2015. augusztus 24., hétfő

Egy kis magánvélemény, az Egy Senki Naplójával karöltve




 
Ma nagyon elememben vagyok, úgy hogy itt a következő kritika, az Egy Senki Naplójáról. Azt hiszem, hogy most már lassan szelektálnom kéne a blogokat, mert kezdek mindegyikre feliratkozni :D Ez a kritika nem lesz olyan, mint az eddigiek, hiszen itt nem egy történetet olvashatunk, szereplők sincsenek, mégis le tudtam vonni a lényeges következtetéseket. A design azonnal megfogott. Sejtelmes, amúgy is szerelmes vagyok a kapucnis fiúkba :D Az olvashatósággal sem volt problémám. Először kitérnék arra az egy írásra, amit találtam eddig (két oldalt olvastam el csupán).
A „Nem azért, aki...” címet viseli, ami igen találó. Tetszett, bár tele volt hibákkal, sajnos. Két focista között zajló beszélgetésről szól, természetesen egy nő miatt (ki más miatt?).
A számokat betűvel írjuk ki, a párbeszédek központozása sem volt jó.
Egy mondatnak számít -> „Elmentem a boltba – mondta John.” Itt csak a név után kell pont.
„Elmentem a boltba. – Levette a kabátját, majd a fogasra akasztotta.” A boltba után is kell pont, a gondolat jelet követően pedig nagy betűvel kezdjük a mondatot.
Elírások: fölére -> fülére, „rosszalló tekintette várta” -> tekintettel, tényért -> tányért
Vesszőhiány: „...mosollyal az arcán intett neki, és már...” és „... egyhangú háztömbök között, a rózsával körbefuttatott ablakaival...” A káromkodások elé is szoktam tenni.
Szóismétlés: „... futballcsapat kapitánya volt az, aki jó szokás szerint késésben volt... akivel a viszonya igencsak viharos volt.”
Tommaso pedig feltűnően mindig ismételgeti magát „jó, nyugodj le” „itt vagyok”
Írásjel halmozást nem szabad csinálni!! :D Az utolsó mondatodtól el voltam ájulva, amíg meg nem láttam az alatta lévő verset, aminek szintén ez a vége, szinte szó szerint. (Hm, lehet, hogy nem csak Tommaso ismétli önmagát?)
Igazából a versekhez nem nagyon értek, bár azért elolvastam párat, de nem tudok róluk mit írni, mert nem értettem, bevallom férfiasan :D Ezért ugrok is a bejegyzéseidre, amik nagyon megfogtak, mert őszinték, és igazak.
A Magyar vagyok! írásod, jó volt. Meg van a véleményem a magyarokról, amit most nem fogok kifejteni (:D), de az biztos, hogy ha kell, akkor összefognak. Néha képesek ilyenre is, a sok furkálódás mellett :D Például amikor volt a vörösiszap-katasztrófa, akkor is a mi országunk volt az első, akik küldtek adományokat, meg élelmet, szóval segítettek. Az számomra igazán megható volt, mikor valamelyik évben egy tonna hó zúdult az országra, és az autópályán befagyott emberek, eddig nem látott módon segítettek a társaiknak. Néha én is meglepődök, hogy milyenek tudunk lenni, ha akarunk.
Az igazi győzelem... Igen, nem tudom, hogy mit fűzhetnék hozzá, így hirtelen. Szívmelengető, mikor ilyenről olvas az ember! Én végig mosolyogtam. Sokan nem tudják, de a győzelem, csak akkor igazi győzelem, ha van kivel megosztani. Az nem buli, ha egyedül állsz a csúcson.
Ah, a függőségről szóló írásod... Nevettem rajta, pedig kicsit sem vicces, sajnos. Én is gyarapítom a dohányzók táborát, párszor már le akartam tenni, így teljesen megértem a szerencsétlent, aki nem bírta. Rettentően függő vagyok, de amúgy mindenben, legyen szó a kóláról, az energiaitalról, rágóról, akármiről. Viszont van három szenvedély, amiket szinte lehetetlen elhagyni: alkohol, kábítószer és cigi. Az első kettővel megbirkóztam, a harmadik már nem megy, az alkohol is csak azért került feketelistára, mert a szervezetem (a gyomrom) nem bírta. A fűről volt a legkönnyebb a leszokás, mert igazából nem is szoktam rá annyira. Mikor éreztem, hogy ez nem lesz így jó, csak azért mentem át a haverokhoz, hogy szívjak, tudatosan eldöntöttem, hogy ez nekem nem kell, és a mai napig örülök annak, hogy egyszer az életben, jól döntöttem :) Elég is ennyi rólam, mert senkit sem érdekel, inkább menjünk tovább, a fiú-lány barátsághoz. Nagy arcok lehetnek a haverjaid amúgy :D „Létezik fiú és lány között barátság? Szex előtt, vagy szex után?” Jót nevettem, mert valahol igaza van. Szerintem amúgy abszolút lehetséges, mert nekem rengeteg fiú barátom volt (sőt, szinte csak azok voltak egy időben), mégsem akartunk egymástól semmit. De azt elismerem, hogy az esetek 98%-ban nem így van! A Karma monológ szintén jó volt, nagy igazságot mondtál azzal, hogy mindenki visszakapja, amit adott, megbűnhődik.
Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke lett ez most, de a lényeg, hogy tetszett a blogod, rendszeres olvasód leszek ;) Csak így tovább!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése