2015. augusztus 19., szerda

Kritika-Tengerek démona




Hűha, kaptam egy újabb fantasyt, ám ez teljesen más. Nem is tudom, hol kezdjem.

Kinézet: Hm, átlagos. Igazából nekem nagyon tetszett a fejléc, külön jó, hogy olvasható rajta a felirat. Az összhatás is igen kellemes, bár én más lányt tettem volna rá, ráadásul nem is hasonlít az egyetlen női szereplőre. Szép a design, könnyű rajta eligazodni. Amit a moduloknál feleslegesnek találok, az a világtérkép, ami kicsit kezdetleges, nem is böngésztem át alaposan, így is kiismertem magam a történetben, a másik pedig a hangulatteremtők, amit nem is olvastam el, egyből az előszóval nyitottam. Viszont, a szószedet nagyon tetszik, egyből azzal kezdtem, és mint utólag kiderült, jól is tettem, mert így teljesen értettem mindent, a „faji” hovatartozásokat. A karakterrajzok szintén lenyűgöztek, mert végre nem egy olyan blogot olvashattam, ahol híres színészek/színésznők vannak berakva, hanem a nevéhez hűen, valóban rajzok. Térjünk is rá, az előszóra.

Történet: Végre előszónak írtad, és nem prológusnak (így szimpatikusabb volt). Bevallom, kicsit megijedtem tőle, mert annyira sok, és bonyolult nevet sorakoztatsz fel, hogy már az elején nem tudtam követni, és az járt a fejemben, hogy: Jézus, ezeket most meg kéne jegyeznem? Enélkül nem is tudom majd értelmezni a sztorit? De aztán sikerült :)
Az első néhány fejezet, még annyira kusza, zavaros. Nagyon oda kell figyelni, hogy az ember rájöjjön, mi folyik itt. Úgy kezdődik, hogy a tengeren, egy erős férfi menekül, egy félájult lánnyal, a part felé, miközben a háttérben csata dúl. Aztán a lány magához tér, de nem tudja, hogy mi is folyik körülötte. Itt már a szemfülesebbeknek feltűnik, hogy a lány, Heléna, nem odavalósi, hiszen a semmi közepén euróról, meg márkás táskáról beszél. Ezek után felbukkan még egy férfi, aki kijelenti, hogy Heléna az ő eléhaarája, amit annyit jelent, hogy első látásra szerelmes lett belé. Itt átérezhetjük Heléna helyzetét, hiszen teljesen azt éljük át, amit ő. Belecsöppenünk egy teljesen más világba, és fogalmunk sincs az eseményekről. Ez az érzés nekem nagyon tetszett, jól átadta a hangulatot. Nem estem kétségbe, hogy rohadtul fogalmam sincs mi zajlik a lány körül, mert valahogy tudtam, hogy minden le fog tisztulni (így is lett). Megtudhatjuk, hogy Heléna megmentője Smis, nem csupa szívjóságból tette, amit tett, hanem el akarja adni a lányt, hogy megtömhesse a zsebét, amit persze a hős szerelmes, Neorth, nem hagy. Itt rettentően tetszettek a párbeszédek, nagyokat nevettem rajta. -> „– Mit akar ez tőlem? – súgta Heléna a kapitánynak.” „– Feltehetően húsz gyermeket.” Jaj, nagyon jó volt :D A másik ilyen, ahol visítva felnevettem: „– Fogd be a szád, csendben tűrd, ha elrabolnak!”
Végül Neorth a lány közelébe kerül, megbilincseli, és bevonszolja az erdőbe, hogy ott magáévá tegye, ám a kapitány, Smis megmenti ettől Helénát, mégpedig úgy, hogy levágja a szerelmes kézfejét. Felkapja a lányt, és visszatér vele a hajóra, ami addigra már fényes győzelmet aratott Neorth emberei felett. Ekkor már tudjuk, hogyan találtak rá a tengeren hánykolódó lányra a férfiak, Heléna csak úgy felbukkant a semmiből, ők pedig beugrottak érte. Megjegyezném, hogy itt találtam szóismétlést -> „... dagadó izmokkal, akár egy híres pankrátor. Magasságban modell, szélességben pankrátor.” Lehet, hogy a kihangsúlyozás volt a célod, de nekem ez nem jött át. Továbbá, a napot kisbetűvel írnám, hiába van szó égitestről, mert csak úgy kell írni. (Az igen, ilyen egy jó kritikus!)
Már az első fejezetből is kitűnik, hogy hadilábon állsz a vesszőkkel, ami azért nem szerencsés, mert tele van a blog kacifántos, több soros mondatokkal. Így nehezen értelmezhető. Nem jegyeztem fel mindet, mert akkor soha nem végeztem volna, de annyit megjegyeznék kezdésképp, hogy az „és” elé mindig kell, hiszen tagmondatokat választ el. Találtam egy háromsoros mondatot is, ami kissé barokkosra sikerült: „Égetően sütött le a Nap sugara, forrósította a fehér homokot, szítta a buja, zöld növényeket és megszárította Smis, a Dörgeteg vizes testét, a szél pedig egyszerre le is hűtötte, ahogy Neorth kergette a fegyverével hadonászva át az egészen apró szigeten.” Talán a vizes testnél raktam volna egy pontot, a szeles részt pedig új mondatban kezdtem volna. Igazán nehéznek tartottam az olvasását, pontosan ezek miatt a kacifántos mondatok miatt. Neked is könnyebb lenne, ha egyszerűbb mondatokkal dolgoznál, úgy is jó lesz, nem muszáj ez a mesterkélt irodalmi stílus. Mintha nem mernél egyszerűen fogalmazni, mert attól félsz, hogy akkor nem lesz jó. De, jó lesz az, nyugi! Gyorsan haladnak az események, így már a következő fejezetben, egy újabb csata részesei lehetünk, megismerhetjük a Dörgeteg hajójának, a Szép Helénának (nem véletlen a névbeli egyezés!) a legénységét. Már itt megállnék (igen, mindenbe belekötök, mert mazochista módon kérted :D ). „... s már eközben dúdolni kezdett, önkénytelen.” Kijavítanám „önkéntelenül”-re, mert szerintem ezt a szót (ha van ilyen, bár én még nem olvastam sehol) másmilyen szövegkörnyezetben használják. Egy másikon is megakadt a szemem, mégpedig a „megkaszabolták”. Inkább megvágták, vagy megsebesítették lenne a helyes. Továbbá feltűnt, hogy gyakran használod az „az”-t, mint név helyettesítőt. -> „– Rendben – bólintott az, majd...” Régen is írtam ilyet, de aztán az egyik ismerősöm leszoktatott róla, hiszen nem tárgyakról beszélünk. Emberekre nem mondjuk, hogy az. A következő mondatban szerintem csak lehagytad a kis vesszőcskét a szó fölül (aposztrof). -> „ – Egy ujjal sem értünk hozzá, olytéren.” (Itt amúgy egy vessző is kimaradt.) Még hozzátenném, hogy a „hajuldozott” helyett hajlongottat írnék. Tudom, hogy régies szóhasználat, meg miegymás, de valamiért szúrta a szemem.
„Egyedül Castor üldögélt még a kabinjában, ami pontosan a kapitányi alatt húzódott el.” Az utolsó szó nem kell bele, elhagyható.
Érdekesnek tartottam, a „margóra szorult emberek” kifejezést :D Inkább legyen peremvidék, vagy valami más, de ne margó. Az a füzetben van :D Amit furcsálltam, hogy az emberkereskedőknek küldött levelek milyen hamar visszaértek, ráadásul a kereskedők is, néhány óra múlva már ott is tolongtak a szigeten, hogy szemügyre vehessék az „árut”. Vagy nem tudom. A közelben voltak? Mert erről szó sem esett.
Elírások -> „... de a nem is kívánkozunk...” összegeteket helyett, összegeket.
Szóismétlés -> „...amikor még fiatalabb volt, még a lélek is megfagyott...”
„... gondolkozott, mit tegyen. Magas, izmos, közel két méteres alakja árnyékot vetett a zörgő csontú barátjára, s nem tudta, hogy mit tegyen.”
Az, ahogy kétségbeesetten el akarták adni Helénát, nagyon tetszett, a kitalált mesénél kissé felvontam a szemöldököm, de ez náluk mindennapos. Megmutattad, hogy egy jó marketinggel bármit pénzzé lehet tenni, helyes meglátás, amit tökéletesen érzékeltettél is! A vevők türelmetlenkedésével sem volt semmi bajom, mert ez így szokott működni, felvázoltál egy hagyományos aukciót, ahol a felek egymás szavába vágva licitálnak. Teljesen hihető volt, minden stimmelt. Itt még kissé kusza a történet, ám a következő fejezetben sem kapunk választ a kérdéseinkre. Elhangzik egy szó, az átvonzott. Még nem is tudjuk pontosan, mi is ez, de érezzük, hogy hatalmas súllyal bír. A szószedetben ha megnézzük, el is olvashatjuk, hogy mit jelent, viszont a lustábban kedvéért, pár fejezettel később, el is magyarázod. Abszolút korrekt!
A harmadik fejezetben újra feltűnik Neorth, kitör a pánik, a nagy kavarodásban Heléna majdnem vízbe fullad, de haladjunk sorban. Amint Smis felismeri az átvonzottban rejlő potenciált, már esze ágában sincs eladni, ezért háborút indít érte. Addigra azonban már sikerült tovább adnia a lányon, így a vevőt megöli. Igen ám, de Heléna a csónakból, belefordul a vízben, és nem tud úszni. Smis az egyik fiatal emberét küldi utána, Kerlent, aki sikeresen meg is menti a lányt. Eközben megjelenik régi ellensége is, Metor, akiről később kiderül, miért is gyűlöli annyira Dörgeteget (megjegyzem, jogosan). Egy igen alaposan megírt, katartikus harci jelenetet olvashatunk arról, hogyan győzi le Smis, Metor egyik szívósan küzdő emberét.
Kerlen miután kimenti a tengerből a lányt, felviszi a Szép Helénára, ahol azonban belebotlanak Neorth-ba, aki ideiglenesen Metornak dolgozik. Nem is szaporítanám tovább a szót, Neorth meghal, Kerlen bátran eltávolítja Metort az útból, Smis győzelmet arat a seregével, ám így is rengetegen odavesznek. Ebben a részben láthatjuk először, hogy Heléna csinál is valami érdemlegeset, ugyanis megmenti Smis életét.
Találtam itt is elírásokat -> „... nehezen tudott kiszabadulni az halálos szorításból.” „vízbe vették magukat” „a két fiatal rohamvást indult...” „fúrtja” és „mindekét”. Sajnos nem találtam meg, hogy milyen szövegkörnyezetben voltak, pedig kerestem.
A következő, negyedik fejezetben érthetjük meg igazán, miért is olyan értékes Heléna, kik az átvonzottak. Először megkavarodtam, nem értettem, hogy mi történik, aztán természetesen minden világossá vált. Kikötöttek egy távoli szigeten, mert a kapitány súlyos sebeket szerzett, amik minden jel szerint elfertőződtek, és a többiek is ápolásra szorultak. Itt új szereplővel találkozhatunk, aki nem hal meg azonnal (:D), Seerana. Ő szintén egy átvonzott, ráadásul gyógyító boszorkány. Igen szimpatikus volt, végig bölcsen beszélt, és úgy éreztem, hogy ő mindent tud, akár a nagy gondolkodók. Valahogy ez volt a benyomásom róla. Akármivel fordulhattak volna hozzá, mindre tudná a választ. Mikor Smisszel beszélt, mintha a kisöccsét oktatta volna. Nagyon tetszett ez a felállás! Végre nem a Dörgeteg volt az erősebb, úgymond. Seerana már tudja, amit az olvasó csak néhány fejezet múlva érzékelhet, hogy Smis, és a lány között kialakulóban van egyfajta kapcsolat. Igen felvilágosult, szép mondatokat olvashatunk a boszorkánytól, és örültem is neki, hogy egy ideig ott maradtak nála. A hibák, mert azok nem maradhatnak el:
„A férfi nagyot lélegzett, hogy elszállt az álom a szeméből.” Ez helytelen, talán a „hogy” helyett, „mikor” kéne. Rémálmodott -> ilyen szó nincs :D A lemenőfélbe az egy szó.
Először nem értettem ezt a mondatot, de utána rájöttem, hogy csupán egy vessző kéne bele -> „... lecseppenő könnyünk arannyá válik, amelyekből csupán egy, annyit ér, mint egy egész birodalom, minden lakójával.” Égszer helyett ékszer! Lobboncú -> loboncú (sok a „b”).
Elírás: „– Te öltöztél ide.” -> költöztél.
Imádtam a stégen folytatott beszélgetésüket, ami Smis, és Seerana között folyt, felcsigázza az olvasót!
„– Magadtól beszélj hozzám! – Mélyen, lassan, megfontoltan búgott a hangja...” Nagybetű, mert új mondatot kezd.
Az ötödik fejezetben láthatjuk, hogyan temetik el hallottaikat a hajósok, ami régen bevett szokás volt. A tengerbe dobálják őket. Kicsit csodálkoztam, hogy milyen egykedvűen végezték ezt a műveletet. Teljesen meg tudtam érteni Heléna felháborodását. Rettentően élveztem az olvasását, ahogy az előző fejezetét is, hiszen részese lehetünk egy nem mindennapi halotti tornak, ami úgy néz ki, mintha ünnepelnének. Tulajdonképpen így is van, valamilyen szinten. Teljesen átjött az ünnepi hangulat, nagyon tetszett, főleg a végkifejlet! Ha jól emlékszem, itt beszélgettek igazán négyszemközt Smis, és Heléna (azt az esetet leszámítva, mikor a lány megkérte, hogy segítsen neki megtalálni azt a személyt, aki őt odavonzotta), sőt, megjelenik egy másik, ismeretlen lány is, akire Heléna ittas állapotban féltékeny lesz. Nem, hiába hajtogatja, hogy őt csak az érdekli, hogy míg neki fizetni kellett a fuvarért, addig a másik ingyen utazik, felesleges a mellébeszélés, ő bizony féltékeny volt, vetélytársa akadt. Hibák:
Elírás -> ügykötő helyett ügyködő, „szabad ember révén” -> lévén!
A minden egyes külön írandó, a szemeiben pedig helytelen -> szemében, egyesszámban.
„– Annak gondolod? – Az árnyékléptű átlagos mosolygással nézte...” Nagybetű, az új mondat miatt.
„– Nem jó? kacagott teljes szívből...” Itt kimaradt a gondolatjel.
„... és a kacagásban és érezni lehetett a mézlikőrt...” Elírás, de azt meg nem értem, hogyan lehet valakinek a kacagásában érezni az alkoholt? Vagy bódult állapotban nevetett, vagy a leheletén érezték. Nagyon kötözködök :D
A következő fejezetben láthatjuk, hogyan bánja meg az ember másnaposan, az előző napi, részeg cselekedeteit. Helénának kificamodott a bokája, amiről később Kerlen tájékoztatja, hogy véletlen elesett, mikor másodjára is meg akarta ütni Smist (:D). A fiatal, szőke fiú nagyon szimpatikus volt nekem, nyugtató beszéde hatásos, mikor arról szónokolt, hogy mindegyikük más, így a lány nem is lóg ki annyira közülük. Ennél a résznél egy kicsit még jobban beleláthatunk a legénység múltjába, kis információmorzsákat kapunk, amitől lassan kialakulhat bennünk egy teljes kép, az adott szereplőről, igen frappáns megoldás!
Továbbá jó húzásnak tartom, hogy Heléna lépett a meghalt gyógyító helyére, így hasznos tagja lehet a „bandának”, nem csupán velük utazik, ráadásul ápolhatja a sebesült Smist, akit legyengített a mérgezés.
Sajnos ebben a fejezetben továbbhajóznak, így meg kell válnom Seeranától (remélem, hogy nem örökre). Nem tudom, hogy Heléna miért a Dörgeteg szobájában alszik, miért ott szállásolták el? Volt róla szó, hogy elég sok társuk elhullott, így rengeteg szoba maradt, akkor a lány miért alszik egy ágyban a kapitánnyal? (Nem mintha zavarna, sőt! Imádom ezt a se veled, se nélküled kapcsolatukat!)
A hetedik fejezet ismét fantasztikusra sikerült, mind látványra, mind mindenhogy. Heléna kezdi elfelejteni az igazi otthonát, a szüleit, ezért Seerana azt tanácsolta neki, hogy vezessen naplót, ami szerintem fantasztikus ötlet. Ebben a részben kis bepillantást nyerünk Heléna múltjába (most már érdekel, hogy ki az a George :P ), az azelőtti napjába, hogy a tengeren kötött volna ki. Éjszaka nézi a horizontot, majd kijön hozzá a kapitány (ennél a résznél nagyot dobbant a szívem, a beszélgetésüket még jó sokáig olvastam volna). Smis mesél, az égen keringő két holdról, a mondáról, amit valósnak vélnek, Heléna pedig nagyon aranyosan érdeklődik, végig hallgatja, kérdéseket tesz föl. Zseniális volt a gyönyörű, aranyos medúzák felbukkanása, a fejezet zárásáról nem is beszélve! Az életfa! Azonnal ugrottam a következő, utolsó fejezetre.
Kicsit elvont, és nagy odafigyelést igényel. Megpillanthatjuk a csodálatos életfát, találkozunk a föld királyságának istenével, akinek olyan fantáziadúsan írtad le a kinézetét, hogy leesett az állam. Éppen hogy megkaptuk az eddig bennünk felmerült kérdésekre a válaszokat, azonnal pótoltad az űrt, újabb talányokkal bővítetted a listát.
Itt is akadnak hibák viszont: „– Nem mintha féltenélek!” -> a nem után nem kell vessző.
Hallatszódott-> hallatszott.
Elírás: „tudni fogd” -> fogod.

Fogalmazás: Az első szó, ami eszembe jut róla: kacifántos. Gyakran elvesztem a hosszú mondatok sűrűjében, amit a vesszők hiánya is erősített. Ezen kívül igen választékosan írsz, látszik, hogy különös alapossággal, odafigyeléssel készíted a fejezeteket. Van benne humor is, nem kevés, ami nálam plusz pont. Gyönyörűek a leírásaid, az olvasó abszolút el tudja képzelni az adott jeleneteket (medúzák *.*) Aprólékos, szépen kidolgozott világot társz az emberek elé. Szinte hibátlan a fogalmazásod, csak ahogy már fentebb is írtam, meg kéne próbálkozni az egyszerűbb mondatokkal! Nem nagyon tudok belekötni, azt hiszem már mindent elmondtam. Lenyűgöz a stílusod (főleg, hogy E/3-ban írsz!), igaz még nem teljesen kiforrott, de ha így haladsz, hamarosan rátalálsz a „hangodra”. Ami zavart, hogy nem tudtam sokszor, ki kivel beszélget, annyira összefolytak a párbeszédek, nehéz volt követni.

Helyesírás: Az ehhez kapcsolódó megjegyzéseket már a történetnél kiveséztem. Olyan nagy szarvashibákat nem ejtesz, csupán néhány elírás van, szavak, amiket egybe, vagy külön kell írni, de ez természetes, mindenki hibázik, emberek vagyunk. Nem jegyezhetünk meg mindent, ilyen bonyolult a magyar nyelv. A párbeszédek írásával teljesen tisztában vagy, örök hála ezért! A vesszőkre nagyon figyelj oda!

Szereplők: Meg kell hagyni, hogy remekül tudsz neveket választani, nem olyan bonyolultakat, hogy beletörjön az ember nyelve, ha hangosan akarja olvasni. Semelyik szereplőd nem hasonlít a másikra, mindegyiknek sajátossága van, megkülönböztethetőek. Volt egy alkalom, hogy az egyik szereplő megszólalt, és én már akkor tudtam, hogy Smis az, mielőtt leírtad volna :)
Kezdjük Helénával, akinek nem véletlenül egyezik a neve, a hajóéval! (Ügyes!) Heléna az olvasó. Egy átlag ember, aki szintén olyan hirtelen csöppent bele az események sűrűjébe, ahogy mi. A reakciói érthetőek, még részegen is :) Teljesen normális, nincsenek infantilis kirohanásai, abszolút átérezhető a karaktere. Gyermeki kíváncsisággal tekint a világra, máskor meg felvilágosult, például mikor a holdakról beszélgettek a kapitánnyal. Nagyon tetszett, hogy Smis folyton Helenének szólítja, gyönyörű név *.* A lány kötődését is értem, hogy miért nevezi a hajó legénységét a barátainak, hiszen kiismerte őket, az ő jóindulatukon múlott, hogy él egyáltalán. Az eladásos mizéria az baki volt, megbocsátható, továbbá fel is fedezhető egy kis Stockholm-szindróma, vagyis Heléna kötődik azokhoz az emberekhez, akik majdnem megpecsételték az egész életét. Valamilyen szinten hálás nekik, amiért mégsem adták el. Ápolóként hiteles, törődik a sebesültekkel, lelkiismeretesen a gondjukat viseli.
Smis, a Dörgeteg: Ő egy eléggé összetett karakter, de azért megpróbálom elemezni. Kapitányként erős kézzel kell irányítania, nem engedheti meg a gyengeséget magának, viszont nagyon is igényli azt. Ez is jól mutatja, miért vonzotta át Helénát magának. (Megjegyzem, ez igen önző dolog, mert itt csak az egyik fél dönthet, a másik meg elszenvedi. Az, hogy kiszakítanak valakit a saját környezetéből, csak azért, mert egy másik világban valakinek szüksége van rá... Nagyon egyoldalúnak érzem, Heléna pedig természetesen minden áron vissza akar kerülni a valóságba, Párizsba.) Smis egy megtört ember... ó, bocsánat... hellór, aki kitaszított már azzal is, hogy egy lassan-és gyorsanhaló nászából született. Rendes, szülői példa nélkül kellett felnőnie, emiatt belől még mindig gyermeki. Hamar kellett a saját lábára állnia, ami azt eredményezte, hogy sokszor kegyetlen mindenkivel, és senkinek sem engedi, hogy meglássa az érzékeny oldalát. Megértem, hogy miért akarja távol tartani magától az átvonzott lányt, hiszen Heléna akaratlanul is előhozza belőle az érzelmes énjét. Szerintem az idegen lányt is azért szedte fel, hogy minél távolabb kerülhessen Helénától. A felületes olvasó akár még barbárnak is láthatja őt, viszont bennem nagyon megragadt egy mondat, amit Seerana mondott neki, amiből egyből kitűnik, hogy valószínűleg a boszorkányt is megmentette annak idején, és a mocsárban bújtatta el, tehát jóindulató, titkon segítőkész. Smis az egyik kedvenc szereplőm, imádom ahogyan a kapcsolatait kezeli, látszólag (!) közömbösen.
Seeranáról már elmondtam a véleményem. Ő a mindent tudó, mindent látó keleti bölcs :D Szeretem, remélem, még találkozhatunk vele! Viszont egy valamit nem értettem, pedig érzem, hogy tudnom kéne... Miért hívod folyton árnyékléptűnek? Tetszik, hogy német származású (különleges), ennek ellenére mégis barna a bőre, szintén egyedi! Nem jókedélyű, még ha annak is mutatja magát, hiszen a múltja olyan mély sebeket ejtett rajta, amik soha nem gyógyulnak. Feltételezhetően köze van ahhoz a férfihez, aki átvonzotta őt. (Szerintem meghalt, máskülönben miért hagyta volna magára?) Még nagy rejtély számomra a nő, de biztos vagyok benne, hogy idővel ő is le fog tisztulni előttem, ahogy a többiek.
Neorth: Örülök, hogy meghalt. Egyáltalán nem volt szimpatikus. Nem vette észre magát, hogy a lánynak ő nem kell. Ez nem mondható szerelemnek, csak birtoklási vágynak.
Metor: Szószoros értelemben vett ellenség, aki kemény, a legaljasabb módszerekhez folyamodik, hogy megkeserítse az általa utált személy életét, kerül amibe kerül. Nem tudom eldönteni, hogy mi lett vele, de remélem meghalt (van egy olyan sejtésem, hogy mégsem), nem kellenek bele ilyen zavaró emberek, bár azért szívesen megnéznék egy csatát, Smis és ő közte. Na, jól ellent mondtam magamnak :D
A legénység: Hm... bajban vagyok, mert hirtelen annyi nevet dobtál be a történetbe, hogy csak kapkodtam a fejem, és bevallom, még mindig csak a sötétben tapogatózok velük kapcsolatban. Aki először eszembe jut, az Oehar, akit leginkább egy hagyományos trollként képzeltem el, csak fehér bőrrel (fogadjunk, hogy nem is így néz ki :D ). Gladiátor volt, ami megerősített a gyanúmban. Castor egy töpörödött vénember, akinek még mindig van ereje, ha nagyon akarja, Patrost nem tudtam hova tenni. Egyszer nyomul Helénára máskor meg nem, egyáltalán nem szimpi. De Kerlen, a sasidomár már annál inkább. Fentebb ki is fejtettem már róla a véleményem. Féltem őt, szerintem a fiatalsága miatt veszélyben van a hajón, a sok vízicsata, és a megannyi ellenség miatt. Érzem, hogy valakit kihagytam, de most nem jut eszembe...
Menór: A föld istene. Szintén alacsony, kissé hóbortos, mint általában az ilyen fajta írásokban az istenek. Fantasztikus a kinézetet! Nem mindennapi. Színesítette a történetet :)

Összegzés: Nekem nagyon tetszett ez az egész világ, az egész blog, különösképpen a kifejezések, mint cosca, duril, hellór, lassanhaló, gyorsanhaló -> fantasztikus! Mint az előző kritikámban, itt is pluszt adott a sztorinak, úgy éreztem, mintha a szereplők között járnék, nem csupán külső szemlélő lennék. Változatosak a karakterek, hiába érzed úgy, hogy mindegyik egyforma. Nincs így! Izgatottam várom, hogyan alakul Smis és Heléna kapcsolata, mire fogja használni a lány, a Menórtól kapott fegyvert. Fel is iratkoztam, nehogy lemaradjak valamiről. Erről az írásról még sokkal bővebben lehetne beszélni, de egyelőre ennyi elég.

Az osztályozás ezek után egyértelmű: szép, gömbölyű ötös :) Gratulálok! Így tovább!

2 megjegyzés:

  1. Szia! Esetleg én is kaphatnék egy kritikát? Blogom: http://undercovercpd.blogspot.hu/?m=1
    Előre is köszönöm!

    VálaszTörlés