2015. augusztus 24., hétfő

Kritika-Wannabe-The Vamps ff




 
Először is, sajnálom, hogy csak most hoztam meg a kritikát, tegnapra terveztem, de annyira fáradt voltam, hogy még Az őrző kritika sem sikerült olyanra amivel meg lennék elégedve, így ezt mára hagytam, mert úgy gondoltam, csak kipihenten tudok róla írni. 

Kinézet: Tetszik a fejléc, viszont az egész designnal az a gondom, hogy túlságosan világos. Értsd: túlságosan! A fülszöveg (hála az égnek, nem azzal kezdtem) sablonos, tele hibákkal, de ami a legzavaróbb, hogy apró, szinte olvashatatlan. Az információk modult csak úgy tudtam kibogarászni, ha kijelöltem, mert amúgy fehér az egész. Telefonról olvastam, így csak most tűnt fel, hogy a szöveg bántja a szemem, ráadásul az is kicsi. Javasolnám, hogy nagyíts rajta, és a fehér helyett, valami olyan színt kéne választani, ami elüt a designtól (a fekete tökéletes lenne), mert könnyebben lehetne olvasni. A fejezetek modul, most látom csak, hogy teljesen üres, ezt a problémát orvosold majd! Na, most, hogy már kellőképpen megutáltál, rá is térhetünk a történetre :D

Történet: Úgy kezdtem bele a történetbe, hogy azt sem tudtam, mi az a The Vamps. Lehet, hogy hülyének fogok látszani, de azt hittem, hogy ez valami vámpíros sorozat :D Már hallottam róla, de szerencsére az első sorok elolvasása után tisztázódott, hogy nem az :D Ezek után kevésbé lelkesen olvastam tovább, hiszen rengeteg bandás fanfic látott már napvilágot, és nem éppen a legjobbak, de! Mert de mindig van. Ez a blog más. Ez a blog, arra késztetett, hogy sírva nevessek rajta, hangosan visítsak, és a térdemet csapkodjam :D Meg persze, fel is irakoztam. Minden megfogott, attól kezdve, hogy egy fiú szemszögéből van írva, de ne siessünk ennyire előre.
Brad Simpson a főszereplőnk, aki tizenkilenc éves (bár ezt mindenki tudja, rajtam kívül :D ). Éppen Ausztráliába mennek, pontosan Sydneybe, egy turné keretein belül. Még mielőtt próbálnának, kipihenik a fárasztó utazást, egy jó kis bulizással. Az első fejezet azzal ér véget, hogy felkér egy lányt táncolni. Azonnal rá is kattantam a következőre, aztán az azutánira, és így tovább :D De azért ne ragadtassuk el magunkat annyira, itt is vannak ám hibák, mint minden írásnál. Felírtam magamnak néhány szót, például „asszem” és „szimpi”, amik szúrták a szemem, mégsem emelem ki őket, mert aztán rájöttem, hogy így jó, ahogy van. Ez a történet megköveteli ezt, hiszen ettől lesz igazán fiatalos, energikus, egyszóval kell bele. A „kb” szót már nem nézem el! Feljegyeztem még a „vágyakozó fej” kifejezést, ami helytelen, inkább vágyakozva. A páros szerveket pedig egyesszámban kell írni, szemem, lábam, nem pedig szemeim, lábaim. (Ah, hányszor fogom még leírni...) Nagyon tetszett a stílus, ezért még a rohadtul nem vicces mondatoknál is röhögtem, a többit meg végigmosolyogtam, teljesen begörcsölt közben az arcom is :D Lefestesz az olvasóidnak egy tipikus fiú bandát, akiket tényleg lehet fiúknak nevezni, nem olyanok, mint a legtöbb 1D fanficben... Az elején azt hittem, hogy a tévé előtt fognak „bulizni” (:D), egy nagy adag pizza társaságában. Jellemző lenne a férfiakra. Ám nem így történt, valódi szórakozóhelyre mentek, ahol mindenki „portyázni” indult a sötétben.
A második fejezetben megismerkedünk Ceciliával, aki nekem roppantul szimpatikus volt, mert nem rajongó, ezért ugyanúgy kezeli Bradet, mint egy átlagos srácot, Brad személyében pedig megmutatod, hogy ő is csak ember. Teljesen normálisan viselkedik, nincs eltelve magától... Na, most leállok, ezt a szereplőknél kell kifejteni :D Imádtam ezt a részt, ahogy a többit is, nem is tudok, olyan jó momentumokat kiemelni belőle, mert mind fantasztikus, vicces. Azért megpróbálom.
„Nem vagyok a rajongód, ha ez érdekel. Ez a kedvenc szórakozóhelyem, és nem igazán érdekel, hogy kik tartózkodnak itt rajtam kívül. Én csak jól akarom érezni magam. – a lány két mondattal bealázott.” Mennyire igaza volt Ceciliának :D Osztom a véleményét! (Amúgy az „érdekel” szóismétlés.)
„Ha most flörtölni próbálsz velem, elég gyengén csinálod. Azt hinné az ember, hogy ha valaki híres, legalább a lányok befűzése megy neki. Bocs, nem bukom a nagyképű pasikra. – És megint.” Így van, hajrá te lány! :D Figyelem hölgyeim, ez a recept, így kell csinálni! Ez meg különösen jó volt:
„Az elmúlt másfél órában másodszorra állt nekem háttal, én meg másodszorra kocogtattam meg a vállát.
-Cecilia? – kérdeztem óvatosan, mire felsikoltott, egy erős ütést éreztem a fejemen, majd elsötétült a világ.” -> Gázul sikerült flört, még gázosabb befejezése :D Teljesen jogosan a lány leütötte, és meg is tudom érteni, ahogy a következő fejezetben is mondja: éjszaka nem settenkedünk a másik háta mögé :D
Harmadik fejezet eleje:
„-Te komolyan leütöttél? – meredtem rá Ceciliára.
-Te komolyan leütötted őt? – nézett rá Tristan hitetlenkedve.” Nem említettem még, de imádom a párbeszédeket :D Erre, ahelyett, hogy a lány magyarázkodni kezdene, mint minden ilyen írásban, ezt figyeljétek -> „Le, igen!” Kész, végem :D Még azt a makacs arckifejezést is odaképzelem, ahogy ezt mondja xD Bocsánat a sok hangulatjelért, de ennél a kritikánál muszáj. No, ezek után normális beszélgetésbe bonyolódnak, ahol megtudhatjuk, hogy Ceciliának természetesen van barátja... Erre az idióta Brad mit csinál? „Csak barátokat akar szerezni” Jaj, de szar duma :D Majd lányos zavarában kitalálja, hogy felkéri a lányt idegenvezetőnek... Cecilia be is veszi a szövegét, pedig eléggé egyértelmű, hogy csak kamu.
Csodálatos párbeszéd „evör”:
„-Nem kéne előbb zuhanyoznod? A földön fetrengtél.
-Szarok rá. Jó éjt, James.” Nem fűzök hozzá semmit :D
A fejezet lezárása pedig hatalmas -> „Megszereztem Cecilia számát. Bármikor felhívhatom őt, és hülye ürügyekkel találkozóra hívhatom. Ó, édes menyország, és hányszor fogom megtenni...” Ez az, gyerünk, én szurkolok neked! :D (A hívhatom szintén szóismétlés.)
A negyedik fejezet frappánsan indul, és a vége nagyot üt ám, ugyanis miután Bradnek sikerül egyeztetnie egy időpontot a lánnyal, Cecilia a találkozóra elhívja a barátját is :O Ó, igen. Érzem, hogy ebből valami jó fog kisülni :D Aztán, hatalmas poén, James fél a pókoktól. Mikor már a szőnyegre mutatott, a fotelben kuporogva, halálra váltan, tudtam, hogy csakis pók lehet a dologban. Tényleg így volt :D Brad „férfiasan” eltaposta a pókot, Connor pedig megszólalt: „Üdv Ausztráliában!” Hát igen... Ezek után bemutattad a fiúk egy napját, ahogy mindenki „teszi a saját dolgát” -> ez a kifejezés kétszer fordult elő benne, és nagyon zavart, továbbá a „röhögött ki kedvesen” is. Ki kéne szedni ezeket. Nézzünk oda, itt áradozok a blogról már mióta, és a hibákat meg teljesen elfelejtettem kiemelni :D Ilyen egy jó írás, mikor az embert már nem is érdeklik a bakik, csakis azt nézi, hogy mikor jön már a következő rész!
Észrevettem egy darab hangulatjelet, és azonnal kaptam a füzetem után. Nem írunk hangulatjeleket egy szövegbe (ez a kritika más, itt lehet xD ), azt onnan szedd ki szerintem, továbbá a „Hupsz” is hanyagolható. Volt egy olyan szó, amit nem értettem, és az olyan tudatlanoknak mint én, nem ártana kis magyarázatot csatolni hozzá, ez pedig a „ustream”. Biztosan csak én vagyok maradi, csak az érthetőség kedvéért írtam fel, mert valószínű, hogy nem mindenki van a jelentésével tisztában. Ráadásul azt sem vettem észre, hogy némelyik fejezet nincs sorkizártra rakva.
A fejezet végénél hangosan felsikítottam, de úgy, hogy le is lettem érte szidva itthon :D Kiderül, hogy Cecilia barátja, nem más, mint Jack Williams, Brad régi haverja :O Mindenre számítottam, csak erre nem! Nagyon jó csavar, én már várom, mikor fognak összeverekedni :D
Az ötödik fejezetben elmennek az állatkertbe, amit imádtam! Bemehetnek az állatokhoz is, de Bradet nem annyira lelkesíti a dolog. A stílusod fantasztikus, még az egyszerű mondatoknál is röhögtem, így ezeknél is, ahogy érzékelteted, hogy a fiú fapofával simogatja az állatokat, pedig mindenki más számára kuriózum lenne. A másik meg, eléggé aljas húzás, hogy pont Jackkel csináltat közös képet :D Bírom a csávót, a nap végén pedig Jack fenyegetése nagyon tetszett, és jogos volt. (Nézzünk már oda... Itt már nem is jegyzeteltem a hibákat xD Skyler, istennő vagy. Elég kevesen tudják azt elérni nálam, hogy megfeledkezzek az ilyenekről. Utoljára a The queen bee of high school című bloggal voltam így :) De ne félj, azért nem teljesen felejtettem el őket, ki is fogok rájuk térni.)
Hatodik fejezet: Brad el is határozza, hogy már csak azért is megszerzi Ceciliát, tipikus férfi reakció. Itt volt egy akkora poén, aminél már hangot sem adtam ki, csak tátott szájjal, csillogó szemmel csapkodtam a combomat (hülyén nézhettem ki xD ) -> „Vicces vagy. Mindjárt be is csukom az ablakot, ki ne menjen ez a jó poén.” Több, mint valószínű, hogy ez szakállas vicc, de én akkor sem hallottam még. Próba után elmennek a stadionba, ahol megjelenik Cecilia is, és Brad, ahelyett, hogy elolvadna a jelenlététől, ideges lesz, az a mondat pedig: „Ez meg mit keres itt?” helyénvaló :D Bár lehet, hogy többen bunkónak mondanák, szerintem teljesen jogos, hogy így reagál. Jack megfenyegette, próbálniuk kéne, erre a lány odamegy... Brad a próba után elhívja a főpróbára is.
A hetedik fejezet nem tartogat izgalmakat, a főpróbáról szól, viszont ilyen fejezetek is kellenek. Cecilia is megjelenik, majd beszélgetni kezdenek, kiemelnék egy jó mondatot:
„-Te még itt vagy?
-Még véletlen se. Ez csak az asztráltestem.” Nekem tetszett, bár elcsépelt, de itt már mindegy volt, röhögtem mindenen :D Csinálnak egy közös képet, amit aztán hazafelé menet Brad fel is tölt Instagramra, a „A legkedvencebb rajongókkal <3” címmel. (Virtuális pacsi :D Tudom, miért csinálta.) Be is válik, ugyanis amint hazaérnek, már vár rájuk Jack, idegesen. Ismét felszólítja, hogy szájjon le a csajáról, mire Bradnek az a reakciója, hogy ki kell iktatnia a srácot :D
Nyolcadik fejezet: Bírom Jameset! -> „Hősszerelmes szívedet mi nyomja már megint? Tán csak nem rossz hírt közölt e szerencsétlen eszköz, hogy megreptetted?” Egyből ilyen mondat felkelés után... Nem semmi :D Cecilia elviszi őket jetskizni, ami igen jól sikerül, ám egy lesifotós lekapja őket, amitől Jack komolyabban megfenyegeti a fiút, konkrétan meg akarja verni, a netre felkerült kép, és cikk miatt.
A következő fejezetben szerencsére sikerül leszedetniük a cikket, majd részese lehetünk egy fenomenális koncertnek. Jack érthetetlen módon nem szól a barátnőjének a cikk miatt, ám a lány így is megtudja, mert az egyik ismerőse említi neki. Ideges lesz, és elviharzik a helyszínről. Brad lesúlytottan kullog vissza az öltözőbe, ahol a barátai, egy általa írt verset próbálnak éppen dalba szedni.
Itt tart a történet, és már nagyon várom a folytatást! Amit megemlítenék, hogy nagyon rövidek a fejezeteid. Próbálj bele több leírást rakni, azzal lehet duzzasztani.

Fogalmazás: Szerelmes lettem a stílusodba, de komolyan. Olyan természtesen, gördülékenyen írsz, hogy az valami hihetetlen. Logikusan követik egymást az események, a karakterek jól kidolgozottak, fiatalosak, nem filozofálgatnak feleslegesen, nem sablonosak, és plusz pont, amiért egy fiú szemszögéből írod az eseményeket, ráadásul nem követted el azt a hibát, hogy egy rajongóval hozod össze, esetleg a főszereplő a rajongó. Teljesen jól átadod a feszültséget, Brad kirohanásait, nem sikerült „lányosra”, hisztisre, teljesen meg tudom érteni. A párbeszédek nagyon jók, viccesek, nem erőltetettek, olyan, mintha a kisujjadból ráznád ki az egészet. Nagy rajongóddá váltam, ezzel az írással feldobtad az estémet.

Helyesírás: Itt viszont vannak problémák. Sok a szóismétlés, néhol vesszők is hiányoznak, de ez mindenkinél így van. Még egyszer mondom, hogy hangulatjeleket nem teszünk bele egy szövegbe. Elírások is akadnak, a számokat pedig betűvel írjuk, itt is kihangsúlyozom.
A párbeszédek központozása nem az igazi. Egy mondatnak számít -> „Elmentem a boltba – mondta John.” Itt csak a név után kell pont.
„Elmentem a boltba. – Levette a kabátját, majd a fogasra akasztotta.” A boltba után is kell pont, a gondolat jelet követően pedig nagy betűvel (!) kezdjük a mondatot. Ezt a hibát sokszor láttam, de most csak a második fejezetből emelek ki egy példát:
„Én csak jól akarom érezni magam. – a lány két mondattal bealázott.” A lány, nagy betűvel!
Olyan nagy hibáid nincsenek, csupán ezeket vettem észre, figyelj oda rájuk.

Szereplők: Az igazán lényeges pont, itt aztán lehet miről írni.
Brad: Szeretem, mert jó fej, céltudatos, kitartó és annak ellenére szerény, hogy híres. Minden jellemvonás felfedezhető benne, ami a mai fiatalokban megvan. Laza, energikus, de tud komoly is lenni. A pimaszsága miatt rajongok érte, ahogy Jacket kezeli, és vélekedik róla. Abszolút szimpatikus, ilyen fiú kellene barátnak (szimplán barátnak, mert szerintem még éretlen a kapcsolatokhoz). Teljesen normálisan gondolkodik, cselekszik. Minden főszereplőnek ilyennek kéne lennie.
Cecilia: Ah, kedvenc női szereplőm! Karakán, kellően titokzatos, nem nyávogós kiscica. Meg tudom érteni, hogy Brad miért szeretné a magáénak tudni. Már az első megmozdulásánál csíptem, mikor unottan nézett a fiúra a szórakozóhelyen, ez a szimpátia csak tovább fokozódott, a fejezetek előrehaladtával. Nem is tudok nagyon mit írni. Tetszik, hogy eddig csupán a románc szikráját csillantottad meg, és nem egyből a második fejezetben csókolóztak. Sőt, még nem is csókolóztak :) Nagyon jó!
Jack: Jaj, nem tudok újat mondani. Reális szereplő, jól reagálja le a helyzeteket, nem vonja egyből kérdőre a barátnőjét, hanem Bradnek szól, hogy vegyen vissza. Ez szerintem teljesen természetes reakció, igazából ő is szimpatikus. Nincs is ellenszenves karakter benne :D
A bandatagok: Így egybe, igen :D A stílusuk eszméletlen! Mind nagyon jó fej, és úgy viccesek, hogy közben nem teljesen idióták mellé (mint a legtöbb 1D ff-ben). James a pókiszonyával nagyon bevágódott nálam, annyira aranyos lehetett, ahogy ott kuporgott a fotelben, és Bradnek mondta, hogy csináljon valamit. Tetszik, hogy Connor folyton a földön fekszik, egyedi vonás, bár lehet, hogy ez alapból hozzá tartozik, nem tudom, nem vagyok rajongó :D (Mint már fentebb kiderült.) Tristanról nincs véleményem, ugyanolyan elvetemült, mint a többiek :D Mindig bolondoznak, poénkodnak, érződik, hogy a felszín alatt erős kötelék van a négy fiú között. Nem erőltetett a kapcsolatuk, és ez nagyon fontos.

Összegzés: Nem tudom, hogy mit írhatnék még, az áradozáson kívül :D A fülszöveg alapján sablonnak tűnik, egy újabb bandás blognak, de mégsem az. Egy színfolt, a sok gagyi írás között, amik mostanában napvilágot látnak. Imádtam minden sorát, a stílusodat. Egy élmény volt olvasni :3 Az osztályzatom mégsem ötös, a hibákra való tekintettel, így kapsz egy erős hármas fölét :) Szigorú vagyok, sajnálom! Így zárásképp pedig az egyik kedvenc jelenetem:
„Amikor kiléptem a fürdőből, azt hittem, hogy senki sincs a szobában, de végül megtaláltam Jameset. Jó barátom a fotelben ült összekuporodva, és mereven bámult egy pontot a padlón. Az első gondolatom az volt, hogy tuti, hogy megkattant. Aztán inkább megkérdeztem.
-Te mégis mi a szart csinálsz? – érdeklődtem derűsen.
- Ne szórakozz velem, inkább csapd le! – meredt rám idegesen.
- Mi a fasz? – értetlenkedtem, majd követtem a tekintetét a padlóra. A szőnyegen egy körülbelüll 3 centis, fekete pók ácsorgott valami csodára várva. James pedig a megváltásra. Hát, a megváltás jött, a csoda már nem annyira, mert szegény kishavert egy laza mozdulattal tapostam el, majd kidobtam az erkélyajtón. – Most már megnyugodtál? – röhögtem ki „kedvesen”.
- Kösz. A röhögést abbahagyhatod, tudod, hogy arachnofóbiám van.
- Ne már, megint beijedtél egy póktól? – sétált be az ajtón Tristan, Connorral a nyomában. Az utóbbi csak halkan röhögött, amíg a szobatársam felfújta magát.
- James, ugye tudod, hogy melyik kontinensen vagyunk? – kérdeztem tőle, beszállva a szívatásba.
- Ausztráliában. Azért nem vagyok hülye – zavarodott össze a hirtelen váltástól.
- És azt is tudod, hogy ez a kontinens a leggazdagabb a pókfajokban, valamint egyedszámban is kiemelkedő?
- Na menjetek már... A városban nincsenek pókok. Ez egy város. Itt nem lehetnek pókok! – akadt ki.
- Üdv Ausztráliában – rikkantott Con, majd ráugrott az ágyamra, és bekapcsolta a tévét.”

Ezt a blogot mindenki figyelmébe ajánlom! :D

4 megjegyzés: