2015. augusztus 27., csütörtök

Kritika- Az utolsó pisztolygolyó



Nos, ezúttal megkíméltem magam a feliratkozástól, mert már alapból fel voltam iratkozva, a fent említett blogra (ez nem fogja befolyásolni a véleményemet). Két napja tervezem, hogy megírom róla a kritikát, de időben kissé megcsúsztam, így csak mára sikerült hoznom. Nem is pofázok többet, nézzük Ariana blogját!

Kinézet: Egyszerű, igazán kellemes ez a sejtelmes szürkés-kék. A fejléc csöppet elrugaszkodottra sikerült, az alakok körül táncoló csillogó buborékfelhővel, vagy mivel, a lila meg nem illik szerintem oda. De nem is értek hozzá, így lapozzunk. Az információk modulnál mosolyogtam egy jót, ezen a mondaton: „Bármiféle lopás komoly következményeket vonhat maga után!” És mégis miket? Csúnyán nézel, és teletrollkodod az illető blogját, a trágár, becsmérlő megjegyzéseiddel? Egyebet úgy sem tudnál tenni, hiszen nincs levédetve a sztori, így a bíróság sem foglalkozna vele, adott esetben. Sok embernél láttam már ezt a szöveget, és ilyenkor csak mosolyogni tudok. A fejezetek modul nincs frissítve, amit még észrevettem, azt majd pótold valamikor. Az összhatás kellemes, jól olvasható.
A fülszövegre még kitérnék, ami félig sablon, félig nem. Egyedül a gyilkosság említése keltette fel a figyelmemet, a többi infóból megtudhatjuk, hogy ez már megint egy szerelmi blognak indul. Az egyik barátai elítélik a másikat, elvesztették a szüleiket stb. Egy történet egy lányról, meg egy fiúról, akik nem olyanok mint amilyennek látszanak, szerelemről, az életről. Ah, hány majdnem ugyanilyen fülszöveget olvastam már...

Történet: Még csupán három fejezet van fent a blogon, plusz a prológus, ami valóban prológus (köszönöm!). Megismerhetjük két főszereplőnket, akik a fejlécről köszönnek vissza ránk, Shelley, azaz Emma Warrington, és Dylan, azaz Aiden Treadwey. (Kifejezetten tetszik a párosítás.) A prológusban még csupán tíz-tizenegy évesek a karakterek, ennek ellenére roppantul okosak. Tisztában vannak a halál fogalmával, nem dédelgetnek hiú reményeket, tudják, hogy a szüleik nincsenek már többé. Emma anyukája és apukája, autóba szorulva megfulladtak, kis híján a lány is meghalt, míg Aiden anyukája szívrohamot kapott otthon, a fia szeme láttára. Két igen tragikus esemény, ami összekapcsolja őket, ami lehetővé teszi, hogy lelki társakká váljanak. Megjelenik Emma nagyanyja, aki a későbbiekben nevelni fogja őt, és Aiden apja, aki már itt is szimpatikus.
Ezek után következik az első fejezet, amihez annak idején véleményt is írtam. Itt már a szereplők jóval idősebbek, gimnáziumba járnak. Emma szép lánnyá cseperedett, oszlopos tagja az iskolai közösségnek, legjobb barátnője a „méhkirálynő”, szóval tökéletesen felvázolod nekünk az iskolai, hierarchiát. Aiden viszont az alján kullog, barátjával, a homoszexuális Marcusszal, és dicséretes, hogy nem is akarnak feljebb törekedni. Tudhatjuk még, hogy Emma folyton piszkálja Aident, nem másért, minthogy a fiú kevésbé menő, ez is tipikus. Mégis elhívja egy buliba, amire Aiden nemet mond. A könyvtárban való beszélgetés Marcusszal nagyon tetszett, simán el tudnám képzelni, hogy a való életben is így zajlik a fiúk között :D Nem vagyok annak a híve, hogy mindenáron passzírozzunk bele a szövegbe trágár kifejezéseket, viszont üdítő tud lenni, ha a megfelelő időben, a megfelelő környezetben jelennek meg. Továbbá megtudhatjuk, hogy Aiden vállát teher nyomja, hiszen úgy gondolja, hogy alvajár, ami szerintem a történetben még kulcsfontosságú szerepet fog kapni!
A második fejezettől kezdtem el jegyzetelni, hiszen az elejét már elolvastam, és nem akartam még egyszer (sajnálom, sok a dolgom mostanság). Emma meglepheti az olvasókat, mert a rész úgy kezdődik, hogy Aidenről gondolkozik, majd a fiút megemlíti a nagyanyjának is, aki szokásához híven félresöpri a témát. Csapnivaló nevelő anya... Victorie, a francia dada nagyon jó ötlet, külön tetszett az akcentusa! Nem sokan mernének egy ilyet bevállalni, de te megtetted, dicséretes. Remekül átadva, tökéletes jellemábrázolással. Aiden már rég megbánta, hogy nemet mondott Emmának, így a tavalyi évkönyvben szereplő telefonszám alapján felhívja, és elígérkezik a bulira. A fejezetet nagyon jól zártad, ugyanis kiderül, hogy Aiden nagymamája skizofréniában szenvedett. Jogosan felmerül a kérdés, hogy a fiú, örökölhette-e az erre való hajlamot? (Szerintem igen, de kíváncsian várom, hogy mi lesz a vége.) A hibák most sem maradhatnak el.
Elírás: „... ötdolláros pumpálja a vér az ereiben.” -> vért.
„... mert érdekelte valamik műsor” –> valamelyik, vagy valami.
Észrevettem, hogy hadilábon állsz a szavak helyesírásával. A bármi, akármi, akárhányszor egybe van!
A következő, utolsó fejezetben megismerhetjük Emma legjobb barátnőjét, a végtelenül buta Aurorát, aki éles hangján azt ecseteli a lánynak, hogy a barátja, Brodie szakított vele, egy ázsiai lány miatt. Ám ahelyett, hogy Brodie-t hibáztatná, az ismeretlen csajra haragszik. Emma próbál arra a kevéske eszére hatni (inkább rá kellett volna hagynia), de Aurora nem fogja fel az egyszerű mondatokat. Eközben Aiden nagyban készülődik a bulira, csak azt nem értettem, hogy az apjától miért vár el nagyobb szigorúságot? Mindenki más örült volna neki, ha nincs megszabva, mikor érjen haza. Továbbá, Marcus mit keresett ott? Őt meg sem hívták :D Ismét imádtam a beszélgetésüket :D Ott végződik a rész, hogy Emma és Aiden találkoznak a buliban. Én még olvastam volna tovább.
Szóismétlés: „... az összes gyerek tekintetét. Emma lesütötte a tekintetét...”
Abszolút érthető, jól felépített történetet olvashattam, bár úgy érzem, hogy az egész egy sablonra épült. Adott két fiatal, egy menő csaj, és egy lúzer csávó. A csajnak van egy külföldi dadája, aki viszonylag bölcs, és szereti a lányt. Csonka családban nőnek fel a gyerekek, gimnazisták és feltehetőleg egymásba fognak szereti. Ami „eladja” a blogot, az a fogalmazás, és a plusz információk (na meg persze Shelley+Dylan). Emma laktózérzékeny, nem kiemelkedő szépség, a teste aránytalan. Aiden szorongó, paranoiás, alvajáró, skizofrén. (Szegényt, de veri az élet.)

Fogalmazás: Nem találtam benne hibát, pedig elhiheted, hogy nagyon kerestem :D Szépen, választékosan írsz, hihetőek a karakterek, emberiek. A párbeszédek nagyon jók, a leírások szintén. Semmibe nem tudok belekötni. Abszolút értelmezhető, nem okoz agysorvadást az olvasása. Ahol már jócskán találtam hibákat, az a helyesírás.

Helyesírás: A páros szervekre már felhívtam egyszer a figyelmedet, de úgy látszik elfelejtetted. Egyesszámban írjuk őket, így szemem, és nem szemeim.
A szavak egybe-illetve különírására is, ahogy a vesszőkre. A mondatokban nem találtam vesszőhibát, viszont a megszólítások előtt, vagy után általában kell. „Dehogyis, Emma!” „Gyere, babám!” „Drága fiam, végre egyszer költöztél!”
Nagyobb probléma a párbeszédekkel volt. Észrevettem (nem volt nehéz, mert eléggé feltűnő), hogy bizonytalan vagy a központozásban. Mikor kell nagybetűt használni, mikor kell pontot tenni, így sehova nem tettél pontot, és mindent kisbetűvel folytattál. Ez a jobbik eset, mert van olyan, hogy valaki még váltogatja is :D „– Megyek a boltba – mondta Hugó.” A gondolatjel elé nem kell pont, mert egy mondatként értelmezhető. Viszont két mondat, ha -> „ – Elmegyek boltba. – Szatyrot vett a kezébe, és az ajtó felé indult.” Itt kell pont és a gondolatjel után nagy betűvel (!) folytatjuk. Tehát megmutatom a te mondataiddal:
„... csókot dobott a lánynak – most megyek...” -> csókot dobott a lánynak. – Most megyek.
„az apja bólintása megnyugtatta valamennyire – miért nem emlékszek erre?” -> megnyugtatta valamennyire. – Miért nem emlékszem erre?
„nem emlékezhet mindenre a gyerekkorából – a fiú bólintott...” -> a gyerekkorából. – A fiú bólintott.
De, csakhogy még jobban összezavarjalak, van egy olyan opció is, mikor ez a szabály teljesen nem érvényes. Mikor közbeszúrsz egy gondolatot, akkor vessző van a gondolatjel után, és simán folytatod a mondatot -> Elmegyek a boltba – túrt bele a hajába –, onnan hozok sütit. (Gagyi mondat, de a célnak megfelel.) Remélem értetted! Gyakrabban az első két esetet használjuk.
A Treadwey név ragozásánál pedig nem rakunk kötőjelet, simán kapcsoljuk a ragot. -> Treadweyed, és nem Treadwey-ed. 

Szereplők:
Emmával kapcsolatban még nem döntöttem. Mintha próbálna normális maradni, viszont a barátnője visszahúzza, szeretne hozzá alkalmazkodni. Aiden iránt érez valamit, amit nem kéne, mert ő nincs elég fent a ranglistán. Talán középtájon szeretne elevickélni, ami egy ilyen szigorú kasztrendszerben nem könnyű, szinte lehetetlen. Vagy fent, vagy lent. Érzem, hogy nem lesz jó vége ezzel az Aidennel, Emma ki fog szorulni, Aurora baráti társaságából. Mondjuk szerintem nem is baj :D
Aiden: Rettentően szimpatikus (és nem csak azért, mert Dylan formálja meg :P ), érett, nem olvad el attól, hogy a menő csaj elhívta a buliba. Nem áradozik róla, nem rejteget képet a párnája alatt, tehát tök normális. Úgy kezeli Emmát, mint egy átlagos lányt, nem rakja a fejére azt a bizonyos, képzeletbeli koronát.
Marcus: Imádom *.* Kedvenc karakterem. Jó a stílusa, a humora, alig várom, hogy ő beszéljen, mert nagyokat szoktam mosolyogni, nevetni rajta.
Aurorát nem csípem. Érzem, hogy egyszer még fel fog tőle forrni az agyvizem. Már csak a sipító hangja miatt is. (Utálom a hülye embereket.)
Trais, Aiden apja: Nagyon jófej, bírom. Nem szigorú, mégis úgy képzelem, hogy tekintélyt parancsoló. A szigor hiányát pedig Aiden érte el nála, hiszen ha a fiú egy vásott kölyök lenne, egész biztosan az apja máshogy állna hozzá. Akkor bizony nem mehetett volna el a buliba!
Amanda, Emma nagyanyja: Nem véletlenül meddő, nem való neki gyerek. Ideje sincs rá. Folyton utazik, dolgozik. Úgy képzelem, hogy a gondolatai, csakis a munka körül forognak, így Emmának már nem jut hely :/ Nem feltétlenül unszimpatikus karakter, inkább szomorú, mert a való életben is vannak ilyenek. Általában boldogtalan a gyerekük ezeknek a szülőknek, hiába a jólét...
Victorie: Semleges számomra, viszont tetszett az akcentusa, ami a te érdemed. Jól át tudtad adni :) Természetesen szereti a lányt, bölcs tanácsokkal látja el, de nem erőszakosan. Rábízza Emmára, vagy megfogadja, vagy nem. Ő egy sablon a számomra, viszont az nem sablonos húzás, hogy beleraktad! Színesíti a történetet, ráadásul ritka az olyan blog, amiben külföldi egy-egy szereplő, és furán beszél. Egyszerű az oka: nagyon nehéz írni róla :D

Összegzés: Nem is tudom, mit is mondhatnék még. Reális, jól felépített a cselekményszál, viszont zavar, hogy nem különül el jól a két főszereplő. Majdnem ugyanolyan a stílusuk. Tetszik, hogy E/3-ban írtad, személyes kedvencem. Én nagyon bírtam, de ez nem is kétség, hiszen már lassan egy hónapja fel vagyok rá iratkozva :P A helyesírásra figyelj oda! A párbeszédekre főleg (figyelni fogom ám :D ), és továbbra is nyomon követem a blogot.
Az osztályzatom egy négyes, a hibák miatt. Gratulálok! :)



2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és megírtad nekem ezt a kritikát! Megfogadom a tanácsaidat!
    Egyébként, ami a sablondolgot illeti, még most kicsit az, de idővel hidd el jobb lesz, amin kibontakoznak majd a dolgok! :D

    Ölel; Ariana D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Tudom, hogy rendesen ki fognak bontakozni, hiszen ezért is olvasom ;) Csupán azt mondtam, hogy az alap sablon :) Ezen nincs is baj, ha nem sablonosan folytatod, érted? :P
      Köszönöm, hogy hasznosnak találtad a kritikát, és írtál :) Figyelemmel kísérlek majd ;) :)
      Puszi :)

      Törlés