gondolhatta komolyan.
A Siratóknak a meztelencsigáéhoz hasonló a bőre, mégis néhol szőrösek. Gurulnak, nyögdécselnek, világítanak és mindenhol visszahúzható tüskék borítják őket. A karjaik fűrészben, késekben végződnek. A méretük is jóval kisebb, mint a filmben, ugyanis nem egy fél ház nagyságúak, csak akkorák mint egy kisebb tehén. Azért ha találkoznék eggyel valószínűleg nem nevetnék, de így enyhén szólva nevetségesek voltak.
Mindenkinek megvan, mikor Thomas beugrik az Útvesztőbe, hogy segítsen Minhón és Albyn, ugye? Arra is emlékeztek, hogyan végződött ez a kis kaland? Na, ott kezdődik, hogy Thomas egyetlen Siratót sem ölt meg, kapásból négyen támadtak rájuk. Kiderült, hogy az Útvesztőnek van vége (o.O), ami a semmibe vezet. A többiek csak Sziklának hívják. Csapdába csalják a lényeket, és azok szabályosan lebukfenceznek a Szikláról. Azonnal eltűnnek, mintha elnyelte volna őket valami. Ez igaz is, mert a Szikla alatt egy titkos ajtó van, az Útvesztő kijárata, csak a modern technika segítségével elrejtették a gyerekek elől. Vannak még itt Késlegyek, amiken keresztül az Alkotók figyelik a srácokat, Teresa és Thomas közötti telepátia, Newt bicegése, ami a későbbiekben fontos, Chuck idegesítő szómenése és a vég. A vég, ami a könyvben izgalmas volt, ám a filmben nem biztos, hogy az lett volna.
Ott kezdődik, hogy mikor Teresa nagy nehezen felébred a kómából, eltűnik a Nap az égről, ami egyértelművé teszi, hogy egy hatalmas kupola alatt élnek, ezzel egyidőben pedig nem záródnak be a kapuk éjszakára. A Siratók jönnek is, de csak egy fiút visznek el közülük minden este. Köztük Gallyt is! Nos, nem írom le, hogy mik történtek ezek után, de gondolhatjátok, hogy rohadtul nem az, ami a képernyőn. Példának okáért, Thomas a végén félholtra veri Gallyt...
A második kötetben sokkal több a káromkodás, és mintha a szereplők el is felejtették volna a Tisztás nyelvjárását, de ezt a szabad fordításnak tudom be, mert a harmadik részben már visszaköszönnek ezek a dolgok. A második kusza és zavaros. Nem tudom összehasonlítani a filmmel, mert még nem láttam, de azt már a trailerből kitaláltam, hogy semmi nem úgy fog benne történni... Thomas végre álmodik, amiket nagyon élveztem, csak azt nem értem, hogy akkor az első részben miért nem álmodott a múltjáról? Teresát elszakítják tőlük, helyette beraknak közéjük egy fiút, aki szintén telepata. Kiderül, hogy két Útvesztő létezik, ami igen ötletes, imádtam! Itt is van minden, ami kell; emberekre vadászó villámok, Buggyantak, Perzseltföld, a külvilág. (Meg akarják enni az orrukat :D) Thomas szorosabbra fűzi a szálakat egy lánnyal, Brendával, miközben Teresa az agyrázkódásig veri...
Ez a kötet határozottan nem tetszett, de a harmadik kárpótolt mindenért. Hatalmas SPOILEREK következnek azok számára, akik még nem olvasták! Thomasék a VESZETT központjában ébrednek. Megtudják, hogy immúnisak a Kitörés-vírus ellen, de nem mindenki. Itt jön a csavar, ugyanis már az elején megtudjuk, hogy az egyikük meg fog őrülni, nem mondom el, hogy kicsoda :P. Nagy letargiába estem, mert a kezdetektől fogva ő volt az egyik kedvencem :( Továbbá elmondják nekik, hogy az agyukba egy Memóriatolvaj nevű implantátum van ültetve, ezért nem emlékeznek semmire. Felajánlják nekik, hogy kiveszik, és visszakapják az emlékeiket. Thomas (érthető módon) megtagadja ezt, nem akarja, hogy megműtsék. Hozzá csatlakozik Minho és Newt is. Kiderül, hogy a Perzseltföldön megismert Brenda a VESZETTnek dolgozik, és egy pilóta is, Jorge. Nagy nehézségek árán megszöknek a központból, és Denverbe repülnek, ahol mint Immúnisok jelentkeznek be. Rájönnek, hogy mégis ki kéne szedni a Memóriatolvajt, mert így a VESZETT ellenőrizheti őket, akár még irányíthatja is. Felkeresnek egy Hans nevű pasast, aki nagy nehézségek árán, mégis kioperálja belőlük az implantátumot. Majd az egyik társukat elrabolják, és bedobják egy Buggyant Palota nevű, diliházra hajazó intézménybe, ami a vírus által megőrült embereknek van fenntartva. Azokat a részeket élveztem a legjobban! :3 Tökéletesen nyomasztó leírás, szinte én is ott sétáltam velük a Palotában, ugyanis a barátjuk után erednek, hogy kihozzák őt onnan.
Közben feltűnik egy titkos szervezet, a Jobb Kar, aminek az a fő feladata, hogy megbuktassa a VESZETTet. Az egyik vezetője ennek a mozgalomnak Gally, aki az első rész végén nem halt meg! Tudtam, éreztem :D Már vártam, hogy mikor bukkan fel újra. Thomasék beállnak a Jobb Kar szolgálatába. Visszamennek a VESZETT központjába, elhelyeznek ott egy olyan cuccot, ami deaktiválja a fegyvereket, így a Jobb Kar könnyűszerrel el tudja foglalni az épületet. Ám, itt jön egy újabb csavar, mert kiderül, hogy Thomas miért is olyan értékes a VESZETT számára, amit megint csak nem fogok leírni. Akkora mellbevágás, hogy ezt megtartom magamnak, hagyom, hogy nektek is essen le az állatok, ahogy nekem is.
A második kedvenc jelenetem az Útvesztő felrobbantása volt. A vége kiakasztott, mert nincs rendes lezárása. Végül egy belsős ember segít Thomaséknak megmenekülni. Az elolvasása után akkora fájó űrt éreztem magamban, amit még egyetlen egy könyv sem váltott ki belőlem. Napokig ezen mérgelődtem, és még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem előzményköteteket kéne írnia Jamesnek, hanem FOLYTATÁST!
A szereplőket egytől egyig imádtam, Thomas emberi, sebezhető, Minho rohadt vicces, nagyon jó fej, Newt zseniális és már előre várom, hogy Thomas Brodie-Sangster hogyan fogja hozni a színvonalat, mert nehéz dolga lesz, de bízok az én édes, szőke hercegemben :3 Attól függetlenül, hogy ez a történet is majdnem ugyanarra épült, mint a legtöbb disztópia, nagyon élveztem. Egy problémája van, mégpedig az, hogy semmi nincs rendesen megmagyarázva, ahogy pedig írtam, lezárása nincs, a vége ott lebeg a levegőben.

Most olvasom A beavatottat (úgy látszik rákaptam az ilyenekre), úgyhogy várhatóan a jövőben abból is lesz ilyen véleményezés, ha pedig Az éhezők viadalából szeretnétek, hogy írjak egy ilyen összefoglalót, írjátok meg nyugodtan :P Várom a véleményeiteket, köszönöm, hogy elolvastátok :3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése