2015. augusztus 18., kedd

Kritika-Our Fantasy World




Ezt a kritikát, már előre látom, hogy nagyon nehezen fogom összehozni. Az Our Fantasy World című blog igen összetett, itt nem csupán egy történetet olvashatunk, hanem néhány terjedelmes, igényesen megírt novellát, és számos „egyoldalast” is. Mindenre igyekszem kitérni. Ilyenkor ámulok el azon, hogy egy ilyen nagyszerű blognak csupán alig harminc feliratkozója van! Emberek! Ébredjetek! Minőségit olvassatok!

Kinézet: Gyönyörű, ahogy a szöveg mögött látom a hátteret is, ami meseszép! Sokszor el is kalandozott a figyelmem, és azon kaptam magam, hogy percekig csak azt bámulom. Valahogy vonzotta a tekintetem, ami akár negatívum is lehet egy blognál, de engem lenyűgöz! A fejléc minimalista, csupán egy madár van rajta (meg nem mondom, milyen fajta, ne is kérje tőlem senki), viszont az, ami nem tetszik, hiszen egyáltalán nem kapcsolódik a bloghoz, legalábbis szerintem. Talán egy elvontabb montázs jobban illene a helyére, amin szerepel egy kastély, meg erdő, kis patakkal... jó, leálltam. Nem tehetek róla, ez az oldal beindítja a fantáziámat :) Bár, ha jobban megnézem, a madár fején az a sisak igenis kapcsolódik, mert a legtöbb írás, amit olvashatunk itt, harcos, kaszabolós, de nem... akkor sem változtatom meg a véleményem. Nem jó, és kész! :D
Nos, én hiányolok az oldalsávból egy olyan szövegdobozt, ami bemutatja, hogy az adott oldalon, miről is olvashat a kedves odatévedő, vagy egy kis útmutatást. Feleslegesnek tartom a kocsis képeket, mert az TÉNYLEG nem tartozik ide, továbbá a legnépszerűbb bejegyzést, és az aktuális írások megjelenítését, a számlálóról nem is beszélve!
Az kurzor nekem tetszik, bár soha nem értettem, miért kell átalakítani. Miért nem jó az eredeti, a hagyományos? Mindegy. Igazából ennyi lenne a kinézet (eddig még nem nyúlt ilyen hosszúra :D ), kellemes a színvilág, egész nap elnézegetném, a szöveg olvasható, nem fájdítja a szemet, csupán a fejlécet cserélném le, meg jobb oldalról minden felesleges dolgot kiszednék.

Történet: Ebben a pontban, A skarlátszemű lányról fogok írni. Itt egy igazi fantasyt olvashatunk, ínyenceknek ajánlom figyelmébe! Miközben nagy átéléssel böngésztem a sorokat, végig az járt a fejemben, hogy olyan, mint a Gyűrűk ura. Na, jó, kis túlzással, de ha egy kocsmának az a neve, hogy Háromlábú kutya, akkor én egyből a „Pajkos Pónira” gondolok, szerintem érted :) Na, na, ne siessünk ennyire előre!
A történet prológusa számomra zavaros volt, ám egyben figyelemfelkeltő (szinte rám ordított hogy: olvass tovább!), de aztán az első fejezetben minden világossá vált számomra. A prológust E/3-ban írtad, ami személyes kedvencem. Teljesen korrekt, érthető fogalmazással. Egyből a közepébe vágsz, az olvasó még nem ért semmit, de itt már sejthető, hogy semmi jó nem fog abból kisülni, ha a férfi, nem fogadja el, Sadrawaal úr társulási ajánlatát, amit egy küldönc által juttat el hozzá. A férfi feltételezi, hogy ez az úr, csupán a földjeire akarja rátenni a kezét, amit szerintem igen bölcsen átlátott. Továbbá megjelenik az inas, Fafhen, aki nekem igazán szimpatikus. A prológus fontosságát, igazán csak néhány fejezet után érthetjük meg, mikor a családot, és a kastélyukat támadás éri, feltételezhetően Sadrawaal úr parancsa által.
Az első fejezetben számomra nagy váltás volt az E/1, és meglepődtem, hogy egy lány szemszögéből írtad. Azzal indul, hogy Belissa con Ralowen, eltelve magától, illegeti formás testét a tükör előtt, majd mikor az anyja bekopog, igen arrogánsan válaszol neki. Belissához kérő érkezett, már sokadjára, ám ezt is, ahogy az elődeit, durván elhajtja, mikor a fiúról kiderül, hogy viadorokat tenyészt, vagyis harci kutyákat képez ki, hogy egymással megmérkőzzenek. Megjegyzem, Belissa jól reagált erre, bár egy kicsit bunkón, azért én is felvontam volna a szemöldökömet a helyében. Majd, mikor megjelenik Fafhen, az inas, akkor válik egyértelművé, hogy Belissa, a prológusban megjelent férfi lánya. Megjegyezném, hogy itt találtam hibákat, például szóismétlést: „Szép lassan elértük a borházat, ami nem minden kérővel sikerült. Nagyjából minden tizedik ficsúrnak volt szerencséje...” Továbbá kissé elidőztem ennél a mondatnál: „Pillanatnyi zavaromat szétterelve nyugodtságot erőltettem magamra.” A „szétterelve” szó, szúrja a szemem, talán jobb lenne helyettesíteni az „elkergetve” szóval. Ahogy a következő fejezetben is van egy ilyen: „Hamar széttereltem a gondolataimat”
Még egy mondatot találtam, amivel nem értettem egyet, de most már látom, hogy miért akadt meg rajta a szemem. Vesszőhiány. „Elemeltem a kád melletti asztalkára bekészített bort...” Az elemeltem után vessző kéne, viszont én így írtam volna meg -> Leemeltem, a kád melletti asztalkára készített bort.
A harmadik fejezetben igazán beindulnak az események, az inas ébreszti a lányt, aki idő közben elaludt a kádban, hogy nagy a baj. Itt is találtam hibát, mégpedig Fafhen hirtelen letegezi Belissát -> „Keresd fel a Háromlábú kutya nevezetű kocsmát, és csak annyit mondj a pultosnak...” Ez súlyos hiba, mert eddig végig magázta, ami rendben is van. A következő mumus: szóismétlés -> „... világos volt, de gyertya vagy fáklya helyett, rengeteg kék kristály volt a falakba építve.” „Szemkápráztató volt a látvány, mintha csak álmodtam volna, percekig csak álltam...” Megjegyzem, hogy a „percekig” elé pontot raknék, és új mondatban kezdeném.
Amit még nem értettem, hogy itt miért használtál többesszámot -> „... leheletem apró felhőkként hagyták el a számat”
Következő szóismétlések hada: „ Egy pár kényelmes lábbeli, több nadrág és a hozzá tartozó felsők, egy köpeny, valamint egy sál volt rendezetten összehajtogatva, mindegyik fekete színű volt. „ Észrevettem, hogy az elején, nagyon meggyűlt a bajod a „volt”-akkal, és a szóismétléssel, de a továbbiakban már ügyesen kiküszöbölted őket! „Alattuk kitapogattam egy kis erszényt..., mellette pedig egy tőr lapult.”
A következő fejezettől kezdve, szinte hibátlan! Belissa családjának kastélya leégett egy merénylet következtében, őt pedig az inas kimenekítette, egy szekrénybe rejtett titkos alagúton keresztül, miután meghagyta neki, hogy keresse fel a Háromlábú kutyát, ahol majd elbújhat.
A lány így is tesz, mikor felkel a nap, igen ügyesen feltalálja magát, felkéreckedik egy szekérre, és egy üveg bor fejében, elviteti magát a fogadóba. Odabent megmondja a pultosnak, amit még otthon Fafhentől hallott, egy mondatot, egyfajta jelszót, így a férfi azonnal tudja, kihez kell fordulni. Itt meg is jelenik az újabb kulcsszereplő, Synestra. A nő elkábítja Belissát, majd elszállásolja a kocsma fölött elhelyezkedő szobák egyikében.  Másnap aztán jobban megismerhetjük Synestrát, aki rögtön azzal indít, hogy felpofozza a lányt, aztán rengeteg kérdést tesz fel neki. Még nem derült ki, hogy honnan ismeri a Ralowen családot (mert egyértelműen ismeri őket), de már alig várom, hogy megtudhassam! Ki kell emelnem a bölcs, és frappáns mondatokat, amelyeknél nagyokat pislogtam. Fel is jegyeztem magamnak, ez a kedvencem: „...ők a gyilkolásért élnek.” „Én pedig az életemért fogok gyilkolni!” Az a feltételezés, miszerint minden ember fegyver, zseniális! Először nem értettem (igen, tudom, sok mindent nem értek), ám mikor Belissa rájött, hogy a saját fegyvere a teste, teljesen igazat adtam neki! Külön nagyszerű volt, mikor leírtad, hogy a lány, hogyan birkózik a kölcsön kapott mankójával. Nem is tudok nagyon belekötni semmibe, pedig úgy szerettem volna (haha :D ). Synestra el akarja küldeni a lányt a városból, hiszen a családja gyilkosai úgy tudják, hogy ő is odaveszett a tűzben. Gond nélkül elmenekülhetne, hogy ott új életet kezdjen, ám Belissa megtagadja ezt, és inkább arra kéri a nőt, hogy képezze ki, tanítsa meg, hogyan öljön embert. Teljesen jogosan, a bosszú vezérli. Ezt akár még sablonosnak is lehetne mondani, viszont mégsem teszem, mert maga a blog sem sablonos. (Jól megmagyaráztam.)
Belissa új barátot is szerez, a behemót Timo képében, sőt, új névre is szert tesz: Tia Zessfar. Az első lecke, amit a mentora tanít neki, az a célba dobás. Egyből ki is próbálhatja magát, egy játék keretein belül, amit úgy hívnak, hogy lengőpatkány... (Megjegyzem, én itt a patkánynak szurkoltam :D ) Nagyon örültem, hogy Belissa eléggé leszerepelt ebben a barbár játékban, ezzel is érzékeltetve, hogy nem megy minden azonnal. Sok blogban, sőt, még filmben is, a szereplők, valamilyen csoda folytán, azonnal olyan dolgokban remekelnek, amiket még soha életükben nem próbáltak...
Kiemelném viszont, hogy gyakran használod a „kupa” szót (csak hogy belekössek valamibe), valamint találtam egy elírást is, hozzáteszem, tíz fejezet alatt ez volt az egyetlen elírás (!) -> a fojtani helyett azt írtad, hogy folytatni.
Másnap Timo elviszi a lányt egy kis városnézésre, ami csodálatosra sikerült, ennek ellenére itt is találtam hibát: „...valaki hangot is adott róla” -> hangot is adott ennek, vagy ennek hangot is adott. Synestra célbadobós kiképzéséről is csak annyit tudok írni, hogy fenomenális! Végül is megtaláltuk azt a motivációt, ami kell a sikerhez: harag. Mint általában. Nagyon okos, érettségre utaló mondatokat adsz Synestra szájába, elnyűgöztél.
Ami ezután következett, azzal nem nagyon értettem egyet. A viadal... Nem a fogalmazással volt a bajom, hanem magával a kutyaviadallal. Tudom, hogy régen ez bevett szokás volt, talán még ma is, és teljesen belepasszol az általad felvázolt világképbe, de én, mint lelkes állatbarát, nagyon nem szerettem. Azt meg igazán nem értettem, hogy a lány miért megy el éjszaka, egy szinte vadidegen férfivel, ki tudja hová. A végén pedig, ahogy az várható volt, majdnem megtörténik a baj, de hoppá, csodálatos módon ott terem Timo, hogy megmentse a szerencsétlent. Jól megérdemelte volna a lány, hogy Antwer (akinek a neve amúgy nagyon tetszik) megerőszakolja, ha már ilyen féleszű volt, hogy kanyar nélkül elment vele...
Az utolsó fejezetnél kiemelném, hogy egybefolyt a szöveg, néha azért nyomj egy entert, tagold bekezdésekre, mert nagyon hosszú volt! Továbbá tanácsolnám, hogy tedd sorkizártra, mert úgy szebb, igényesebb hatást kelt!
Csodálom a kreativitásodat, a fantáziádat! Végig vezeted az olvasót a világodban, minden kis bukkanó nélkül. Nem árasztasz el irdatlan mennyiségű információval, épp csak annyival, amit még be tud fogadni egyszerre az ember, és nem robban szét tőle a feje. A szereplőket fokozatosan vezeted a történetbe, nem egyszerre dobsz be húszat, hogy aztán az ember azt sem tudja, mi van.

Fogalmazás: Kiforrott, gyönyörű, ám mégis egyszerű, könnyen értelmezhető. Bő a szókincsed, érződik, hogy nem vagy kezdő, és tudod, mit csinálsz. Határozott vagy, simán veszed az akadályokat, azoktól a fránya szóismétlésektől eltekintve. Semmi kivetni valót nem találok az írásodban, a stílusod is remek. Kész vagy arra, hogy egy nyomtatásra szánt művet adj ki a kezed közül! A leírásaid fantasztikusak, érzékeltetsz, láttatsz. Megfogod az olvasó kezét, és végigvezeted Ronom utcáin. Az ember szinte érzi a macskaköveket a talpa alatt, látja a várost, ahogy te látod. Kiemelném Belissa útját, a kastélytól, a Háromlábú kutyáig! Tökéletesen érezhető volt, hogyan halad a bérkocsi, a „gazdagnegyedtől” a középosztálybeli körzeten át, egészen a „szegényekig”. Nem mondtad ki konkrétan, mert nem is volt rá szükség. Az épületek, az út minősége, a rajtuk rohanó emberek ruházatának bemutatása... ezek mind helyetted is beszéltek. Tátott szájjal olvastam, faltam a sorokat, mohón kattintottam a következő fejezetekre. A nevek kacifántosak, de egyediek. Én könnyebbeket választottam volna, mert sokszor ki sem olvastam, átugrottam. Például: Sadrawaal úr, vagy Hanel cwa Tardon.
Kiemelném a címválasztásokat, amik figyelemfelkeltőek, és abszolút illenek is a fejezetekhez, én imádtam! Ez érvényes a novelláidra is, meg az egyoldalasakra. Amit még meg akarok jegyezni, azok a szavak, kifejezések. Visszaadják a világ hangulatát, az olvasó közelebb érezheti magát a szereplőkhöz, Ronomhoz, akárha létező hely lenne. Gondolok itt, a viadorokra, tűzőrökre, városőrökre, az örökmozgóra, társzekérre, vagy bérkocsira, a faltörőre (ami a pálinka -> nagyot nevettem rajta), a lengőpatkányra, a fürdőházra, a harmatborra és még sorolhatnám reggelig. Kis apróságoknak tűnnek, ám ezek hozzájárulnak a nagy egészhez. Ahogy az új istenség Ranusa létrehozása is!
A szereplőid, nem tucatemberek, de erre majd később kitérek.

Helyesírás: Nálad lehet helyes írásról beszélni (direkt külön), mert tényleg az! Egyetlen hibát sem találtam, amit meg igen, az is elírás volt. Remekül használod a vesszőket (erre majd meg kell tanítanod), ráadásul a párbeszédek központozásánál is képben vagy! Tökéletes, nem is értem :D Lépjük tovább.

Szereplők: Na, igen, egy újabb litánia következik most:
Belissa/Tia: Az elején roppantul idegesített a beképzeltsége, ahogy a melleit igazgatta, a túlbüszkesége (hah, nyelvújító vagyok), egyszóval a modora. Aztán rájöttem (micsoda megvilágosulás), hogy ez egy úrikisasszony tökéletes (sokszor használom ezt a szót) bemutatása. Igen, ilyennek kéne lennie, minden „királylányos” írásban a főszereplőnek! (Valamiért azonban jóindulatúak, visszafogottak.)
Kezdve azzal, hogyan beszél a környezetében élőkkel, az édesanyjával („Gyere be inkább, ne dörömbölj!”) -> elképzelem, milyen stílusban ordította ezt, aztán a kérőkkel való bánásmód („Kotródj a szemem elől, te bájgúnár!”), ahogy az inasra kiabál -> Mit képzelsz magadról, azonnal kotródj ki innét!
Ám ahogy el kell menekülnie otthonról, kicsit megváltozik a viselkedése. Érződik a jellemfejlődés, ami nagy részben Synestrának köszönhető (meg is érdemelte, végre valaki megneveli a kiscsajt). Néha még elengedi magát, mert Timóra is rákiált, de egyre kevesebbszer. A fejlődést, a lengőpatkány játékba való bekapcsolódás is nagyon jól bemutatja, mert biztosra veszem, hogy ha a palotában rendeztek volna ilyet, undorodva felhúzta volna az orrát, és felvonult volna a szobájába. Egyre jobban elviseli, hogy ételmegvonással büntetik, megnéz egy viadalt, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna, és normális emberi kapcsolatokat alakít ki. Erre jó példa Timo, akit végighallgatott, és rájött, hogy nem körülötte forog a világ.
Becsülendő, hogy elszántan edz, aláveti magát a „kiképzője” akaratának, egyre jobban feltalálja magát, szocializálódik, új ízeket tapasztal, kóstol meg, tehát hajlandó megismerni a kastélyon kívüli világot.
A szülők: Tipukus példáját láthatjuk, hogyan működik a családon belüli hierarchia. Hagyományosan a férfi hordja a nadrágot, határozott, keménykezű uralkodó, míg a feleség csupán alárendelt, csendes szavú, behódoló. (A gyerek meg természetesen beképzelt, és hisztis. Feltűnt, hogy minden második percben elsírta, vagy el akarta magát sírni.) A tragédiájuk remekül mutatja, mi történik akkor, ha a becsületes fél, nem hajt fejet a piszkosan játszó társa előtt... Eltapossák. (Mai napig fennálló probléma.)
Fafhen: Szimpatikus figura, igazi inas. Ismeri ura minden szokását, a palotából kivezető titkos járatokat, vakon követi a parancsokat. Egyből Jean jutott róla az eszembe, a fárasztó viccek közkedvelt szereplője, aki a kissé hóbortos grófot szolgálja. Viszont azt nem értem, hogy miért nem menekült el a lánnyal együtt a tűzesetkor?
Synestra: Érdekes nő, nem kerülnék a kezei közé :D Jobb, és kíméletlenebb tanító nem is kell Belissának, legalább jól gatyába rázza! Karakán, ügyes, higgadt, nekem szimpatikus, mert határozott nő. Tényleg várom, hogy mi a titka, honnan ismeri a lány családját?
Timo: Róla egyből beugrott Hagrid, a Potter kötetek kultikus óriása :D Ahogy Hagridot is imádtam, így őt is nagyon szeretem. Nagy behemót, ölelgetni való maci :) Közvetlen, barátságos, viszont félek attól, hogy többet is érez Belissa iránt... Nem lenne jó, nem illenének össze. Timo inkább a nagy bátyus szerepét tölti be a lány életében, és ez így is van rendjén.
Antwer: Roppant ellenszenves, nem csak azért, mert erőszakoskodott Belissával, hanem amúgy is. Nagyon kellemetlenül nyomul a lányra, de szerintem mindenkire, közben pedig nem veszi észre magát. Soha nem bírtam az effajta szereplőket/embereket. Annyira kiszámítható volt, hogy miért itatta folyton Belissát...
A többiek: Nagyon élveztem a kocsmai hangulatot, a lengőpatkánynál, meg az örökmozgónál. Teljesen el tudtam képzelni, én is jókedvre derültem tőle, annyira átjött az egész!
A szereplőid karakteresek, van saját beszédstílusuk, kitűnnek a tömegből, nem átlagosak egy kicsit sem. Szépen el lehet különíteni őket egymástól :) Imádom az összeset (Antwert leszámítva).

A novellák nem tetszettek, igaz, hogy csak kettőt olvastam el közülük (Mészárlás, Ne állj meg!), de valahogy nem fogtak meg. Minden írásod brutális, naturalisztikus, lényegre törő. A Mészárlásban már azt sem tudtam, hogy ki, kivel van, az őrült lány, aki szerintem nem is volt annyira őrült, halomra gyilkolta azt, aki az útjába állt, csupán az ölés szeretete miatt. (Na, jó, lehet, hogy tényleg őrült volt :D) A Ne állj meg!-ben pedig sajnáltam azokat a szerencsétleneket, akik nem tudtak elmenekülni. Kegyetlenül mutattad be, hogyan vadássza le őket az ellenség, és minden egyes sérülést éreztem, amit elszenvedtek. Jorint szerettem, mert igazi férfi volt, bár kissé frusztrált, hogy folyton nevetett, vagy mosolygott, mintha nem lenne teljesen százas. Értem én, hogy hozzá tartozott a személyiségéhez, az utolsó mondata is vicc volt, de akkor is.
Valahogy úgy sikerült kiválasztanom a novellákat, hogy az Életrajzok nevű fület is értettem, és újfent elámultam a kreativitásodon! Nem csodálnám, ha Dárdás Darwell, és III. Yorwick is feltűnne A skarlátszemű lányban :)

Amik igazán megfogtak, és arra késztettek, hogy azonnal írjam meg ezt a kritikát, akármennyire is voltam fáradt, és másnapra terveztem, azok az Egyoldalasaid voltak. Az összeset el fogom olvasni, ebben biztos lehetsz :) Rengeteg van belőlük, újabb elképesztő nevekkel, így találomra kiválasztottam néhányat.
A Bosszú nem nyűgözött le annyira, nem is tudom, miért nem. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy igen, ezt még tovább olvasnám. Az Éhezőkben a főszereplők orkok, akik megeszik a sebesült társukat, mert az hátráltatja őket a menekülésben. Ez sem jött be, viszont jól bemutatod, ezeknek a lényeknek a természetét! Amik megfogtak, és sajnáltam, hogy csak egy oldal az egész, többet érdemelnének: Anamon, az őrangyal. Azt hittem, hogy ez az őrangyalos duma, csupán metafora. Arra az emberre szokták mondani, aki mindig megmenti a másikat, kisegíti a társát a szorult helyzetekben. Leesett az állam, mikor kiderült, hogy a lány valóban angyal! Szép csavar volt, teljesen a hatása alá kerültem, ahogy a Démonvadász születiknek is!  Mivel szeretem a démonokról szóló írásokat, filmeket, sorozatokat, így nagyon szívesen olvastam volna tovább! Rengeteg kérdést felvet: Miért tilos „rúnáztatni” (gondolom ez egyfajta tetoválás) az élő testet? Hogy zajlik egy ilyen? Pontosan hogyan történt a lány balesete, amiben elvesztette a fél karját? Ki csinált neki másikat? Hogyan fogja használni az erősebb, rúnákkal televésett kart? Hirtelen kérdések, amik az eszembe jutottak. Igazán izgalmas lenne!
A mesterművel kapcsolatban is lennének kérdések: Ki az alkudozó? Miért akarja annyira azt a kardot? Honnan tudja, hogy a fegyver, nagy dolgokra hivatott? Miben rejlik az ereje?
A trónörökössel kapcsolatban pedig minden érdekelne! Az előzmény, hogy vette el a király, III. Yorwick apjától a trónt, végül sikerül-e visszavennie a jogos örökösnek (szerintem igen, mert Dárdás Darwell életrajzában már úgy emlegeted, hogy király). Hogyan sikerül megszereznie? A közbeni harcokat is érdemes lenne bemutatni, kidolgozni.
Ezek miatt az egyoldalasak miatt, teljesen beleszerettem a blogba, és amint tudod, már fel is iratkoztam!

Összegzés: Akármennyire is szeretted volna, nem húztam le az írásodat (most lehet duzzogni, megengedem :D ), sőt! Ha a bloggerinák 80%-a fele olyan tehetséges, és alapos lenne mint te, akkor nem állna úgy a blogger, ahogy. Nem lenne, egy olyan oldalnak 110 feliratkozója, ami tele van dobálva, pornófilmekből vett GIF-ekkel (láttam, de biztos vagyok benne, hogy te nem akarod :D ). Minden tiszteletem, és hálásan köszönöm, amiért ilyen fantasztikus írást olvashattam, véleményezhettem! Csakis gratulálni tudok, a többi kritikusnak pedig csak annyit mondanék, hogy a jó blogokról lehet a legtöbbet írni! Tessék, meg is döntöttem az eddigi rekordomat (6 oldal).

Iskolai rendszerben osztályozok, nálam pedig az Our Fantasy World, egy hatalmas csillagos ötöst kap! Szép munka :)

5 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Nem tudom pontosan, hogy hol kérhetek tőled kritikát, ezért ha nem probléma én itt ragadnám meg az alkalmat. Valójában két történetemről is szeretném olvasni a kifejtett véleményedet.
    Az első az a jelenleg is futó Bűnbe esve történetem, melyet ezen a linken találsz meg -> http://ministories-lana.blogspot.hu
    A második pedig az első igazán befejezettnek mondható blogom: http://storysbylana.blogspot.hu

    Köszönöm szépen előre is a munkádat!

    Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Megírom szívesen, nem probléma :) Pontosan így kérhetsz kritikát :P Felírlak! Köszönöm :3

      Törlés
  2. Szia!
    Látom, hosszú a kritikára várók sora, de hálás lennék, ha engem is oda tudnál biggyeszteni a végére :) Az őrző című blogomról szeretném kikérni a véleményed --> http://az-orzo.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés