2015. augusztus 28., péntek

Bloggerközösség

Sziasztok :) Most egy cikkel érkeztem, ami nagyon szubjektívre sikerült. Senkit nem szeretnék megbántani, ez egyéni vélemény, senki nem vegye magára.

A bloggerközösséget egy nagy családhoz tudnám a leginkább hasonlítani. Bizonyítani szeretnénk, elismerést várunk és megosztjuk a társainkkal, ügyes-bajos dolgainkat. Sokszor kapunk kritikát, ami nem feltétlenül jó, és nem feltétlenül inspiráló sem, ám szerencsére, dinoszauruszként még létezik egy olyan lelkiismeretes olvasói réteg, akik egyszerűen képtelenek magukban tartani a véleményüket. Ez utóbbiak táborát erősítem én is. 

Mint egy jó családban, itt is vannak fiatalok, öregek, ám ez nem feltétlenül korra értendő, hanem a blogvilágban eltöltött idejükre. Vannak tapasztaltabbak, és kevésbé, vannak kötözködők, akiknek semmi sem jó, akár egy tipikus anyós. Vannak a hiperaktívak, akiknek különféle csoportokban látod, nap mint nap felbukkanni a nevét, rendületlenül reklámoz, mert nem elég neki az a száz feliratkozója, akiket sikerült összegyűjtenie, mint az idegesítő unokatestvérek. Vannak a matrónák, a nagyszülők, akiknek a szavára mindenki ad, akiknek a többség meg akar felelni, kikérik a tanácsukat. Vannak a jóságos nagybácsik, akik akkor sem mondják, hogy rossz amit csinálsz, ha tényleg az. Inkább úgy fogalmaznak, hogy igazán sok gyakorlással, nagyon jól fog menni, próbálják támogatni, inspirálni az embert. A mindig hűséges barát/barátnő, aki dicsér agyba-főbe, aki miatt már-már azt hiszed, hogy az írásod Pulitzer-díjra kéne jelöltetni, annyira hiperszuper.
Végezetül ott vagy te, aki csak kapkodja a fejét ide-oda, nem tudja, hogy kinek higgyen. Az anyósnak? A nagybácsinak? Talán a barátnak? Esetleg idő előtt üsse le a túlbuzgó unokatestvért? Végül, ahogy lenni szokott, az anyatípust választjuk magunk mellé, aki óvatosan, ám határozottan kimondja a véleményét, nem bántóan, hanem segítőkészen. Megmondja, ha rossz, de útmutatást is ad, hogyan lehetne jobbá tenni. Az „anyákból” lesznek az úgynevezett béták, akik segítik a blog íróját, fejlesztik, és nem egyszer jó barátságok kötnek vele.
Viszont, sokszor bukkannak fel „betolakodók”, akik névtelenül kommentelnek a bejegyzések alá, teleírják a chat-ablakot trágár kifejezésekkel. Ők még véletlenül sem tartoznak a családhoz, csak egyszerű idegenek, akik úgy érzik, hogy keresnivalójuk van az adott blogon. Ha nagyon rá akarom húzni valakire, azt mondanám, hogy ők az ismerősök, akik a mindennapi életben körülvesznek, beleszólnak abba, amibe nem kéne, kéretlenül alkotnak véleményt, és rendesen el tudják szúrni az ember napját egy-egy negatív megjegyzéssel.
Ám a bloggerrel komoly problémák vannak, ahogy általában egy családban is. (Aki azt állítja, hogy nem így van, az ő rokonai kiválóak, az hazudik, vagy csak annak akarja látni őket.)
Először is, ott vannak a „kritikaíró” blogok. Azért tettem idézőjelbe, mert általában azok nem kritikák, amiket csinálnak. Jó ha egy órát rászánnak az egészre, véleményezik néhány mondatban, „oszt jónapot”. Ezek azok a „kritikák”, amiket bárcsak ne is írtak volna meg. Konkrétan semmire sem jók, az ember ki van velük a vízből... Ja, mégsem. A minap, egy elég érdekes dolog történt velem. Nem én kaptam a véleményt, ennek ellenére kissé felháborított. A leányzó, a „kritikus”, nem több, mint tíz mondatot képes volt kitenni a kritikai blogjára, és annak is a fele, a kinézetről szólt. Mikor megírtam neki, hogy erős jóindulattal sincsen egyenes arányosságban a történet, a lényeg leírása, meg a külső, hogy mióta fontosabb a külcsín, mint a valódi érték, a tartalom, a fogalmazás, annyit kaptam csupán válaszul: „Én sem veszek meg egy olyan könyvet, aminek csúnya a borítója.” Olyan magasra ugrott a szemöldököm, hogy szinte eltűnt a hajam alatt. Itt a probléma gyökere. 
Úgy gondolom, hogy manapság nem is nagyon érdekel senkit sem a fogalmazás, az írás maga, inkább azt nézik, mennyire csillog-villog egy adott blog, mennyire van túlkódolva a design, a modulok között szerepel-e a karakterek fülecske. Ha már itt tartunk, kell egy borító is, meg trailer, bemutató. A fejléc, elengedhetetlen, hiszen ha nincsen, bele sem olvasnak az írásba. Ha már szóba került a szereplők modul... Nemrég, az egyik facebookos csoportban láttam egy olyan kérdést, hogy mennyire kell a karakterekhez képi megjelenítés? Szerencsére többen is azt mondták, hogy semennyire, mert maguk szeretnék elképzelni a szereplőket, hiszen mindig csalódnak, mert amit ők láttak maguk előtt, nem egyezik az író által elképzelttel. Ezzel én is maximálisan egyetértek. Ám megjelent egy újabb hozzászólás, miszerint, igenis kellenek a képek, mert hasznosak akkor, ha az író nem tudja rendesen körülírni a karakterét, vagy valakiről mintázza. Kérdem én: milyen író az olyan, aki nem képes karaktereket kitalálni, láttatni? Meg is őrülnék, ha a könyvekben, lennének képek, bár ha így halad tovább ez a dolog, akkor ahhoz sem kell sok idő...
Úgy gondolom, hogy mostanában kezdenek elbutulni az emberek, és ez a változás bizony kihat a bloggervilágra is. Ez alatt azt értem, hogy lassan az írók másoktól várják, hogy megcsinálják helyettük a történetet. Egyszer belefutottam egy ilyen lányba. Folyton hangoztatta, hogy ő még kezdő, jó, ezzel nem is lett volna baj, szeretek segíteni, de az már enyhe túlzás volt, hogy tőlem várt mindent. Szó szerint mindent! Még arra is megkért, hogy írjam már meg helyette a Google-fiókjához a bemutatkozó szöveget. Ennél a mondatnál teremtettem le, miután megcsináltam neki a blogot, fülszöveget, címet választottam, a szereplőket kitaláltam, majd a történetnél is elvárta volna, hogy én ötleteljek. Szerencsére ez a példa eléggé kirívó, viszont egyre többet látom különböző csoportokban, hogy napi szinten négy-öt lány, különféle képeket rak ki, és elvárja, hogy döntsék el helyette, melyik legyen a szereplője, sőt, még neveket sem képesek választani. Itt már nem arról van szó, hogy segítséget kér, hanem arról, hogy egyáltalán nincs ötlete. Felmerül ilyenkor bennem a kérdés, hogy ha bezárnák egy teljesen üres szobába, azzal a céllal, hogy írjon, mit csinálna? Órákon keresztül kuporogna egy sarokban, azon keseregve, hogy nem tudja, hol játszódjon a története, vagy egyáltalán kik szerepeljenek benne? Lehet, hogy szigorú vagyok, de ami szerintem a bloggeren folyik, az minden, csak nem írás. (Persze azért szerencsére akad jó pár kivétel is!) Arról nem is beszélve, mikor kritikát kérnek, és az ember kiemeli a hibákat, akkor megsértődnek, és egyáltalán nem fogadják meg, szerintem el sem gondolkodnak rajta. Ilyenben is volt már részem. Az egyik művésznő, konkrétan elküldött az anyámba, és kötötte az ebet a karóhoz: márpedig az ő írása igenis jó, mert még senki nem állította az ellenkezőjét. A másik kedvencem, az a hozzáállás, hogyha nem tetszik, nem kell olvasni. Köszönöm, hogy megengeded, nem is terveztem, csak gondoltam szólok, hogy így más sem fogja, nem csupán én. Jó szándékkal próbálja az ember felnyitni a szemüket, erre ilyeneket kap. Természetesen itt is vannak kivételek, és megjegyezném, hogy egyre többen fogadják meg a tanácsokat, mert félnek. Meg is mondom, hogy mitől. Többször is a részese voltam, csoporton belüli vitáknak, amik abból fakadtak, hogy az írónő nem volt képes elfogadni a negatív véleményeket, így a fél csoport ráugrott, és lehordták a sárga földig. Szerintem az, hogy tettetett érdeklődéssel fogadják a véleményt, és megköszönik, hogy felhívták rá a figyelmét, ezzel az esetleges harcot kerülik el, miközben otthon, a gép előtt szétveri mérgében a billentyűzetet, ennek ellenére azt válaszolja, hogy köszöni szépen, legközelebb jobban odafigyel. Ezek az „odafigyelések” általában nem következnek be, de ez már mellékes. 
A másik, az érdektelenség, ami sajnos társadalmi betegség. Nem fordítunk kellő figyelmet egymásra, a barátainkra, a családunkra, így a másik bloggerre sem. A legjobb írásokhoz érkezik a legkevesebb hozzászólás. Kritikai blog vezetése kapcsán, minden napra jut nekem egy blog (sokszor kettő), így leesett állal szoktam ülni a monitor előtt, mikor látom, hogy az igényes, szépen kidolgozott írások rendelkeznek a legkevesebb feliratkozóval, míg az összecsapott, trehány, rossz helyesírásúak magasan hordják fölöttük a koronát. Elsősorban itt a fanfictionre gondolok (ezekből is találkoztam már fantasztikussal), amiknek az írója úgy gondolja, hogy csak azért, mert néhány híres ember szerepel benne, el tudja „adni”. Sírva látom, hogy igazuk van... 
Kitérnék a számokra, mert azok szerves részét képezik a blogolási folyamatnak. Nem egy csoportban láttam már, hogy az illető kirakta a blogját, és csupán ennyit írt fölé: „Nem is mondok semmit, beszéljenek helyette a számok. 8000 oldalmegjelenítés, 500 tag a csoportban...” stb. Mondanom sem kell, hogy nem is kattintottam rá. Kit érdekelnek ezek? Azt mondd, hogy miről szól a történet, hogy legalább egy hangyányit felkeltse az érdeklődésemet. Sajnos egyre kevesebb normális írással futok össze. A blogger telítődve van, a jó alapsztorival megáldott, rossz fogalmazással sújtott blogokkal. A csoportok meg teljesen feleslegesek, mert gyakran csak kipakolják az „árut”, és várják a csodát, míg ők bele sem néznek semelyik írásba sem. Jogosan vetődik fel a kérdés: mi jogon várja el azt, hogy őt olvassák, ha még ő sem veszi arra a fáradtságot, hogy mást megtiszteljen a figyelmével?
Találkoztam már cifrább dolgokkal is (pl. kiírja a bloggerína: a helyesírást ne nézzétek, telefonról vagyok), de a fentebb említettek miatt, jócskán csappant az érdeklődésem, és a bloggerbe vetett hitem.

11 megjegyzés:

  1. Imádtam.
    Teljes valósággal faltam a soraidat!
    Én a te kritikádra, véleményedre adtam, mindig :) képzeld, volt egy olyan kritikaíró, aki elkezdi: A Prológus túl rövid /Igazából nyolcszáz szavas lett/, de aztán hozzáírta, hogy nem kell ennyi minden bele, lehetne rövidebb.
    Ilyenkor az a kérdésem, hogy a logika hol marad? Egyébként a történetem szempontjából lényeges dolgokat írtam.
    Igazából mindegy is. Teljesen igazad van, örülök, hogy elolvastam :)
    Fortuna xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, és amit a kinézetről írtál.. Pont emiatt írok inkább wattpadon :/
      Szeretném azt gondolni, hogy én kivétel vagyok :D

      Törlés
    2. Hűha, ezt jó hallani, hogy adsz a véleményemre :3 Meg kicsit fura is o.O Bár jó értelemben :) Köszönöm, hogy osztod a véleményem :) A kritikaírókról meg ne is beszéljünk... :D

      Törlés
  2. Drága Anett!
    Teljes mértékben egyetértek veled. Bennem is megfogalmazódtak már hasonló gondolatok a témával kapcsolatban, és a véleményünk mindenben - kivétel nélkül - azonos, aminek örülök, hiszen ezek szerint nem csak én észleltem ezeket a problémákat manapság a blogger világban.
    A cikk nagyon jóra sikeredett, a további munkálataidhoz is sok sikert kívánok!
    Puszi: M. Gin :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál! Bizony, ne csak te észlelted, és szerintem ezzel vagyunk még így egy páran, csak sokan nem foglalkoznak vele, megjegyzem okosan :)

      Törlés
  3. Végre valaki! Végre valaki kimondta!
    Köszönöm szépen, most már jó napom lesz! ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg a hozzászólásodtól lesz jó napom :3 Írtam a blogodra, drágám <3

      Törlés
  4. Szerintem is igazad van. Én kábé két éve kerültem a bloggerbe, és nagyon sok írással futottam össze. Ezen a profilomon nincs egy futó blog se, mert így vagyok fent Facebookon is, de szinte mindig így hagyok kommentet. Van egy csomó blog, ahol egyszerre irtó sokan kezdik olvasni, de a végére maradnak köbö húszan a rendszeres olvasók, és ez szerintem azért lehet, mert fűnek fának reklámozza a blogot, és egy csomóan benéznek, de csak az a köbö húsz ember olvasta is el a bejegyzéseit.

    Teljes mértékben egyetértek vele

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen... Én meg veled ;) Köszönöm, hogy elolvastad :3 Ráadásul még írtál is *.* :)

      Törlés
  5. Szia! Mint látom, itt kommentben is sokan értenek veled egyet, és én sem vagyok kivétel. Sok olyan hibára rámutattál amit én, alig három hónapnyi bloggerkedés alatt találkoztam. Mindezek mellett más hibát is észre vettem, de elmondhatom, hogy a sok-sok probléma mellett, azért akadnak jó dolgok is. :) Ezek pedig segítenek, hogy ne hagyjam abba máris az egészet. Kitartó ember vagyok és tapasztalatból mondhatom, hogy minden alagút végén ott van a fény, szóval még él bennem a remény, hogy mindez változni fog az idő múlásával. :D Nagyon tetszett a cikked, sok sikert a továbbiakban! Neked is és sokan másoknak is csak azt tudom mondani, hogy ne szegje kedvét semmi, mert amíg vannak olyanok, akik tényleg magát az írást szeretik, akkor addig lesznek jó blogok és könyvek. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút igazad van :) Igen, amúgy észrevettem, pont ma gondolkodtam el rajta, hogy egyre több a normális blog :) Csak elvétve találok olyat, ami szinte minősíthetetlen. Mikor egy éve regisztráltam Bloggerre, akkor még jóval több gyengébb írást találtam, mint manapság :) Én sem adtam még fel, és senkinek sem szabad! :) Dolgozunk, és meglesz a gyümölcse. Félig hiszek benne :D Köszönöm, hogy írtál! :3

      Törlés