2017. november 5., vasárnap

Verseny!



Sziasztok! :) Ramónával folytatott egyik beszélgetésünk alkalmával felmerült egy ötlet, amin már én is gondolkodtam néhány napja. Olyan kevés mostanában a verseny, fel szeretnénk rázni a bloggerközösséget, be szeretnénk titeket is vonni egy kis játékba, így hát most itt vagyok :)
Több kategóriában is lehet indulni, amit a VERSENY fülecskénél a menüben megtehettek. Hárman fogunk zsűrizni: Ramóna felelős a trailerekért és a designért, Sabina elvállalta a novellák értékelését, én pedig így kizárásos alapon a blogokat kaptam. Rikki készíti az okleveleket, és lélekben támogat minket a háttérből :)
A nevezési idő alaphangon két hét (november 5 és december 5 között!), amit itt a blogon, Facebookon vagy akár privátban is megtehettek! Ez a két hét változhat, attól függően, hogy mennyien szeretnétek indulni. Az értékelésre három hetet/egy hónapot szánunk, ám ez sem fix.
Figyelem: Ramóna munkájával, értelemszerűen, nem lehet indulni!
Több kategóriában is lehet indulni!

Lássuk a díjakat!
1. helyezett: átfogó véleményezést kap a munkájáról, kérhet trailert/szerkesztett képet, reklámozzuk a blogját az oldalsávban és a csoportokban, valamint gazdagodik egy oklevéllel is
2. helyezett: kérhet véleményt a munkájáról, reklámozzuk a csoportokban és oklevelet kap
3. helyezett: ismételten kérhet véleményt, ajándékba pedig egy oklevelet

Kategóriák:
- Ramóna:
1. legjobb trailer
2. legjobb design (Akkor is lehet ebben a kategóriában indulni, ha nincs blogod, viszont a gépeden elfekvőben van néhány munkád.)

- Sabina (novellák):
1. horror/thriller/krimi
2. romantikus (az erotikus is ide tartozik)
3. fantasy (mindegy, hogy high vagy urban, mindenféle jöhet)
Az írásokat erre az e-mail címre küldjétek: pongraczlilla2000@freemail.hu Maximum 2000 szó terjedelemben!

- Anett (blogok):
1. horror/thriller/krimi
2. romantikus (akár erotikus is)
3. fantasy (mindegy, hogy high vagy urban, mindenféle jöhet)
4. fanfiction
5. egyéb (minden, ami nem történetes)
A történetes blogok, az első öt fejezet alapján kerülnek elbírálásra!

Remélem, hogy kedvet kaptok a versenyhez, és sokan jelentkeztek :) Kíváncsian várunk titeket az összes kategóriában!

2017. november 4., szombat

Blogtailer - New Star Love

Sziasztok! Meghoztam a legelső trailervideót a New Star Love nevű bloghoz.
Remélem, tetszik az íróknak.



Aki szeretne blogtrailert rendelni, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket(katt).

2017. október 27., péntek

Kritika- I'm Goddess



Sziasztok! Újabb kritika a láthatáron. Kicsit bajban vagyok vele, mivel nem az én műfajom a Marvel. Megnézem a filmeket, aztán ennyi, nem mondhatom magamat nagy rajongónak, nem ismerem behatóan a témát. A következő történet viszont pont egy Marvel fanfiction. Akkora gondot azonban nem okozott az értelmezése, mert a szereplők nagy részével már a Bosszúállók kapcsán megismerkedhettem. Az I’m Goddesst meleg szívvel ajánlom a fanoknak! :)

Kinézet: Nagyon tetszett! Szép világos, átlátható, egyszerű, semmi kivetnivalót nem találtam benne.

Történet: Egy történet fogalmazásának, mondatalkotásának a minőségét általában már az első néhány sor után meg lehet állapítani, így egy ilyen nyitásnál az ember fellélegezhet:
„– Már vártalak – nézett rám az istennő hatalmas trónján ülve. Hófehér ábrázatán öntelt vigyor terült szét, amitől félig élő félig halott arca még ijesztőbb lett.
– Remélem nem unatkoztál nagyon nyolcszázhuszonkilenc évig – sétáltam hozzá közelebb, miközben a halottak utat nyitottak maguk között.”
Innen már lehet tudni, hogy nem egy újabb unalmas sztorival van dolga az olvasónak. A részlet nem tökéletes, erősen hiányolom néhol a vesszőket, de kellően figyelemfelkeltő, szóval betölti a funkcióját. Belecsöppenünk az események közepébe, ami még kissé kusza, ám idővel szépen letisztul, és akkor értjük meg igazán.
Maga a sztori Thor nővéréről szól, aki elszökve hazulról, az emberek közé menekül. Otthon mindenki halottnak hiszi, miközben Isabell White álnéven tevékenykedik a S.H.I.E.L.D.-nek; rossz embereket öl, hogy a többi embert (esetleg az emberiséget) megmentse.
Csupán tíz fejezetet olvastam el, így ez alapján tudok véleményt mondani. A legnagyobb probléma az infóadagolással és a részletességgel volt. Egyes fejezetekben akkora információblokkokat kaptam, hogy a felét (mit felét? a negyedét!) meg sem jegyeztem. Ilyen volt többek között a kilenc világ bemutatása, Isabella háttértörténete és az afganisztáni csapat tagjainak ismertetés. A részletességen pedig, a hosszú sorokon keresztül elhúzódó lakberendezési elemzést értem. Ahány helyszínen megfordult a szereplő, mindenhol alaposan körbenézett, az olvasó meg kapott egy unalmas leírást a helyiségek kinézetéről. Ezeket rendszerint átugrottam, mert érdektelen. Felesleges ilyen mélyen belemenni.
Ezt a két hibát könnyen ki lehet kerülni. Gyakori, hogy egy írás ezeken vérzik el, főleg az információs részén. Fokozatosan kell beleszőni a sztoriba, szinte észrevétlenül, néhány esetben elég csak utalni rá. Isabell történetét mondjuk egy párbeszéden keresztül is lehetett volna tálalni, vagy kósza visszaemlékezésekben, egy-egy fontosabb momentumot.
Bevallom, az egész sztori nagyon kusza volt a számomra, amit lehet, hogy a kellő ismeretek hiánya okozott. Azzal kezdődött, hogy az elején azt hittem, Isabell Thor lánya, majd folytatódott Clinttel. A kettejük kapcsolata elég érdekes. Isabell bevallja, hogy évek alatt nem sikerült kiismernie a férfit, aztán kiderül, hogy ők már korábban is együtt voltak (akkor miért nem ismeri eléggé?), csak Clint becsapta, a 6. fejezetben meg összemelegednek. Nem tisztult le előttem, ahogy azt sem értettem, hogy Isabell miért avatta be Coulsont a titkába, kockáztatva a lebukását. Tony Stark partiján támadt spontán akciójelenetnél csak pislogtam, annyira váratlanul történt minden, semmi felvezetéssel; a minibevetéseket sem értettem. Kik azok az emberek, akiket likvidálni kell, és miért? Ezek teljesen mellékvágányra vitték a sztorit. Lehet, hogy emiatt nem találtam meg a fő szálat, a lényeget, amiről szólnia kellene. A tizedik fejezet aztán teljes káosz volt. A kilencedik úgy ért véget, hogy Isabell és Clint békésen elvannak egymással, aztán bumm!, kaptam egy elrablást (?), Isabell meg hirtelen Afganisztánba került, azt sem tudom, miért. Talán a S.H.I.E.L.D. el akarta paterolni a frontvonalból? Coulson meg úgy búcsúzik tőle, hogy ki fogja szabadítani, de hát ő vitte oda! Meg nem hiszem, hogy annyira megmentésre szorulna a nő, hiszen teljesen jól elvan az emberekkel, akik körül veszik.
Nincs nagy baj a történettel egyébként, csak rengeteg buktatót találtam, ami könnyen elviheti más irányba. Nincs kifejezett dramaturgiai íve, amin halad a cselekmény, vagy csak nem elég letisztult. A blog erőssége a szép, kifejező fogalmazás, a szituációk hiteles leírása (külön élveztem a 3. fejezetben a tárgyalást!) és érződik, hogy a témával kapcsolatban mindennel maximálisan tisztában vagy. A gyengesége, a már fent említett információadagolás, az aprólékos bemutatás (sokszor elvesztél a részletekben), maga a cselekmény és amennyire jó a fogalmazás, annyi hiba is van benne.
Térjünk vissza az elejére, a prológushoz, ahol nagyon zavarónak találtam, hogy miközben folyt a párbeszéd a két szereplő között, minden mondat végére odatetted, hogy hogyan gyalogol a lépcsőn a főszereplő. A fél fejezet azzal telik, hogy csak sétál felfelé. Már én fáradtam el benne, azt hittem, hogy soha nem ér oda.
Az első fejezetben egyből akcióba csöppenünk. Isabellnek meg kell ölnie egy német rosszfiút, aki a színházban a társával beszélget, olyan módon, hogy először észre sem veszi, amikor a partnerét leszúrják. Felmerült bennem a kérdés: Hogyan beszélgetnek? Egymásnak háttal? :D Franz csupán akkor veszi észre Isabellt, amikor a társa nem válaszol a kérdésére.
Az este végén lévő álmot nyugodtan ki lehetne bővíteni, mert a későbbiekben gondolom fontos lesz, ráadásul olyan hirtelen jön, amilyen hirtelen ér véget. Isabell meg Clint rideg kapcsolatát pedig felesleges újra bemutatni, amikor már korábban megtetted.
A második fejezetben lévő infóhalmazról már kifejtettem a véleményemet. Ember legyen a talpán, aki ezt a sok tudnivalót megjegyzi, vagy felfogja :D
Az ötödik fejezetben jót szórakoztam egy fogalmazási bakin: „Talán a harag volt az oka, hogy kedvem támadt szétverni valamit, ezért visszaindultam a szobámba, hogy ennek megfelelően fel is vegyek valamit.” -> Igen, ha ideges vagyok akkor rendszerint én is öltözködni kezdek :D Itt nem egyértelmű, hogy Isabell edzeni készül, ahol levezetheti a feszültséget, így eléggé érdekes ez a mondat, nem az jön le belőle, aminek kéne.
(Nem tartozik ide, de ezen magamban jót nevettem, hozzáteszem: a saját hülyeségemen. Lehet, hogy túl fáradt voltam, amikor olvastam: „Hallott már az Eddáról?” -> És Pataki Attiláról? :D)
A hatodik fejezetben megint kapunk egy tömény és száraz információhalmazt, amit jobban bírtam volna Stark előadásában, mint Isabell narrációjával!
A nyolcadik fejezetben ismét csak értetlenül pislogtam. „Felgyorsult az élet az eset óta, s minden tudatlan ember rettegett a következményektől.” Milyen eset óta? Isabell csak egy embernek, Coulsonnak mondta el az igazságot, hogy nincsenek egyedül, de már mindenki tudja? Külső szemmel annyi történt, hogy megjelent a semmiből egy kalapács, amire ismeretlen nyelven írt szöveg volt, aztán egy szőke férfi, aki nem tudta azt felemelni. Ebből nem következik egyértelműen az általános pánikhangulat! Vagy kihagytam valamit?
Furyval folytatott spontán vitát nem tudtam hova rakni, annyira nem illett bele, ráadásul néhány mondatban le is rendezted, az Amerika Kapitányról alkotott véleménye pedig ebben a formában nem jó. Isabell azt állítja, hogy a Kapitány megváltozott, de az olvasó ebből nem érzékel semmit, nem látjuk, hogy régen milyen volt; nincs rendesen bemutatva. Ráadásul Isabell nem szereti a fickót, aztán amikor az felébred, egyből más szemmel néz rá. Miért?
„Nem szeretném hosszan ecsetelni, hogy megmostam a hajam és miegymás.” -> De azt hosszan ecsetelte, hogy mennyire elázott mindene, ami ismét csak lényegtelen :D
Miután Stark elhívta őket a partijára, furcsaságba ütköztem:
„Az második pohár letétele után egy ismeretlen kéz megfogta az enyémet, s a táncolók közé húzott, de nem elégedett meg a parkett szélével, Ő középen szeretett volna táncolni. Talán, hogy mindenki lássa kivel is táncol.
– Úgy tudtam nem szeretsz táncolni – súgtam neki, miközben vetettem egy pillantást a körülöttünk lévő tömegre – sőt, hogy nem is tudsz…
– Az csak a partnertől függ – vont közelebb magához.”
Az elején lévő elírástól eltekintve, később kiderül, hogy Clinttel táncolt, de akkor miért ismeretlen a kéz, ami a nőt a parkettre húzza, miért nem nevezed meg a férfit, és miért írtad nagybetűvel az őt?
Ezután következik a semmiből jött lövöldözés, amit nem értettem, aztán meg az éles váltás, Afganisztán, ami szintén homály. A végén teljesen felesleges a felsorolt srácok beceneveit félkövérrel szedni, a róluk szóló érdekes információkat pedig célszerűbb elrejteni a további fejezetekben, mert így nem jó: „Deset fox másik beceneve Acey, aminek a jelentésére még nem adtak magyarázatot, és van egy felesége Penelopé, valamint egy kislányuk Lucy. Reggie például az osztag másik sofőre és van egy felesége Barbara. Ty szeret olvasni, régebben a S.W.A.T. volt az egyik munkáltatója. Andy nagyon jó szakács, valamint ha unatkozik, inkább alszik egyet. Mad is házas és van két kissráca Brad és Patrick, akiket imád, és a szíve feletti zsebben mindhármújukról tart egy-egy képet. Lucky vegetáriánus és van egy Monica nevű menyasszonya. Dutch kedvence a Heineken, beszél németül, de különösebben semmiféle köze nincs a németekhez. Shy anyanyelvi szinten beszél franciául, mert édesapja Kanada francia nyelvterületű részről származik, s Ives ott nevelkedett. Rougenak barátnője van Sophy, akitől kapott egy aranynyakláncot, amin egy kereszt lóg, ő maga viszont nem hívő.” -> Ezekről az infóblokkokról beszéltem! A vesszőket néhol erősen hiányolom. (Elírások: mindhármújukról, nyelvterületű részről. A Rouge ragozása -> Rouge-nak, mert az „e”-re végződő nevekhez kötőjellel kapcsoljuk.)

Fogalmazás: Bőven találtam benne hibákat. Felesleges, félbehagyott/magyartalan mondatok, fura szavak, stb. Kigyűjtöttem őket, mégis az elején, ami a legjobban zavart, Isabell narrációja. Mindig kijavította magát, ami hála istennek a továbbiakban nem volt jellemző.
„… kint voltam. Voltunk, Clint ugyan nem bízott semmit a véletlenre (…)
„Jobban mondva…”
 „… az ágyamhoz indultam. Pontosabban kedvenc hálóingemet magamra öltve, pihenni terveztem.” -> ráadásul túlságosan mesterkélt, nem illik Isabellhez
Kiszedhető mondatok:
„A tanulási időszak, viszont már több éve lejárt, s én még mindig mellette voltam, de nem tudtam miért.” (1. fejezet) -> bugyután is hangzik
„Igen, ilyen is csak én lehetek, mondván nem kívánom a sebet „kiáztatni” (1. fejezet)
„Boldog lettem volna, ha lett volna miért.” (1. fejezet)
„Egyébként nagyon jó, hogy itt álldogálok, közben meg szépen lassan elvérzek.” (9. fejezet)
Sokszor lehagytad a névelőket. (A lentiek csak példák.)
„mérete” -> a mérete
„légzést” -> a légzést
„családtagjaikért” -> a családtagjaikért
Zavaros mondatok/szavak:
„magam mellől a vállam felett” (1. fejezet) -> akkor most mögötte állt, vagy mellette?
„A célszemélynek természetesen azonnal feltűnt, hogy nem válaszolt senki a kérdésére, de nem maradt ideje megtudni.” -> micsodát?
„vegyülési képesség” (1. fejezet) -> ilyen szó nincs
„elkapva tekintetem a szemkontaktusból” (1. fejezet) -> nem jó, talán így: megszakítva a szemkontaktust
„nekem mondta a kedvesnek szánt kérdést” (1. fejezet) -> a kérdést nem mondják
„… még egy hangszigetelő panel is található – légzést mindenesetre biztosítják különböző módokon, amik a legkisebb mértékben zavarják a megbeszéléseket.” (3. fejezet) -> nem értettem
„előttem járt nálam” (3. fejezet) -> gondolom, ez csak elírás
„emelvény magasodott ki” (3. fejezet) -> az utolsó szó nem kell
„Én sem öltem meg volna másokat” (5. fejezet) -> volna meg
„zavarhatom egy percre Ms. White? (…) Már megint letegezett.” (5. fejezet) -> pont hogy magázta!
„… a rádiók lehallgathatóak, de egy kézzel írt levelet aligha.” (6. fejezet) -> levél
„ – Akkor reggel – kapta fel kedvenc íját…” (7. fejezet) -> a kedvenc, és hiányzik az alany
„Azonban továbbfolytatni a beszélgetést nem volt idő, mert egy bőrigázott ügynök egy kicsit se kedvező hírrel.” (7. fejezet) -> A mondat elejének így kéne kinéznie: Azonban nem volt idő folytatni a beszélgetést…, a másik feléből pedig gyanítom, hogy hiányzik egy szó, mert így értelmetlen
„Otthagyva az ajtó túloldalán lévő esernyőt, a lehető leggyorsabb módon a fegyverraktárként szolgáló rakodóterébe (vagy minek is nevezik). Újabban megint csuromvizes hajamat bal vállam felett összefogtam, majd nyúltam volna az egyik lövészpuska felé, de valaki (vajon ki?) megfogta a kezem…” (7. fejezet) -> a zárójeles megjegyzések nem kellenek bele, és megint befejezetlen az első mondat
Kis zavar: „– Bérgyilkos – javított ki. – Nem, Orvgyilkos. – nézett rám ismét.” (7. fejezet) -> Ez olyan, mintha Clint magával vitatkozna :D
Fogalmam sincs, hogyan került bele szám: „ha 1 ember” (1. fejezet)
Múlt idő: „Amikor megláttam az alakot rossz előérzetem van” (9. fejezet) -> volt
Mást jelent a szó: „nem szeretném fenntartani” (10. fejezet) -> feltartani
Többesszám: „jól tükrözött a halántékán lévő ősz hajszálak” (1. fejezet) -> tükröztek
Észrevettem, hogy túlzottan jóra, irodalmiasra akartad megalkotni a mondatokat, így került bele az „aki” helyett a „ki”. Ez hiba, hiszen amíg az egyikkel valakire hivatkozol, addig a másikkal kérdezel. Ugyanez a helyzet az „amely” és a „mely” szóval. Hemzseg az ilyenektől a sztori. Gyakori hiba a bloggerek körében, mert sokan azt hiszik, hogy ettől szebb lesz a fogalmazás, és dob majd rajta, ám nem, nyelvtanilag helytelen.
Rossz a szöveg tagolása, vagyis nincs is tagolás. Abszolút hiányoltam a bekezdéseket, így az egész egybefolyik, nagyon rossz volt olvasni.

Helyesírás: Általában csupán elírásokat találtam, de jócskán voltak szavak, amiket külön írtál, pedig egybe kell.
„adó vevő”, „tárgyaló szoba”, minden esetre”, terep ügynök, „lány kori”
Sokszor a párbeszédeknél gondot okozott a nagybetű:
„– De veled kivételt teszek! – ó, milyen nyájas” -> nagybetű
„– Tudtommal semmi baja sincs a mostani rendszerrel – Nick nagyon…” -> hiányzik a pont
„– Talán nem bízik meg bennem, Igazgató? – én nem bíznék meg magamban az biztos.” -> nagybetű
„– Inkább bízzon benne, hogy sikerülni fog – szóval kín vallat.” -> pont és nagybetű, a kínvallatás pedig egybe írandó

Szereplők: Igazság szerint egyiket sem tudtam jobban megismerni, mert kissé kidolgozatlanok. Isabellel kettős érzéseim vannak, mert az egyik pillanatban egy erős női karaktert hoz, a másikban meg indokolatlanul erednek el a könnyei. A többiek hasonlítanak egymáshoz, kifejezetten senkinek nem fejtetted ki a személyiségét, csupán nagy vonalakban érintetted, a felszínt kapargattad. Semmilyen érzelmet, vagy reakciót nem váltottak ki belőlem, semleges voltam hozzájuk. Inkább azon fáradoztam, hogy megjegyezzem, ki kicsoda a rengeteg név között.

Összegzés: Ezzel a kritikával úgy nézhet ki, mintha a történet rossz lenne, hibás, pedig egyáltalán nincs így. Igaz, hogy sok buktatója van, ám egy erős bétázással minden kiküszöbölhető. Ha jól olvastam az egyik fejezet elején, akkor van egy bétád, de szerintem ő nem elég erős, vagy alapos. Alapnak tökéletes a mostani változat, ám át kéne rajta menni mondatról mondatra, kijavítani a hibákat, felvázolni a cselekmény ívét, konkrét személyiséget adni a szereplőknek.
Látok benned potenciált, képes lennél összehozni egy igazán ütős, jó sztorit. A fogalmazási hibák abból adódtak, hogy elvesztél a részletes leírásokban, a kacifántos, összetett mondatokban. Egy igen bonyolult témát választottál, hiszen a Marvel-univerzum sokrétű. Nem könnyű visszaadni a hangulatát, közvetíteni a kellő információkat az olvasók felé. Nagy fába vágtad a fejszédet. Én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy egy terjedelmes mamutfenyő helyett, egy kis akácot vágjak-e ki.

Ha osztályoznom kéne, akkor kapna egy erős négyest! :) Ha bármi kérdésed lenne, tudod, hol találsz :)

2017. október 24., kedd

Lakatos Levente-Loveclub


Sziasztok! Már korábban beígértem egy véleményezést a szülinapi könyveimből, és itt is lenne az első, a Loveclub. A közeljövőben jön még a A setét torony, a Rémálmok bazára és az AZ. (Stephen King-mánia on.) Mivel csak a buszon szoktam olvasni, amikor munkába megyek, és az is csak fél óra naponta, így nem tudom, hogy mikor végzek velük, hiszen mind a három mű nagyon vastag (az AZ 1200 oldal :O). A közel 600 oldalas Loveclub is előkelő helyen szerepelt ezen a listán.
Lakatos Levente nevével néhány éve, az első könyve (Barbibébi) megjelenésekor találkoztam. Az egyik barátnőm átjött hozzám, és a hazai szerzőkről beszélgettünk; így került szóba Levente, meg a Barbibébi. Akkor még nem ismertem, de a barátnőm elég rossz véleménnyel volt a könyvről. Felháborodva mesélte, hogy a főszereplő szexjelenetével indul a sztori, akit egy néger tesz magáévá a szórakozóhely biliárdasztalán. Ezzel felkeltette a kíváncsiságomat, és másnap csakis azért szaladtam el a könyvtárba, kivenni a Barbibébit, hogy szörnyülködjek rajta egy sort, ám én lepődtem meg a legjobban, ugyanis tetszett a könyv. (Megjegyzem: több ilyen polgárpukkasztó jelenet nem is szerepel benne, így Levente nyitása marketingfogásnak tekinthető. Tudta, mivel kell felkelteni az emberek figyelmét. Tök mindegy, milyen szándékkal olvasnak bele a könyvbe, az a lényeg, hogy kinyissák, ahogyan én is tettem.) Ezek után érdeklődni kezdtem a többi írása iránt is. A Loveclub a második, nyomtatásban megjelent műve, ám csak most tudtam beszerezni, amikor véletlenül megláttam a Tescóban. Azonnal lecsaptam rá, és nem bántam meg!
Levente ezzel a könyvével is megvett, letaszította a trónjáról a Bomlást. Bár voltak problémák a történettel, összességében nagyon élvezetes olvasmány, és többször előfordult, hogy annyira belefeledkeztem a könyvbe, hogy kifejezetten rossz érzés volt visszarázódni a való világba, amikor leszálltam a buszról. Nézzük a fülszöveget!

A LoveClub internetes portál, melyet elsősorban a szenvedély köré építettek. A LoveClub maga a szabadság, felhasználói álnevek mögé rejtőzve kutathatnak új ismerősök, barátok és szerelmek után. A LoveClubon nincsenek tabuk, az érzékiség megfér a nyers szexualitással. Virtuális szórakozóhely, ahol az lehetsz, aki csak akarsz.
Lili minden vágya, hogy újságíró legyen, és kitartásának köszönhetően a legnagyobb napilap szerkesztője ajánlatot tesz neki: ha záros határidőn belül felkutat egy címlapsztorit, már az iskolaidő alatt is dolgozhat az újságnak. A lány lelkes témakeresésbe kezd, és felfigyel rá, hogy a közelmúltban szokatlanul sok fiatal követett el öngyilkosságot a fővárosban. Meggyőződése, hogy valamilyen új drog vagy egy szekta áll a tragédiák hátterében.
Izgalom, élvezet és kegyetlen gyilkosságok Budapest legsötétebb zugaiban. Ifjúkori szenvedély, szerelmek, ballépések, útkeresés és elfojtott, ám kitörni készülő vágyak.
A Dr. Lengyel-sorozat első kötetét szigorúan 18 év feletti olvasóknak ajánljuk.

Igen, az utolsó mondat nagyon fontos, hiszen egy erotikus thrillerről van szó. Én nem vagyok szívbajos, de sokszor még nekem is sok volt. Levente tökéletesen választott nézőpontot, mert amíg a gyilkosságok után nyomozó Dr. Lengyel, kriminálpszichológus és Laura, az akció vezetőjének a szemszöge E/3-ban, múlt időben íródott, addig a gyilkos, aki magát Bloodsmoke20-nak nevezte, E/1-es, jelen idejű. Ez azért fontos, mert így a gyilkost sokkal közelebb érezheti az olvasó magához, mint a többieket, ergó, nagyobb hatást gyakorolnak rá a történések. Levente a korosztályt is tökéletesen belőtte Bloodsmoke-kal, mert a gyilkos a húszas éveiben jár, ahogyan a feltételezett olvasók többsége.
A Loveclub, bár 600 oldal, mégis csupán néhány nap eseményeit dolgozza fel, nagy aprólékossággal. Ez csak akkor volt furcsa, amikor elolvastam 90 oldalt, és a szereplők még mindig az elején lévő megbeszélésre emlékeztek vissza, ami aznap történt. Ennek az az egyik oka, hogy rengeteg a mellékvágány, ami a könyv egyik gyengesége. Olyan eseményeket, és információkat tudunk meg, a fülszövegben említett Liliről, amik teljesen feleslegesek, maximum a karakter szempontjából lényeges, de én halálra untam magam közben. Siettem az olvasással, hogy átugorhassam az érdektelen beszélgetéseit, és a kollégáival/szerkesztőkkel folytatott munkahelyi harcát. Ugyanez volt a helyzet a rendőrségi szállal is, ahol Levente minden emberi kapcsolatra kitért, a nyomozás meg állt közben. Ez az oka, hogy nagyon lassan indulnak be az események. 26 oldalt kell várnunk, amíg történik valami, addig be kell érnünk Lili unalmas randevújával, ráadásul a csávója, Bence jelenléte teljesen ki is maradhatott volna, full feleslegesen lett beletéve. A másik gyengeség, és ez nem az író hibája, maga a szöveg. A Librinél felkeresném azt a lektort, szerkesztőt, aki ennyi elírással nyomdába engedte a könyvet. Volt olyan, hogy egy mondatban, három elgépelést is találtam, ami jelentősen rontott az olvasásélményen.
A Loveclubot maga a gyilkos szemszöge vitte a hátán, és emelte fel. Bloodsmoke karaktere zseniálisra, egyúttal undorítóra sikeredett. Ez a kettősség tökéletesen megfért egymás mellett. Egyszerre imádtam, sajnáltam, megvetettem, viszolyogtam tőle és gyűlöltem. Bloodsmoke egy beteg ember, akit mégis képes voltam megérteni, sőt, szimpatizálni vele, annak ellenére, hogy gyanútlan lányokat vert át, erőszakolt meg, bántalmazott és nyírt ki. Szuperül fel volt építve a karaktere. Annyira ellentmondásos a fazon, hogy egy komplett pszichológiai elemzést lehetne rajta végezni. A szeretethiány, a mellőzöttség és a szokatlan külseje csak rásegített, hogy azzá a szörnyeteggé váljon, ami mélyen a lelkében növekedett. Biztos vagyok benne, hogy ha talált volna magának egy rendes lányt, aki képes megfékezni, teljesen máshogy alakult volna a sorsa. Küzdött a benne élő vadállat ellen, sokszor szégyellte is, ám a boldogtalansága és a dühe miatt kudarcot vallott.
Levente egy erős karaktert hozott létre, aki mellett eltörpültek a normális szereplők. Imádtam Bloodsmoke szemszögét olvasni. Az agresszív személyiségét nagyon jól mutatta a nyers, naturalisztikus fogalmazás is, ellenben a többiekével. („Marcsi kigombolta a nadrágomat, és az alsónadrágomon keresztül, körmével izgatta a farkamat.”,(...) „– Be akarom kapni – suttogta egész közel hajolva az arcomhoz, de továbbra sem néztem rá. Nem kellett neki az engedélyem. Rábukott.”) Ennél azért jóval durvább mondatok és jelenetek találhatóak a könyvben, ami miatt jogosan került rá a 18-as karika, ám én még a húsz alattiaknak sem ajánlanám. A nemi erőszakot nem könnyű megemészteni, pláne nem E/1-ben, ahol a gyilkos teljesen természetesnek veszi, sőt, ez izgatja fel. A Loveclubot mindenképp erős idegzetű, merész olvasóknak ajánlom, mindenfajta túlzás nélkül!
Érződik, hogy temérdek kutatómunka rejtőzik az írás mögött. Betekintést nyerhetünk egy rendőrségi nyomozásba, egy újság szerkesztőségébe és egy beteg ember fejébe. Rengeteg benne a csavar, a „nabazdmeg!” pillanat, és felbukkan egy fantom is, Daemon, akinek a kiléte csupán az utolsó oldalakon derül ki. Garantált döbbenet! A rejtélyességet még fokozza maga a LoveClub, az internetes portál, ahol mindenki álnéven van fent, így Bloodsmoke társa, Cicamica személye is jó darabig kérdéses, akárcsak Daemon.

A Loveclub nekem nagyon tetszett, abszolút be tudott szippantani, faltam a sorokat. Azoknak ajánlanám, akik bírják a durva fogalmazást, a brutalitást és szeretik mélyebben elemezni az embereket, okokat keresni a cselekedetek mögött.

2017. október 23., hétfő

Kritika- Instinct



Sziasztok! Ezúttal kritikával érkeztem, ami nem másról fog szólni, mint az Instinctről, ahogy a címből is látszik. Két lelkes bloggerina írja, Amanda és Sziny Ke. Amikor elindult a blog, én már akkor feliratkoztam rá a prológus alapján, ami akár első fejezetnek is elmenne, nem értem, hogy akkor miért prológus. Idő közben azonban elhavazódtam, ezért csak a harmadik fejezetig jutottam, így Sziny Ke felkérése jól jött, mert bepótolhattam a lemaradásomat :) Nézzük!

Kinézet: Fekete alapon hófehér betűk. Igen rossz párosítás :/ A fejléc azonban nagyon szép, és az összhatás is passzol a témához, csak a betűk színén kéne változtatni, mondjuk sötétszürkére cserélni.

Történet: Stílusában az erősen Deadpoolra hajazó Ray-jel nagyon jól nyitottatok! Élvezet volt olvasni, vicces, gördülékeny, ám ezt a továbbiakban nem nagyon tudtátok tartani. A fejezetekben túl sok szereplőt dobtatok be egyszerre, így egyik sincs rendesen kifejtve. Megjelenik Jézus, fekete Audijával (imádtam egyébként :D ), Pete, Ray, Beatrice, aztán később Beatrice két rendőrkollégája Lindsay és Chris, majd az Instinct nevű bárban odacsappan hozzájuk Devin, a hely tulajával, Clinttel együtt. Merem állítani, hogy az összes szereplő infantilis :D Beatrice, a rendőrfőnöknő, aki másodállásban vámpír, Deadpool-Ray a tolvajok istene, Jézus simán csak Jézus, aki nem hasonlít a bibliai alteregójához :D, Devin az Alvilág urának a fia (belé azért több komolyság szorult), Pete-et meg nem ismerem, nincs nagyon személyisége. Egyelőre a konkrét történetét még nem lehet tudni, mert csak jönnek az újabb szereplők a régiek mellé, esemény pedig alig van, ami baj, így a 8. fejezet után.
Folyamatosan emlegetnek valami Síkot, ami elfedi a mágiát az emberek elől, ám pontosabban nem tudjuk meg, hogy mi is az, hiszen maga a szereplő is úgy nyilatkozik róla, hogy a Sík, egy mágikus valami :D Természetesen mindig kell lennie egy szereplőnek, aki mindennel elégedetlen, és utálja a körülötte lévőket, mindezt indokolatlanul. Ő Beatrice, aki a legellenszenvesebb az egészben, a fent felsoroltak miatt, viszont tetszik az elmélkedése az illemről és a régi időkről!
A locsolós jelenet a bárban olyan, mintha óvodások játszanának egymással. Mesterkélt az egész, nem élvezhető, az olvasó inkább a fejét fogja a karakterek idiotizmusa miatt. Ezért is éreztem úgy, hogy túlságosan hosszúra nyúlt az egész jelenet.
Amikor a rendőrök megtalálják a hullát, aminek Beatrice szívta ki a nyakát, vagyis a vérét, jó lenne, a nő belső monológja nélkül. Nagyon egyértelműsítettétek, hogy ő a tettes, csak visszatartja a nyomokat. Jobb lenne, ha bemutatnátok egy szimpla helyszínelést, hiszen mindenki tudja, hogy mi folyik a színfalak mögött.
Sziny Ke, azt mondtad, hogy a 3. fejezet necces, hiszen új szereplőt hoztok be, Haydee személyében, ám abszolút nem volt az, beleillett a képbe. (Csak megjegyzem, hogy először a promósütit pornósütinek olvastam :D És ezt még a Word sem húzza alá. Beszarás. ) Itt kezdtetek el sietni a történetvezetéssel, csak kapkodtam a fejemet a helyszínek között. Haydee az egyik percben még a suliban van, aztán már az utcán, utána kap egy furcsa telefonhívást a rendőrségről. Meg sem kérdezi, hogy mi a töcs van, beleegyezik a kihallgatásba. Gyors egymásutánban következnek az események, ráadásul irreális az egész, még a sztorihoz képest is! A Ray és Beatrice között folyó beszélgetést nem Haydee előtt kéne megejteniük, Beatrice pedig megerőltethetné magát annyira, hogy nem viselkedik úgy, rendőrfőnök létére, mint egy tinilány. Megkockáztatom, hogy még Haydee is normálisabb nála. Így hogy vegye komolyan az ember?
Alig vártam, hogy a sokat emlegetett, klán nélküli vámpír, Shiro felbukkanjon, így örültem, amikor a következő fejezetben ez meg is történt, aztán értetlenül pislogtam. Azzal indul az egész, hogy üldözik az ellenséges klán tagjai, majd meglövik. Majdnem felröhögtem, amikor Shiro ennek hatására sírva fakad :D Nem emeltétek ki külön, hogy a lövedék esetleg olyan anyaggal lenne átitatva, ami káros a vámpírra, így csupán egy sima golyóról van szó, amitől egy vámpír sír. Miközben nagy nehezen kibányássza magából a lövedéket, megemlítitek, hogy ő amúgy egy háborús veterán, volt katona! Ennek tükrében sokkal jobban kéne bírnia a megpróbáltatásokat!
Shirónak sikerül elmenekülnie az üldözői elől, mert feljön a nap, és macskává változik. Na, ezek után hogy hogynem, Haydee barátnője megtalálja az utcán, majd Haydee-re tukmálja az állatot. Még azt a kis izgalmat sem hagytátok meg, hogy az olvasó várja a nagy leleplezést, amikor majd kiderül, hogy a macska nem közönséges állat, mert a fejezet végén gyorsan fel is fedi magát. Kijelenti, hogy most már Haydee a gazdája, majd elviszi a bárba, hogy bemutassa a többieknek. Haydee fejében olyan gondolatok járnak, hogy ez a csávó nem normális, biztos pszichopata, de mégis követi, nem bassza ki az utcára, amit kellett volna :D Ha az én szobámban változna át, a néhány órája befogadott macskám férfivé, aki gond nélkül elmondja, hogy ő amúgy vámpír is, azonnal megszabadulnék tőle. Nem is ismeri a fazont!
A 7. fejezettől egy újabb szereplővel bővülünk, Ivettel, aki magyar, és rohadtul nem illik bele. Mivel alig beszél angolul, így a párbeszédek eléggé furcsára és élvezhetetlenre sikerültek.
(„ – Ivett – pillant rám. – Te… – valami ismeretlen szó – rá. Nálam nem maradhat.”) Ez így abszolút nem jó. Ivett azért került Vancouverbe, meg ebbe a társaságba, mert lerombolta az iskoláját, a hozzá kapcsolódó szellem, akit egyébként neki kéne irányítania. Elvileg. Úgy vettem észre, hogy semmilyen befolyással nem bír a szellemre. Itt tart most a történet, ami olyan kusza, mint a hajam felkelés után.
Kifejezett története, átgondolt cselekménye nincsen. A stílus az elején vitte a hátán az egészet, aztán utána már az is elhalványult, és csak a káosz maradt.

Fogalmazás: A helyesírási részét át is ugranám, mert nem találtam benne hatalmas nagy hibát, néhány elírástól eltekintve (helység -> helyiség, 5. fejezet/ Pete-vel -> Pete-tel, 1. fejezet), nem úgy a fogalmazásban.
Szóismétlések:
„A táskát a sikátor végébe dobom, vigyázok rá, hogy csak a kesztyűs kezemmel érjek hozzá, ne hagyjak rajta ujjlenyomatot. Megragadom a nőt, és a vállamra dobom, de ügyelek rá, hogy ne koszoljon össze. A kis utca végébe viszem, és beledobom a kukába, majd rádobálom a kartondobozokat, hogy ne legyen olyan feltűnő.” (1. fejezet)
Hangom erőteljesebben zeng, de nem emelem fel hangom…” (6. fejezet) -> plusz a névelők hiánya
„Hátrapillantottam, és Liza fogta a csuklómat, és erősen megszorította…” (7. fejezet)
„… a beépített szekrényhez megy és kivesz belőle egy párnát és egy plédet, és a kezembe nyomja.” (7. fejezet)
„Mondjuk, szabad vagyok, de teljesen egyedül, csak ezt a fura fazont ismerem, de szerintem ő is ki fog dobni.” (8. fejezet)
A 4. fejezetből nem írtam ki, de sokszor használtátok a garázs és a doboz szavakat.
Visszatérő hiba: „gyors elzárom”, „gyors visszamegyek” -> gyorsan!
Zaklatottá teszi a szöveget a sok vessző, és a tőmondatoknak beillő tagmondatok:
„Mondjuk nem sokat értek belőle, hiába tanultam a suliban, itt nem értem, sokkal másabb, gyorsabban beszélnek, és furcsa a kiejtésük.” Csak olvassátok fel hangosan, és rájöttök, hogy miképpen lehetne átfogalmazni.
Gondolom ez csak elírás: „A tekintetem megállapodik a nyitott ablakhoz.” (7. fejezet)
„… habár ütögetni nem szoktuk a behozottakat. Hupsz…” (1. fejezet) -> ez nem kell bele!
„elkezdi lecincálni magáról a széket” (2. fejezet) -> nem illik bele a lecincálni szó :D
„Nem szereti, hogy Agnes szinte havonta cserélgeti a pasijait.
– Szia! – szól bele a zsebéből előhalászott telefonba.” (3. fejezet) -> nem volt átvezetés, nem csörgött a mobilja, így furcsa, hogy már egyből bele is szól
„nem sikerült kiértenie” (3. fejezet) -> nem jó a szó
„Ráadásul még nekem kellene beavatnom is…” (6. fejezet) -> be is avatnom
„A csajjal megpróbálunk beszélgetni, de nem nagy sikerrel járunk…” (8. fejezet) -> de nem nagyon sikerül
Ezt azért emelem ki, mert nagyon tetszett :D -> „Az ne is zavarjon, hogy kiverte a szememet, csak a piát féltsd!”
A kötőjel helyett gondolatjeleket kell alkalmazni!

Szereplők: Bevallom, kicsit többet vártam tőlük. Az egyáltalán nem baj, ha néha bohókásak, viccelődnek, játszanak, de ezek nem is tudnak mást csinálni. Az elején még jól szórakoztam rajtuk, aztán már fárasztókká, nevetségesekké váltak, még Devin is, aki mindenkire villogtatja a szemét. Beatrice-ről már elmondtam a véleményemet, Clint pedig mindig kemény próbál lenni, amíg Devin helyre nem rakja. Haydee csak sodródik az árral, és felháborodik meg értetlenkedik, de követi Shirót meg az utasításokat. Ivett beteges rettegése a rendőrségtől meg egyenesen irritáló. Elég lenne egyszer-kétszer megemlíteni, nem minden második mondatban. A karakterek hasonlítanak egymásra, nincs meg élesen a vonal közöttük, nincs konkrét személyiségük.

Összegzés: Az ötlet nagyon jó, roppantul tetszett a nyitás, viszont a kidolgozatlanság elvett az értékéből. A stílus rendben van, néhol fel is nevettem :D A legnagyobb probléma a kapkodás és a karakterek. Bővebb kifejtést igényelne a történet, akár kevesebb szereplővel, és pontos cselekménnyel, mert most nem lehet tudni, hogy merre halad a sztori, mi a fő szál, a lényeg. Rengeteg a túlmagyarázás, mintha attól félnétek, hogy az olvasó esetleg nem fogja érteni. Úgy robogtok előre, mint egy expressz, ám nem a megfelelő módon. A lényeges cselekmények elhamarkodottan történnek, míg a jelentéktelen marhulás a szereplők között, nagyon hosszú, és semmi értelme.

Ha osztályoznom kéne, akkor egy gyenge hármast kapna a blog. Érdemes lenne kidolgozni, elmélyülni a karakterekben, kifejteni, hogy mi az a Sík, és felvázolni a dramaturgiáját. Honnan indul a sztori, hova akartok eljutni? Az eleje jól indult, azt a szintet kéne tartani. Én egy átírást javasolnék, a magyar vonal kihagyásával.

2017. október 8., vasárnap

Sütemény

Sziasztok! :) Gondoltam, megosztom veletek az egyik novellámat. Rátaláltam egy oldalra, ahol kép alapján kreatív írást hirdettek, azonnal rá is repültem :) Itt tudjátok megnézni: Talentum Mobile ! Remélem, hogy tetszeni fog nektek, véleményeket szívesen fogadok <3
Puszi: Anett


Vivien loknis haja futás közben a tarkóját verdeste. Még sötétedés előtt haza szeretett volna érni, hiszen tudta, hogy édesanyja finom süteménnyel várja otthon. Különleges alkalom volt ez a Kaptás családnál. A kislány örült, mert végre aznap finomat ehet, az unalmas krumplistészta helyett. Néha irigykedve hallgatta az óvodában a csoporttársa, Bogi lelkes csacsocságását a fagylaltoktól, sütikről, amiket minden nap habzsolt. Ilyenkor Vivien elszomorodott, és inkább a kisautója felé irányította a figyelmét, amit nagy küzdelem árán sikerült elcsakliznia a fiúktól. A többi lány hiába nyújtotta felé a Barbie-babákat, ő makacsan a fejét rázta; neki a kisautó kellett, amivel végigroboghat a szőnyeget díszítő autópályán.
Futás közben eszébe jutott Bogi és a szülei, akiket alig látott. Emlékezett rá, hogy sokáig azt hitte, a kedves, idős nő, aki mindig hazavitte Bogit, a kislány anyukája, ám egy napon, magassarkú cipő ütemes kopogása zavarta fel az óvoda csendjét. Vivient déli sziesztájából ébresztette a zaj, majd nyílt az ajtó, és hang suttogásra lett figyelmes.
– Jó napot! Tóth Boglárkáért jöttem.
Az ismeretlen nő vékony hangja erőszakosan csattant a falakon. Vivien kíváncsian kilesett a takaró alól. Alaposan végignézett a tűsarok gazdáján, és kishíján eltátotta a száját. Megbabonázva bámulta a gondosan beállított hajat, a mélybordó hosszú körmöket, a csuklói körül csörgedező karpereceket, a makulátlan arcot, a tökéletes alakot. Vivien ennél szebb nőt még életében nem látott.
– Hölgyem, a gyerekek még alszanak – felelte Zsuzsa néni.
– Nem érdekel az engem! Boglárkáért jöttem, dolgunk van.
A nő csípőre tette a kezét, úgy pásztázott végig az előtte sorakozó ágyakon. A Vivien melletti kis test megmozdult a takarója alatt, majd megjelent Bogi kócos feje. Álmosan, és kissé tartózkodóan pislogott az idegenre.
– Értem, de a gyerekeknek szükségük van a pihenésre. – Zsuzsa néni nem tágított.
– Nézze! – A csinos nő tett felé egy lépést. – Tíz perc múlva egy fontos tárgyaláson kell részt vennem, előtte pedig el kell vinnem a lányomat a lovardába és beíratni balettre. Nincs időnk az alvásra.
Zsuzsa néninek papírvékonyságúra préselődött az ajka, enyhén összeszűkült a szeme.
– Hogyhogy nem Babi asszony jött érte? Hetek óta ő viszi haza a kislányt.
– Ő csak a szomszéd, aki néha leveszi a vállamról ezt a terhet – legyintett Bogi anyukája. – Ne kelljen könyörögnöm! Keltse fel a lányomat, nem érünk rá!
Vivien becsukta a szemét, nehogy az óvónéni hallgatózáson kapja. Zsuzsa néni elindult az ágyak között, majd amikor elért Bogihoz, szelíden megrázta a vállánál fogva. Bogi tiltakozott, nem akart az anyjával menni, inkább aludt volna még egy kicsit, de ez nem hatotta meg a szülőt, aki türelmetlenül dobolt a lábával a parkettán. Akkorra már többen is felébredtek rá; csipás szemmel követték nyomon, ahogy a csoporttársukat kiragadja közülük, a díszes ruhába öltözött, kicicomázott boszorkány. Vivien értetlenül állt a történtek előtt. Miért vitte el Bogit az anyja, ha ő láthatóan nem akarta?
A gondolataiból a kutyájuk, Cézár ugatása zökkentette ki. Viviennek nem sikerült betartania az ígéretét; már besötétedett, amikor becsukta maga mögött a kertkaput. Cézár azonnal a nyakába ugrott, ledöntötte a lábáról a kislányt; szabályosan belepasszírozta a sáros földbe. Vivien felkacagott, játékosan beletúrta az arcát a kutya szőrébe, miközben az állat nagy nyelvcsapásokkal körbenyalta. A játékuknak az édesanyja vetett véget, aki elzavarta Cézárt, és leszidta a lányát, miközben a karjába zárta.
– Épp időben! Már kezdtem aggódni. Máskor ne csinálj ilyet!
– Messze sétáltam, sokáig tartott a visszaút – magyarázkodott Vivien, majd választ sem várva kikerülte az anyját, és belépett a romos parasztházba.
A berendezés, a konyha közepén felállított faasztalból, a szemközti fal mellé tolt rozsdás tűzhelyből, a megsárgult hűtőből és néhány rogyadozó szekrényből állt. Vivien nem vette le a cipőjét, hiszen az alatta lévő beton még így, nyári estéken is hideg volt. Odaszaladt édesapjához, aki már az asztalnál ült, tenyerébe temette szakállas arcát. A lánya érkezésére felkapta a fejét, és fáradt, de széles mosollyal tárta szét a karját. Vivien nekicsapódott a mellkasának, az arcát a szakállba fúrta.
– Hát hazaértél, prücsök – morogta az apja, miközben a hátát simogatta. A lány becsukta a szemét, jóleső melegség áradt szét benne. Amint az anyukája szólt, hogy ideje neki is leülnie, felkapaszkodott a repedezett ülőkére, és izgatottan várta a süteményt.
Az édesanyját figyelte, ahogy kinyúlt pulóverében, kopott farmerjában, enyhén koszos sportcipőjében tett-vett a lakásban, fakó barna haja kócosan meredezett, a málló vakolatú plafon felé, ám amikor szembefordult velük kezében a tepsivel, a szeme szinte ragyogott. Az élettel teli pillantást nem lehetett összehasonlítani Bogi anyukájának matt színű, zöld szemével. Vivien őszintén elmosolyodott. Rájött, hogy múltkor tévedett. Látott már Bogi anyukájánál is szebb nőt. Tudta, hogy az ő szülei nem kényszerítenék semmire, amit nem akar, nem rángatnák el pihenőidőben az óvodából és nem beszélnének vele olyan szigorúan.
Igaz, hogy az ő asztalukra csupán havonta egyszer kerül édesség, de mégis sokkal boldogabbnak mondhatta magát, mint Bogi. A legnagyobb érték birtokában voltak, amit nem lehetett pénzért megvásárolni.


Kritika- Fekete madár



Sziasztok! Ismét kritikával érkeztem. Már egy hete elolvastam a sztorit, de sajnos csak most volt rá időm, meg energiám megírni a bejegyzést. A kinézetet át is ugrom, mert Wattpadra került fel a történet, ami hagy maga után kivetni valót.

Történet: Maga a fülszöveg nagyon jó, ahogy általában lenni szokott. Figyelemfelkeltő, kíváncsian vágtam neki a fejezeteknek, de már az első után elment a kedvem tőle. Egy Alan Rickman fanfictionről van szó, ahol a férfi szintén egy szigorú tanár szerepét kapta. Azzal indul, hogy a főszereplő lány, Anael elkésik az óráról, majd a végén a tanár benyögi, hogy várja az irodájában. Szerencsétlent azonban nem tájékoztatja, hogy hol is van tulajdonképpen az iroda, így a csajnak meg kell keresnie. Ez már elég furcsa, hiszen feltehetőleg már egy ideje a suliba jár, miért nem tudja? Amikor végre megtalálja, Mr. Rickman számon kéri a késés miatt, majd indokolatlan módon másnapra meghívja a lakására. Itt elég magasra kúszott a szemöldököm. Miért hívja el? Anaelnek ezek után nem a tanára furcsa viselkedése a baj, hanem az, hogy már megint tájékoztatás nélkül hagyta Mr. Rickman. Újra ki kell derítenie a férfi címét, amit egy másik tanártól sikerül is. Az anyja aztán este elviszi kocsival, mintha ez mindennapos lenne. Itt álljunk meg. Ez nagyon abszurd! A tanár kolléga gond nélkül megadja a diáknak a házszámot, az anyja meg el sem csodálkozik azon, hogy Mr. Rickmanhez kell furikáznia a lányát este. Ez csak nekem fura? Döbbenten pislogtam a sorokra, de ami ez után jött, attól leesett az állam.
Rickman egy filmet nézet a lánnyal, ám mielőtt belekezdenének, Anael kutat a férfi könyvei között a nappaliban. Rátalál egy könyvre, amiben Rickman látható egy fényképen, egy csinos nővel. A kép alján azonban más név olvasható, azzal az infóval kiegészítve, hogy a férfi brutálisan meggyilkolta a feleségét, és azóta sem került elő a tettes. Ezután a csaj nem szalad el fejvesztve, hanem még ott marad a fickóval a lakásban. Itt már bukott az egész, mert nem alkalmazták volna tanárnak Rickmant, ha egy kicsit is összefüggésbe lehet hozni egy gyilkossággal. (Később kiderül, hogy a bátyja követte el, csak nagyon hasonlítanak egymásra.) Az iskola nem kockáztatná a hírnevét, kétes alakok alkalmazása miatt. Azt meg nem lehet mondani, hogy nem tudtak róla, mert a hír már nyomtatásban megjelent évekkel azelőtt, hallaniuk kellett!
Anael azt hiszi, hogy a tanára a gyilkos, de nem foglalkozik annyira a témával, mint ahogy kéne. Minek? Elhanyagolható részletkérdés, hogy esetleg egy bűnöző oktatja a diákokat. Másnap bemegy a suliba, és a menzán odacsapódik hozzá egy idegen fiú. Bevallja, hogy Rickman háza körül ólálkodott, és látta a lányt kijönni tőle, majd faggatni kezdi, minden bevezető nélkül. „Nem tapasztaltál vagy esetleg láttál valami érdekeset?” -> Nem, de az elég érdekes, hogy ismeretlenül idecsappansz mellém, és hülye kérdéseket teszel fel! Legalább a nevét megtudjuk: Caleb, bár nem annyira fontos a történtek szempontjából, mert később ő lesz az eltűnt személy, akit keresnek. Elejtett félmondatokból megtudjuk, hogy ők együtt voltak, de arról nem tudunk semmit, hogy hogyan jöttek össze, meg mi volt, mert a bekezdés végi csillag jelzi: ugrunk egyet a történetben. Kaptam az arcomba egy rendőrségi kihallgatást a fejezet közepén, ami szerint eltelt egy év (:O). Egy elég hosszú időintervallum. Felvezetés nélkül váltottál, semmi átmenet nem volt. A fejezet közepére beszúrt csillag nem megoldás!
Itt kiemelnék egy mondatot, ami igazából a fogalmazás részéhez tartozna, viszont muszáj megemlítenem. „ Már majdnem egy teljes éve hogy, a barátaim és mindenki folyamatosan eltűnik körülöttem, és holtan találnak rájuk.” -> Ez azt jelenti, hogy minden barátja folyamatosan eltűnik, és meghalnak. Folyamatosan nem lehet eltűnni, meghalni meg pláne nem! :D Reális esetben a halál egyszeri, végleges. Megjegyzem, jobb lett volna, ha be is mutatod, ahogy sorra vesznek el az ismerősei, szóval az egy év kihagyás itt hiba. Nem fektetsz akkora hangsúlyt rá, mint amekkorát kéne. Jól át tudnád adni a kialakuló pánikhangulatot, a bizonytalanságot, hogy akárki áldozattá válhat. A semmiből bedobtad a nyomozós részt, felvezetés nélkül. Talán úgy is jó lenne, ha ezzel kezdődne a sztori. Remek nyitás, az óráról való késés helyett.
A harmadik fejezetben aztán megtudjuk, hogy Rickman, Anael legjobb barátjává avanzsálta magát egy év alatt, amiből egyébként semmit nem éreztem, mert a tanár ugyanolyan morcos és távolságtartó a csajjal, mint az elején. Csupán Anael nyomul, ott is alszik nála, ami szintén nem fura… Egyre bizarabbá válik a történet, de még nincs vége. Az éjszaka közepén Anael felkel, aztán amikor Rickmant (akit már Patricknek hív) nem találja maga mellett az ágyban, felkel. Ezek után találkozik a gyilkossal a konyhában, aki valamilyen oknál fogva nem koncolja fel ott helyben, hanem csak ráijeszt. A fekete madár névre hallgató elkövető, egy számsort firkál a csempére, amiről nem tudunk semmit, nem írod le a számokat, pedig érdekelt volna. Később kiderül, hogy lényegtelen is, mert segítséget kér a haverjaitól, elrángatja őket az éjszaka közepén a tanár házába (és senki nem kérdezi meg, hogy Anael miért tartózkodik ott), az egyik zseni barátja pedig megfejti a számok jelentését. Koordináták. Ennél sablonosabb nem is lehetne.
A következő fejezetben megtudjuk, hogy pontosan miért nem járnak iskolába. Elküldték őket pszichoterápiára, de közben vígan flangálnak a városban, mint akiknek semmi bajuk sincs, a tanár meg szimplán gyanúsított, gondolom, azért nem tanít. De nem költözött el a városból, így elég könnyen le lehetne nyomozni, amit nem tesznek. Igazán élethű.
Miután megfejtették a koordinátákat, természetesen mindenáron oda akarnak menni, mert miért ne. Ez a rész elég viccesre sikerült, főleg a fogalmazás miatt megint.
„– Nekem valahogy nincs kedvem megöletni magam. – felelte hűvösen Patrick, amire mindenki lelombozódott…” -> a picsába, a tanár nem akarja megöletni magát. De kár :D
„– Lehet, hogy visszakapjuk Calebet, vagy bármi mást vele kapcsolatban…” -> esetleg egy elfullajtott végtagot, vagy csonka fület…
Persze ezek után felkeresik a helyet, egyenesen belesétálnak a fekete madár csapdájába, igen okosan, majd következik egy erősen a Fűrészre hajazó jelenet. A gyilkos magnón tájékoztatja őket, hogy kitalált számukra egy hazugságot, amik a névre szóló borítékokban vannak, ám az egyik közülük igaz. Be kell vallaniuk a legmocskosabb bűnüket, vagy másnapra az egész város megtudja. Nagy fenyegetés. Itt leszakadt a pofám, ugyanis kiderül, hogy miközben Anael Calebbel járt, lefeküdt a tanárával. Téptem a hajamat. Hány éves a kiscsaj amúgy? Ezek után kapnak egy videót Snapchaten (!), amin Anael és Ricman látható. A gyilkos követi a trendet, bár a magnó most már ódivatúnak számít, így üti egymást a kettő. Az utolsó, ötödik fejezetben kapunk egy visszaemlékezést, amikor megtörtént az eset, karácsony estéjén. Eléggé morbid, ha elképzelem, hogy egymásra izgulnak.
Valami újat akartál alkotni, ám ez nagyon nem jött össze. Klisés elemeket pakoltál egymásra, amik abszolút nem illenek össze. Egy jó kis thrillert lehetett volna összehozni belőle, a kivitelezéssel azonban teljesen elszúrtad. Elkapkodott, hiányos, nincs meg az a felfokozott hangulat, aminek kéne lennie. Egy gyilkos mászkál a városban, de ők erre irreálisan reagálnak. A karakterek nincsenek rendesen kidolgozva, a történet sem, a fogalmazásról nem is beszélve!

Fogalmazás: Rengeteg hiba van benne, azokon túl, amiket már leírtam fentebb. A prológusban például igeidőt váltasz, múltból jelenbe: „Felismerem már…” Rendszerint, amikor megjelent a tanár, dőlt betűvel nyomatékosítottad is: Ő volt az. Minek? Egyértelmű!
Roppant zavaró volt, hogy a számokat így írtad: „egy 5perc”, „egy 10 perc” -> nem jó! Akkor most egy, vagy öt perc? Amúgy is betűvel kell kiírni! Ez az összes fejezetedre igaz, bár a vége felé, már kevesebb volt, azért még akadt: „2 legnehezebb könyvet”, „2 név”, „hajnali 5órát”
A tanár úrnál mindig lehagytad a névelőt, a nagybetűt pedig indokolatlannak éreztem, hiszen nem ez a neve, bár nem mindenhol használtad.
„A fotón tanár úr volt egy szőke hajú hölggyel. (…) Tanár úrnak…”
A bemutatásokkal is bajban voltál. Ez így nem jó: A ház kicsi volt. A kocsiban hideg volt. Ezek a tőmondatok megakasztják a szöveget, és szárazak, semmilyenek.
Ismétlések: „Elég régi lehetett már. Néhol kopott volt és a közepén látszott, hogy több helyen elszakadt már…”
 „Megvártam, amíg Tanár úr bezárja az bejárati ajtót, majd beszálltunk a kocsiba és döcögősen elindultunk. A kocsiban rettenetesen hideg volt.” –> amúgy is minek van dőlttel szedve? A bejárati ajtónál rossz a névelő, a tanár úrnál meg nincs, plusz nem kell a nagybetű.
„Amíg rajtam volt vagy három réteg ruha, addig Mr. Rickman csak egy fekete hosszú ujjú póló és egy nadrág volt…” -> Rickmanen
„Lecsuktam a szemeimet, abban a reményben, hogy minél hamarabb eltudok aludni. A világon most semmi nem tudott annál nagyobb biztonsági érzetet nyújtani, mint az, hogy itt fekszem Patrick mellett.” -> biztonságérzetet, a szemem egyesszám és az el tudok külön írandó
„Próbáltam rájönni a számok jelentésére, de nem jutottam sok mindenre, de ismerek valakit…”
Rossz megfogalmazások:
„időjárta parketta” -> mintha konkrétan az idő járt volna a parkettán
„egy bögre valami” -> ?
„Hirtelen a kínos csöndet lehetett érezni a levegőben.” -> nem lehet a csöndet érezni a levegőben
„ma van a dolgozat napja” -> az egész nap csak a dolgozatról szól?
„Fekete pestisdoktor öltözetet viselt.” -> az milyen?
„A levegővételem még jobban ismét felerősödött.” -> A légzésem még jobban felerősödött.
„Mindenki egyhangúan szállt ki a régi Fordból.” -> hogy kell egyhangúan kiszállni egy autóból?
„Az idővel nem törődve feloldottam a telefonomat, rámentem a híváslistára, megkerestem annak az embernek a számát, aki talán tudhat valamit mondani azokról, amik a konyha csempéjén díszelegnek.” -> miért nem nevezed nevén az illetőt? Felesleges ez a titkolózás.
„Odasétáltam hozzá, mire ő rám nézett, amolyan ez elég random tekintettel.” -> az milyen?
Olyan a fogalmazás, mintha csak egy barátnődnek mesélnél Facebook-chaten. Nem éppen jó így.

Helyesírás: Rendszeresen elfelejtettél a mondat végi pont után szóközt tenni, a párbeszédek helyesírása is rossz volt. Nem kell pont például egy ilyen mondatnál: „– Nem, sokkal rosszabb vagyok annál. – mosolygott.” Ez egy mondatnak számít, így az írásjel csak a mosolygott után kell. Viszont, ha így írnád: – Nem, sokkal rosszabb vagyok annál. – Elővett egy bögrét a szekrényből. Ez már külön van.
„utca lámpa” -> utcai lámpa

Szereplők: Sokat nem tudok róluk írni, mélyebb benyomás hiányában. Nem viselkednek élethűen, Rickman egyenesen undok a lánnyal. Nem elég, ha csak leírod, hogy a legjobb barátok, éreztetni is kell, hogy azok. Amit már írtam: csak Anael nyomul rá, de ez inkább apakomplexus, mint valódi barátság. Senkit nem tudtam rendesen megismerni, még a főszereplőt sem. Papírszagú karakterek, semmi plusz tulajdonságuk nincs, ami kiemelné őket az átlag közül.

Összegzés: Az egész sztoriból, csak az ötödik fejezetben tálalt karácsony cinikus leírása tetszett, egyébként az egész elnagyolt, irreális, a hibák meg jócskán lehúznak az értékéből. A hatalmas időbeli ugrással bukott az egész, pedig addig sem állt valami stabil lábakon. Azt javaslom, hogy gondold át meg egyszer, fejlessz a fogalmazásodon, és kezd elölről. Ha igazán kitartó vagy, szeretsz írni, akkor jó lesz a végeredmény :)

Ha osztályoznom kéne, akkor elégtelen :/