2015. augusztus 29., szombat

Ovisok(k) - Reakció az igazságtalanságra



Úgy érzem, hogy túl sok lesz már a negatív bejegyzés ebben a blogban, de a közelmúltban két olyan dolog is történt, ami mélységesen felháborított. Két csoportról fogok most beszélni, akik kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Az igazi nevüket nem említem, nehogy az legyen, hogy egy megbántott emberke itt siránkozik, jelen esetben én, ne legyen ebből ujjal mutogatás, meg hajcibálás, szardobálás mint az állatkertben a majmok ketrecénél. Jogos a kérdés, hogy akkor miért írok róla bejegyzést? Mert erős az igazságérzetem, sajnálom, és nem szeretem, ha el próbálnak taposni. Annak a híve vagyok, hogy igenis tegyük szóvá, mondjuk meg, ha valami nem tetszik, bánt minket, ne hajtsunk fejet senki előtt! Amiket ide le fogok most írni nektek, nem csak saját vélemény, nem csupán saját tapasztalat.
Ismerős az az érzés, mikor leszólják a munkádat, amibe annyi energiát öltél? Tudod miről beszélek, mikor azt mondom: elnyomás, megszégyenítés?
Néhány hónapja jelentkeztem egy magát „online magazinnak” hirdető blogba, mint társszerkesztő. (Nevezzük most Nagycsoportnak, ha már az óvodánál tartunk.) Szerető, baráti társaságot ígért, szuper közös programokkal. Két tagot kerestek, hát próba cseresznye, elküldtem a jelentkezésemet. Azt ígérték, hogy a következő hónap elején, mindenkinek kiküldik a válaszokat. Vártam... vártam... Már majdnem lemondtam róluk, mikor érkezett egy olyan sablon e-mail, amit rajtam kívül még valószínűleg harminckilenc másik hoppon maradt embernek is elküldtek. Annyi volt a lényege, hogy abba a csodálatos, baráti közösségbe nem tartozhatok, viszont, hogy ne vágjam fel egyből az ereimet, a levél többi részében az állt, hogy csinálnak azoknak a szerencsétleneknek egy facebookos csoportot, akiket nem fogadtak el. Meg sem indokolták, hogy miért nem feleltem meg az elvárásoknak (értem én, hogy sok volt a jelentkező, de mindenki megérdemelte volna, hogy legalább néhány percet rászánjanak). Megalakult ez a facebookos csoport, ahol ismertették a szabályzatot: Minden hónap elején kiraknak egy olyan témákat tartalmazó listát, amikből lehet válogatni, cikket írni, feltölteni a csoportba. Ezek után ők véleményezik, és esetleg felkerülhet a blogjukra. Viszont amilyen cikket a Nagycsoport oldalára szánunk, az máshol nem jelenhet meg, csak maximum részlet, és egy forrásmegjelölés, ami természetesen a Nagycsoport blogjára irányítja az olvasót. Rendben, mindenki felfogta. A határidő most hó végén van. Én a bloggerközösség témáját választottam, amit az előző bejegyzésben is olvashattatok. Egész augusztusban dolgoztam vele, már amikor volt időm, mert közben vezetem a háztartást, alkalomadtán bétázok, most már rendszeresen kritikát írok, pihen a gépemen kb. három regény, plusz a füzetemben egy Harry Potter fanfiction, amit a lehető legjobban akarok megírni. Állataink is vannak, nem sok, de el kell látni őket, továbbá munkát is kerestem. Szóval egyértelmű, hogy nem vagyok eleresztve szabadidővel, mikor volt rá alkalmam, odaültem a gép elé, és pötyögtem szorgalmasan. Néhány napja azonban sikerült befejeznem, majd nagy serényen ki is raktam.
Elfogadtam a véleményüket, hogy túlságosan ingerültre sikerült, a vége „szardobálás”, nem vagyok eléggé objektív. Bevallom, valóban így van, viszont a véleményemet írtam le. Másnap megcsappant lelkesedéssel álltam neki, mert éreztem, hogy nem lesz ugyanaz, és igazam is lett. Abszolút nem vagyok megelégedve vele, de ez mellékes. Ott teljesen kívülről szemléltem a Bloggert. Lényegtelen, ami annál érdekesebb, hogy az ő feltételeik szerint jártam el, és „100%-ig” elfogadták. Nem probléma, hogy engem nem tükrözött az írás, nem probléma, hogy el kellett fojtanom a saját személyiségemet, jó volt az úgy. Ezek után úgy gondoltam, hogy ha már a másikkal ennyit foglalkoztam, megosztom az emberekkel, megosztom Veletek. Nem tudhattátok, hogy ezek után micsoda inzultusnak lettem kitéve...
Azonnal két Nagycsoportos lány is nekem támadt, mintha a elvettem volna a játékbabájukat, ilyen módon: „Ez micsoda?” „Köszi, hogy lejárattál minket.” Ez az utolsó mondat annak szólt, hogy a bejegyzés előtt megjegyeztem, eredetileg az ő blogjukra írtam a cikket, de mivel ők nem fogadták el (mert így volt, leszólták, szardobálásnak nevezték), így kirakom ide. Megkaptam, hogy valótlant állítok, nem utasították el az írásomat (persze, konkrétan nem, csak fellengzős stílusban leszólták), nem fogtam fel a szabályzatban leírtakat és legközelebb kérdezzem meg, hogy mit rakhatok ki. Miért kérdeznék meg akárkit is, hogy hova rakhatom ki a saját írásomat? Nem kértek meg rá kulturáltan, hogy szedjem le a blogról (bár valószínűleg nem tettem volna meg), egyszerűen úgy bántak velem, mint egy alsóbbrendű lénnyel.
Nem írtam alá semmiféle szerződést, a publikálásért nem fizetnek, mert ez csak egy blog, így nem tudom, mi jogon kötelezik arra az embert, hogy a saját írásából csak részleteket közöljön, forrásmegjelöléssel együtt? Az én szellemi termékem, azt csinálok vele, amit akarok. Akkor mondhatnák ezt, ha lopnám az ő oldalukról, de erről szó sincs. Miután ilyen barátságosan bántak velem, kiléptem a csoportból. Nem fogok szeszélyes, nagyképű emberek előtt fejet hajtani, senkitől nem kérek engedélyt. A teljesség miatt hozzátenném, hogy a Bloggerközösség című bejegyzést, igaz, hogy legelőször az oldalra szántam, de amikor megmondták, hogy nem jó, azonnal töröltem, helyette nagy nehezen összehoztam egy másikat, ami már nem ilyen, nagy részben nem adok így hangot a véleményemnek, annak normális címe is van, szóval a két írás, igaz, hogy tematikájában megegyező, mégis más. Ezek után, azt a másikat szántam a Nagycsoport oldalára, így ezzel a változattal szabadon rendelkezhettem.
Úgy érzem, hogy ennek az egésznek nem az volt a lényege, hogy segítsenek a cikkírásban az embereknek, hanem az, hogy még több olvasót szerezzenek. Rettentően önző dolog. Kihasználás-szagú. Megjegyezném, hogy hallottam olyan sztorit is, amiben az író, az olvasói szerint a legjobb írását küldte el nekik, véleményezés céljából. Véleményezték is, konkrétan szánalmasnak tartották a munkáját, és azt mondták róla, hogy azért próbálja humorosra venni a figurát, mert fel akarja hívni magára a figyelmet... Ehhez inkább nem fűzök semmit, ha nem baj.

A másik téma, ami annyiban kapcsolódik a Nagycsoporthoz, hogy mindkettő maga akarta szabni a feltételeket. Ez a mostani azért érdekesebb, mert míg az előzőnél valahol érthető volt ez a hozzáállás, addig a Kiscsoport, nagy hangon hirdette, hogy ott minden tag egyenlő, kaphatunk mi is egy kis szeletet az uzsonnájukból. Kezdjük az elején.
Pár hete láttam az egyik blogos csoportban, hogy bloggereknek szerveznek találkozót. Roppant jó ötletnek tartottam, hiszen már igazán itt volt az ideje, hogy közelebbről, személyesen is találkozzanak azok, akik szorosabb barátságot ápolnak egymással, és nincs sokszor lehetőségük, hogy csak úgy átugorjanak a másikhoz. Azonnal beléptem, de akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkozok, ahogyan a többiek sem.
Beindult az ötletelés, mindenki nagyon lelkes volt, felspanoltuk magunkat. Aztán ahogy egyre több tag csatlakozott, a főszervező vérszemet kapott, és érkeztem a légbőlkapott blődségek. Először termet akart bérelni, mert az nem jó, ha csak beülünk valahova, és kedélyesen, egy forró tea mellett elbeszélgetünk, kitárgyaljuk az „óvonéniket”. Szponzorokat akart keresni, különböző italmárkákat emlegetett, be kívánta vonni a médiát, sőt, még egy ízben a MÁV is szóba került. Az volt a probléma, hogy az OVS-ből (Online Videósok Fesztiválja) indult ki. Ha körülöttük ilyen nagy a felhajtás, akkor miért ne csinálhatnánk meg mi is? Igen ám, csak abba nem gondolt bele senki, hogy a youtube-on szereplő videósok, arcok! Fel lehet őket „használni”, promóztatni lehet velük, hiszen a többség már csak azért is megveszi a kólát, mert Dancsó Péter mosolyog rajta, vagy ha meglátják Pamkutyák egy plakáton, azonnal felfigyelnek rá. A „nagykutyák” pénzszerzési lehetőséget látnak bennük, ezért támogatják őket. De a bloggerek? Ők sokszor arc, és név nélkül írogatnak. Semmilyen kedvezményt nem fognak kapni, a Fókuszról meg ne is álmodjanak. Mikor hozzászóltam a témához, hogy túl van szervezve az egész, és ne ringassa magát senki se hiú ábrándokba, akkor megkaptam a főszervezőtől, hogy ő álmodozó típus, de ha nem fog összejönni, akkor majd tapsolhatok, kárörvendhetek. Csodálatos hozzáállás. Mondanom sem kell, hogy eddig még nincs semmi látszatja annak, hogy akármit is szerveznek, egyedül az biztos, hogy termet nem sikerült bérelniük, mert mindenhol elutasítják őket.
Lehet, hogy túl negatív vagyok, de most a Kiscsoport jelenleg több, mint száz tagot számol, abból alapból a fele nem tud elmenni, mert az ország másik felén lakik (Budapesten lenne ez az összeröffenés), a többség még bőven kiskorú, így lehet, hogy el sem engedik, ráadásul kemény pénzbe kerül, már csak az utazás is (nekem is néhány ezer lenne, pedig itt lakok Pest seggében, közvetlen volánjárattal), így jó, ha harmincan részt tudnának venni. Szóba kerültek az egyenpólók, meg neonos lufik, plakátok. A promófotózás a napokban lett volna, ám az sem valósult meg. Itt már kezdett tele lenni a hócipőm, jelzem, nem csak nekem. Felszólalkoztak azok a lányok, akik szintén soknak érezték ezt az egészet. Értelmesen, logikusan leírták a véleményüket, hogy egymás megismerése lenne a lényeg, nem pedig az, hogy összehozzunk egy felvonulást. Megkérdezték a főszervezőt: esetleg lehetne valamit változtatni? Erre a hölgy azt válaszolta, vagy az ő elképzelése szerint történnek a dolgok, vagy sehogy. Enyhén felháborító viselkedés, annál is inkább, mert itt számomra világossá vált, hogy ez az egész cirkusz, csakis egy emberről szól, mégpedig a szervezőről, aki ezzel a találkozóval nem közelebb akarta hozni az embereket, hanem csupán az irányításmániáját élte ki, élvezte, hogy demonstrálhatja az erejét, az meg még jobban legyezgette az egóját, hogy követik is. Mindenki, párunkat kivéve, engedelmesen befeküdt alá, fényezték, verbálisan simogatták mikor kiborult, megsértődött és kilépéssel fenyegetőzött. Ott meg nagyot néztem, mikor a frissen kinevezett társszervező azt mondta, hogy ha valami nem tetszik, el lehet menni. Ebben az esetben az lett volna a normális, ha megoldást próbálnak találni a problémára, nem pedig az, hogy ha nem tapsolsz csillogó szemmel minden agylövött ötletre, akkor húzz a francba.

Gondolom látjátok a párhuzamot, a Kis-és Nagycsoport között. Mind a kettő fölényeskedő, beképzelt és a fejétől bűzlik. Nekem egy szó jutott róluk eszembe: diktatúra. Remélem, hogy az érintettek olvassák majd ezt a rövid bejegyzést, és őszintén elgondolkoznak rajta.

8 megjegyzés:

  1. Szia!:)
    Imádom az írásstílusodat, és elég szánalmasnak gondolom ezeket a gyerekes netharcokat, amit néhány blogger indít. Igazat adok neked, és úgy gondolom, hogy egy-egy irományunkat az teszi különbözővé, hogy bennünket tükröz. Csak így tovább!
    Ölel, Quinn.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Quinn! :)
      Nagyon szépen köszönöm a pozitív hozzászólásodat! Komolyan felkészültem, hogy most itt elindul egy pocskondiázós áradat, vagy mi :D Vehetjük úgy, hogy én is beszálltam a harcba, de nem magamutogatás céljából, csupán szeretném kifejteni a véleményem, és sok emberhez eljuttatni, hátha számít valamit a szavam (Ébredj fel, Csipkerózsika!). Még egyszer köszönöm a kommentedet, igazán jól esett :3

      Törlés
  2. Szia! A nagycsoportól fogalmam sincs, a kiscsoportról már annál inkább. Én olvastam a kommenteket ott és teljesen megdöbbentem. Azóta ki lett "tisztítva" a csoport és már semmit nem tudok visszaolvasni, de azt alátámaszthatom, hogy pár lány teljesen elfogadható hangnemben írt a szervezőnek, aki eléggé furcsa stílusban válaszolt. Én még a csoport tagja vagyok, talán megyek is, de az egész cirkusz teljesen elvette a kedvem.
    Plusz, ha téged nem vesznek be "a csapatba" a nagycsoportban, akkor nem tudom, hogy még is ki a ****** felel meg az elvárásaiknak. Itt egyedül ők a vesztesek. Jobb is, hogy nem tartozol közéjük.
    További jó írást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, nagyon aranyos vagy, hogy így gondolod, a vesztes dolgot :3 Teljesen megdöbbentettél, és megdobogtattad a szívem is, ezzel a kommenttel :) Igen... a kiscsoport... Örülök, hogy nem csak én látom így a dolgokat! Jó lenne, ha felébredne a szervező, és végre a többiek akaratát nézné, mert biztos vagyok benne, hogy a fele csoport nem ért egyet vele, csak nem akar belekeveredni a cirkuszba, inkább magukban alkotnak véleményt, amit teljesen meg tudok érteni! Ez az okos felfogás, csak nekem ekkora a szám sokszor :D
      Köszönöm, hogy írtál, édes vagy :3
      Puszi, ölelés :)

      Törlés
  3. Bolondok, hogy így állnak hozzá... Én ezen már csak nevetni tudok, milyen naívak is egyesek. A nagycsoport lehetséges egyszer rájön, nem attól lesz hű, de híres egy blog, ha fejt vesztve van hírdetve, hanem az életszerű bejegyzésektől :) Teljesen egyetértek a véleményeddel, az előző és ebben a posztodban is! Hidd el, ezek valószínűséggel 15-16 évesek, vagy csak álomvilágába élnek, esetleg éretlenek és semmit sem láttak még a világból. Egyszóval imádom a bejegyzéseidet és a véleményeddel is teljes mértékben egyet értek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy így vélekedsz :) Igen, amúgy mind a két csoportban az átlag életkor 16 év körül mozog, csak nem írtam bele, nem szerettem volna így személyeskedni! Imádlak amiért írtál <3 :) Köszönöm!
      Ölelés :$

      Törlés
  4. Az ilyen szánalmas embereken csak nevetni tudok, mert felhúzni magunkat értelme nincs. Én is összefutottam már nem egy ilyen nethuszárral, akik próbáltak velem kikezdeni, mert volt véleményem. Szépen kiröhögtem őket, aztán nem foglalkoztam velük. Tapasztalat, hogy az ilyen emberkék élőben általában gyáva nyulak, lapulnak, mint a a bizonyos a fűben, és csak neten mernek bátrak lenni. Ott is általában csak hordában, mert egyedül tehetetlenek.

    A cikked fantasztikus, imádom a stílusodat, csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Először is, köszönöm, ha jónak találod a cikkeket :3 Másodszor, igazad van! Nem kell foglalkozni az ilyenekkel, csak ezt akkor elég nehéz felmérni, mikor frissen bosszantják fel az embert, jogtalanul. Most már engem sem érdekel, de akkor úgy éreztem, hogy mindenképp ki kell írnom magamból :) Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak :/

      Törlés