2015. szeptember 4., péntek

Az eredetiségről, avagy mi sablon és mi nem?


Olyan megtiszteltetés ért, hogy Nilla engem is meghívott, megjelölt az egyik bejegyzésében, miszerint kíváncsi a véleményemre :3 (Az eredeti cikket ITT olvashatjátok.)
Akkor nézzük csak, mitől lehet eredeti, illetve sablonos egy történet, miket kerüljünk mindenképpen. Az eredetiség szubjektív. Valaki azzal tűnik ki a tömegből, hogy a főszereplője túlsúlyos, pattanásos, aránytalan testfelépítésű esetleg kancsal, szemüveges. A karakterek mindenképpen különlegessé tehetnek akár egy szokványos történetet is, ami természetesen fordítva is igaz. Szerintem eredetinek akkor nevezhetünk egy írást, ha az elgondolkodtat, odaszögez, de ami egyből mindenkinek eszébe jut erről a szóról, nem más, mint egy olyan történet, amilyennel még nem találkozott sehol. Nézőpont kérdése, hogy ki mit tart egyedinek. Én személy szerint az olyan írásokat, amik nem fanfictionok (Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy csak azért sablon egy blog, mert mondjuk szerepel benne Rihanna, hanem maga a műfaj már sablonnak számít. Rengeteg ff lát napvilágot nap mint nap, amik zöme „bandások”. Egy fanfic is remek, de tegyétek a szívetekre a kezeteket, és úgy mondjátok, hogy nem számít klisésnek egy 5SOS, vagy 1D írás.), hanem abszolút az író agyszüleménye, az első mondattól kezdve az utolsóig. Nem vett át szokásokat, mondatokat sehonnan, maga építette fel a világot, amiben a szereplői mozognak.
A másik, amiket hiányolok azok a saját szereplők. Általában a mai bloggerek 90%-a valamelyik híres emberről mintázza a karakterét: Dylan O’Brien, Harry, Zayn és társai, Ian Somerhalder (a Vámpírnaplók Damonje), Nina Dobrev (Elena Gilbert), de példának felsorolhatnám a Pretty Little Liarsből is a színészeket, Lucy Hale-lel az élen, akivel már annyira tele van a hócipőm, hogy minden fejlécről ő köszön vissza. Saját, hús-vér emberekről akarok olvasni, akiknek nincs minden nap tökéletesen belőve a haja, nem sminkelik magukat és nem színek szerint öltözködnek.
Ez most igen megosztó vélemény lesz, de lassan ki leszek éhezve a felnőttekre (hű, de fura mondat :D ), vagyis az olyan szereplőkre, akik már nem járnak iskolába, hanem dolgoznak, esetleg komolyabb problémájuk van annál, hogy melyik fiú miért kacsintott rájuk a folyosón, miközben szívdöglesztően csillog smaragdszín szeme. Tisztában vagyok vele, hogy azért játszódnak a történetek iskolákban, esetleg szólnak tinikről, mert maguk az írók is abban a korosztályban mozognak, szívesebben olvasnak hasonló korú szereplőkről. A gimis blogoknál is megvan a sablon. Új iskola, senkit nem ismer, lesz egy legjobb barátnője, aki azonnal minden életbevágóan fontos témában kikéri a véleményét, megosztja vele szívügyeit. A főszereplő aztán beleszeret a természetesen menő, jóképű fiúba a suliból, akivel nagy nehézségek árán, de a végén összejönnek. Olyan végkifejlet nincsen, hogy nem jönnek össze, erre ne is gondoljon senki. Következő téma, a szerelem, ami szintén elengedhetetlen egy írásban. Olyan elő sem fordulhat, hogy esetleg egyik szereplő sem szerelmesedik össze senkivel. Kötelező elem a románc, amit nem is értek. Mindenki mindenáron bele akarja passzírozni a történetbe, még akkor is, amikor rohadtul nem illik bele. Hiszen azzal lehet igazán eladni a blogot. Ha az ember kirakja, hogy „gimis, szerelmes” azonnal repülnek rá az olvasók, mint légy a szarra. Ráadásul sokszor a 16-nak mondott szereplő úgy viselkedik, gondolkozik akár egy óvodás. Ami még szemet szúr mindegyiknél, az a leckeírás, ugyanis valahogy senki nem foglalkozik ilyenekkel, iskola mellett mindenkinek van ideje bowlingozni, éjszakánként bulizni járni és éjt nappallá téve agyalni a szívügyein, mindezt úgy, hogy nem kerül a bukás szélére.
Térjünk ki a helyszínre is. Igaz, nem annyira fontos (legalábbis nekem), de sokan kiemelik, hogy: ne már, már megint egy olyan sztori, ami Londonban játszódik? Igen, London klisés, ahogy New York is, Chicago és a nagyobb városok. Merjünk kisvárost választani, ha külföldiek a szereplők! Rengeteg van az USA-ban, csapjuk fel a térképet, és csukott szemmel bökjünk rá egyre. (Bár én hangzás alapján szoktam választani, így kerültek a „hőseim” Appletonba, Medisonba, Davenportba :P)
A szereplők életrevalósága szintén lényeges. Sok olyan blogot olvastam, ahol a csaj főszereplő megcsinálja a problémát, és a körülötte lévőktől várja utána a megoldást. A mindig nyitott, extrovertált barátnő is sablon, míg az, akiről szól az írás, inkább befeléforduló. A fogalmazást én sokkal fontosabbnak tartom, mint magát a történetet, hiszen hiába páratlan a sztori, ha csapnivalóan van megírva, és ez természetesen fordítva is így van. Nem gondolnátok, de én a fogalmazásokban is találtam sablonokat, amik már úgy idegesítenek, hogy nagyon. Ilyenek például a „csókot lehelt a homlokára”, „zöld íriszei” kifejezések. Miért nem puszilja meg a homlokát simán, és miért vannak íriszei, szem helyett? Ettől még nem válik jobbá az írás, sőt, számomra csak ront az összképen. Mindenhol ezeket olvasom, kezdek telítődni velük. Csak nehogy én is rászokjak...  A felnőttek mellett még hiányolom a fiú főszereplőket! Legyünk bátrak, bújjunk bele a másik nem bőrébe, ám arra vigyázzunk, hogy ne sikerüljön érzelgősre a szereplő. Erre tudok egy tökéletes példát mondani, a Wannabe-The Vamps ff, amit korábban már agyondicsértem.
Hamár a sablonnál tartunk, a tragikus szál sem maradhat ki belőle, így a szereplők minimum csonka családban nőnek fel, vagy egyáltalán nincsenek szüleik, depressziósak, meghasonlottak. Ez nem is lenne baj, csak akik ezeket írják, általában nem tudják, milyen is egy depressziós ember. A depresszió komoly betegség, nem múlik el egyik hétről a másikra. Ott lappang az emberben, eszi belülről, és az első kisebb megingásnál előtör. Gyakran a szülőket sem úgy  kezelik az írók, mint ahogyan kéne. Általában az anyuka csak ott van a háttérben, megértő, míg az apuka szablya ki a büntetéseket. Megfigyeléseim alapján, gyakran fordítva szokott lenni, bár nem mindig. Bevett dolog, hogy utálni kell a szülőket, úgy beszélni velük, mint a kutyával, majd megsértődni rájuk és a szobába zárkózni. Nem értem a dolgot. Valószínű, hogy az író így adja ki magából mindazt, amit otthon nem lehetne, mert esetleg pofon lenne a vége. Imádom, mikor a tinik felcsapnak nyomozónak, általában fikarcnyit sem értenek hozzá, de ők váltják meg a világot, mert valahogy mindig sikerül fényt deríteniük a dolgokra.
A maffiás írásoktól a falat kaparom, ugyanis általában az író azt sem tudja, hogy hogyan működik ez a szervezet. Egy kicsit sem veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen.
Nagyon nehéz manapság egyedi történetet alkotni, szinte lehetetlen, hiszen lassan már egyfogynak a témák. Ám amint azt már mondtam, a fogalmazáson van a hangsúly leginkább, a tálaláson, nem is magán a sztorin.
Tehát, visszakanyarodva az egyediséghez. Szerintem akkor különleges az írás, ha benne van maga az író is, ha mer árral szemben úszni és a trendekre magasról téve, új megközelítésből mutatja be a világot. Ne azért kezdjetek el írni, hogy páran ismerjenek, hanem azért, mert szerettek, mert legbelül késztetést éreztek rá. Ne legyen kötelesség, inkább kikapcsolódás, hobbi! Ez a legfontosabb.
No, meg is ragadnám az alkalmat, hogy én is kihívjak néhány személyt, akiket szívesen olvasnék ebben a témában :) Persze Ti is nyugodtan írhattok, számít a véleményetek!

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Fú, hogy most elolvastam, körülbelül az összes általad felsorolt kritériumba beleesek :D Az írásom ff, női szemszögből, Chicagóban, ráadásul maffiás :D
    Ezzel szemben be kell vallanom, hogy igazad van... Minden történet a kivitelezésen múlik. Mert lehet mondjuk Harry Styles és Selena Gomez a fejlécen, ha az írónak jó a stílusa, kidolgozza a karaktereket és még utána is néz a dolgoknak. Mert az utolsó nélkül egyszerűen nem működik a dolog. Erre tudok is egy példát: egy bloggerina kirakott egy bejegyzést az egyik blogos csoportba, mondván kezdő, mondjunk véleményt. Többen is beleolvastak, sőt még írtak is neki (már ez is csodaszámba megy), ráadásul normálisan, látszott a hozzászólásokon, hogy tényleg segítő szándékkal írták őket. Az egyik kommentelő (még egyszer hangsúlyozom NORMÁLIS stílusban!!!) felhívta a figyelmét az írópalántának, hogy a Londonban éldegélő főhősnő nehezen ihat az angol fővárosban Topjoyt, mikor az magyar termék, s tudomása szerint nem árusítják az Egyesült Királyság területén. Mire mi volt a válasz? Hogy a kedves művésznőt nem kötik le az ilyen apróságok, a történettel foglalkozzon és ne a termékekkel. Nos, nem tudom ki hogy van vele, de szerény véleményem szerint az apróságokon múlik minden. Ugyanis ezek azok a dolgok, amikről az olvasó el fogja dönteni, hogy komolyan vegye-e a blogot. Szerintem az a minimum, hogy ha elkezdünk egy történetet, akkor a lehető legtöbbet megtudjunk az adott témáról, az adott ország szokásairól stb. (és igenis fontos, hogy Angliában nem lehet Topjoyt inni!!!). Lehet, hogy sokszor belebotlunk olyan dolgokba, amikre nem vagyunk kíváncsiak, de inkább unatkozzunk egy órát, mint hülyeségeket írjunk össze... (nálam ilyen volt, mikor át kellett rágnom magamat a West Point akadémia leírásán... tökre nem érdekelt, de elhatároztam, hogy Sloan oda fog járni, szóval...)
    A másik, amitől falra mászom, azok az UGYANOLYAN karakterek... A befelé forduló, félénk, szűz (igen, muszáj érintetlennek lennie...), "bocsánathogyélek" típusú főhősnő. Miért? Miért nem lehet egy lány karakán, kicsit vad, erős, magabiztos?
    Oké befejezem ezt a kisregényt :) A lényeg az, hogy nagyrészt megegyezik a véleményünk :)
    P.S.: imádom ezeket a cikkeidet :)
    Ölel:
    Raquel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Hű, ez tényleg terjedelmes lett :D A te írásod valóban beleesik ezekbe a dolgokba, viszont a kivitelezés nem mindegy! :) Ahogy írtam is, egy sablon blogod is lehet egyedivé varázsolni a fogalmazással és a karakterekkel! Én a tiedet, nem is kell mondanom, de imádtam :3 Pont azok miatt, mert utána néztél, mert nem sajnáltad rá az idődet. Pont tegnap olvastam egy olyan blogot, ahol Angliában kilométerben mérték a távolságot, pedig ott is mérföld a mértékegység. Ráadásul olyanról is hallottam már, hogy az egyik, külföldön játszódó (pontosan Amerikában) történetben megünnepelték márc. 15-öt :D
      Köszönöm, hogy írtál! :3 Imádlak <3

      Törlés